Gondolatok

Én sehol nem írtam, hogy ez nem idevaló kérdés lenne. Csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy az ilyen jellegű "költői" kérdéseket magunknak érdemes feltenni, nem másoknak...

Az ember csak maga tudja hogy hogy érez, és ezt nem is szabad elrejtenie.
Nem is tudom Brisa. Biztos vagy benne hogy ez nem ide való téma?
Hiszen ez a Gondolatok topic. Ez a hely nem arra van hogy kitárjuk a gondolatainkat? Bár végül is mindegy. Egyébként is.
Aral csak egy kérdést tett fel. Nem muszály rá válaszolni.

Aralataion írta: És most jön a kérdés a picológusainkhoz: Ha ennyiszer csatlakozunk külső véleményekhez ilyen irdatlan gyorsan (szinte gondolkodás nélkül), akkor a további életünkben hogyan leszünk képesek önálló érzelmekre amelyek tényleg belőlünk jönnek? Eddig úgy viselkedtünk ahogy a környezetünk elvárta tőlünk. Most majd úgy fogunk érezni, ahogy a környezetünk elvárja tőlünk???

Örülnék, ha az ilyen jellegű kérdéseiteket magatoknak raknátok fel, és nem nekünk. A pszichológia képes arra, hogy megmagyarázza a jelenséget, sőt elvi megoldást is tud nyújtani nagy általánosságban. De attól még te, Ari nem leszel boldogabb.

A te dolgod, hogy megtanuld átélni az érzéseidet, függetleníteni magadat a környezetedtől stb.

Én személy szerint figyelmet fordítok arra, hogy az érzéseimet teljes egészében átéljem. És már évek óta tanulom és gyakorlom azt is, hogy ne az első benyomásokból ítélkezzek. Ezért is utálom pl. azt, hogy valaki lehülyéz egy másik embert, mert az pl. nem tudott valamit. Ahelyett, hogy azt nézné, hogy miért nem tudta, és segítene neki...

Ismételten kíváncsi lennék a véleményetekre:

A TÖRTÉNELEM AZONNALIVÁ TÉTELÉNEK tétele:
"A világméretű tömegkommunikáció időszaka előtt egy esemény megtörténhetett, elérhette csúcspontját és elmúlhatott, mielőtt a legtöbb ember a Földön egyáltalán észrevette volna. Most azonban a kezdeti tisztaságát annak, ami történik, szinte azonnal felváltja a televizualizációja. Amint megjelenik a tévében, az emberek már nem cselekszenek, hanem ELŐADNAK. Nem egyszerűen fájdalmat éreznek, hanem ELŐADJÁK a fájdalmat. Nem nyers, közvetlen vágyaikból teremtik metg a jelenséget, hanem rohannak, hogy RÉSZESEI legyenek a jelenségnek, amit a tévében láttak. Ez a visszacsatolás most olyan gyors, hogy csaknem lehetetlen elválasztani a hangot a visszhangtól, az eseményt a média reakciójától."(gondoljatok csak a háborúra hogy reagáltatok.De a topikba be ne írjátok!!! Csak gondoljátok végig mennyire ti voltatok a véleményetekben)

Amikor a lájv-gondolatok-topikot először megtartottuk, akkor a Világ legnagyobb bajáról kérdeztek. Én az informácó-özönt és -szennyezést neveztem meg, csak nem tudtam ilyen kompaktul megfogalmazni.

Most gondoljátok végig: Mennyi mindent raknak eléd a hírekben(minden sajtóra gondolok akár elektronikus akár írott). Te mennyit válogatsz ebből? Elfogadod amit mondanak neked?
Most azt mondod: Én megszűröm a híreket, és saját véleményt alkotok róluk.
Erre én azt mondom: Tévedsz! Legfeljebb 1-2 hírt bírsz a fél óra alatt igazán átgondolni, a többi a behatol a fejedbe feldolgozatlanul, és nagy része tárolódik. Néha nem is tudod miért reagálsz úgy a dolgokra, ahogy a kommentátorok...
Vagy gondoljatok arra, hogyha bármi nagyszabású Világmegrengető esemény bekövetkezik, nekünk azonnal véleményt kell formálnunk róla, mert MINDENKI erről beszél.

És most jön a kérdés a picológusainkhoz: Ha ennyiszer csatlakozunk külső véleményekhez ilyen irdatlan gyorsan (szinte gondolkodás nélkül), akkor a további életünkben hogyan leszünk képesek önálló érzelmekre amelyek tényleg belőlünk jönnek? Eddig úgy viselkedtünk ahogy a környezetünk elvárta tőlünk. Most majd úgy fogunk érezni, ahogy a környezetünk elvárja tőlünk???

Vinni fogom. Elolvasni azonban ráérsz majd a vizsgáid után. Valószínűleg az államvizsgáim közben nekem sem lesz időm mélyreható vitákat folytatni veled.

[size=9:3f5fownz]Csak vigyázz majd a könyvre.[/size]

Brisa: a közgyűlésre elhozod nekem az egyik példányt? Annyi mindent kellene olvasnom, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem, de nekiveselkednék...

Üdv:

Estel, hihetetlenül gyönyörűen megfogalmaztad azt a dolgot. Minden elismerésem. Izgisen várom a folytatást.
[size=9:1ku3ubmb]Addigis szoríthatnál egy kis helyet pár embernek - mondjuk kezdjük Dínnel -, hogy más is részesülhessen egy kicsit Fin áldásos "fényéből". Úgy látom, nagyon jó hatása van. [/size]

Dín drága, asszem nincs értelme vitatkoznunk, mert édes keveset tudsz a pszichológiáról. És én nem vagyok hajlandó az Atkinson-féle könyvet ide bepötyögni. Nekem kettő van belőle, az egyiket szívesen kölcsönadom neked. Miután elolvastad, beszélgethetünk.

Dínchamion írta: memória: feltérképezetlen, ellenőrizetlen, ködös terület.

gondolkozás: nem egységes séma alapján működik

észlelés: ez annyira egyéni, hogy lehet, hogy ami nekem piros, neked sárga

feldolgozás: ez függ a pillanatnyi lelkiállapottól, a megmaradt emlékektől, azok erősségétől, neveltetéstől, mittoménmitől

Igen, neked! Ugyanis te nem vizsgáltad és kutattad ezeket a területeket, sőt még csak nem is olvastál róla...

Dínchamion írta: Tehát ezeket minek megtanulni, ha nagy az esély, hogy olyamivel találkozunk, ami más, mint amiről tudunk?

Hidd el, vannak egységes működési mechanizmusok. Épp úgy, ahogy minden ember szíve, tüdeje stb-je ugyanúgy (ugyanazon az elven) működik, mégsincs két egyforma szív, tüdő stb. (ennek ellenére mégis egyformának látjuk).

Dínchamion írta: Ezek azok a tulajdonságok, amik meghatározzák a viselkedésünk a szituációkban, nem? De ha ezek különbözőek, akkor mit lehet ezen megtanulni? Itt sincs egységes séma.

Mik is különbözőek? A tulajdonságok vagy a szituációk?
A személyiséglélektan alapvetően azokat a személyiségvonásokat kutatja, amelyek az egyes embernél fixek, azaz állandóak. Pl. ha te extravertált tipusú ember vagy, akkor elvileg bejosólható a viselkedésed az egyes szituációkban: pl. a közgyűlésen aktív leszel, igyekszel a társaság középpontjába kerülni, sokat fogsz beszélni stb. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, mert ezen személyisévonásodon kívül, még sok más is van, amelyek kölcsönhatásban vannak egymással (pl. kudarckerülő is vagy - tehát csak olyan esetekben fogsz megszólalni, ahol nincs kockázat és így tovább). De persze a pillanatnyi hangulatod, állapotod is nagyban befolyásolja a viselkedésedet (pl. ha épp a közgyűlés előtt veszíted el az egyik szerettedet...), és persze a szituáció is nagy hatással lehet a magatartásodra (pl. hiába szeretnél beszédet mondani, ha mondjuk Batti nem adja meg neked a szót ).

Dínchamion írta: Ezek alapján vagy olyasmit tanutok, aminek semmi értelme (sémák felállítása egy olyan területen, ahol nincs általános érvényű működési elv), vagy pedig szándékos ködösítés és misztifikálás.

Fogalmad sincs, hogy miről beszélsz. A csoportfolyamatoknak szintén van egy általánosan érvényes mechanizmusa. Ahogy pl. a sztereotípiáknak és a befolyásolásnak is. Az Atkinsonban le vannak írva ezek.

Dínchamion írta: Egy igazi empata tudja kontrollálni magát... Mintegy kívülről látja magát, miközben átéli ugyanazt, amit a másik. És segít megoldani a problémát

És ki az igazi "empata"?

Dínchamion írta: Ha van egy hiperaktív gyereked, akkor próbáld meg lefoglalni, és levezetni az energiáit. De ehhez csupán józan paraszti észre van szükség, nem ampátiára vagy pszichológusra...

Megnéznélek, hogy mit tudnál kezdeni egy hiperaktív gyerekkel józan paraszti ésszel mondjuk csak 1 napig (tovább csak a mentális egészséged megvédése miatt nem kockáztatnám ). Szintén nincs fogalmad arról, hogy mi a csudáról beszélsz. Ez azonban nincs benne az Atiksonban. De ha szeretnél olvasni a hiperaktivitásról, szívesen ajánlok jó könyveket.

Gandalf, szerintem annyira azért nem száraz az Atkinson. Csak érdeklődve (és nem kötelező jelleggel) kellene olvasni. És valószínűleg nem folyamatosan, az elejétől a végéig, hanem inkább az érdeklődés átal vezérelten. Ez inkább arra jó, hogy a pszichológiáról, mint tudományról képet kapjon az ember, valamint, hogy a bennünk zajló folyamatok mechanizmusát felvillantsa az olvasó előtt. A társas élet pszichológiája (ami szintén nagyon jó, és ajánlom mindenkinek) és A szeretet művészete (meg a hasonló jellegű könyvek) a pszichológia egy-egy területére koncentrálnak. Ezek általában emberi stílusban vannak megírva (azaz nem szaknyelven) és inkább van személyiség formáló hatásuk, mint az Atkinsonnak (ez inkább a tudást, az intellektust formálja). Én úgy gondolom, hogy az Atkinsonban lévő anyagnak kellene az alapnak lennie minden embernél, ami alapján már érteni fogja a később olvasottakat (pl. Forgas-t). [size=9:1ku3ubmb](Én legszívesebben már általános iskolában kötelezővé tenném a pszichológia tanítását, de megtiltanám a hagyományos oktatási formák használatát ezeken az órákon.)[/size]

Arlith: Először is "psziChológia" Másrészt pedig hihetsz a lélekben, csak éppen a pszichológia nem "hisz" benne. Így azt hiszem, hogy mi két különböző dologról beszélünk. A pszichológia sok mindennel foglalkozik, csak a lélekkel nem. Ja és súlyosabb pszichológiai/pszichiátriai "betegség" esetében a hagyományos öngyógyítás pont annyit segíthet egy embernek, mint egy súlyosabb fizikai betegségnél a házipatika... Csak annyi a különbség, hogy a pszichológus nem "meggyógyítja" az illetőt (mint az orvos), hanem ráveszi arra, gyógyítsa meg önmagát. Szakszerűen. De persze vannak olyan esetek, amikor gyógyszeres kezelésre van szükség (de ez már a pszichiátria hatáskörébe tartozik - ilyen pl. a depresszió és a hiperaktivitás súlyosabb formái...)

No, Dín, engedd meg, hogy beszálljak a vitába. (Tudom, nem engem szólítottál meg, de valamiért az utóbbi időkben szimpatizálok a pszichológusokkal - de azért igyekszem pártatlanul állást foglalni.)
1. Mindenkinek külön pszichológus? Nem olyan hülye ötlet, bár ami engem illet, szinte kizárólag úgy tudnám a elképzelni a megvalósítását, ha mindenki önmaga pszichológusa lenne... ami viszont nem valósítható meg túl egyszerűen; vagy már eleve az élet korai szakaszában el kellene kezdeni a gyermekek erre történő tudatos felkészítését, vagyis megtanítását mindannak, amit ehhez tudni érdemes a témában - ehhez már szükség lenne a mostani pszichológusok legjobbjaira, akik nemcsak megtanulni, továbbkutatni, és egyetemi szinten tanítani képesek a pszichológiát, hanem valóban továbbadni az elevenjét annak, amire jutottak -, vagy fakultatíve - tehát otthon, a nevelésbe építve - nekünk magunknak kellene ezt kifejlesztenünk magunkban, amihez viszont nagy változásnak kell a világban történnie.

2. Folytatást lásd feljebb...

Néha meg szokták kérdezni tőlem, miért van az hogy beülsz egy sarokba egy magadban, és csak csöndben ülsz. Miért nem mész oda a többiekhez?
Erre talán az is megadhatná a választ amit a "hely:" részhez írtam a profilomban, de ha konkrétan kiváncsiak vagytok rá, nézzétek újra végig a Gyűrű Szövetsége filmet. A könyv is megteszi de a film abban jobb hogy látjátok is ami történik(de a könyvben legalább konkrétan leírják). De végül is ha ezzel nem akartok sok időt eltölteni (amit nem is csodálok ) akkor csak annyit mondhatok, néha bölcsebb tudok maradni ha csöndben maradok, és inkább akkor szólalok meg ha szükséges. De mint minden más ember, (vagy fél ember) nekem is néha előjön a többi arcom.
Csak ezt akartam tisztázni.
Amúgy ha valaki itt van és magára ismer, azoknak köszönöm hogy végig hallgattak a talikon, és remélem a kérdésükre megadtam a választ.

fiona: Ez bizony általános jelenség. Nem tudom, ha önkntes letztz volna, hányan mennek el a suliból...

-- Mau

Fiona: Nem feltétlenül felnőttség kérdése a dolog. Úgy értem vannak olyan "felnőttek", akik képtelenek értékelni a szépet. Szerintem ahhoz, hogy ezt a filmet élvezni lehessen, ahhoz jól fejlett szépérzék szükséges, nameg,hogy szeresd az operát. Mert anélkül tényleg nem megy
Én is az osztályommal néztem meg (tudod, érettségi tétel, ha már nem olvastuk...-egyébként tényleg képtelen voltam elolvasni, mert Erkel nélkül nem valami nagy dolog a darab...)szóval, nálunk hála az égnek van még két olyan dinka nőszemély, mint én vagyok, ezért volt kivel rajongani a filmért
Szomorúnak tartom, hogy ez a mai világ (hű de közhelyes vagyok) pont attól fosztja meg az embereket, hogy élvezni tudják a kevésbé egyértelmű, vagy készen kapott dolgokat. Tudni kéne gondolkozni, és ez valahogy nem megy ...
Huh.. de messzire jutottam már megint...

Én is azon emberek közé tatozom akik látták már a Bánk Bánt.
Nekem is nagyon tetszett a film, főleg a jelmezek és a színészek/szinésznők, mondanom sem kell, hogy nekem nagy kedvencem Marton Éva. Erkel operáját is nagyon szeretem. Főleg a Keserű Bordalt, a Lengyel Nemzeti himnuszrol átirt duettet ésatöbbit.A fényképezéshez meg no coment, csodálatos.
De azért én nekem egy dolog nem tetszett:
Hangszerelés: a filmben vannak olyan jelenetek amikor szinte csak a kiséretet lehet hallani, és alig az énekeseket. És ez engem egy kicsit zavart.

És még egy élményt szeretnék veletek megosztani: moziba bemegyünk.Leülünk. Osztállyal. A filmnek mikor vége van, kijön mindenki, és mondja hogy milyen sz*r volt ez a film. Hogy mi volt az értelme ennek, meg mi a jó abban hogy egy férfi kerget egy nőt, milyen rondák voltak, hogy kiterült a Gertrud..... Meg hogy csak azért érte meg ide eljönni hoy ne fussunk Kúpert. Én meg ott hallgattam mögöttük és azt gondoltam magamban: ehhez az operához fel kéne nőni.

Nem???

Darkman írta: Nézzétek meg a Bánk Bánt a mozikban! Nagyon érdemes!

Igen, igen, igen!!! Csatlakozom! Olyan nagyon gyönyörű és csodálatos, és Erkel zenéje.... huh..

Nézzétek meg a Bánk Bánt a mozikban! Nagyon érdemes!

Darkman: zümm... zümm. Azért hasonlatok nélkül is megértem, amit mondasz
Cueddo: De akkor mi értelme?

És nektek is nagyon boldog Húsvétot, és a lányoknak sok locsolót, a fiuk pedig: csak csínján a kölnivel, nem kell pacsulifürdőt rendezni

A szeánszok, szertartások, varázsigék és mantrák csupán eszközök arra, hogy kapcsolatba lépjen az ember az Egységgel. Segítség. Ha például a testet transzba ejtjük, a tudatalatti is megnyílik, lásd a mély hangok zöngése...mint tibeti kürt, didzseridu meg satubbi, vagy pl. a buddhista mantrák.

Ha hasonlat kéne, gondolj a buszozásra: ülsz, zötykölődsz, a motor meg monoton hangon búg, s te úgy érzed, elálmosodsz

Az egyszeri ember, akiről beszélünk, vsz nem is hallott soha ilyen szavakat, hogy "transzcendencia" meg "spiritualizmus", mégis sokkal jobban tudott ezekről, mint mi, akik folyamatosan ilyenekkel dobálózunk. Nekünk talán még az lehet az utolsó esélyünk, ha a másik végénél fogjuk meg a dolgot, és az elméleten keresztül próbáljuk meg személyessé tenni. Az érzést már véglegesen elveszítettük, úgy gondolom...

És ezúton is boldog Húsvétot kívánok Nektek. Köszönöm, hogy segítetek engem abban, hogy ilyen gondolataim lehetnek.

Darkman: De ha már erről az oldalról próbálom én is megközelíteni, akkor a spiritualizmus a böffentés, a vallás pedig, amikor anyád hátba vág, hogy viselkedj rendesen, és ne böfögj az asztalnál....
De! Lehet hogy megygyőztetek?
Cueddo: Azért vagyunk kételenek rá, mert már eleve szétválasztottuk, és nem lehet "csomót kötni" úgy, hogy ne tudd,hogy ott van...

Mégis... mik a szertartások és szeánszok, varázsigék(regölések) ha nem szabályok...
Na mindegy

Jó érzés ilyen optimista emberekkel beszélgetni, nekem is jobb kedvem lesz tőle

Pszihológia: Hiszek a lélekben, de a léleknek nincsenek szabályai, így nem lehet tudományosan szemlélni.
Viszont abban is hiszek, hogy egy beszélgetés nagyon sokat segíthet.
És ha az illető egy pszihológus, lehet, hogy még jobban megnyílik neki az ember. Mert hisz abban,hogy tud segíteni, és ezzel meggyógyítja önmagát. Hiszek abban, hogy ha igazán hiszünk valamiben, akkor az valóra válik. (Mind jó, mind rossz esetben is).

Ahogy Cueddo is mondja, szerintem is alapvető különbség van a spiritualizmus és a vallás között. A spiritualizmus, ahogy mondják, például a sok telet megélt öreg paraszt élete, idézek pl. dédnagyapámtól: Értendő a gyermekek nevelésére: " Addig jó metszeni a fát, amíg fiatal. Az öregebbek már vastagabbak, göcsörtesebbek, és önállló életet élnek. "
De gondolok itt mondjuk a tavaszváró ünnepekre, amikor a falu apraja nagyja összegyűlt és vígadozott, vagy régen a fák tisztele...a természet tisztelete. Egyet soha nem tagadtak le az ősök, és mindig szem előtt tartottak: a mi anyánk és apánk elsősorban a Természet. Ennek megfelelően éltek. A spiritualizmus pedig nem más, mint egyfajta életmód. A vallás pedig....hmmm, ott szabályok vannak, törvények, az egész egy feltételes rendszeren alapul, ami nagyon sok helyen nem veszi figyelembe az olykor nagyon egyszerű és igaz dolgokat.

Az igazi zen mesterek nem a pápák és vallási vezetők, akik túldíszítve és emelvényre rakva beszélnek a néphez...hanem például az a suszter, aki gyermekkoromban megjavította a cipőmet, és azt mondta: becsüld meg a természetet azzal, hogy ne lyukas talppal járkálj rajta..

Hmm, nem is tudom, talán ha hasonlat kéne, a vallás olyan, mint a jog, a spiritualizmus pedig mint egy kellemes böffentés egy jó nagy adag rántotta után najó nem, csak a jóllakottság érzése..

hö

Üdvi

D.

"Felül a kerek ég borul négy égtájra
Alul van Földanyánk, ő teremtett mindent"

Ez valami ősi nomád ének részlete. A vallás helyett én a transzcendencia szót használnám. Szerintem ez az, ami egyidős az emberiséggel. Ennek vannak különböző változatai, de egyik sem lebücselendő.

Dín: a pszichológia szaktudomány, tehát az a dolga, hogy rendszert próbáljon felállyítani. Valami közös vonás csak van a dolgok között.

Kérdés: te hiszel a lélekben? Én igen. Így a pszichológiában is és annak létjogosultságában. Gyógyítanak is vele. Más: a pszichológia fiatal tudomány. És az, amit kutat, az ugyan ősrégi, de maga is ködös és homályos valami.

S szerintem a vallás illetve mitológia, nevezzük bárminek, egyidős az emberiséggel, talán ez is az emberi lét egyik alapmotívuma, hogy képes a "másik világ" létét felismerni.

Ez a lényeg.
És szerintem az egy kifejezetten pozitív jelző, hogy nomád - bár főleg a mai szóhasználatban ez gyakran "állatias, barbár" jelentéssel szerepel. Spirituálisan szerintem nagyságrendekkel magasabbrendű egy olyan nép, amelyik végtelennek látja a világot, és a világ két természetének folyamatos egységeként éli meg a létezés örömét, a szétválasztás legkisebb gondolata nélkül Ez az, ami miatt mi annyit szenvedünk - hogy képtelenek vagyunk erre.
De azért szerintem van kiút, mindig van, csak hatalmas áldozatokat kell hoznunk. Fő az optimizmus

Arlith írta: Közel sem azt mondtam, hogy primtívek voltak
Egyszerűen annyit, hogy nem feltétlenül létezett olyan hitük, amit mi vallásnak hívhatnánk. Lehet hogy volt, de ezt semmi nem támasztja alá...
Jah... és ha ezt az őseit lenéző szöveget rám is érted, akkor csak annyi, hogy régész leszek... vicces lenne, ha így állnék hozzá...

Nem feltétlenül értettem rád. Bár meglehet (válaszod alapján valószínű), hogy túl hamar vontam le belőle következtetést. Csak nekem ez jutott ezsembe róla.

- Mau

Mau írta:

Arlith írta: Persze azt nem lehet tudni, hogy az "ősember"nek volt e valamiféle mitológiája. Még az se biztos, hogy a barlangrajzoknak lett volna bármiféle spirituális jelentése. Csak valószínűsíthető...

Attól függ, milyen ősemberre gondolsz. mert ők nem lehettek olyan primitívek, mint ahogy azt az őseit lenéző európai szemléletű ember hinni szeretné. S szerintem a vallás illetve mitológia, nevezzük bárminek, egyidős az emberséggel, talán ez is az emberi lét egyik alapmotívuma, hogy képes a "másik világ" létét felismerni.

-- Mau

Közel sem azt mondtam, hogy primtívek voltak
Egyszerűen annyit, hogy nem feltétlenül létezett olyan hitük, amit mi vallásnak hívhatnánk. Lehet hogy volt, de ezt semmi nem támasztja alá...
Jah... és ha ezt az őseit lenéző szöveget rám is érted, akkor csak annyi, hogy régész leszek... vicces lenne, ha így állnék hozzá...

Gandalf írta: Arlith, a germánok nem voltak nomádok!

Eh... ezt vedd egy velem gyakran előforduló gondolati csúszásnak. Ez akkor van, amikor sokkal előrébb jár az agyam, mint a a szám(ebben az esetben a kezem).
Bár ez elég csúfos tévedés tőlem, hisz gyakorlatilag ezzel szeretnék foglalkozni... Ki is javítom!
Szal a germán népek természetesen nem (lovas)nomád nép voltak mint a magyar, hanem egyes csoportjaik letelepedett életmódot folytattak(pl:gótok,frankok,burgundok,langobardok,angolszászok,normannok), voltak amik a Római bir. határain belül.(Eleinte foederatiként, később királyságot is alapítottak.) Vándorlásuk következtében hullott darabjaira a birodalom, később a Ny.r-i birodalom Odoaker(ő szkír volt) vezetésével Itáliai királysággá vált. (Magyarul eredeti mivoltában megszűnt létezni).
/Ha jobban belegondolok, a normannokat simán lehet nomádnak nevezni, bár a szónak nem a köznapi értelmében voltak azok./

Arlith írta: Persze azt nem lehet tudni, hogy az "ősember"nek volt e valamiféle mitológiája. Még az se biztos, hogy a barlangrajzoknak lett volna bármiféle spirituális jelentése. Csak valószínűsíthető...

Attól függ, milyen ősemberre gondolsz. mert ők nem lehettek olyan primitívek, mint ahogy azt az őseit lenéző európai szemléletű ember hinni szeretné. S szerintem a vallás illetve mitológia, nevezzük bárminek, egyidős az emberséggel, talán ez is az emberi lét egyik alapmotívuma, hogy képes a "másik világ" létét felismerni.

-- Mau

Cueddo: Attól függ, hogy mikorra érted ezt a réges-régent. Szerintem mindig is létezett vallás, csak az emberek olyan tökéletesen hittek benne, ahogyan mi soha nem fogunk. Tudták,hogy létezik egy valós világ, de mellette valami más. És ezt a valami mást hívjuk mi vallásnak(Vagy ez hülyeség??) Mint például a nomád népeknél(pl.germánok, de ide tartoznak a magyarok is) létezett 3 szféra, amit az életfa kötött össze.Imádoma germánok szavát erre:Yggdrasil. És léteztek istenek, meg azok élete, hát mi ez,ha nem vallás? Persze azt nem lehet tudni, hogy az "ősember"nek volt e valamiféle mitológiája. Még az se biztos, hogy a barlangrajzoknak lett volna bármiféle spirituális jelentése. Csak valószínűsíthető...
Lehet, hogy fogalomzavarban szenvedek, de én nem tudom a spiritualiznust elkülöníteni a vallástól.

No. Brisa, hadd vitatkozzam veled egy kicsit...

Brisa írta: Ráadásul a pszichológus az olyan, mint az orvos: rengetegféle van. A szakterületétől függ, hol dolgozik, mit tanul (persze az 5 éves egyetem után), milyen eszközöket használ és milyen problémákkal fordulnak hozzá az emberek. Mondok példákat: kórházban dolgozó klinikai pszichológusok, iskolákban/óvodákban tevékenykedő iskola-/óvodpszichológus (ez leszek én), szexuálpszichológus, a legkülönfélébb terapeuták, akiknek pl. magánpraxisuk van, munka- és szervezetfejlesztési pszichológus (cégeknél dolgoznak), nagyon sokféle tanácsadó is van (ld. pl az egyetemeken, főiskolákon lévő diáktanácsadókat), nevelési tanácsadók, kutatók stb. stb. Sok van. (Pl. ínyencfalatok: börtönpszichológus, kriminálpszichológus).

Ennyi erőből minden egyes emberhez külön pszichológus kellene... Lásd még később is.

Brisa írta: Az alapképzés során a pszichológusok általános lélektant (pl. memória, gondolkozás, tudatállapotok, észlelés, feldolgozás, kódolás, beszéd stb. tehát mindaz, ami közös bennünk),

memória: feltérképezetlen, ellenőrizetlen, ködös terület.

gondolkozás: nem egységes séma alapján működik

észlelés: ez annyira egyéni, hogy lehet, hogy ami nekem piros, neked sárga

feldolgozás: ez függ a pillanatnyi lelkiállapottól, a megmaradt emlékektől, azok erősségétől, neveltetéstől, mittoménmitől

Tehát ezeket minek megtanulni, ha nagy az esély, hogy olyamivel találkozunk, ami más, mint amiről tudunk?

Brisa írta: személyiségpszichológiát (pl. a különféle tipológiák, személyiségvonások, egyes tulajdonságok kialakulása és működése, megküzdés stb. mindaz, ami különbözővé tesz bennünket),

Ezek azok a tulajdonságok, amik meghatározzák a viselkedésünk a szituációkban, nem? De ha ezek különbözőek, akkor mit lehet ezen megtanulni? Itt sincs egységes séma.

Brisa írta: fejlődéslélektan (magzat, újszülött, csecsemő, kisgyermek, óviskor, iskoláskor, serdülőkor, fiatal felnőtt, felnőtt, időskor: a különböző kognitív képességek (pl. beszéd, gondolkozás) és a szociális készségek fejlődése tehát az, amiért olyanná váltunk, amilyenek most vagyunk), valamint szociálpszichológiát (pl. előítélet, sztereotípia, csoportfolyamatok, befolyásolás stb. tehát mindaz, ami formál és hat ránk most is: a környezetünk) tanulnak. (Persze sok mást is.)

Ezek alapján vagy olyasmit tanutok, aminek semmi értelme (sémák felállítása egy olyan területen, ahol nincs általános érvényű működési elv), vagy pedig szándékos ködösítés és misztifikálás.

Bocs. Nem akarlak megbántani.

Brisa írta: Amint látod, nincs olyan, hogy empátiafejlesztés. Persze elméletben erről is tanulunk. De a pszichológus azt is megtanulja, hogy vigyázni kell az empátiával: nem szabad teljesen átvenni a kliens érzéseit, sőt! A három lépés távolságot mindig meg kell tartani. Ennek két oka van: az egyik, hogy a kliensnek nem tesz jót, ha a pszichológus vele együtt kétségbeesik , a másik ok: az sem tesz jót a hozzá forduló embereknek, ha a pszichológus megbolondul. Ugyanis az ő élete abból áll, hogy problémákat zúdítanak rá, nem sok jó sülne ki abból, ha mindegyiket átvenné érzelmileg. Ezenkívül pedig a szakember tudja, hogy a fejlődés során hogyan alakul ki az emberben az empátia, hogyan működik stb. Mindezt egy laikus barát nem tudja. És ez még csak az empátia volt...

Egy igazi empata tudja kontrollálni magát... Mintegy kívülről látja magát, miközben átéli ugyanazt, amit a másik. És segít megoldani a problémát.

Brisa írta: Tehát a fentiek alapján egy pszichológus igenis "többnek és jobbnak tekinthető", egy barátnál, Szméagol. Persze, csak ebből a szempontból. Pont úgy, ahogy egy tüdőgyulladás esetén többnek és jobbnak számít egy orvos, mint egy barát. És nem igaz, hogy csak olyan emberek fordulnak pszichológushoz, akiknek nincs empatikus barátjuk. Csomó ellenpéldát tudnék mondani: pl. hiába van egy tökéletes barátod, de ha pl. hiperaktív lesz a gyereked, ő sem fog tudni segíteni az empátiájával, ugyanis attól még az a kissrác továbbra is kikészíti a családját és a tanárait és továbbra sem fog menni a tanulás. Ide szakember kell! De pl. egy depressziós emberhez is édes kevés egy empatikus barát. De mondjuk egy merevedési zavarral, vagy korai magömléssel küszködő srácnak is (mondjuk nem minden esetben persze). És így tovább.

Ha van egy hiperaktív gyereked, akkor próbáld meg lefoglalni, és levezetni az energiáit. De ehhez csupán józan paraszti észre van szükség, nem ampátiára vagy pszichológusra...

Brisa írta: Remélem, elég hétköznapi nyelven magyaráztam, Dín.

Ühüm. Köszi!

Most ennyi. Oisin, a nyelv-gondolkodás vitába még beszállok, nem ússzátok meg, csak rendezem a gondolataimat (szokás szerint hetekig )

Üdv:

Hát, szerintem mindenképp létezik egy másik világ. Bocsánat, hogy kicsit elterelem a témát, de szerintem ez is idekapcsolódik valamilyen szinten. Szóval réges-régen "vallás" mint olyan nem is létezett, mert az élet a maga természetes folyásában maga volt a spiritualizmus, a kapcsolat a másik világgal, ami nem is különült el ennyire élesen - mert az anyag és szellem még egységes egész volt. Erről a felfogásról olvastam egy műfordított sumer verset, amiből az aláírásomat is vettem. Az utolsó két során beteszem, mert szerintem ez nagyon fontos lenne a mai ember számára:
"Hogy beteljesüljön győzelmes végzeted,
Az Úr oltára te vagy... Emeld fel a fejed!"

(Elnézést az offért, ha annak érzitek.)

Sziasztok!
Szerintem mindenképpen valami tudatontúli valami(Na ezt jól megaszondtam... )
Nekem elég jók a megérzéseim, néha már én magam is megijedek tőle. Vannak egyszerű deja- vu -im, de van néhány elég elképesztő jóslatom.(Mármint számomra elképesztő) Idén novemberben azt mondtam, hogy még április közepén is esni fog a hó. Tuti,hogy iszonyú hosszú tél lesz- és tessék...
Egyszer pedig arra riadtam álmomban, hogy azt mondja valami,vagy valaki(én?),hogy háromnegyed van - 3/4 5 volt... Ez persze lehet valamiféle tudat alatti időérzék, de mégiscsak felettébb furcsa.
Mégiscsak bíztató érzés, és valahol- legalábbis nekem - arra enged következtetni, hogy nem csak a hideg valóság létezik, hanem azon túl valami más is. Ami persze nem feltétlenül a Menyország.
Huh... már megint jó messzire repültem...