Gondolatok

Kar'sa amit most leírtál abban 100%ig egyetértek, az intelligenciateszttől kezdve szinte mindenben.
A ledarálást a tankönyv felolvasására értettem. Lehet apró kiegészítésekkel személyesebbé tenni az anyagot. Ha elmond egy példát, máris jobban a fejedben marad, nem? És nekünk is voltak szörnyű tanáraink.
És a vaktérkép minden órára való készítése kissé megutáltatja az anyagot. Én egyet sem készítetem anno és mégsem keresem Amerikában Kínát.
És igen legyen lexikális tudása, de ne csak azt követelje a gyerektől,hanem a saját gondolatait is fogadja el esetleg.

Kíváncsi lennék egy tanár véleményére is. Valaki???

Azért ezt nem volt semmi végigolvasni:))

Én ha odafent is úgy akarják akkor Tanító leszek, aztán szeretnék egy valamilyen szakos tanár is lenni. És akkor 1-8ig taníthatok. Fölötte nem akarok, nekem nem kellenek olyan diákok akiket más már elszúrt. Egyébként előre sajnálom a diákjaimat mert nálam nem lesz telefonbecsörgés, baromira nem fog érdekelni az ő személyes joga a telefonhoz, pofázáshoz az órán (persze csak az idősebbeknél hiszen a kicsiket nekem kell megtanítani rá, hogy az iskolapadban hogyan kell viselkedni) levelezéshez. Valahogy nem az a tanár szeretnék lenni aki úgy tart órát, hogy "hátjó oké mindegy micsinálnak csak csendben legyenek." Már arra is kitaláltam valamit, hogy mit csinálok az órán olvasóval. Velem töbször fordult elő, hogy elvették tőlem a könyvet amit órán olvastam. (A Gyűrűk Urát pl rendszeresen). Én nem fogom elvenni a kölyöktől a könyvet, hanem megkérem, hogy mesélje már el mi olyan izgalmas abban a könyvben, hogy nem tud délutánig várni, mert lehet, hogy ha még nem olvastam én is elolvasnám. Ezzel talán a többiek érdeklődését is felkelti, meg ajánl nekem egy jó köynvet:)
A vaktérképek egyébként nekem is a halálom. Nem attól fogom megjegyzni, hogy hol van Timbuktu, hogy vaktérképen bejelölöm... Attól már könnyebben, hogy aha itt van mellette eza folyó/tenger/ország és dejó és ehhez ezt tudom kötni meg azt. Én tényleg úgy hiszem, hogy az alapoknál romlik el minden. Hogy lehet egy gyereket leszúrni mert beszédhibás? Azt el kell küldeni szakemberhez, hogy segítsen rajta vagy ha nem lehet akkor előnyt kovácsolni a beszédhibájából. Én is picit pösze vagyok és picit raccsolok néha dadogok is a hadarásról nem is szólva. Ugyanez a helyzet a viselkedés zavaros emberekkel is. Egyébként ma mindenkire rámondják, hogy hiperaktív pedig lehet, hogy csak unatkozik.
Én is rajzoltam anno, a tankönyveimbe, füzeteimbe, mindenhova rajzoltam:) Aztán egy tanárom közölte, hogy inkább vegyek elő egy lapot vagy másik füzetet és ha nagyon nem bírom ki akkor rajzoljak abba. A 3.-os tanárom kiradíroztatta velem a színeket a tankönyvből... Nekem NEM tetszett, hogy feketefehérek a figurák az olvasókönyvben, inkább kiszíneztem... Ahol meg nem volt figura ott rajzoltam.

Xenosz írta: Volt már hogy a boltban halottuk az egyik ovónőt, hogy sejpítve beszél, meg egy kicsikét "furcsán". Gondoltuk megőrült, de nem: elmondta, hogy így KELL beszélni a gyerekekkel az oviban, mert mit tudom én miért. Hát nemazért, de ott nem azt kellene hogy rendesen beszéljenek a gyerekkel, hogy megtanuljon rendesen beszéni, meg hasonló dolgok... Lehet hogy nincs sok ilyen óvónő, de már az is szörnyű, hogy egy van...
És a legfőbb, hoyg a gyerekek egymást rontják, a szokásos, ha mindenki ezt csinálja akkor én is, ha mindenki így beszél akkor én is... Hallottam én már alsós gyerekeket úgy káromkodni hogy elpirultam....

Te jó ég!!! az az ovónő nem komplett! Pont hogy így NEM szabad beszélni egy gyerekkel, sőt kifejezetten betiltanám én. Kutatások bizonyítják, hogy azok, akikhez így beszélnek, sokkal hátramaradottabbak szellemileg. Szóval, jelenlévő anyukák, ha azt akarjátok, hogy a gyereke(i)tekből a lehető legjobb jöjjön ki, akkor tessék leszokni a gügyögésről
Egyébként, igen, a gyerekek rémesen el tudják egymást rontani. Kölcsönösen azt hiszik egymásról, hogy ejj, a másik de menő, és utánozzák. Mondjuk az ilyet sose tudtam megérteni, de hát én egy különc magányos farkas vagyok amúgy is...

Remzymama/Tünde írta: Nem volt lemaradás az anyagban
A színes és érdekes azt jelenti, hogy nem magnó módjára ledaráűlta az anyagot
Nem csak a fiam szerette, minden évben a 3 kedvenc tanár közt szerepelt (a töri és kémiatanárral együtt)
Neked muszáj mindenbe belekötni (sorry ez itt OFF)
Az az alkalmas, aki türelemmel, és szeretettel tud tanítani többek közt (de erre vannak a szakemberek, ne én találjam már ki) tudod régen voltak ilyen felvételik, csak valahogy áthelyeződött a felvétel a pontszámokra
Ha egy földrajztanár csak vaktérképet tanít és tépi a gyerekek haját és ki is rúgják 2 év után, valszeg tényleg alkalmatlan volt
Mindig szélsőségekben gondolkodsz

Nem szélsőségekben gondolkodom, vagy ha igen, akkor nagyon érdekes módon nekem csupa szélsőséges tanáraim voltak.
Hogy a színes és érdekes ezt jelenti... hát... ezzel vitába szállnék megint, de nem azért, mert mindenbe belekötök, hanem mert ezzel nem értek egyet. Sok mindenben meg egyetértünk.
Ez most arról szól, hogy a véleményünket megosszuk másokkal, bocsánat, hogy ezt merészeltem tenni.
Egyébként szerintem attól még valami nem lesz színes, hogy nem ledarálják, ráadásul szerintem ez, hogy valami érdekes, végtelenül szubjektív. Volt olyan tanárom, aki ledarálta az anyagot, mégis élveztem hallgatni, mert a saját jegyzete volt, kis hozzáfűzésekkel. Ennek ellenére darálta, szinte csak felolvasta. És láss csodát, éppen töri volt, amit mindig ki nem állhattam. És ő ledarálva érdekesebbé tette, mint a másik tanárom, akit ennek ellenére nagyon szerettem. Egy más irányú ellenpéldát tudnék említeni: magyartanárom a drága. Ő végtelenül színesen adta elő az óráit, komolyan így ha elvonatkoztattam attól, hogy ezt most nekem figyelni kéne, egészen érdekes lehetett volna, ennek ellenére végtelenül halálra untam magam, többször majdnem elaludta, és úgy megutáltatta velem a magyart, hogy csak na. Pedig előtte a kedvenc tantárgyam volt. Egyszerűen más baj volt a tanítási stílusával: nem bírt rendesen beszélni, nem bírt fegyelmet tartani és mellesleg pofátlanul pofára osztályozott...
"Az az alkalmas, aki türelemmel, és szeretettel tud tanítani többek közt"
Igen, az tényleg teljesítette a dolog egyik felét. De szerintem végtelenül fontos, hogy megfelelő lexikális tudása legyen a saját tárgyát illetőleg. Általában a nagyon sokat tudó tanárokat tisztelni szokták a diákok, a nagyon tudatlanoknak meg egyáltalán nem engedelmeskednek.
Persze ebben így lehetne egy kis hiba: hogy ne várjuk már el egy végzőstől, hogy az egyetemre egy diplomás tanár minden tudásával menjen, de nem is ezt akarom mondani. Az egy jó ötlet, hogy ilyen alkalmassági vizsga legyen, de mellette legyen még valami intelligencia-teszt jellegű, és nagyon-nagyon alapvető tárgyi tudást kérjenek számon.
És szerintem ezután az egyetemi tanárképzésnek eléggé keménynek kéne lennie, hogy csak azok diplomázhassanak le, akiknek utána elég tudása is lesz. Gondolom neked is voltak, illetve vannak a fiaiddal olyan tapasztalataid, hogy egy tanár ostoba liba/fajankó, folyton marhaságokat beszél és a tárgyi tudása a SAJÁT tantárgyát illetőleg egy nagy nulla.
Ha nem, akkor adj hálát az égnek, nekem két nagyon ebbe a kategóriába számító tanárom volt, egy angoltanár, aki rettenetesen semmit nem tudott, nem tudom honnét szalajtották, de olyan blődségek szaladtak ki a száján, hogy én a 13-14 éves fejemmel enyhén le voltam döbbenve...
Egyik órán megesett, hogy az osztály esze, aki egyébként példás magaviseletű volt, annyira berágott rá, hogy egy ilyen agyilag nulla lény tanított minket, hogy elkezdett vele ordibálni, hogy "maga nem tud semmit...", meg már nem is emlékszem miket, de nekem enyhén leesett az állam...
A másik informatikatanár volt. Ő a szárazan darálósok közé tartozott, a saját jegyzetét olvasta fel, még megjegyzéseket is fűzött hozzá, magyarázta. A gáz az volt, hogy kábé 5 szó/perces sebességgel haladt, és rémes nagy sületlenségeket hordott össze. Történetesen kiosztotta a jegyzeteit, és nem elég, hogy sok tárgyi tévedés volt benne, kiderült, hogy olyanok is rajta vannak, amikről eddig azt hittük, hogy csak órai megjegyzések, pl. "az LCD azért jobb a CRT-nél, mert a CRT villódzik". Ez ha jól belegondolunk igaz, de azért vicces, hogy ezt így írja le. Mellesleg abban a súlyos tévedésben élt, hogy annál kevésbé szemrontó a monitor, minél magasabb frekvenciája van, holott minél magasabb a frekvencia, annál jobban sugárzik. (tény, alacsonyra se lehet állítani, mert akkor meg "villódzik"). Négy évig "tanított" minket végig, engem olyan szinten nem bírt érdekelni amit mond, hogy végigneteztem/rajzoltam/írtam az összes óráját a dolgozatok kivételével, amikor előtte 10-30 percet rászántam a dolgozat megírására, és még így is 5-ös lettem. Volt 3-mas dogám is, mondjuk, például amikor fel volt háborodva rajta, hogy én kettes számrendszerbe (amit mellesleg egy egész éven át tanított (!!!) ) mindenféle segédszámolások nélkül váltottam. És akkor semmi durva nem volt, csak ilyen mennyi 234 kettes számrendszerben, ez meg olyan könnyű fejben, ugyan... 11101010, most így kapásból... persze lehet ellenőrizni... arra viszont megesküdöm, hogy nem használtam számológépet
Na most viszont abbahagyom, mert kicsit sok lett ez megint, meg a fele már csak borzasztó tanárok leírása...

Olorin.papa írta: Nem csodatanárok kellenek ide, hanem szülők, és pénzteremtő robotok, akik foglalkoznak, és tanítják othol a gyereket, felkeltik az érdeklődését a tanulásra, megszabják az erkölcsi határokat akkor amikor a gyerek életében a legfontosabb, és mondják azt: tanítsa (nevelje) az iskola, én örülök, ha odakuporodik a tv elé, legalább nincsen gondom vele.
Ebből a szempontból jobb volt az a világ, ahol nem volt tv és számítógép stb...
Talán jobban középpontban volt a család.

Nekem személyes példám a rossz szülőre, a honvédségnél volt.
Bevonult a lusta, buta, nagyképű kezelhetetlen fiatal, hogy majd "rendettanul", és a kedves mama már az első hónapban feljelentésekkel futkosott mindenhova...

Ennek is van igazsága, méghozzá nemis kevés. Régebben a gyerekek jobban halgattak a szüleikre, de mostanság, háááát... Ma is vannak "illedelmes" gyerekek, de nem nagy számban. A szülők mostmár tényleg szinte nemis foglalkoznak a gyerekekkel, akik szépen elkezdenek elkanászodni... Pl. a falumban volt egy aranyos kisgyerek, kb 4-5 évvel fiatalabb nálam, randalírozik az iskolában, az ő osztálya volt az, amelyik a volt fizikatanáromat(akit nállunk az egész osztály szeretett, fiatal rendes tanár volt, és még tanítani is tudott, bár néha repült a kréta...) fél év kikészítette, amikor az az osztályfőnökük lett, leadta őket! Plusz még ez a gyerek, meg a bandája a falum új főterén elkezdett részegen randalírozni, leszedtek egy közeli kaput, összetörték vele a díszlámpák a virágcserepeket széttörték, aztán a kaput bedobták a szökőkútba.... A kedves anyuka mit mondott erre: Elköltözünk ebből a faluból, mert itt nem hagyják kibontakozbni a gyermekem kreativitását!!!
Na most kérdem én, normális az ilyen? Ebből gondolom hogy jól nevelhette a gyerekét... És sajnos nem ő az egyetlen ebben az országban, aki szintúgy hülye.... De ugyanakkor nem lehet mindent a szülőkre hárítani, hisz dolgozniuk kell, hogy tudjanak enni, és dögfáradtan amikor hazamennek már nem foglalkoznak a csemetével. De máskor, mondjuk hétvégén foglalkozhatnának vele, mondjuk ez sem hangzik valami jól... Viszont hogyha az intézményeket nézzük, a gyerekek nem a suliban hülyülnek el: előtte ott az ovi!!! Volt már hogy a boltban halottuk az egyik ovónőt, hogy sejpítve beszél, meg egy kicsikét "furcsán". Gondoltuk megőrült, de nem: elmondta, hogy így KELL beszélni a gyerekekkel az oviban, mert mit tudom én miért. Hát nemazért, de ott nem azt kellene hogy rendesen beszéljenek a gyerekkel, hogy megtanuljon rendesen beszéni, meg hasonló dolgok... Lehet hogy nincs sok ilyen óvónő, de már az is szörnyű, hogy egy van...
És a legfőbb, hoyg a gyerekek egymást rontják, a szokásos, ha mindenki ezt csinálja akkor én is, ha mindenki így beszél akkor én is... Hallottam én már alsós gyerekeket úgy káromkodni hogy elpirultam....

Nem csodatanárok kellenek ide, hanem szülők, és pénzteremtő robotok, akik foglalkoznak, és tanítják othol a gyereket, felkeltik az érdeklődését a tanulásra, megszabják az erkölcsi határokat akkor amikor a gyerek életében a legfontosabb, és mondják azt: tanítsa (nevelje) az iskola, én örülök, ha odakuporodik a tv elé, legalább nincsen gondom vele.
Ebből a szempontból jobb volt az a világ, ahol nem volt tv és számítógép stb...
Talán jobban középpontban volt a család.

Nekem személyes példám a rossz szülőre, a honvédségnél volt.
Bevonult a lusta, buta, nagyképű kezelhetetlen fiatal, hogy majd "rendettanul", és a kedves mama már az első hónapban feljelentésekkel futkosott mindenhova...

Nem volt lemaradás az anyagban
A színes és érdekes azt jelenti, hogy nem magnó módjára ledaráűlta az anyagot
Nem csak a fiam szerette, minden évben a 3 kedvenc tanár közt szerepelt (a töri és kémiatanárral együtt)
Neked muszáj mindenbe belekötni (sorry ez itt OFF)
Az az alkalmas, aki türelemmel, és szeretettel tud tanítani többek közt (de erre vannak a szakemberek, ne én találjam már ki) tudod régen voltak ilyen felvételik, csak valahogy áthelyeződött a felvétel a pontszámokra
Ha egy földrajztanár csak vaktérképet tanít és tépi a gyerekek haját és ki is rúgják 2 év után, valszeg tényleg alkalmatlan volt
Mindig szélsőségekben gondolkodsz

Egyébként tanárnak készülök, ha felvesznek az egyetemre. De addig még olyan sok idő van, hogy ihajcsuhaj. Mellesleg egy ilyen vizsgán én is megbuknék.

Én a viselkedésre és az erkölcsös magaartásra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék, mint a lexikális tudásra. Eddig négy iskolám volt, ebből három általános iskola, most a negyedik gimnázium, de egyikben sem éreztem azt, hogy ne az legyen a legfontosabb, hogy ki mennyit tud. Más kérdés, hogy hogyan adja elő, hogyan viselkedik óraközi szünetekben, a tanárokkal szemben és nem utolsósorban diáktársaival szemben.
Az én osztálytársaim szerintem egytől egyig megbuknának egy ilyen alapos teszten. Csak más részeken...

ti hogy képzelitek el a tökéletes iskolarendszert?

én a tanárokkal kapcsolatban egyetértek Remzymamával. teljesen. ez kegyetlenségnek tűnhet, de a tanárokat kitenném a legmegterhelőbb szellemi viszontagságoknak, és tűrőképességük szerint osztanám be őket különböző helyekre. például válogatott rossz és buta gyerekekből csinálnék próbaosztályokat, és megfigyelném hogy a tanár mennyire bír rendet tartani, illetve mennyire türelmes, vagy segítőkész. egy jó tanár azt a gyereket is tanítja akit utál.

a diákokkal szemben pedig sokkal magasabb követelményeket támasztanék. általános iskolából is csak az kerülhetne gimnáziumba aki nemcsak tudás hanem viselkedésteszten is átesett. a többiek mondjuk egy két évig tartó átmeneti oktatási fázisba kerülnének, ahol elsősorban fegyelmet tanulnának, de emellett megtanulhatnak ezalatt egy szakmát is. ezután ők is bekerülhetnének a gimnáziumba, vagy tovább tanulhatják a szakmát. a gimnázium idejét pedig megnyújtanám, mondjuk hat évre. az első három évben mindenki igyekezne elsajátítani az alapműveltséget, és emellett elhatározni, hogy mit szeretne kezdeni az életével. ha letelt a három év, akkor az osztály egy része elmehetne szakmát tanulni, a gimnáziumban maradók pedig felkészülnének az érettségire, és egyetemre kerülnének.

egyébként így a foglalkoztatottság aránya is jobb lenne, mert gondolom több ácsra, cipészre meg egyéb szakemberre van szükség mint egyetemet végzett diplomás értelmiségiekre. szerintem így az általános iskolákból érkezett tanulók 10%a kerülne csak egyetemre. ők viszont már három szintfelmérőn is átestek (általános iskola-gimnázium, gimnázium 3. évválasztó, érettségi) így minden bizonnyal képesek lennének sikeresen elvégezni az egyetemet.

Üdv!

Mivel csak most tudtam megnézni az oldalt visszatérnék pár régebbi témára.

Ben: említetted hogy akit nem érdekel az általános műveltség hagyja az érettségit és menjen szakmát tanulni. Hát én spec most épp olyan szakmát tanulok (fényképészet) aminek alapfeltétele hogy legyen egy érettségid mert csak úgy iratkozhattunk be.
Azt meg szerintem senki nem tudhatja előre hogy minek fogja hasznát venni... vegyük az én példámat. Indultam egy sima általánossal amikoris nyolcadikban kitaláltam hogy biológia mindenek felett... kemény tanulás és felvételi után bekeültem városunk legkeményebb gimijébe biofozika tagozatra. Végig is csináltam de harmdikban rájöttem hogy inkább humán vagyok és pszichológiára vagy BTK-ra mennék ahol fizikát és kémiát többé nem látok. Negyedikben összeakadtam egy olyan tanárral aki azóta is mentorom, példaképem és barátnőm aki megszerettette velem a művészeteket legfőképpen a textileket. Aztán közben bebuktam a felvételit és nem mentem egyetemre. Nyár végére fényképész lettem 8ahol a két fő tárgy a fotótechnika, alias fizika egész pontosan optika és a másik a fotókémia) és közben készülök a művészeti karra vizuális nevelőnek... szal sose tudhatod...

Ecthel: A gimnáziumok valóban arról szólnak hogy átalános műveltséget adnak és egy egy osztályban valamiből emelt óraszám van. Egy szakközép azért más. (bár sulink diákanyagát nézve félek végigmenni a folyosón... )

Nyelvtanban vagy bármilyen tárgyban vannak hasznos dolgok, csak tudni kell szelektálni. Én érettségi előtt jötem nagyon rá amikor együtt, összefüggéseiben láttam a 4 év anyagát... és rájöttem hogy soha de soha nem fogom megtanulni pl a nyelvi családfát mert nem ettem meszet... illetve bíztam fortunában hogy nem tenyerelek bele tételhúzáskor...

Tanárok: Én a lelkesedést hiányolom és azt hogy szívvel lélekkel annak szentelnék életüket hogy a megszerzett tudást átadják a jövő nemzedékeinek. Volt ilyen tanárom is. De mivel "elit gimi" voltunk fokozottan érvényes volt hogy nagy álltakert és alacsony kerítés...
Néhány példa:
Kedvenc irodalomtanárom (két évig tanított) egy mai magyar költő és nem volt vers vagy könyv amit nem szexuális oldalról elemeztünk. Igaz hogy közben ki is kezdett mindenkivel akivel lehetett... (szerinte a pólóm színe kiemeli a mélységeket és magasságokat és hasonlók) A legjobb Az orr című szerintem amúgy is katasztrofális orosz irodalmi alkotás volt ami szerinte tulajdonképpen csak metafora mert az orr a férfiasságra értendő... (aki ismeri a művet az szerintem érti az iróniát benne)
Utána viszont egy olyan hölgyhöz kerültem akiről ma is szeretettel beszélek mert ő szívvel tanított... ki is nézték szegényt...
Az osztályfőnökünknek soha nem kellett fegyelmeznie... érdekes mert még nálam is egy fejjel alacsonabb volt (és én se vagyok nagy) de ha ő belépett hozta magával azt a kisugárzást hogy tisztelettel fogadtuk és csöndben voltunk.
Az angoltanárnőm a szientológiai egyház tagja volt és ezzel nem is folytatnám, mert róla könyvet lehetne írni...
Művészettörténet tanárnőm pedig (aki azóta is mentorom) egy csoda volt... ő képviselte mindazt amiért vonzó lehet a tanári pálya

Tehát volt ilyen is olyan is, amivel azt szeretném mondani hogy ha olyan tanár van akire érdemes odafigyelni arra oda fog a diák.

Rabyn: Arról hogy a tanárok letörik a gyerekeket... raccsolok és nem tudok tenni ellene, bár sokan elsőre nem veszik észre... elsőben életem első tanító nénije közölte hogy ne merészeljek sehol megszólalni az osztály nevében mert nem égethetem a társaságot... kb 10 évmbe telt mire először újra emberek elé mertem állni és azóta is lámpalázas vagyok ha ki kell állnom valahova vagy beszélnem kell...

Mobil: Én spec számológépnek szoktam használni órán ha megengedik, de nem tudom megérteni hogy néhány embernek miért esik olyan nagyon nehezére legalább lehalkítani hogy ne órán csörögjön... ezt bunkóságnak tartom, de valahol ott is van a gond hogy van egy készülék amit nem tanítottak meg használni... sokan nem is értik miért lenne probléma ha órán csörög és valahol itt van az alapprobléma... Bár a legdurvább példa az volt amikor a srácnak háromszor csörgött, negyedikre meg fel is vette óra közepén és ott dumált a haverjával... mondjuk addig nem is értettem pontosan mit jelent az hogy valaki belevörösödik dühbe de a tanárnőnk egészen lila árnyalatig vitte mire a srác befejezte a beszélgetést...

Valaki felvetette hogy régen a dákok hálásak voltak hogy tanulhattak... mennyire igaz és ezt főleg a szakmák területén látom...
Ugye mint kezdő fényképész van aki úgy tudott gyakorlati helyet találni hogy elszegődött egy műterembe, fotósboltba stb. (én egy tv-nél vagyok fotóriporter és állítom hogy én jártam a legjobban az osztályban) Namármost ennek az a lényege hogy a képzőhelyen van eszköz, van tudás, némi fizetés (mondjuk az tényleg vicc de hát egy 18-19 éves embernek azért nem rossz) ezért cserébe papíron (nyílván ez megegyezés kérdése) heti háromszor 7 órát kell a képzőhelyen lenni (plussz két nap a tanítás). Nyílván mint kezdők eleinte nem a legfelelősségteljesebb munkákat bízzák rá, de még ő kap pénzt hogy odamehet és tanulhat... ehhez képest mindenki csak panaszkodik hogy rossz neki, és egy olyan osztálytársam van akin tényleg látom hogy szeret bejárni a munkahelyére és ott TANULNI. Pedig sokan fel se fogják ez mekkora lehetőség... régen a tanulónak kelett fizetnie hogy bemehessen akár csak takarítani is és közben elleshesse a szakmai titkokat. Erre az egyok osztálytársam azért hagyta abba a sulit mert a gyak. helyén fotópapírokat kellett odébbraknia és ez túl alantas volt neki... kicsit feje tetjére állt a világ...

És végül az alapműveltségről: Szerintem abból áll hogy az embernek van némi tudása a körnezetéről és arról hogy mi folyik körülötte. Hogy ne egy irányítható, gondolatok nélküli tömeg része legyen és ahogy Kincső mondta csak nyomkodjon és várja a csodát. Legyenek önálló gondolatai és hozzá tudjon szólni a felmerülő kérdésekhez, gondolatokhoz. Szerintem erre a köynvek a legalkalmasabbak, de ismerek olyan embert is akit nagyon műveltnek tartok de nem szeret olvsani... tehát ez is olyan hogy személyiségfüggő is...


Befejeztem, és aki végigolvasta annak köszönöm

Remzymama/Tünde írta: Kar'sa magjötem, sorry, csak most válaszolok.

Szóvalúgy gondolom sokkakkal együtt, hogy van a tanár és a pedagógus. A tanár, aki leadja az anyagot és semmi mást. Nem is tud, mit kezdeni a diákokkal, nem tanulta meg rendesen a pszichológiát, gyermeknevelést.
A pedagógus az aki a gyerek agyával is foglalkozik, tudomásul veszi hogy mindegyik egy külön személyiség, mindenkinek mások az észbeli épességei és a tanlási ritmusa.
Úgy gondolom mivel a jövő nemzedéke a fiatalokból lesz, ezért nagyon fontos főleg az általános iskolában a tanárok minősége. Ezért én nagyon szigorú alkalmassági vizsgához kötném a tanárok felvételiztetését és aki azon megfelel, csak az nyerhetne felvételt, akkor is, ha csoda pontszáma lenn. Sőt, ha nem lenne elég a pontszáma, de nagyon megfelelne, akkor is felvenném, hisz az anyagot úgyis ott fogja megtanuln. És aki ezt a hivatásának és nem a szakmájának tekinti, az lesz a jó pedagógus.
De ez így van sok szakmában, az egészségügy és bármilyen emberekkel foglalkozó területen.
A rendszerváltás után átestek a ló túloldalára a reformokkal. A tanulók hamarabb kapják meg a jogaikat, mint az órarendet. Ez nekem sem tetszik, mert kivették az összes fegyelmező eszközt a tanárok kezéből.
De
Így is ismerek olyan tanárt, sőt matektanárt, aki azért nem a gyerekek szíve csücske, aki le tudta kötni az osztályát, mert színesen és érdekesen adta le az anyagot, illetve ha nem értették, addig nem ment tovább, hisz ha nem érted, visszahúzod az egész osztályt. És lehetett kérdezni és párbeszéd volt az órán nem monológ. De volt a fiaim sulijában ilyen töritanár is és olyan földrajztanár, aki a vaktérképekkel megutáltatta az egész földrajzot. Pedig az aztán nem nehéz tantárgy.

Hát valahogy így képzelem el én a normális tanítási rendszert.

Ezzel egy nagyon-nagyon nagy probléma van, egy hatalmas lyuk van az elképzelésedben: nem mondtad el, hogy milyen egy alkalmas tanár, nem mondtad, mik a megfelelő módszerek, az égvilágon semmi faktum nincs abban, amit mondtál. Persze, igen, a tökéletes rendszer az olyan, ahol minden jó, de ilyet bárki tud mondani.
És hogy valaki attól rossz tanár, hogy vaktérképen kér számon? Mit akarsz, jussunk oda, mint ahova Amerika, ahol azt hiszik, hogy Európa Párizs fővárosa, Amszterdam meg egy spanyol étel?
A mondandód lényege kábé abban volt, hogy színesen és érdekesen adja elő az anyagot egy tanár, igazándiból ennyiben össze tudom foglalni, amit mondtál.
És ezzel egyet is értek, bár egy kis baj van benne: van ami valakinek színes, érdekes, stb, de lehet, hogy másvalakinek meg szürke és holtunalmas. Például lehet, hogy a bizonyos matektanár csak a fiadnak volt érdekes, a többiek meg unták az egészet

Egyébként ismétlem: nem azt mondom, hogy minden tanár ártatlan bárány, és minden diák megtestesült ördög. De sok tanár, akit mindenki után közben nagyon is jó, csak a hibáit keresik csak, mert túl sokat kér számon. Egy ellenpéldám is akad: 9-11-es töritanárom óránként hat leckét kért számon szinte szadisztikusan pontosan, mégis mindenki imádta.
A "illetve ha nem értették, addig nem ment tovább" viszont sajnos nem megoldható. Nálunk is volt ilyen... mondanom sem kell, hogy 12. év első félévének végére a 11.-es könyv felénél se tartottunk... onnantól pedig rohanva átvettük az érettségi tételeket, semmi más... Nem hinném, hogy ez így hasznos volt... És ez a diákok bűne volt, akik azt hazudták, hogy nem értik az anyagot... Naná, hogy nem értették, mivel egy szót se tanultak órára...

Kar'sa magjötem, sorry, csak most válaszolok.

Szóvalúgy gondolom sokkakkal együtt, hogy van a tanár és a pedagógus. A tanár, aki leadja az anyagot és semmi mást. Nem is tud, mit kezdeni a diákokkal, nem tanulta meg rendesen a pszichológiát, gyermeknevelést.
A pedagógus az aki a gyerek agyával is foglalkozik, tudomásul veszi hogy mindegyik egy külön személyiség, mindenkinek mások az észbeli épességei és a tanlási ritmusa.
Úgy gondolom mivel a jövő nemzedéke a fiatalokból lesz, ezért nagyon fontos főleg az általános iskolában a tanárok minősége. Ezért én nagyon szigorú alkalmassági vizsgához kötném a tanárok felvételiztetését és aki azon megfelel, csak az nyerhetne felvételt, akkor is, ha csoda pontszáma lenn. Sőt, ha nem lenne elég a pontszáma, de nagyon megfelelne, akkor is felvenném, hisz az anyagot úgyis ott fogja megtanuln. És aki ezt a hivatásának és nem a szakmájának tekinti, az lesz a jó pedagógus.
De ez így van sok szakmában, az egészségügy és bármilyen emberekkel foglalkozó területen.
A rendszerváltás után átestek a ló túloldalára a reformokkal. A tanulók hamarabb kapják meg a jogaikat, mint az órarendet. Ez nekem sem tetszik, mert kivették az összes fegyelmező eszközt a tanárok kezéből.
De
Így is ismerek olyan tanárt, sőt matektanárt, aki azért nem a gyerekek szíve csücske, aki le tudta kötni az osztályát, mert színesen és érdekesen adta le az anyagot, illetve ha nem értették, addig nem ment tovább, hisz ha nem érted, visszahúzod az egész osztályt. És lehetett kérdezni és párbeszéd volt az órán nem monológ. De volt a fiaim sulijában ilyen töritanár is és olyan földrajztanár, aki a vaktérképekkel megutáltatta az egész földrajzot. Pedig az aztán nem nehéz tantárgy.

Hát valahogy így képzelem el én a normális tanítási rendszert.

Xenosz írta: Amikor harmadikos voltam, a töritanárom elment egy továbbképzésre( kétszintű éretségi első éve) hogy értsen már a rendszerből valamit. Az tartotta a továbbképzést, aki utána a feladatokat állította össze: asszem Munkácsynak hívják, tankönyveket is írt (de minek?). Na, akkor megkérdezték, hogy milyen feladatok várhatóak (február, március környékén). Válasz: "ráérünk még....". Na ez a hiba a rendszerben.

Hát igen. Vhogy úgy érzem, hogy nagyon-nagyon rossz irányba megyünk...így oktatásügyileg...meg máshogy is...
Különben egy ismerősöm mondta, hogy a fejesek ott fönnt azt mondták ez az év az oktatás éve lesz. Nah, lehet készülni...

A másik meg, hogy az igazgatók meg a főnökök miért nem tesznek semmit? Mint lejjebb olvashatjátok Heves megye "legjobb" gimijébe jártam, hááát, annyi részeges embert én még nem láttam egyrakáson (a gólyatábort leszámítva ), no itt nem a diákokra gondoltam, neeeem. A tanárokra, a kollégiumi nevelőtanárainkra és a drágalátos igazgatónkra: amikor gombavatón bement a wc-be könnyíteni magán a sok sör és egyébb italok végett bent volt két végzős társam, nekik kezdte el ecsetelni, hogy vigyázzanak a berúgással, meg a lányokkal, nehogy teherbeejtsék őket, meg hasonló dolgok, na ez a durva, ilyen emberek nevelnek bennünket az életre, őnekik kellene a példaképeinknek lenniük. Hozzátenném, hogy az az idősebb magyartanárom akiről beszéltem egyetlen ilyen rendezvényen sem maradt ott a hivatalos rész után.....

"Hogy egy kicsit ecseteljem, nálunk milyen a helyzet: néhány hónap múlva érettségizem szlovákból. Elég húzós lesz a beszélgetős része, mert néha még magyarul sem tudok a sportokról (és sok minden másról) beszélni, nem még szlovákul. Eddig, másfél év alatt, egyetlen egy normális tételt nem vettünk át. Más tárgyakból van legalább egy tételsorunk, vagy témakörök, szlovákból az sincs. Amúgy a tanárnőnk csodás lenne; érdekesen magyaráz, felolvas és bármit meg lehet kérdezni. De maga a rendszer, amiben dolgoznia kell förtelmes."

Na erre is tudok egy jót.

Amikor harmadikos voltam, a töritanárom elment egy továbbképzésre( kétszintű éretségi első éve) hogy értsen már a rendszerből valamit. Az tartotta a továbbképzést, aki utána a feladatokat állította össze: asszem Munkácsynak hívják, tankönyveket is írt (de minek?). Na, akkor megkérdezték, hogy milyen feladatok várhatóak (február, március környékén). Válasz: "ráérünk még....". Na ez a hiba a rendszerben.

Tényleg nem akarok kötözködni de Xenosz, te Xenox-ot írtál.. Lehet van olyan emberke is itt, akkor elnézést kérek, de én őt nem láttam

AMúgy semmi gáz

Eh, amit itt leírtok a magyarországi oktatási rendszerről... látom ti sem unatkoztok. Amit Ecthel, Ben, Kar'sa, Xenosz leírt remek gondolatok és észrevételek, csak azt nem értem, hogy a tanároknak, igazgatóknak ez miért nem esik le :/

Hogy egy kicsit ecseteljem, nálunk milyen a helyzet: néhány hónap múlva érettségizem szlovákból. Elég húzós lesz a beszélgetős része, mert néha még magyarul sem tudok a sportokról (és sok minden másról) beszélni, nem még szlovákul. Eddig, másfél év alatt, egyetlen egy normális tételt nem vettünk át. Más tárgyakból van legalább egy tételsorunk, vagy témakörök, szlovákból az sincs. Amúgy a tanárnőnk csodás lenne; érdekesen magyaráz, felolvas és bármit meg lehet kérdezni. De maga a rendszer, amiben dolgoznia kell förtelmes. Ahogy Ecthel említette a nyelvtant, és a sok idióta szabály-magolást, arról lenne mit mesélnem Néha azt se értem, hogy most épp mit csinálunk, miért csináljuk, kinek jó ez. A minap egy olyan példát kellett megoldani könyvből, amiben a mondatokban a szavakat kellett helyes formába rakni. Magyarán ki kellett ragozni. És ezt tizenkét év szlovák nyelv tanulás után. Ilyet ötödikbe adnék fel általánosba. Aztán meg a minisztériumba nem tetszik nekik, amit tapasztalnak a magyar sulikban. De ha maga a tanterv és a könyvek se úgy állnak hozzá

Tanárokra visszatérve: a sulimban rengeteg a fiatal tanár, sőt több, mint akik már néhány évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznének. A biosz tanárnőm második éve tanár. Hát, szegényt napról napra szétcincálják. Az egyik tanárom egy nihilista barom, akit semmi sem érdekel. Az se zavarja, ha minket esetleg érdekelne az anyag. Teljesen máshol jár az agya, és semmire nem emlékszik, amit ígért vagy ami esetleg kötelessége lenne. Az ilyentől herótot lehet kapni. Én sajnálom a tanárokat, mert a diáksereg szörnyű. Van szerencsém sokadik éve két _fura_ viselkedésű osztály mellett tanyáznom. Azért, mikor már a tanárnő panaszkodik, hogy utál oda órára járni, akkor baj van. :/

Persze nálunk is be akarták vezetni, hogy személyiségi jogok miatt nem lehet jegyeket lecsekkolni, meg a dogákat megnézni. Mondjuk az én szüleimnek nem kell bejárni utánam kutakodni, de ha más szülő megy, általában azért megmondják neki a problémákat.

Ahogy Missy is említette, hogy a tanárnak pedagógusnak kell lenni - anyum is mindig ezt szoktam említeni. Hogy az ő idejükben mennyire más volt. Nagyapámék idejében meg még másabb volt, mert tisztelték, szerették és félték a tanáraikat. De mégis hálásak voltak érte, hogy tanulhattak.

Jah, a mi sulinkban még van egy speciális szokás. Soha nem rúgnak ki senkit. Nyolc éve járok oda, és egyetlen egyszer rúgtak ki egy srácot. A sulinak egyszerűen annyira szüksége van a diákokra, hogy akár meztelenül randalírozhatsz (volt rá példa), akkor sem fognak kirúgni. Négyes magaviselet és meg van oldva. Ahhoz, hogy hármas magaviseletet kapj, már nagyon rosszat kell csinálnod. (Tavaly a végzősök megfürdették a töri tanárt a hóba, a suli előtt, és abszolút semmi probléma nem volt belőle.) Azért kíváncsi vagyok, hogy ha lesznek gyerekeim, azok milyen rendszerben fognak tanulni :/

Szerintem a helyi oktatási rendszer rossz, rengetek hiba van benne és rengeteg a fölösleges tananyag. A néhány éve meghirdetett alternatív oktatási tantervet nem hagyták érvényesülni és nálunk teljesen elkopott.
/Jah, példa a hibára: elméletileg nyolcadik éve járok nyelvi tagozatra. A bizonyítványomra nyolc éve rá van írva, hogy nyelvi tagozatos vagyok. Mégis heti négy matekom, két fizikám, két biológiám, kémiám, földrajzom van, volt. És volt olyan, hogy németből, angolból nem volt csak heti három. Igy nem lehet rendesen, alaposan nyelvet tanulni./

Update: bocsi Xenosz

Kar'sa írta: Voltam már szemtanúja olyannak, hogy menőcsávó nagyban dumál telefonba a sétálóutcán, aztán egyszer csak megcsörren...

Ez jóóó...
Egyetértek amúgy, a mobil telefonálásra való, meg sms, mert az sokszor hasznos. (Na jó, mióta tudok, egy-két képet csináltam vele, de nem hinném, h az lenne a fő funkciója. )

Missy írta: Jajj, most ezek a személyiségi jogok.. Sokan erre hivatkozik, közben meg nem csinálnak semmit.

Nálunk pont az van, hogy a mobilokat elveszik, ha egyszer is megcsörren. Az meg aztán kész röhej , hogy az elsős, meg óvodás gyereknek mobilja van. Nekem nem volt, 17 voltam mikor először kaptam , de remek jól felnőttem mobil nélkül is. Nem értem én a mai fiatalságot. Szegény tanárokat meg sajnálom. A legtöbb iskolában , osztályban az van, hogy a gyerek diktál, mert neki személyiségi jogai vannak.... Hát szép mondhatom.

Hmm... én azt hiszem úgy kábé 14-15 éves koromtól van mobilom. Nagyon nem akartam, és annál az egyszerű oknál fogva kaptam csak, mert rájöttünk, hogy ha kiköttetjük a vezetékest, és helyette mindenkinek van saját mobilja, az olcsóbb És tényleg az (volt?)...
Mindenesetre a mobiltelefon nagyon hasznos dolog tud lenni, csak épp az a baj, hogy a gyerekeknek a mobil már nem egy telefon, hanem egy kütyü, amivel menőzni lehet... Szerintem ez naaaaggggyon égő. Egy mobil telefonálásra való. Voltam már szemtanúja olyannak, hogy menőcsávó nagyban dumál telefonba a sétálóutcán, aztán egyszer csak megcsörren...

Missy írta: Jajj, most ezek a személyiségi jogok.. Sokan erre hivatkozik, közben meg nem csinálnak semmit.

Nálunk pont az van, hogy a mobilokat elveszik, ha egyszer is megcsörren. Az meg aztán kész röhej , hogy az elsős, meg óvodás gyereknek mobilja van. Nekem nem volt, 17 voltam mikor először kaptam , de remek jól felnőttem mobil nélkül is. Nem értem én a mai fiatalságot. Szegény tanárokat meg sajnálom. A legtöbb iskolában , osztályban az van, hogy a gyerek diktál, mert neki személyiségi jogai vannak.... Hát szép mondhatom.

Asszem ide jár egy pont!

Mondjuk eléggé bekavar a témába, hogy egynéhány gyerek mögött áll egy böhöm-bunkó szűlő, aki azt hiszi, meg tudja venni a világot kilóra, és ha a gyerek panaszkodik, jön a "Jól van, fiam, majd én bemegyek, oszt elintézem."

Jajj, most ezek a személyiségi jogok.. Sokan erre hivatkozik, közben meg nem csinálnak semmit.

Nálunk pont az van, hogy a mobilokat elveszik, ha egyszer is megcsörren. Az meg aztán kész röhej , hogy az elsős, meg óvodás gyereknek mobilja van. Nekem nem volt, 17 voltam mikor először kaptam , de remek jól felnőttem mobil nélkül is. Nem értem én a mai fiatalságot. Szegény tanárokat meg sajnálom. A legtöbb iskolában , osztályban az van, hogy a gyerek diktál, mert neki személyiségi jogai vannak.... Hát szép mondhatom.

Amilyen dolgokat hallok a mai diákokról (Anyától, ő általánosban tanít), meg amit látok a suliban, az alapján lehet, hogy jó lenne visszavezetni a jó öreg körmöst, kukoricán térdelést, és társait...
Bélyegezzetek agresszív vadállatnak, úgyse vagyok az, de az sem normális, hogy a tanárnak gyakorlatilag semmilyen joga nincsen a diákkal szemben. Ha esetleg (általánosban, persze) meg találja simogatni az egyik gyerek fejét dicséretképp, akármelyik rosszindulatú kölök (ilyen pedig akad sajnos, nem is egy) ráfoghatja, hogy pedofil, a tanár nem tudja cáfolni... Vagy az, hogy a házirendben benne van, hogy a diák használhatja órán a mobiltelefonját, a tanár nem szólhat érte, nem is veheti el, mert az már a személyiségi jogokat sérti... nonszensz.

Én tavaly éretségiztem le, most az SZTE-n vagyok. Gimibe jártam, Heves megye (elvileg) legjobb gimijébe. Erről annyit hogy az első két évben egy olyan töritanárom volt, hogy bejött az órára, mondott valamit a töriről, aztán meg elmondta az életét, beszélt a férjéről, meg ilyenek-> nem is tudom a római császárkort. Utána kaptunk egy másik töritanárt, az elsőn felnevelkedett osztályom majd szívgörcsöt kapott tőle!!! Katonai suliból jött és követelt, tanított!! 4-5 főt leszámítva mindenki megutálta-> szerintem jó tanár, jó ember-> szegény nem értette meg, hogy miért nem tudjuk a törit csak egy páran, egyszerű volt, alapok nélkül nem lehet törit tanulni, és ott is szinte senki sem figyelt az órán-> Ezt azért írtam le, hogy lássátok a kontrasztot, hogy milyen tanárok vannak: az egyik életunt, letojja az egészet-> a gyerekek szeretik, igaz semmit sem tanulnak vele. A másik jó tanár, szereti amit csinál, szereti a gyerekeket, és követeli a tanaanyagot-> majd mindenki utálja. Ha azt vesszük, hogy a tanár helyében lennél, te inkább megutáltatod magad és eléred hogy páran jobb jegyet kapjanak az éretségin, vagy elérnéd hogy szeressenek, és éppenhogy kicsikarnád az osztályodból hogy meglegyen az éretségije.
Ezek létező példák, és jól bemutatnak két tanártipust, szerintem.

De van másféle is: (szerintem a magyar az egyik legmeghatározóbb tárgy az ember életében) a magyartanárom egy idősebb hölgy volt, elsőben az elején megpróbáltuk betörni, hogy ne kelljen tanulnunk meg hasonló dolgok-> egyszerűen olyan kisugárzása volt, hogy az osztály legköcsögebb, minden órán dumáló sráca is odafigyelt az óráján. SZerettük azt a tanárt. Régi módszerei voltak, megbeszéltük az elolvasott verseket, könyveket, megtárgyaltuk az írok, költők életét, munkásságát, és értettük az egészet, nem volt gond-> egy baj volt vele, bigott Fideszes volt, de ez személyes okok miatt, és csak egy két órán hozta fel, baromi jó éretségink volt magyarból. A másik, az osztály egy része elment fakultációra, egy fiatal tanár volt a tanáruk-> nem unatkozott senki sem az óráján-> olyan gyorsan diktálta az egyetemi jegyzeteit, hogy alig tudták leírni a diákok, az ő diákjai is jól teljesítettek az éretségin, de nagyonsokan utálták. Az idősebb tanárra visszatérbe és a gyerekek meggajdulását is idehozva: az idősebb magyartanárunk kapott egy új osztályt amikor harmadikosok lettünk: félt bemenni hozzájuk, elsősök voltak és utálták a tanárnőt, bepofáztak az óráján, meg mindent ami kell.
Na ki érti ezt, mi megszerettük elsősként, az egész osztály, nálluk meg az egész osztály megutálta...

Harmadik: a fakultációs matektanárom mondta ezt egyszer:" Én csak a legjobb diákjaimnak mondom, hogy menjenek el tanárnak. Azért mert mi lenne akkor a jövő generációval, ha a rosszabb diákok tanítanák őket majd..." Igaz, nagyon sok olyan tanárt láttam, akik elmentek tanárnak és le se t****k hogy mi lesz a gyerekekkel, nem értették meg a felelőséget, amit vállaltak.

És ha már a jogoknál tartunk, a testvérem barátnője tanító nő egy általános iskolában: hogy durvák mostanság a szabályok, és hogy nincs fegyvere a tanároknak?-> IGAZ!!! pl.: a gyerek dolgozatát (alsó tagozat) csak akkor nézheti meg a szülő, ha írásbana kérvényezi a tanító engedélyét, az lefénymásolja neki, lepecsételi és azt adja oda: persze a GYEREK ENGEDÉJE is szükséges hozzá. A jegyeket is, ha nem akarja elmondani otthon, akkor a tanító nem mondhatja el. Egyszer egy kissrác alánézett az egyik kiscsaj szoknyájának: az elpanaszolta otthon, másnap a sógotnőmet az osztája előtt majdnem péppé verték a kedves szülők, még jó hogy az igazgató meghallotta az ordibálást. Sógornőm nem is tudott az incidensről. És akkor ilyen dolgok vannak, a gyerekeké szinte minden hatalom... Amikor én 10 éve általánosiskolás voltam még a szülők mondták, hogy ha olyan a gyerek, akkor adjanak neki nyugodtan a tanárok egy nyakast, ma még csúnyán sem szabad ránézni a gyerekre, mert beperelik a tanárt.

Ezek tapasztalatok, nem túl sokat lehet rajtuk agyalni, megtörténtek. A gyerekek elszabadulnak a követelmények egyre lejjebb és lejjebb esnek. A hajdan erős és jó magyar oktatás a szemétbe süllyed. Ez a helyzet!!! Hogy mi okozza, jókérdés, sokmindent lehet rá mondani.
Mellesleg sógornőm osztálya egy nyugati sémán alapuló tanrendet követ, ahol a gyerekeknek 1. évvégére kell megtanulniuk 20- ig számolni!!! Olvasni meg majd ha negyedikben rendesen tudnak az is csoda lesz.

Liliom írta:

Missy írta: Szerintem ide nem tanárok kellenének, hanem PEDAGÓGUSOK. A szó legnemesebb értelmében. Régen is voltak hülyegyerekek, de akkor azok se mertek még csak megmukkanni sem, ha a tanár belépett. Kb 50 évvel ezelőtt,vagy több éve. A tanároknak, pedagógusoknak tekintélyük volt, tisztelték őket. Mostanság tényleg elszaladt a ló.

Azert otven evvel ezelott mas modszerekkel halgattattak el a diakokat...
Nagyanyamat parszor eleg rendesen elvertek palcaval, ez akkoriban sok helyen altalanos volt. Ha felsz konnyebben befogod a szad.

Én most nem a vadállat tanárokat mondom, hanem az olyanokat, akiknek volt tekintélyük.Félreértés ne essék, én se vágyom a körmösre.

Azzal én is egyetértek, hogy a tanárnak valamilyen szinten kötelessége, hogy a gyerek ne unja halálra magát az órán, mert akkor a tanítás eredménye majdnem egyenlő a nullával, és az óra nem érte el a célját. Bár én még diák vagyok, szerintem az a jó, ha olyan demokrácia van, amiben a tanárnak van több joga. (Ez érdekes mondat... )

Missy írta: Szerintem ide nem tanárok kellenének, hanem PEDAGÓGUSOK. A szó legnemesebb értelmében. Régen is voltak hülyegyerekek, de akkor azok se mertek még csak megmukkanni sem, ha a tanár belépett. Kb 50 évvel ezelőtt,vagy több éve. A tanároknak, pedagógusoknak tekintélyük volt, tisztelték őket. Mostanság tényleg elszaladt a ló.

Azert otven evvel ezelott mas modszerekkel halgattattak el a diakokat...
Nagyanyamat parszor eleg rendesen elvertek palcaval, ez akkoriban sok helyen altalanos volt. Ha felsz konnyebben befogod a szad.