Frodó

Szméagol írta:
"Én is olyan sokat pityeregtem azokon a részeken, amikor tudtam, hogy minderről a Gonosz tehet, főleg Gollamnál. (És lángolt bennem a düh, mikor kinevették, pedig oly sajnálatra méltó volt.)"

Ugyanez volt velem! És annyira rossz, hogy vannak barátaim, akik szinte gyűlölik Gollamot, és nem értik azt a szánalmat, amit Frodó érez iránta. Végülis nincs másról szó, minthogy meglátja benne önmagát (Frodó), és tudja, hogy ugyanez lehetne akár az ő sorsa is... Nagyon nehéz lehet Gollamnak.

U.I.: bocs, de sehogy sem tudok idézetet írni.....

Talán Gollamnak is lett volna esélye. A filmben ezt jól ábrázolták. Amikor Cirith Ungol lépcsőjén a két hobbit békésen alszikés akkor egyszerre Gollam csak egy öreg megtört hobbitnak látszik...

Igen, ez az egyik kedvenc részem a könyvből!

Kifejezi azt, amit itt magyarázunk már egy ideje

És Frodó-Samu kapcsolatát is, hogy Samu feltétel nélkül szereti Frodót! (Akár világít, akár nem )

Sziasztok!

A filmben minden sokkal darabosabb volt, mint már mondtátok.
Samuval kapcsolatban: Nem csak a jó indulata segítette hozzá ahhoz, hogy megbarátkozzon ezzel az új Frodóval. Meg kell jegyeznünk, hogy Frodónak még sokszor volt jó kedve, sokszor szerette Samut, úgy ahogy régen. (Samu, a rettenthetetlen ) Tulajdonképpen ő (Frodó) is közel állt már ahhoz, hogy bizonyos értelemben olyan legyen, mint a Gollam/Szméagol páros, csak ez még nem éleződött ki annyira.
Samu "naivitását" Gollammal kapcsolatban nem kell elítélnünk (bár nem tett ilyet senki), hisz ez csupán egy hamisítatlan hobbit tulajdonság. Ami új és idegen az csakis rossz lehet.
Mivel Frodó nem volt annyira hobbit és jobban együtt tudott érezni Gollammal a Gyűrű miatt nem is bánt úgy vele.
Én is olyan sokat pityeregtem azokon a részeken, amikor tudtam, hogy minderről a Gonosz tehet, főleg Gollamnál. (És lángolt bennem a düh, mikor kinevették, pedig oly sajnálatra méltó volt.)
Mindezeket a Filmre Könyvre egyaránt értem.

És most egy idézet (amit feltehetőleg jól ismertek), mely mindezt lefedi:

A korai napsütés csak most kezdett bekúszni a fák árnyékába, de azért jól látta gazdája arcát, s a kezét is, amint ott nyugodott mellette fektében a földön. S egyszerre eszébe jutott Frodó, ahogy Elrond házában feküdt és aludt, azután, hogy azt a halálosnak ígérkező sebet kapta. Akkor, ahogy őrködött az álmán Samu látni vélte, hogy néha-néha, mintha halványan, belülről világítana; most is, csak most tisztább és erősebb fénnyel. Frodó arca békés nyoma sincs rajta gondnak vagy félelemnek, de öregnek látszott, öregnek és gyönyörű volt, mintha a formáló évek vésője most sok olyan vonást hozott felszínre, ami korábban rejtve maradt, bár az arc jellege nem változott meg.
Nem mintha Csavardi Samu ezt megfogalmazta volna.Csak megrázta a fejét, mintha fölöslegesnek ítélne minden szót, s magában ezt mormolta:-Szeretem, no. Ugyanolyan; néha mintha világítana. De akkor is szeretem, akár világít, akár nem.

[/i]

Igen, teljesen egyetértek! Amikor olvastam a könyvet, akkor is éreztem ennek a dolgonak a tragikusságát, de amikor ezt láttam képben megjelenítve... hogy egy kis hobbit, aki senkinek sem ártott (jó tudom, ezt már leírtátok... ), hogy feláldozza az egész életét (persze nem hal meg, de ez talán még annál is rosszabb) a nemes cél érdekében, és valóban, már sohasem lesz a régi, már nem kapja vissza a régi, kellemes életét, mert ennek a súlynak az emléke örökre vele marad

Amikor simogatja a Gyűrűt (ahogy Onering is írta), az annyira szívszorító jelenet. Akkor volt az, amit már vhova írtam, asszem, hogy a nyakamba lógó gyűrűt majdnem letéptem a láncáról, annyira gyűlöltem (pedig az mégcsak nem is az Egy Gyűrű )

Enna írta: Samu pedig sokszor nem érti, hogy mi is ez az egész, de szerencsére annyi jóakarás és jóindulat van benne....

És persze ne feledkezzünk meg a benne lakozó végtelen szeretetről Frodó iránt!

Ez az amiért egyszerűen elsírtam magam a végén . Ha belegondol az ember abba, hogy lehet tönkretenni egy életvidám kis lényt aki senkiben nem tesz kárt( kivéve persze a vacsoráját). De a végén majdnem mnden jóra fordul bár Frodó már soha nem lesz a régi

Frodó a Megyében és a küldetés előtt egy kedves, életvidám kis hobbit volt, tele jókedvvel, de most, ahogy eluralkodik rajta a Gyűrű ereje úgy megváltozott, és ha nem is készakarva, de sokszor megbántja szegény Samut. Az a szerencse, hogy Samu tudja, milyen nehéz most Frodónak, és inkább segít neki! [/quote]

Igen, ez az, ami bennem is megfogalmazódott. Samu pedig sokszor nem érti, hogy mi is ez az egész, de szerencsére annyi jóakarás és jóindulat van benne.... Nála jobb társat Frodó nem is találhatott volna, és nélküle semmire se jutna. :shake:

Elanor írta:

Nekem az volt furcsa Frodóban, hogy az elsőrészben még hagyta magát kiszolgáltatni a fegyveres erőknek, most meg tisztára agresszív. Ráadásul ezt csak Samuval és Szméagollal szemben mutatja ki

Ez az agresszivitás főleg akkor jön ki rajta, amikor úgy érzi, elvehetik tőle a Gyűrűt... sztem most már erősebben kötődik hozzá, mint az első részben (többször volt az ujján, közelebb van Mordorhoz...) sokkal jobban védelmezi is.

Igen, és ez olyan félelmetes. Frodó a Megyében és a küldetés előtt egy kedves, életvidám kis hobbit volt, tele jókedvvel, de most, ahogy eluralkodik rajta a Gyűrű ereje úgy megváltozott, és ha nem is készakarva, de sokszor megbántja szegény Samut. Az a szerencse, hogy Samu tudja, milyen nehéz most Frodónak, és inkább segít neki! (De gondoljatok például arra a részre a filmben, amikor simogatja a gyűrűt! Ijesztő hatás!)

Nekem az volt furcsa Frodóban, hogy az elsőrészben még hagyta magát kiszolgáltatni a fegyveres erőknek, most meg tisztára agresszív. Ráadásul ezt csak Samuval és Szméagollal szemben mutatja ki

Ez az agresszivitás főleg akkor jön ki rajta, amikor úgy érzi, elvehetik tőle a Gyűrűt... sztem most már erősebben kötődik hozzá, mint az első részben (többször volt az ujján, közelebb van Mordorhoz...) sokkal jobban védelmezi is.

Ja igen ami a legnagyobb baj, hogy a könyvben minden karakter sokkal árnyaltabb.

Ez természetes, a könyvben több "idő" van rá, hogy minden karakter kibontakozhasson, ott ismerjük a gondolataikat, érzéseiket, míg a filmben csak utalnak rájuk, ott külső szemlélők vagyunk.

remélem a Harmadik részben behozzák az elmaradásukat

Erre csak anniyt mondok: én is, én is, én is!!!

Ennek igazat kell adni. Nekem az volt furcsa Frodóban, hogy az elsőrészben még hagyta magát kiszolgáltatni a fegyveres erőknek, most meg tisztára agresszív. Ráadásul ezt csak Samuval és Szméagollal szemben mutatja ki Ja igen ami a legnagyobb baj, hogy a könyvben minden karakter sokkal árnyaltabb. No mindegy remélem a Harmadik részben behozzák az elmaradásukat
Üdv

Frodó nyílván természeténél fogva is hajlott a furcsságokra. Nem költözött volna Bilbóhoz, ha irtózik a különcségeitől!!!!!!!! :deal:

Samu a hű szolga mint irodalmi szereplő az eszköztárból

Már nem csinál mert már megcsinálta!

Jaj, ezt olvastam vhol:

Szméagol és Frodó „alkuja” mintha törést okozna a két hobbit barátságában. „A hozzájuk csatlakozó Gollam rossz hatással van Frodó és Samu kapcsolatára - mondja Elijah Wood. - Barátságuk próba elé kerül, mikor Frodó lelkében látható változásokat okoz a Gyűrű közele. Csavardi Samunak ettől kezdve nagyobb felelősséget kell vállalnia a küldetésben, mert gazdája lassanként kezdi elveszíteni érzékenységét, tisztaságát és a küldetés sikerébe vetett eddig megkérdőjelezhetetlennek vélt reményt."

Az a rossz, hogy sztem a könyvből nem ez jön át!! Persze, Samu nem nézi jó szemmel Gollam ténykedéseit, de nem hiszem, hogy ez törést okoz a Frodóval való barátságában!!
Tolkien leírja, hogy eleinte Samu naívnak hitte a gazdáját, hogy ilyen elnézően bánik Gollammmal, de aztán rájött, hogy egyáltalán nem az!
És mi az, hogy kezdi elveszíteni a tisztaságát???? (Hát igen, eléggé piszkosak lesznek... ) Ez hülyeség...
Jaj, PJ, PJ, nehogy vmi baromságot csinálj...

Frodó és Samu út előtti kapcsolata tényleg nem volt túlhangsúlyozva...Trufa és Pippin viszont Frodó rokonai voltak,így gondolom velük szorosabb volt a barátsága.
Viszont Samu egyértelműen rajongott(?) Frodóért már az elején.
Ugyanis (szvsz,fő a 6ározottság... )Frodó "tündés" volt,mint itten már annyian magjegyezték volt, és Samu meg mindig is szerette a meséket,meg-NEM 1/2reérteni!-vonzódott a tündékhez...meg Frodó jóemberhobbit volt,és Samu is és az ienek kedvtellni szokták egymást!
Csak az mondjuk valószínű,hogy Frodó úgy tekintett Samura,mint egyidősebb ember egy fiatalra(Samu fiam)...(bár nem volt az oan nagy korkülömbség...kituggya,na!)

Nojó,leállok,asszem ez örök rejtély marad ...

Persze, ezt én sem úgy gondoltam, azért írtam így:

Elanor írta: addig nem jelentett számára túl sokat (hangsúlyozom: túl - de sztem Samu már akkoris ragaszkodott hozzá),

Bocsi, ha egy kicsit kisarkítottam, csak azt akartam vele kifejezni, hogy szvsz akkor váltak igazi jó barátokká, amikor ketten vándoroltak.

Szerintem Samu már régóta a barátja volt! Nagyon erős megfogalmazás az, hogy csak az alkalmazottja volt!

Sztem Trufát és Pippint azért szerette, mert már a Megyében is elkísérték a "kalandozásaira", felfedezőútjaira. Samu pedig (legalábbis én ezt vettem ki a történetből), addig, ameddig "csak" a kertésze, vagyis tul.képp. egy alkalmazottja volt, addig nem jelentett számára túl sokat (hangsúlyozom: túl - de sztem Samu már akkoris ragaszkodott hozzá), csak akkor ismerte fel benne ezt a bizonyos bölcsegéget, hűséget, nevezzük, aminek akarjuk, amikor "ráléptek az Útra", és egymásra voltak utalva, és sokkal jobban megismerték egymást. De akkor viszont már sztem fontosabbá vált neki Samu, mint pl. Trufa, vagy Pippin.

Felismerte Samu lelkének legmélyén a bölcsességet (ami iencsak mélyen volt). Talán ez is "tündéssé" tette...

Ez jó
Szerintem Trufa és Pippin meg Frodó kapcsolatában nincs semmi különös.
Hiszen nem Frodó "választotta" ki őket az útra! Hanem maguktól jöttek.
És én úgy érzem valahol mindenkiben meg van az a bölcsesség (lehet hogy nagyon-nagyon mélyen), ami ha kell előjön.

Sziasztok!

Azaz tündebarát. Biztos, hogy mindenki születik ezzel a tulajdonságával ez nem vitás. Frodó olyan bölcs én ezt szeretem benne. És mégis olyan jól bánik ezzel a bölcsességgel, hogy ez nem teszi beképzeltté vagy leereszkedővé. De ahhoz, hogy ezek a tulajdonságai igazán a felszínre kerüljenek, kellett a félelem és felelősség tudat (amit a Gyűrű okozott) meg a megpróbáltatások.
Árva lett visszahúzodott. De végül talált barátokat, az ifjú Tuk Peregrint és Borbak Trufiádokot ( ). Bennük vajon mit talált meg, ami miatt mások voltak, mint a többiek? Kívülről és felszínes tulajdonságaikban teljesen hobbitok voltak. (Érdekes, hogy én úgy éreztem Trufa az elején sokkal komolyabb és "gondolkodóbb", mint a közepén. Talán a sok megpróbáltatás próbálta ellensúlyozni optimizmusával...(de ez off volt )
Samut sokkal később ismerte meg.
Felismerte Samu lelkének legmélyén a bölcsességet (ami iencsak mélyen volt). Talán ez is "tündéssé" tette...

Én úgy vélem, hogy Frodóban alapvetően, megvolt a "tündés" hajlam, születésétől fogva. Ez azonban minden bizonnyal sosem fejlődött volna ki teljesen, ha Bortelkén vagy akár a saját szüleivel (!) marad. (mert azért lássuk be, Drogóék is nagy valószínűséggel "csak" olyan hobbitok voltak, mint a Megye nagy része.) A tulajdonságok felszínre kerüléséhez sztem Bilbóra volt szükség, aki könyveivel, történeteivel táplálta és fejleszetette Frodóban azt a tudásvágyat, ami már megvolt neki, de addig talán nem volt teljesen tudatában. Valószínűleg ennek a hatása is az, amit a tündék felismernek Frodóban.

Hogy az eredeti kérdésre válaszoljak...
Az árvaság mindenképpen megrázó lehetett számára, mint bármelyik kisgyereknek, aki elveszíti a szüleit. Biztos, hogy ettől tartózkodóbb, visszahúzódóbb lett, valószínűleg ez is az oka, hogy jól kijött a különc Bilbóval, aki bizonyos szinten pont olyan magányos volt, mint ő maga. (Ez természetesen fordítva is érvényes.) A hobbit társadalom viszont ferde szemmel néz rá(juk) emiatt a "különcség" miatt. Frodó ragaszkodása azokhoz (Bilbóhoz, Samuhoz), akik megértik, és olyannak fogadják el, amilyen, szintén ennek a következménye.

Szerintem azért lett olyan "tündés", mert árva volt, és egy kicsit csendesebb volt, a többi hobbitnál, és megfontoltabb.
És valószínüleg ezért szerette annyira Bilbót és Samut, mert més nem vot neki.
Ezt szeretem Frodóban. Ti?

Sziasztok!

Nem szeretem nézni, mikor egy topic "haldoklik" (főleg, ha az az egyik kedvencem).
Téma:
Hogyan hatott Frodóra lelkileg az, hogy elvesztette szüleit és árvaságra jutott? Ha rendes családban nő fel és nem egy "nyúltelepen" Gorbadokéknál vajon mit változtatott volna az a jellemén? Lehet, hogy ugyanolyan hobbittá serdül, mint azok gátolt látáskörű hobbitfalviak?

Lehet, hogy nem túl jó, de hátha valakinek eszébe jut valami más.

Nem tudmom

Sziasztok!

Elanor írta: Itt van pl. az egyik ismerősöm. Azt hitte, attól lesz nagymenő, attól fogják elfogadni, ha cigizik...mostmár rájött, hogy ez nem így van, de nem tud leszokni... 8O

Íme a dohányzás megkezdésének tipikus példája!
(Én is oda vagyok a Momoért és, amígy nem olvastam Tolkient, az Ende könyvek voltak a kedvenceim. A két író között, hogy melyiket szeressem jobban, máig nem tudom eldönteni. )

(Mekkora OFF-ok! 8O )
Ímhol az oly gyakran feltett kérdés:

Mi legyen a téma? :crap:

Még egy pici off Szméagol utolsó mondatához: én is jobban szeretek inkább figyelni, hallgatni, mint beszélni. (Najó, ezt általánosságban értem, nem vonatkozik minden alkalomra ) Ja, és imádom a Momot

Jaj, azt hiszem, kicsit rosszul fogalmaztam Szóval a kamaszok befolyásolását nem úgy értettem, hogy egy szülő azt mondja nekik, hogy fiam, holnaptól ne beszélj csúnyán, akkor ő könnyebben megváltozik, hanem ilyen korban még nem igazán tudják (tudjuk...khm... ), hogy mi a helyes, mi nem, és sokszor olyan irányba fordulnak, ami nem épp a legmegfelelőbb.
Itt van pl. az egyik ismerősöm. Azt hitte, attól lesz nagymenő, attól fogják elfogadni, ha cigizik...mostmár rájött, hogy ez nem így van, de nem tud leszokni... 8O
Szóval ilyesmikre gondolok...könnyebben megtesznek olyan dolgokat, amikről azt hiszik, hogy az jó, mielőtt mérlegelnék azt. Tehát, ha vki mond nekik vmit (nem tanárra és szülőre gondolok, hanem olyanra, akire hallgatnak, akihez hasonlítani akarnak), akkor azt könnyebben megteszik, mint idősebb korukban.
Szerintem legalábbis. De ez az "eszmefuttatás" már nem is igazán illik ehhez a témához, de le kellett írnom, hogy értsétek, mire gondoltam.

A kamaszok, háát nem hinném. ha egy kisebb gyerekről van szó még lehet. Egyébként, persze attól is függ, bár ,nem tudom milyen tulajdonság az, amibe az emberbe nem rögzült bele.
(Magyaros mondatok sorozata... )

Sziasztok!

Elanor írta: ... egy kamaszt, aki változó korban van, könnyebb befolyásolni.

A kamaszt befolyásolni? 8O Na ezt nem hiszem, már inkább egy öreg embert... A kamaszok a "világ ellenségei" (persze ez nem törvényszerű) és nem hagyják magukat befolyásoltatni a világgal. Szvsz.

Elanor írta: De nem csak ettől függ...még nagyon sok dolgotól, hogy pl. milyen tulajdonságát szeretnénk megváltoztatni, vagy, hogy mennyire rugalmas személyiség, és még millió körülménytől függhet.

Ezzel nagy igazságot mondasz, de szerintem az ember alapvető tulajdonságai ott rejtőznek benne már csecsemő kora óta és ezeket lehetetlen megváltoztatni. Legföljebb csak elfedni lehet. (Ami tényleg nagyon rossz. Én például szívesen lennék "néma" bizonyos értelemben. Jobban szeretek hallgatni, mint beszélni(én vagyok Momo 2 ).)

Sztem ez attól is függ, hogy egy embert hány éves korában szeretnénk megváltoztatni. Pl. Egy idős embert, aki ragaszkodik az elveihez, elég nehéz, ezzel szemben egy kamaszt, aki változó korban van, könnyebb befolyásolni. De nem csak ettől függ...még nagyon sok dolgotól, hogy pl. milyen tulajdonságát szeretnénk megváltoztatni, vagy, hogy mennyire rugalmas személyiség, és még millió körülménytől függhet.