Állatbarátok

Timona írta: Az biztos, hogy azért jön elő olyan ritkán, mert tudja mikor tiszta a terep, de néha igy is bicegve kerül elő Nem merném összezárni a kandúrral, mert szegénykém nem túl erős és fele akkora, még a végén annyira összekarmolná, hogy nem is tudom mi lenne vele és igen mindegyik úgy nőtt fel, hogy a blöki mellett, de csak a nagydarab kandúr aki jól kijön a kutyával még néha egy tálból is esznek. Lehet, hogy tényleg elkutyásodott és ezért ilyen agressziv. Csak annyit tudok tenni, ha előkerül a cicum akkor gyorsan beviszem a házba megetetem, megitatom, megfésülöm, simizgetem aztán amikor el akar menni távolabb elengedem, hogy ne bántsák a többik, mert nem szobacica ezért nem tarthatom mindig a házban, mert imád csavarogni.

Bizony, akkor sajnos tényleg elkutyásodott aza nagy kandúr, akkor viszont lépned kell és tisztázni vele a helyét a falkában, hogy ő bizony a kutyával együtt csak utánad jön a sorban. Ebben keménynek kell lenni, mert ha a fejedre nő, téged is bánthat... A macsot meg azért, mert látja, hogy máshogy törődsz vele, nem ismeri el maga mellett, próbáld meg azt, amit ilyenkor a kutyákkal szoktak, vívd ki a helyed fölötte, és a kezedben vidd oda neki a cicust, hogy lássa, s csak a mancsát dugjad oda neki. Ha bántaná, légy vele kemény, szigorú, szólj rá, akár a kutyádra...

Sziasztok!

Namarie írta: Csak az ember vn oylan önzó, hogyha iylen gyönyörűségek veszik körül,minél töbet akarna belőle.

Huh, ez szép volt! És milyen igaz! Egy macskát olyan sokáig lehet nézni. Az ember sosem tud betelni vele... Külön meg kell nézni mindenét aztán az egészet egyben és ha egyszer belenézhetsz a szemébe... Brrr.
Nektek engedik? Nálunk attól függ. Ha ő akar az én szemembe nézni, én nem állom az ő tekintetét, viszont, ha én szemezek vele a legtőbb esetben pislogni kezd, mint akinek bűntudata van és lehajtja a fejét.

"Ha ez nem válik be, akkor akkor kell simizni a macsot, amikor alszik, vagy nagyon álmos!
Az biztos, hogy akkor nem fog menekülni, hanem engedi magár álomba simizni!
Próba szerencse!!!

Aztán a fejleményekről írni!!!!!

Üdv: XYZ:-)))
[/color][/quote]

De ha a mieink még akkor is lobogatatnak, ha álmukban NÉZZÜK őket!

Amúgy annyira nem vadak, mert ha olyanjuk van, akkor simán beülnek az ölünkbe, meg nyomjáka buksijukat, vagy hízelegnek. Csak nem olyan szelídek,mint másokéi, igaz, van bennük egy erős perzsa beütés. A perzsák meg elég tartózkodóak. Csak az ember vn oylan önzó, hogyha iylen gyönyörűségek veszik körül,minél töbet akarna belőle.

Az egyik cica pont itt alszik előttem, aki lánycica létére agyonterrorizálja akandúrokat is, az egyiket reggel tépte meg, nem is kicsit. Volt olyan, hogy anyukám ölébe feküdt a kisebbik kandúr, és úgy cserkészte be. Ez a kis vipera macsek amúgy oyan tündérszép macska, hogy egyszerűen nem lehet rá haragudni...

Az biztos, hogy azért jön elő olyan ritkán, mert tudja mikor tiszta a terep, de néha igy is bicegve kerül elő Nem merném összezárni a kandúrral, mert szegénykém nem túl erős és fele akkora, még a végén annyira összekarmolná, hogy nem is tudom mi lenne vele és igen mindegyik úgy nőtt fel, hogy a blöki mellett, de csak a nagydarab kandúr aki jól kijön a kutyával még néha egy tálból is esznek. Lehet, hogy tényleg elkutyásodott és ezért ilyen agressziv. Csak annyit tudok tenni, ha előkerül a cicum akkor gyorsan beviszem a házba megetetem, megitatom, megfésülöm, simizgetem aztán amikor el akar menni távolabb elengedem, hogy ne bántsák a többik, mert nem szobacica ezért nem tarthatom mindig a házban, mert imád csavarogni.

Timona írta: Nyuszti köszi szépen a tanácsot, de ez nálunk nem kivitelezhező,mert van egy főkandúrunk amolyan falkavezér, bár ez macskáknál nem jellemző, de mégis igy van. Ő a rangidős a legnagyobb sőtt őt még a nagypapám kutyája se meri bántani, pedig minden másik macsot megkerget. Tehát ő a főnök és ő az aki elsősorban bántj a cicumat, ezért a többi sem mer barátkozni vele, sőtt már ők is elzavarják

Timona azért csak próbáld meg azt, az összezárást a falkamacskával. Valószínű, hogy ő kiskorában kutya mellett volt, vagy nem? Akkor veszik át a macskák a kutyák viselkedését. Nekem is volt egy ilyen macsom, úgy lehetett rá hatni, ha kutyaként kezelted. Elismerte a felette állót. Pedig hatalmas volt, fekete-fehér, kandúr és akkora feje volt, hogy a két kezembe alig fért bele...

Timo:azért a cicák általában tudnak vigyázni magukra,csak lehet h a balhék elkerülése érdekében inkább néha távolmarad.


Zarándok:köszi,holtáig tanul az ember;o)

Nyuszti köszi szépen a tanácsot, de ez nálunk nem kivitelezhező,mert van egy főkandúrunk amolyan falkavezér, bár ez macskáknál nem jellemző, de mégis igy van. Ő a rangidős a legnagyobb sőtt őt még a nagypapám kutyája se meri bántani, pedig minden másik macsot megkerget. Tehát ő a főnök és ő az aki elsősorban bántj a cicumat, ezért a többi sem mer barátkozni vele, sőtt már ők is elzavarják

Ragoran: Goodall könyvei: Az ember árnyékában :itscool:
Amíg élek, remélek :itscool: :itscool: :itscool: :itscool: :itscool:
Az utolsó pillanat :itscool: :itscool: :itscool:
Ha a többit nem is, az amíg élek reméleket feltétlen olvasd el.
Ha érdekel bármi Goodallról, akkor nyugodtan írj privibe!

Zarándok,Cicafül!
Köszönöm a könyvajánlásokat,a Desmond Morris könyvek valóban nagyon jók!A Miért csinálja...a Ló-t olvasom most!Én is olvastam a Megható Állattöténeteket,és én is mindenkinek ajánlom!!! :itscool: :itscool: :itscool:

Timona!
Én a cicáddal kapcsolatban szeretnék segíteni! nekünk is volt hasonló helyzetünk az egyik cicánkkal!(3 van)a legfiatalabbat nem hagyták semmiböl sem enni, a macskakosárba sem fekhetett be.mivel ketten voltak mindig ellene,a legkisebb macskát becsuktuk a garázsba,kajával,mindennel.aztán beengedtük az egyik régebbit,2 nap múlva már együtt aludtak a kosárban.aztán ugyanezt a másikkal,vele nehezebb volt,de egy kisebb verekedés után beadta a derekát!és azóta nincs probléma,nem tudom,hogy a Te Cicáddal ez megvalósítható lenne e!?de nálunk egész jól ment.ha egy-kettővel összeszokik,talán nem fogják annyira bántani!Remélem,hogy hasznos dolgot ajánlottam!!

Nyuszti

Nekem meg se tudom számolni hány macskám volt már, mert a nagypapámnak nagy kertje van, mindig voltak cicáink és elszaporodtak egy csöppet, most van vagy 10. Nekem a kedvencem Cirmos [size=9:39pmyhc8](a többi fekete- fehér mig ő csikos)[/size]. Imádom cuki pofa, de kicsit félénk, mert a nagynéném élettársa egy párszor kihajitotta amikor ráfeküdt a cuccaira- goromba fráter! A cica különlegessége még, hogy utálja, ha ölbe veszik, a simizést pedig rettentően szereti, ha mosogatok még akkor is a lábam alatt sertepertél, közben én meg majd hanyatvágódom, ha odébb akarok menni, közben ő persze végig dorombol. Egy a baj vele, hogy kicsit különc, a többi macs bántja és csak akkor tudom látni, ha beszökik az ajtón, mikor bemegyek v beviszem magammal. Nem tudom mi lesz igy vele, van hogy 1 héten csak 1* kerül elő, mindig attól rettegek, hogy nem jön haz többet!

Jane Goodall írt könyvet?

Nyuszti, Zarándok:
Monty Robertstől én most kaptam meg a "Shy Boy" című könyvet, mely a cowboy és egy vad musztáng kapcsolatáról, barátságáról szól - érdemes elolvasni!

Nyuszti: Monty Roberts: Az igazi suttogó :itscool: Zseniális könyv!
Egyéb állatos: James Herriottól minden, Jane Goodall, Gerald Durrell, Konrad Lorenz, ööööööööö Merle:Majomábécé, Desmond Morristól a legtöbb könyv, Dian Fossey
Elsőre ezek jutottak eszembe.
Menj rá a www.zoldmagazin.com oldalra, és ott a jobb sarokban van egy rakás állatos ismertető
Ja, és kifelejtettem Farley Mowatot!
Hajrá!

a lovak nagyon jófej állatok! most fogok Róluk előadást tartani,és egy könyvet olvasok a viselkedésükről. nagyon sok mindent kifejeznek akár csak a fülük mozdításával. Valaki tud nekem jó könyvet ajánlani lovakról?de más állatos könyv is jó!!!történetek! :itscool:

Nyuszti

Nimrocco: az a történetet a napokban olvastam, és annyira cuki lehetett..... Nekem is kéne gy ilyen ló....

Zarándok\n

Area:azaz! Nimrocco: nem a Megható állattörténetekben olvastad?


de-de,igen
Napsugár volt a ló neve

Elza Eldaniella írta: A maccsokról jutt eszembe.
Tegnap este, 11 órakor az unokahúgom, a macskánkat belerakta egy táskába és felakasztotta a fogasra. A lökött állat meg a helyett, hogy tiltakozott volna, kényelmesen elaludt benne.
Reggel 5 órakkor a bátyám nézi, hogy mi mozog a táskájában a fogason, belenéz és a macska ugrott ki beleőle. A bátyámra a frászt hozta.

Úgylátszik sok macs szeret ilyen helyeken bújkálni, mert a barátnőméi a zacskóba másztak bele előszeretettel, főleg ha kajaszagú is volt, s úgy ültek ott, mint aki jól végezte dolgát.

A maccsokról jutt eszembe.
Tegnap este, 11 órakor az unokahúgom, a macskánkat belerakta egy táskába és felakasztotta a fogasra. A lökött állat meg a helyett, hogy tiltakozott volna, kényelmesen elaludt benne.
Reggel 5 órakkor a bátyám nézi, hogy mi mozog a táskájában a fogason, belenéz és a macska ugrott ki beleőle. A bátyámra a frászt hozta.

xyz:-))) írta:

Namarie írta: A Ti cicáitok hagyják magukat simogatni?Szerinetetek miért nem hagyják magukat szeretgetni egy kicsit sem??

Nem sokan tudjátok- szerintem senki-, hogy nekem is van egy idősebb cicám!
Ugyan enm nálunk lakik, mert jobb neki ha kertbe lehet, de azért egy kisebb időt töltött szerény társaságomban!
Eleinte nem nagyon hagyta magát, mert a nyagyim- akinél élt- nem sokat foglalkozott vele! (a szokásos "áploás": etetés, itatás, és kiengedés az udvarra)
Én meg akartam simizni, dögönyözni, stb.
Eleinte foggal- körömmel küzdött! (a szó szoros értelmben!)
Én azt csináltam- akkor még nem tudatosan- hogy társítottam a simit egy jó tulajdonsággal!
Most már tudom, hogy ez ETOLÓGIA!
Egy reflexet (a menekülést) összekötöttem egy jó ingerrel! ( kajáltattam az ölembe)
Azóta nem tudja magáról senki levakarni, olyan jól sikerült!

Ha ez nem válik be, akkor akkor kell simizni a macsot, amikor alszik, vagy nagyon álmos!
Az biztos, hogy akkor nem fog menekülni, hanem engedi magár álomba simizni!
Próba szerencse!!!

Aztán a fejleményekről írni!!!!!

Üdv: XYZ:-)))

Ez nagyon jó, tetszik A barátnőmnem volt egy cicája, nagy kandúr az is, mindig az ölébe mászott, ha meglátta, és ha simogatni kezdte, bekapta a pólójának egy kis darabját, és elkezdte szopizni, mint ha az anyja lenne. Nagyon édes volt, úgy dorombolt, olyannyira ellazult hogy alig lehetett levakarni. Nekem az egyik macskám olyan volt, hogy ha leguggoltam, a hátamra ugrott, és elkezdte mosdatni a tarkómat, ha felálltam ott ült a vállamon és nem volt hajlandó lemászni. A kandúrok inkább bújósak szoktak lenni, a nőstények már nem annyira.

Namarie írta: A Ti cicáitok hagyják magukat simogatni?Szerinetetek miért nem hagyják magukat szeretgetni egy kicsit sem??

Nem sokan tudjátok- szerintem senki-, hogy nekem is van egy idősebb cicám!
Ugyan enm nálunk lakik, mert jobb neki ha kertbe lehet, de azért egy kisebb időt töltött szerény társaságomban!
Eleinte nem nagyon hagyta magát, mert a nyagyim- akinél élt- nem sokat foglalkozott vele! (a szokásos "áploás": etetés, itatás, és kiengedés az udvarra)
Én meg akartam simizni, dögönyözni, stb.
Eleinte foggal- körömmel küzdött! (a szó szoros értelmben!)
Én azt csináltam- akkor még nem tudatosan- hogy társítottam a simit egy jó tulajdonsággal!
Most már tudom, hogy ez ETOLÓGIA!
Egy reflexet (a menekülést) összekötöttem egy jó ingerrel! ( kajáltattam az ölembe)
Azóta nem tudja magáról senki levakarni, olyan jól sikerült!

Ha ez nem válik be, akkor akkor kell simizni a macsot, amikor alszik, vagy nagyon álmos!
Az biztos, hogy akkor nem fog menekülni, hanem engedi magár álomba simizni!
Próba szerencse!!!

Aztán a fejleményekről írni!!!!!

Üdv: XYZ:-)))

A Nagyiméknál a cicák leginkább akkor hagyták felvenni magukat,ha nagyon hideg volt,vagy csurom víz volt minden(eső;o)
Amúgy meg általában csak kajálni kerültek elő,kivéve Mircicát,őt agyon lehet dögönyözni,nagy kandúr létére

Sziasztok!

A mi cicánk úgy van a símogatással és az ölbevevéssel, hogy mindkettőt megengedi, és imádja, ha kedve van hozzá persze. Mert a macskától ezt kell megszokni: mindig mindent csak akkor és addig, amíg ő szeretné. Ezért a macska nem is jó háziállat az olyan embereknek akik mindenáron ráakarják eröltetni az akaratukat a másikra.
Érdekes, hogy az én cicám most, hogy megöregedett sokkal "kutyásabb" lett, sokkal megalázkodóbb, ember igényűbb és szeretet éhsége is határtalan. Pedig még csak kilenc éves, tehát inkább a középkor felé jár. Akinek már olt egész életen át macskája figyelt meg ilyet? (De szépen kérdeztem.) Szóval ez általános?

Sokszor említett a macskákkal kapcsolatban Kipling: A macska, aki egyedül járt sétálni c. (azt hiszem így volt, de javítson ki, aki tudja) novella. Nos, azt hiszem ez mindent megmagyaráz, aki még nem olvasta el az tegye meg.

Az én ciccem ált. hagyja, hogy megsimizzük, és csak néha tör rá az ötperc. Az nála vagy abból áll, hogy elrohangál a kertben, és nem enged magához senkit sem közel, vagy abból, hog azt játsza, hogy ránk vadászik. Ez abból áll, hogy amikor hivogatjuk a kertben, előugrik egy bokorból, és ránkugrik, kicsit belekapdos a ruhánkba, majd visszarohan az árnyékba. Pár perc múlva újra előugrik valahonnan, és vissza. Ez addig megy így, amíg el nem fárad, vagy be nem megyünk a házba. Ált. mi unjuk meg előbb a dolgot.

Alyr Arkhon írta:

Namarie írta: A Ti cicáitok hagyják magukat simogatni?

A mienk alig, és ha fölvesszük őket, nem látnak az undortól. Attól viszont nem undorodnak, hogy az egyik megkávézzon a poharainkból, a másik meg attól, hogy éjjel arra keljek, hogy iszik a csészémből, és mehessek fertőtleníteni. Hozzátenném, hogy csak hat helyre van letéve víz, köztük eső- vagy kútvíz, mert azt imádják.

Szerinetetek miért nem hagyják magukat szeretgetni egy kicsit sem??

Hmm, az mi macskáink a Nagyimnál, önálló személyiséggel rendelkeztek, de nagyon ragaszkodtak hozzánk. Sok macskánk volt és mindegyik szívesen vett, ha hívtam jöttek, volt hogy az ajtóban vártak már reggel, vagy a kapun ülve, s volt, hogy együtt vadásztunk szöcskékre a kerti fűben. Volt hogy jöttek simogatásért, bújva, törleszkedve, a párnámra gömbölyödve aludtak, kimutatva hol az otthonuk, s volt, hogy úgy néztek rám, ha szóltam nekik, mintha azt mondanák, na mi van már megint?? Volt, amelyik nem volt hajlandó szülni, csak ha mellette voltam, felkelt és jött utánam, pedig a kölyök feje már kinn volt. Volt, amelyik úgy tanult ugrani, hogy hívtam ahogy az anyja tette volna, mert ő meghalt még kicsi korában. Ő később is így ragaszkodott hozzám, s bár eltűnt a háztól, ha mi nem voltunk ott, miután a Nagyim otthonba ment, tudta mikor jövünk rendet rakni, mert mindig azon a szombaton ott várt a kapun ülve. S volt, amelyik elvesztette a fél szemét, s hetekig kuksolt a műhelyben, és még a fejét is elfordította tőlem, mikor enni vittem neki, s csak sokára merészkedett ki újra. Hiányoznak nagyon...

A macskáknál ez a simogatás dolog, úgy gondolom egyéniség kérdése.
Az embereknél is van olyan személy, aki imádja ha ölelgetik - nyiltan kimutatják az érzelmeiket -, ő ezt igényli is és ő is szereti kimutatni az érzéseit mások irányában. Fordítva is igaz, némely emberek egyszerűen menekülnek az érzelemek ilyen módon való kimutatásától, ők nem igénylik annyira, elég nekik ha érzik.
Szvsz az állatoknál - sőt kimondottan a macskáknál - is valami hasonló lehet.

A Ti cicáitok hagyják magukat simogatni?

A mienk alig, és ha fölvesszük őket, nem látnak az undortól. Attól viszont nem undorodnak, hogy az egyik megkávézzon a poharainkból, a másik meg attól, hogy éjjel arra keljek, hogy iszik a csészémből, és mehessek fertőtleníteni. Hozzátenném, hogy csak hat helyre van letéve víz, köztük eső- vagy kútvíz, mert azt imádják.

Szerinetetek miért nem hagyják magukat szeretgetni egy kicsit sem??

Hát, én is ROPPANTUL örülnék egy olyan lovardának, ahol TUDNAK OKTATNI!!

Meglepően kevés az ilyen hely..

Amúgy ki tudja, WESTERN STÍLUSÚ LOVAGLÁST hol tanítanak? Mert láttam a TV-ben, hogy Pest körül vhol, és nagyon érdekelne!

Artemisz, Szméa az első lovasélményem nekem is hasonló volt, utána minden rendben volt - sajnos, a lovarda elköltözött a közelünkből , azóta nem járok, nincs elérhető közelségben, de ha tehetem azért néha-néha még lovagolok, ha olyan helyen járok
A macskákhoz meg annyit, független jellemek, de tudnak nagyon ragaszkodni is. Pl. ha néhány napig valamelyik családtagunk nincs otthon, és mikor hazajön a macska hozzá dörgölözik, hangosan doromból, szinte körül udvarolja, jelezve hiányzott neki.