Vimpár Gittegylet

élő Stuart Townsend vs. fiktív Stuart Townsend:
Aranyos kis véletlen, az tény. Nemrég újraolvastam Michael Crightontól az Androméda-törzset, már jó régóta megvan a könyv, úgy 5 éve olvashattam utoljára; nos, abban pedig az egyik szereplőt Peter Jacksonnak hívják...

gillz:

Hogy mik azok az érzelmek? A vámpír tud gyűlölni, szeretni, hiányolni, képes arra is, hogy érezze, ha elveszít valamit v. valakit maga mellől. És ezekre az érzésekre nem csak akkor képesek, hogyha vért szívnak, tehát ismét emberközelinek mondhatják magukat, hanem egymás iránt is érezhetik ezeket, vér nélkül.
Véleményem szerint egy vámpír, ha szerencsés, egyre okosabb lesz, és egyre jobban tudja kezelni ezeket az érzelmeket. De ez nem jelenti azt, hogy kiürül. Hogy semmit nem érez. Ha nem szerencsés, akkor megőrül, és nem kevésszer öngyilkosságba menekül, pont az érzelmei miatt, amelyeket már nem tud kikerülni, kezelni.

Beid:

Viselkedésben mindenképp. Értékrend, gondolkozásmód, hozzáállás. A külső az természetes hogy különbözik. Ezenkívül szerintem a megélt élmények is, mint ahogy az embert is, őket is formálják. Például egy "születési trauma". (gondolok én itt a létrehozóra, aki vagy otthagyja, vagy "neveli" a friss vámpírt) A tudatlanság, és a kor, amelyben születtek. (Pl. Armand ugyebár...)


Zsu

birefi:

Persze, vannak emlékei,...érzelmei (az elején). De mik azok az érzelmek? Igen, a létfenntartó szükségletek a pirami9s legalján vannak, de eddigi ismereteim szerint az érzelmeket vissza lehet az ösztönökre vezetni. Ez nem azt jelenti, h a hatalomvágy pl. éhség, mert mindent be akarok kebelezni, és nem egészen értek 1et Freuddal sem, de az érzelmek gyökerei az ösztönökből táplálkoznak (ugye a piramis tetején lévő kiteljesedéshez szükséges dolgok pedig az érzelmekkel hozhatók összefüggésbe). Az érzelmeink - félek, izgulok, szerelmes vagyok, gyűlölök - mind együtt járnak biológiai jelenségekkel is, feltételezhetjük, h a testünk nem csak lereagálja izzadással azt, h kinn lógok 3 emelet magasságban, hanem inkább azok a dolgok, miket érzelmeknek nevezünk következnek egy testi reakcióból a helyzetre.

Ezzel azt szeretném mondani, h a biológiai változással együtt változik a lény is. Nem egyszerre, szellemileg még ragaszkodhat egy másik állapothoz, de az érzelmei már gyökértelenek. Csak egy ruha, már nem a bőre. Okozhatnak ezek az érzelememlékek fájdalmat, örömöt neki, bár gyanítom, ezeknek más oka is lehet...

A fentiekkel nem érzem ellentmondásnak Louisék létét. Hiszen van bennük valami, ami hajtja őket, valamit keresnek, bár az én olvasatomban azt keresik, amit elvesztettek. És egyszercsak elfogy az erejük...

Beid:

Különbségek? Belső-külső, tehát érzelmek(bármiféle okból kifolyólag), gondolkodásmód, motivációk, alkat, hajszín bőrszín stb. . Hogy milyen emberből lett, szvsz meghatározó. Valószínüleg annak a belső tulajdonságait viszi tovább egy darabig...

Konichiwa gozaimaszu!

Nos,hogy a vámpírok megtartják emberi mivoltukat? Ahm,talán,talán,az első pár évben biztosan.Ha elkezded az új "életet" az nem is tűnik olyan rossznak.Aztán egyre jobban élvezed is,de az évek múltával bele is őrülhetsz.Nem olyan könnyű együttélni ezzel,főleg huzamosabb ideig nem.Az meg,hogy csak "romantikus" vámpírok léteznének(ahm,elnézést,vámpírok ugye nincsenek ),nem épp kézenfekvő.Bár kinek-kinek.Ha valaki ezt szereti a vámpírokban,hát legyen.Ámbár az "alapfilmeket" tekintve,nem áll helyet az állítás .

Na igen, a vámpírok különbözőek.De miben is különböztetjük meg őket?
Viselkedés? Érzelmek? Kinézet? Hozzáállás?

Kinek mi a véleménye?

"Az erő nem minden.Azt is tudnod kell hova üss,sőt azt is hogy miért"

STUART:
Hmm.. a névváltoztatás hülyeség Meg szerintem nem is ismerték egymást azelőtt. Mért nem tudod elfogadni a tényt, hogy igenis ez egy kis furcsaság Anne könyvében.
Ha Stuart nagy rajongó amúgy, akkor nemet is mondhatott volna a forgatókönyv olvasás után, mondván, én nem ezt olvastam... ... mármint pénz persze... meg Lestat, naná... de akkor is.. nem hű a forgatókönyv...

VÁMPÍROK:

Lestat amúgy nem olyan, mint amilyen az Interjúban.
Lestat például világ életében csak olyanokat ölt meg, és itta vérüket, akik valamilyen bűnt követtek el. (gyilkosok, rablók, stb)
Louis látta őt egy szadista szemétnek . De Lestatnak is épp elég baja, meg oka volt úgy viselkedni, ahogy viselkedett. Ezért mondtam azt, hogy Tom Cruise remek volt az Interjúban Lestatnak, de nem hiszem, hogy az igazi (lásd.: Lestat, a vámpír) Lestat-ot hűen elő tudta volna adni, mert az teljesen más.

Banderas...jajjj.... szegény Armand.

Én még mindig azt tartom, hogy egy vámpírban megmaradnak az ember tulajdonságai, és gondolatvilága. Az értékrend megváltozik, ez tény. Csak vegyük Louis-t, aki emberként a halálba akarja hajszolni magát öccse elvesztése miatt, és a bűntüdat miatt. Vámpírként pedig épp ezt folytatta, csak az okok változtak.

Hmm.. hozzá kell tennem, amit Gillz is hozzátett, hogy én is leginkább Anne Rice vámpírjaira alapozom a véleményemet.
Mert szerintem abban semmi romantika nincs, ha egy vámpír ronda, hörög, a gyilkolás és a vér okozta gyönyörűségből öl, és még felsőbbrendűbbnek is tartja magát. Engem nem a vámpírlét horrorisztikus" oldala érdekel...Így efféle vámpírregényeket nem is olvasok.

Amúgy Rice néni is megemlít egy olyan vámpírt, akinek értékrendje, ha van ilyen, a föld alatt van... AZIM (KárhozottakK.) az, aki istenként viselkedik az elébe járuló "hívők" előtt, akik elvakultságukban (mert azért egy eléggé istentelen világban, ha azt hiszed, hogy tényleg létezik egy isten, látod is, az ember, főleg tömegesen, képes akkora hülyeségekre..) véráldozatot mutatnak be neki... AZIM meg évezredeken keresztül azon él... Na ez egy undorító vámpír szerintem, de valszeg embernek se volt jobb.
Ebből látszik, hogy a vámpírok igenis különböznek.

ÉszaH

Ha nekem írtad, amit írtál, akkor köztünk nincs vita!
Nem modom, hogy nincs olyan vámpír aki az emberiességhez ragaszkodik. Biztos sok van. Sőt vannak akik oly tökéletesre fejlesztik ezt, hogy humánusabbak bármely embernél, vagy minimum a legtöbbnél.
Persze ez nagyon nehéz.

Minden vámpír más. És van aki humánus, 'jó' ember akar maradni, oszt van aki nem.

Humánus, hmm milyen vicces. Hagy idézzek vmit:

"The process of belief is an elixir when you’re weak
I must confess, at times I indulge it on the sneak
But generally my outlook’s not so bleak (and I’m not meek!)
I’m materialist, call me a humanist"

Vérfogyasztás: nemcsak Afrikában!

Gondoljatok csak a disznóöléskor a friss vérből készített hagymás sült vérre! (Én mondjuk meghalnék, ha ilyet akarnának velem etetni )

A szeretéhség és a vámpír motivációi kapcsán:

Amikor vámpírokról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy miből lett. Mert hát emberből lett a káinadta. És ez nem tűnik el belőle még akkor sem ha félig szörnyeteggé válik. Szerintem igenis van létjogosultsága olyan vámpíroknak, mint Louis, akit igenis zavar a saját léte, az, amire kényszerül. A vámpír is annyiféleképpen áll hozzá saját magához és a világához, ahányféleképpen az ember. Ezért én azt mondom, hogy igenis maradnak benne emberi vonások, bár ennek mértéke egyénenként változik.

alapvető emberi tulajdonság a szeretetéhség. De, ha egy vámpirnak egyetlen ösztöne van, és az a vérre irányul, akkor mi marad meg a felsoroltakból?

És ki mondta, hogy az ösztönön kívül nincs más a vámpírnak? Emlékei érzelmei megmaradtak. Akkor ugyan miért ne hajthat bármely ember korából megmaradt vágy kielégítésére. Persze legtöbb egy idő után zsákutca. De az nagyon sok idő is lehet.
Nézd meg a gazdagokat. Akik tök zsugorik is. És halálra melózzák maguk, hogy ne 1 millájuk hanem 4 legyen! Aztán ezt persze el is szórják.
Ez a pénz.

Szeretet. Sokkal nehezebb megszerezni, megérteni.

Legjobb ebből/abból. Nézd meg hány ember van aki bebizonyítja milyen remek vmiben, majd vmi tök másba is bizonyítani akar. Vagy akik saját rekordjaik döntögetik elvakult elszántsággal.

Na a hatalommal aztán meg jó hosszan el lehet bíbelődni, mert nehéz megszerezni, megtartani meg nagyon nehéz.

Nézd meg az embert és a vámpírt. A vámpírnak a vér olyan, mint az embernek az evés és a nemi vágy kielégítése. Fajfenntartás (ami persze ugye létfenntartás).
De ha mondd neked valamit Maslow neve, akkor tudod, hogy ez nagyon alacsony szint. Ez a kezdet. Nagyon kevés embert motivál ez.

A legtöbb vámpír is csak mellékes mindennapi szükségletnek tekinti, bármennyire élvezi is. (Azért mert vki gourman az nem jelenti, hogy csak a kajával foglalkozik.)
Persze itt is vannak kivételek.
És ne feledjük azért nagy különbség a droggal szemben, hogy a drog nem természetes, míg a vér tök normális és szükséges. A vér nem vezet halálhoz, és ellent lehet mondani csábításának.

Na persze van aki képtelen, de ezek a Darwin díjasok.
Az ilyeneket jóérzésű vámpírtársaik ölik le, mint a veszett állatot, ami veszélyes mind a falkára, mind a juhokra.

Szóval ezért is érdemes leküzdeni az Éhség ellen.
Nehogy tényleg teljesen lesülyedjen a vámpír a "must feed, must kill, must sleep, must feed, must kill, must kill, must feed, must feed, must kill, kill, kill, feed, feed, kill, kill,..." szintre.
:sauron1:

Vagy az is lehet, ha nem stimmel amit írtam előbb, hogy Stuart gyerekkel már találkozott Rice korábban. Azért hosszú és rögös út vezethetett neki 1993-as szerepéig.

Mellesleg a vadász (állatias) vámpírok kapcsán. Mint te is írtad, sokféle képpen reagál az ember a vámpír létre. Az hogy Lestat épp milyennek tartotta a szívást az nem biztos hogy mindenkinek olyan. (Lásd akár saját gyermekét, aki megveti a dolgot! )
Ne feledd te is élvezed mikor egy finom sült húsba harapsz. A farkas is élvezi mikor beleharap a nyershúsba, vagy ott a vérszívó denevér, az is élvezi.
A Bestia avagy az Éhség, nem akar mást csak minél több vért. Esetleg minél ízletesebb vért. Gondolom tudod miért játszik a macska az áldozatával.
Talán neked furcsa ez a vadászat, de pl. még ma is vannak kannibálok a világon. És Afrikában elképzelhető a vérfogyasztás, ha nincs más kaja.
Durva elismerem.
Gondold csak milyen trauma éri az embert! Nem csoda, hogy képtelen esetleg vki teljesen szabadulni, a "must kill, must feed, must sleep" ciklusoktól. Sokkal egyszerűbb/célszerűbb megérteni a fenevadat néha
mint szembeszállni, és esetleg ragaszkodni valamihez görcsösen, ami már nem is vagy.

Lestat pl. tipikusan nem az emberiességet választotta. Legalábbis az Interjú című film alapján. Sőt abban a filmben egyedül a főszereplő járta ezt a rögös útat. Ami jól látod még az embereknek is rögös.

Banderas szerepe is nagyon érdekes a filmben. Az évszázadok alatt, előbb azzal foglalja el magát, hogy birodalmat épít. Aztán elkezd incselkedni a halandókkal, drámáiban. Aztán már ezt is unja.
Ellenfele nincs. Ezért nem csoda, hogy mindent feláldoz egy kis újdonságért.

Aki ezer évig él az bizon nagyon unhatja, hogy a halandók újra meg újra ugyanazt csinálják. Csak hol Rómának, hol német országnak, hol USA-nak hívják ...

Ahogy mondják nincs új a Nap alatt. Van egy rossz hírem a Hold alatt sincs.

birefi:

Az élet élvezete? Légy öszinte, hány ember gondolja a következőket erről:
1. Legyen rengeteg pénzem
2. Csinálhassak meg bármit
3. Azt a nőt/férfit szerezzem meg/ üssem meg akit csak akarok, mindezt büntetlenül
4. Legyen hatalmam, féljenek tőlem, ne nevessenek ki, fussak én a leggyorsabban, engem szeressenek a legtöbben
....

Persze tudom, hogy téged alapvetően nem ez motivál, és gondolom a többségünket itt ugyancsak nem. De most általában kell gondolkodni

És ezek az emberek tényleg boldogok? És ha boldogok, akkor a pénztől, hatalomtól azok, nem pedig a hatásaitól? Persze, a tudat segit, h milyen szépen csillognak a kezemből csorgő csengő aranydarabok. De nem hiszem, h ez emberi lenne. Persze nem tudjuk, mi az az emberi. Ezekben a dolgokban, amiket felsoroltál, nagyon sok az ösztönös , érzéki dolog, még ha nem is ez jut a hatalomról először az ember eszébe. pl. a 4. pontban

engem szeressenek a legtöbben

alapvető emberi tulajdonság a szeretetéhség. De, ha egy vámpirnak egyetlen ösztöne van, és az a vérre irányul, akkor mi marad meg a felsoroltakból?

Különben az előző hozzászólásomban arra akartam kilyukadni, h a Sötét Ajándékkal az ember elveszit vmit, amitől ember, de a születő lény még őrzi ennek az emlékét valamilyen formában (esetleg még azt is hiszi, h jól járt az erejével). De az emlék halványul, hiszen nincs meg benne, távozik a biológiai átalakulás során. Itt jön képbe az egyetlen ösztöne... hiszen az átvett vérrel együtt az eredeti tulajdonos személyiségéből os jut belé valami... a vérrel együtt kap "emberséget", amivel megint úgy érezheti, minden rendben(már ha a gyilkosság nem nyomasztja...), hatalma van, erős ügyes, sokat él és tud. De ez megint elhalványul benne, értelmét veszti a tudás, a művészet a látvány, a befolyásolni tudás, hiszen ezek emberi dolgok. És egyre kevesebbet ad neki a vér eredeti önmagából, lassan minden átfolyik rajta, távolodik a világtól, elfelejti, ki volt ő valaha, hideg lesz, mint a csont, s csak a a vér utáni elpusztithatatlan vága hajtja előre. Mint a kábitószer. Ha él addig, akkor mindenképpen ez a sorsa, legalábbis én igy látom... szigorúan elméleti szinten

ainawethien:

Az ölés pedig egy vámpír számára nem ugyan azt jelenti, mint a farkasnak. A farkas elvesz, mert éhes, vagy mert támadják...ösztönösen. A vámpír emellett a szívás pillanatában egyesül azzal, akit szív. Az az érzés pedig a sokat említett vérnél is fontosabb. (Vegyük csak Lestat-ot, akinek már nem is lenne szüksége vérre, mert olyan erős, de ő az érzésről, az eseményről nem tud lemondani

A farkas éhes... ha eszel, nem egyesülsz az étellel, nem esik jól? Úgy értem, nem élvezed? Az ösztönös dolgok elvileg jól esnek embernek állatnak. Nem azt mondom, h a farkas húsbatépése, a vadászat végén ugyanazt érzi, mint egy vámpir, de szinte egy kategőria. A "szinte" azt jelenti, amit fentebb próbáltam vázolni, és amit te is irtál, h lelket is kap a vámpir, ami ugyanolyan fontos, és ezért ösztönös is lehet.

ihajj. fejtegetéseimet eme elméletbeli életformáról leginkább Rizs nénire, illetve ritkás vampirés olvasmányaimra alapoztam.

az elméletbeli nem azt jelenti, h hasonló jelenséget nem figyelhetünk meg az emberekben...

Zsu
Dícséretes.
Nem gondoltál arra, hogy Stuart gyerek esetleg Rice fan volt?
Azaz a neve csak felvett név? (Úgy mint N. Cage-nél)

Srácok, ez a vámpírlét-téma a Gondolatok topicban is megállja a helyét, örülök, hogy ilyen magvas emberkékre lelni itt

Én is hallottam, hogy azért a pár fellelhető példányért elég rendesen kell fizetni..

Más:
Most jutottam el a Boszorkányok órája 2. kötetében egy elég érdekes, és furcsa, és hátborzongató dologhoz.
Mindjárt ki is fejtem a dolgot, csak előbb még pár tény:
Anne Rice ezt a könyvet 1990-ben írta.
A Kárhozottak Királynője filmet 2001-ben készítették. A szereplőválogatás, forgatás 2000-2001-ben történt meg, Anne Rice kihagyásával, mint tudjuk. (...) Tehát a könyv után jó 10 évvel.
Lestat-ot pedig Stuart Townsend játszotta, aki színészként "filmszerepet" 1993-ban kapott először, de nem élete legnagyobb filmjében, ha értitek mit mondok. Amúgy Ír születésű, és elég sokáig Ír-Angol filmekben vett részt leginkább. Inkább Kb.1998 óta tartják őt színészként (amcsiban is)számon..

És akkor egy idézet az 1990-ben írt könyvből: (47.oldal, lap alja)

"...A fotó egy hónap múlva került a kezünkbe, és döntő hatást gyakorolt a Mayfair-ekkel kapcsolatos viselkedésünkre. Akkoriban a Talamascának nem volt kijelölt megbízottja a Mayfair-ügyre....Egy fiatal rendtag, egy Stuart Townsend nevű texasi (akit elangolosítottak a Londonban leélt évek) kérelmezte, hogy esetleges közvetlen vizsgálat céljából tanulmányozhassa a Mayfair-boszorkányokat, és a tanács, gondos mérlegelés után átadta neki az aktát.."

Anyámnak is mutattam a "felfedezésemet", erre egyből megkérdezte, "Ki ez az Anne Rice? Valami látnok?"

Na, mi a véleményetek? Mégha nagyon elterjedt is ez a Stuart Townsend név..akkor is...


Zsu

Sziasztok!

Belekontárkodom én is a témába, Anne Rice írásait nagyon szeretem, de más fantasy sorozatok is szóba jöhetnek (én a tündékkel vagyok).

Anne Rice Lestátját és Interjú egy vámpírral-ját a Nyugatinál, a Kossuth mozi mellett egy kis antikváriumban láttam. De a Lestat valami 4-5 ezer Ft-os áron volt kirakva! Először gondoltam, hogy megveszem, mert az én példányom szó szerint lapokban van már (éljen a nyomdaipar), de az árat meglátva letettem róla.

Az én véleményem is az, hogy ma azért embernek lenni nem egyenlő azzal, hogy élek is. Mármint bológiailag lehet, de a szót fogalmi síkon megragadva, azért azt nem állíthatjuk, hogy igaz lenne.

Épp most gondoltam bele abba, hogy ma, avagy a mai nézetek, értékrendek mellett, egyszerűen lehetetlen igazán embernek maradni. Mármint az "idilli", vagy nem tom milyen embernek, tehát a törődő, szerető, érdeklődő, önzetlen ÉRZŐ stb. embernek maradni.
Nézz körül... azt láthatod, hogy az, aki nem akar, vagy esetleg nem képes csalni, lopni, hazudni, ölni, magáért, vagy egy eszméért, az tulajdonképpen "életképtelen". Vagy elnyomott. Persze ezt nézhetjük a pozitívabb oldalról is, hogy legalább ember marad, de én, -és tisztában vagyok vele - önsajnáló típus vagyok, és igenis direkt negatívan akarom látni a világot, és az emberiséget.

Én igenis néha azt szeretném, hogy kivülállóként, mintegy megfigyelőként legyek jelen. Hogy ne kelljen olyan dolgokkal foglalkoznom, mint hogy mi legyek?, hol lakjak? mit vegyek? mit nézzek? Kivel legyek meg mittomén...

Nem tudom, hogy értitek-e azt, amire ki akarok lyukadni. :
A lényeg az, hogy én - az ismert mellékhatások tudatában is - vállalnám a dolgot, és nem hiszem, hogy több évtized, évszázad után egyszer csak arra eszmélnék, hogy én többre tartom magamat az embereknél, a halandóknál. Ahogy te is mondtad Birefi, és szerintem mindenki érzi, sose lehet két ugyanolyan vámpír, mint ahogyan két teljesen ugyan olyan ember sem létezik. Egy szkinheadből nem is tudom elképzelni milyen vámpír lehet.. rossz akár belegondolni is. Aki már emberként is úgy érzi, hogy az emberek, vagy legalábbis egy bizonyos "csoportján" felül áll, az vámpírként szörnyeteg lehet. Én azonban nem tartom ezt magamról. Sőt.

Ami pedig az állatokat illetni... én azért ezzel valahogy nem tudok egyetérteni.. nem hasonlíthatod a farkast a vámpírhoz. Mármint a vámpír megtartja az emberként rá jellemző tulajdonságait. Sőt, akár azt is mondhatjuk a lelkét örökli. A gondolkozásmódját.. Az, akinek több száz éve van arra, hogy töprengjen, nem juthat olyan következtetésre, hogy valakinél is feljebb áll.. valamilyen teremtménynél.. szerintem nem. Lehet naív vagyok, de remélem, hogy idővel a lélek, bölcsebb lesz.
Az ölés pedig egy vámpír számára nem ugyan azt jelenti, mint a farkasnak. A farkas elvesz, mert éhes, vagy mert támadják...ösztönösen. A vámpír emellett a szívás pillanatában egyesül azzal, akit szív. Az az érzés pedig a sokat említett vérnél is fontosabb. (Vegyük csak Lestat-ot, akinek már nem is lenne szüksége vérre, mert olyan erős, de ő az érzésről, az eseményről nem tud lemondani.)

Végezetül:

Anne Rice könyvet magyar nyelven pl. bármely Libriben lehet venni. De ha jól láttam, akkor online rendelés is van. A Lestat-ot és az Interjút azonban ma már nagyon nehéz beszerezni. Max.antikváriumokban lehet, de ott is igen ritkán.. senki nem akarja úgy látszik elpasszolni a könyveket.
Angol nyelven - bár még én se jártam utána, de lassan megteszem, mert várhatunk arra, hogy további könyveket is lefordítsanak Anne-től.. - elméletileg u.így bárely Libriben... meg hát körül kell nézni.. Jövő héten elmegyek angol nyelvű könyvkeresésre, és ha találok egy jó helyet, majd megírom, ha kell.


ZSu

h élvezzük az életet, élni kéne, ami egyelőre azt jelenti, h embernek kellene maradni.

Na akkor abszolúte elméleti szinten maradva. Úgy értem, vámpírok és boszorkányok nincsenek. Tudjuk ezt Könyves Kálmántól is.
Az élet élvezete? Légy öszinte, hány ember gondolja a következőket erről:
1. Legyen rengeteg pénzem
2. Csinálhassak meg bármit
3. Azt a nőt/férfit szerezzem meg/ üssem meg akit csak akarok, mindezt büntetlenül
4. Legyen hatalmam, féljenek tőlem, ne nevessenek ki, fussak én a leggyorsabban, engem szeressenek a legtöbben
....

Persze tudom, hogy téged alapvetően nem ez motivál, és gondolom a többségünket itt ugyancsak nem. De most általában kell gondolkodni.
Az tuti, hogy belőled csak úgy lenne vámpír, hogy valaki ki akarna direkt szúrni veled. És ezt most bóknak veheted!

Szép, szép azt hinni, hogy ha valaki vámpír törexik megőrizni az emberségét. Legtöbbjük főleg az elején talán igen. Nem ölnek, próbálják uralni az éhséget.

De gondoljunk bele mennyivel egyszerűbb meglovagolni azt. Az az élet úgyis elveszett. Előbb utóbb elvesztel mindenkit akit szeretsz, és elgondolkodol. Miért tartanád többre az embereket, mint az ember tartja az állatokat? Te nem kitaszított vagy, te fölöttük állsz. Mit neked azok a pondrók? A hatalom avagy a pénz számít csak nem az emberélet.

Avagy nézd meg az állatokat. Szerinted egy farkas sajnálja az őzikét?

Nem is beszélve arról aki több ezer éves. Annak milyen tudása lehet? Fél e a názeretitől, aki ott volt mikor az tanait hirdette?

Persze az emberséghez ragaszkodni nehéz az igaz.
De nézz már szét a valódi emberek között !!!
Mi van, ha egy orosz maffiózó lesz vámpír? Vagy egy elvadult skinhead, vagy egy befolyásos/sértődött politikus, vagy egy média 'sztár' ?
Az emlegetett szerepjátékoknál van egy közelítő táblázat, az emberségről. És igen foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy biz embertársainkból van egy néhány aki képes a 10-es skálán akár a nulláig is sülyedni, de elég sokan tartózkodnak 5 és alatta. Na ezek szerinted próbálnak e emberek maradni? Sztem nem.

Ember embernek farkasa.
Vhogy a vámpírok mondják: Sok szörnyűséget elkövettünk a történelem során, de soha oly találékonyak e téren nem voltunk, mint az emberek.

A novellát olvasva, nekem is az jutott eszembe, hogy ez aztán tényleg szerelem. Szó szerint teljes önfeláldozás, és halálig tartó, pontosabban azon is túli szerelem.
Mindenesetre, az a vámpír, aki a sztori elején van. elég nagy szemét, hogy ennyire nem törődött 'gyermekével'.
Bár lehet, hogy direkt haragból tette. (El akarta pusztítani az idillt, ami neki nem adatott meg.)
Az ajándék és az átok, nem állnak messze egymástól, attól függ hogy használjuk. Pl. mi lett volna ha magához emelhetné mennyasszonyát. (Az elég furcsa, hogy neki nem működik!)

De ez a szerelmi téma mindig érdekes. A város hercegében ezt több oldalról is körbejárja az író.
1. Mi van akkor, mikor igaz szerelmed, magadhoz emelheted? Nem önzése őt is vámpírrá tenni? Vagy épp mily remek az örökélet és ifjúság egymás oldalán?
2. Milyen mikor saját kezűleg szabadítod meg fent említettet a vámpír léttől, miután valami őrült vámpír tette magáévá helyetted?
3. És ott van a halandó nő. Akivel néha-néha találkozik. Aki szép lassan megöregszik, és közben szép családja van, amit a herceg titkon véd és támogat. Mindketten elfogadják a dolgokat ahogy vannak. És a vámpír a 70 éves öreghölgyben is azt a 20 éves nőt látja akit valaha megismert, mint az igazi szerelmesek. (A la Hegylakó)

És persze ott van a 'gyermek' téma is. Az is elég érdekes kérdéseket vet fel fent említett regényben. ('gyermek' = az akit vámpírrá tesz a vámpír; nagy fokú kötödés, néha némi lázadással; lásd Interjú a V. )

Ja és még egy regény érdekes talán, a "Rosszabb a Halálnál".

öööö... szvsz a pozitívumok eltörpülnek a veszteségek, az átok mellett.
Mert ahhoz, h élvezzük az életet, élni kéne, ami egyelőre azt jelenti, h embernek kellene maradni.

Amúgy érdekes kérdés, mennyi veszne el az emberből, a biológiai átalakulás folytán. Van-e valami, ami több az anyagnál? És a Vér, miért is szükséges? Az egyetlen kapocs az emberséghez? A vámpír az emberségből él, de ő maga végső soron egyre embertelenebbé válik ettől (igazán ördögi kör), s egy idő után már csak pióca az emberiség testén. S ilyenkor már nincsen, aki élvezze az örökéletet, erőt és egyéb melléklhatásokat - gyanítom, az örökélet nem az embereknek való, legalábbis nem jelenlegi formánkban. Hisz a halál Iluvatar ajándéka...

Zsu, most nem is tudom. Pedig pont fel akartam ajánlani, hogy akkor megnézek egy mostani részt is. Amúgy nem akartalak megbántani, csak utálom ezt a sorozat dömpinget.

Viszont lenne egy kérdésem. Honnan szerezzek, Anne Rice könyveket?
(Főleg vamposok érdekelnek. )

Nehéz kérdés biz. hogy örülnél e egy ilyen ajándéknak.
Nem egyszerű. Bár megjegyzem itt még csak a hátrányokról beszéltünk.

Szó se volt, a mérhetetlen hatalomról. Se a korlátlan szabadságról. Se az örökéletről és örökifjúságról. Se arról az élvezetről, amit fel se foghatunk.

Ugyanezt a témát boncolgatja a Wolf, Jack Nicholson-nal.
Plusz a Vámpír Brooklyn-ban. Ott pl. pont egy nő vívódik azon, hogy kéri e az ajándékot.

ÉSzAH-sama:én ott leszek,éppen oda tervezek egy Merp(Lotr)talit,azon keretében talán találkozhatnánk.Amúgy én mindkét nap fenn vagyok(versenyek,miegymás),szóval valahogy csak öszefutunk!

Addigis ajánlom magamat !

"Rend a lelke mindennek.De Káosz a teste..."

beleg: elolvastam a novellát. És most leginkább azon gondolkozom, vajon én mit tettem volna a nő helyében.. elmenekültem volna? de ha tényleg annyira szeretem? azt nem tudom kijelenteni mindenesetre, hogy ugyan azt megtettem volna.. túlságosan idilli a maga módján.. vagy utópisztikus.. az, ahogy feláldozta magát... hmm-hmm... na megyek, és gondolkozom tovább...
most meg arra gondolok, vajon csak én lennék ilyen "rossz" ember? és nem tenném meg? vagy ez egyáltalán nem is lenne rossz? vagy csak ezt várná el a "szerelem".... fúú.. tényleg bocs a mai miatt mindenkinek.. rossz napom/hetem/...évem..életem..?.. van.

Zsu

birefi:
"A címe az, hogy Buffy, a vámpírvadász." -> na ná, hiszen akkor most nem lennénk itt, és nem "veszekednénk" vagy inkább nem beszélgetnénk el erről.
Ami a vadász törékenységét illeti... nos már megbocsáss, de a vadász nem azért vadász, mert hű de karcsú, és hú de jó nő, vagy mittomén.. erővel (természetfeletti!!) erővel született. Pont ezért nem állhat be csakúgy valaki vadásznak, erre születni kell.

Ha jól vettem ki a részleírásból, az az első szezon egyik "remek" része lehetett, amit személy szerint ÉN sem kedvelek, így megértem, hogy neked sem tetszett az, amit láttál.

Azt hiszem itt abba is kellene hagyni a dolgot, mert ha csak ennyit láttál, akkor nincs értelme arról beszélni a sorozattal kapcsolatban, ami csak az 5.szezon-felé kezdett igazán kialakulni.. és ez a 4-5 év különbség (1-5.szezon közt eltel idő) sokat számít. mint egy embernek is, egy sorozatnak is.. sokat változol.
ha a köntös lehull, ott lelked.. és az összes sötét dolog, ami benne rejlik...na ezzel foglalkozik most.

Nem kérem, hogy ülj le, és nézd végig, mert minek? Én se ülnék le megnézni mondjuk a... a-a-a...a star treck-et...
Igazából mindegy mit gondolsz, csak máskor tényleg nézz a dolog mögé... én még mindig azt mondom, hogy 1 rész nem elég.


ÉSzAH: Krácsonyra megkaptam anyáméktól a Lasher-t, de az az igazság, hogy még a boszorkányok óráját se olvastam, pedig a lasherrel együtt, már mindhárom könyv ot van a polcomon..
Vagyis ez igaz volt máig, mert ma reggel fogtam magam, és (mivel Anne most összekötötte a Mayfair-eket és a Vámpírkrónikákat), így döntöttem ideje elkezdeni már azt is. Egyszer már neki kezdtem, de valahogy nem tetszett, nem láttam a történet lényegét.. vagy a kezdetét egyáltalán.. fú.. de ma le se tudtam tenni, úgyhogy lehet hogy holnap ilyenkorra már a 2.-at olvasom. Nagyon tetszik, és egyelőre, mivel még semmi konkrét nem történt Lasher figurájával, mármint itt-ott ugyebár megjelent, szal egyelőre nekem ugyanolyan szimpi..mint pl. Armand volt. első olvasásra beleszeredtem, pedig tom hogy nem egy pozitív figura.

Ez a szerepjáték.hmm.. még nagyon régen chateltem a gyaloglón, és ott ált. mindig volt ilyen szoba.. nekem nem igzán jött be a dolog.. mondjuk nem is mélyedtem bele a dologba.. már maga a tény, hogy szerepjáték..egy szerept játszani.. mért nem lehet tényleg "átváltozni"...
Bocs, csak kissé elmerültem ma Anne Rice-ban, meg a világában.. hmm...

Most, hogy itt tényleg baromi jól (!) ki lett fejtve, hogy nagyon nehéz lehet eljátszani egy vámpírt... merthogy mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy azért az nem leányálom..
Kíváncsi lennék, a "mellékhatások" tudatában közületek hányan választanák mégis a "Sötét Ajándékot" ?

Én asszem kb. úgy viselkednék mint Daniel... persze ahhoz egy hasonló helyzet kell.. minden attól függ mikor, meg hol... de azért gondolkozzatok el ezen egy picit kérlek

Megertem amit Telcontar mond.

Egy alkalommal a sziniiskolaban a tanarunk azt mondta jatsszuk el a szuletest. Nem mondta meg milyen szuletest, rank bizta. A tobbieknek pedig ki kellett talalni hogy ki mit jelenit meg.

Nekem persze a vampir szuletese jutott eszembe es azt porbaltam eljatszani.
Hat baromi nehez volt.
Nagyon komolyan el kellett gondolkoznom az egeszen. Es mikor egesz belemerultem, akkor olyan maganyt ereztem hogy nocsak. Maganyt es ellenem iranyulo kivetettseget.
Nem tudtam eloszor mihez kezdeni magammal, es elborzadtam azon hogy mi vagyok. De ami a leginkabb uralt, az a magany volt, es hogy senki nem fog soha elismerni, hiaba vannak nekem is erzeseim.
Ez pedig - nem is tom mi a legjobb szo ra, talan - egyfajta dacot valtott ki bennem.
Ugy ereztem teljesen egyedul vagyok es csak magamra szamithatok. Igy hat azt gondoltam, lassuk mi adatott meg. Valahol belul ereztem hogy ez az egesz nem jo, de nem tudtam mast tenni, mert nem tudtam valtoztatni a helyzeten.
E gondolatokkal telve jatszottam el a dolgot, de nem volt benne semmi olyan hogy vicsorgas, vagy ilyesmi.

A legtobben azonnal tudtak mirol van szo. Mondtak is hogy eleinte nagyon megijedtek hogy milyen fojtott ellensegesseget ereztek felolem es nem tudtak elkepzelni hogy mi lehetett az oka, mert ugy ereztek hogy gyulolom az egesz vilagot.

Nagyon erdekes volt, komolyan

Node hogy a proza fele tereljuk a szot: ezt erdemes elolvasni, nekem nagyon tetszik.
Ezen az oldalon van egy novella a sok kozul, "A vampir" cimmel.

d-eyes.pganet.com/~tss/turmix/novella.html

Beleg

Észah
Állok elébe a vimpár találkozónak! (Ki lesz írva a niked a névtábládra, ha ott leszel az MTT pultnál?)
Mi vasárnap megyünk D+D-zni. (Ezutón kérjük nem szidni unblock, bár igazad van, Steven Blood-ok kapcsán. )
Amúgy mi spec pont ilyen csapat vagyunk, már aki nem az irtás részre megy rá. Persze tartok tőle, hogy a te elvárásaidnak nem tudnánk megfelelni, de mentségünkre legyen mondva fiatal (100 év alatti) vámpírokat játszunk, és bár messze vagyunk a profi szinttől, legalább próbálunk az általad is említett irányba mozdulni. Ha már Storyteller, adjuk meg a módját alapon.

Ne vedd magadra, de azokat a Sethitákat még a Tzimise-nél is jobban rühellem.

Telcontar-nak nagy igaza vagyon.

Buffy kapcsán csak annyit, hogy
1. A címe az, hogy Buffy, a vámpírvadász.
2. Abban a részben amit én láttam. Annyi marhaság volt, hogy ha csak a fele maradt az is marhaság. Néhány példa:
a. Maga a koncepció rossz. Minden tiszteletem a szép, csinos, alacsony és vékony hölgyeké. De senki se higgye, hogy egy kicsit is jól verekedő/kardozó/lövő erős férfival harcban felvenné a versenyt.
Az meg, hogy egy halandó simán lekaratézzon egy vámpírt, az nevetséges. (Főleg, ha az már emberként is jobb harcos volt, adottságai okán.)
b. Buffy a film végén ott várta a felkelő vámpírt este. És állítólag vmi nagy gonosz vámpír volt. Melyik amatőr kezdő vámpír alszik a temetőben, úgy hogy még védelme sincs mikor felkel???
3. Ha ez egy köppeny, akkor ne írják rá hogy Pierre Cardin, mikor a kínai piacos no name márkájú. De amúgy ha lehullik a köppeny, akkor mi lesz? Buffy, aki már nem vámpírvadász?
4. Amúgy nem szoktam látatlanba kritizálni, ezért is szenvedtem 1-1 részt végig. És ahhoz hogy vmiről megmondjam, hogy rossz szvsz nem kell többször végigkínlódni, nemde?
Félre ne érts, ettől még más azt néz amit akar!!!

De ejtsük a témát felesleges vitázni.

Amúgy jó filmek vannak. Drakula, Interjú a Vámpírral.
Vagy ha vkit érdekel az igazi Vámpírvadász, annak ott a Carpenter's : Vampire. (Ahogy ismerjük a törpök élete nem csak játék és mese, a la Buffy.)
Az Interjúban egész jó a lélektani rész. Nagyot alakított minden színész.
Remek, remek. Anne rice-t is emiatt kedveltem meg.

Alkonyattól és Penge 1 valóban inkább csak akcióként tekinti a vámpír sztorit. Főleg az utóbbi. De ezekben még nincsenek oltári hülyeségek.
Na jó Pengénél rezeg a léc, és a 2. rész már leveri. (Hemzsegnek a marhaságok. Gondoltam is, hogy a rendező kezet foghat a Hegylakó 4 rendezőjével. Bár utóbbi az évszázad szégyene volt!)

A vampire játékosok többsége meg sajnos tényleg félreérti az egészet. És az egészet úgy képzelik, hogy hurrá van egy harcosom, aki emberfeletti gyors, erős, stb. Pedig az egész nem erről szól. Sokkal inkább arról amit telcontar mond.

Hogy gyűlölöd magad, de rettegsz meghalni, és tudod te sokkal többet vesztesz mint egy halandó. Hogy egyetlen élvezetedről az éhség kielégítése gondoskodik, de ezt megpróbálod féken tartani. Azt hiszed legyőzhetetlen és hatalmas lettél, de rájössz milyen gyenge senki vagy. Képes vagy megmenteni bárkit a halától, de megéri e őt erre a szörnyű létre kárhoztatni?

Na persze van, aki ezt teljesen máshogy látja, az egészet ajándéknak tekinti. És tényleg vannak, akik sose érik meg azt az időt, hogy belefáradjanak a hosszú létbe. Ide vonatkozóan legjobbak Lestat szavai, amit az "Interjú a Vámpírral" végén mond gyermekéről.

Könyvek tekintetében:
- A város hercege
- Én, Strahd
Remekek.

Telcontar, végre valaki meglátta a lényeget! Na, én ezért nem játszom szívesen Vampire-t, pedig amúgy nagyon tetszik a világa és az egész játék-rendszer. (Persze ennek is megvannak a hibái, de olyan játékrendszerrel még nem találkoztam, amelyiknek ne lenne meg.)
A Vampire a legtöbb "vérpistikének" (akinek nem inge az automatikusan nem veszi magára) nem más, mint egy újabb hely, ahol én lehetek az őstáp. De egyébként ez nem csak a Vampire-ra igaz, hanem a heroikus szerepjátékokra is. Nagyon kevés az érett, jó csapat.
Viszont azt hiszem ismét rá fogom szánni magam a Vampire-re, mert végre magamévá tettem a Szetita kiegészítőt és nagyon jön belőle az ihlet egy jó szetita karakterhez.

Ki jön az rpg.hu-ra? Az már szinte biztos, hogy lesz ott MTT képviselet, de arra gondoltam, hogy mi vimpárok is adhatnánk magunknak ott egy rövidke találkozót. Én szinte biztos, hogy ott leszek.

Bár nem vimpár, de Anne Rice, őt pedig itt azt hiszem mindenki szereti: Megjelent a Lasher, azaz a Mayfair boszorkányok sorozat harmadik kötete. Vimpárok, olvassátok el a Mayfair-t! Nem fogjátok megbánni. Mindenkinek el kellene olvasni, akit vonz a misztikum, a természetfeletti, még az ELŐTT, hogy elkezd felelőtlenül játszani vele.

Ja, és a csettel álljatok le. Előre is imádlak titeket érte.

Ahhoz, hogy valaki hitelesen eljátsszon egy élöhalottat, éreznie kell, milyen, amikor nem lélegzik, amikor hideg a teste, amikor halottként mozog az emberek között. Éreznie kell a kitaszítottságot, a magányt és a rettegést a Kárhozattól. Éreznie kell, hogy az evés, az ivás, a szex többé nem jelent semmit, csak az Éhség, a vér szaga és íze, amelyhez csak bünös módon juthat hozzá. Rá kell döbbenni, hogy a léte kalitka: alkonyattól pirkadatig létezhet csak, el kell rejtöznie. Sok dolog, melyet valaha szeretett, többé nem létezik. Akiket ismer, meghalnak, és a világ álandó változásai elidegenítik mindentöl.
Én nem ismerem az itteni Vimpárokat, de ismerek rengeteg Vampire játékost. És soha egyetlen egy sem érezte még át ezeket azok közül, akivel beszéltem, bár mindegyikük meg volt gyözödve arról, hogy ö a legfaszább vámpír.
Vajon egy színész hogy lenne képes ezt megjeleníteni?
Vámpírt éppúgy nem lehet eljátszni hitelesen, mint egy tündét. Mert egyikünk se látott olyat, és ami a fantáziánkban él, az különbözik a másikétól.
Aki azt mondja, ismeri a vámpírokat: átérezte valaha a fentieket? Végiggondolni kevés: át kell élni az érzést.
Nem könnyü.

Ha ez a film majd a krónikákon alapul, akkor ÉN játszom Armand játszótársát!!
De ebben az esetben fel kéne kérni az igazi Armand-ot, játszon el egy "kis" szerepet a filmben.. Szerintem maga Lestat is benne lenne, hiszen alapjába véve ő színész.

Vagy egy vámpír bújna a Te bőrödbe!