Gondolatok

6. érzék? Biztos van. Tegyük fel valaki lábujjhegyen közelít feléd Te háttal vagy, mégis megérzed. Ezt nevezhetjük térérzéknek.
Valaki kölcsön tudná adni azt a szeretetről szóló könyvet? (elfelejtetetem a címét... )

A hatodik érzékröl olvastam vhol(nem tudom hol), hogy tudat alatt az ember agya a megtörtént eseményekböl következtet arra hogy mi fog történni
néhány esetben igaz is lehet,de azt nem hiszem hogy ki lehetne következtetni, mikor csörren meg a telefon, mégis megérzem néha
na jo ettöl még nem tudjuk mi a hatodik érzék de legalább egy részére van magyarázat

Üdv
Fim

Arlith: Egyetértek abban, hogy ez egyéntől függ. Lehet, hogy azért tetszik egy film, mert emlékeztet téged valamire, de az is lehet, h. csak az "ízlésednek megfelelő", ami pedig a személyiségedből fakad. Hm? Nem nagyon tudok mostanában gondolkozni, szóljatok, ha hülyeségeket mondok. Az is lehet, h. a film tartalma nem olyan, amitől le kéne hidalni, de mégis annyira jól van megrendezve, vagy annyira jó a látvány, hogy nagy hatással van rád. nekem sokszor különbözik az, hogy egy film hatással van rám, vagy tetszik.
Most feltettem magamnak az utolsó kérdésedet, hogy mi is a Hatodik érzék. Talán az ösztönök, ami az állatokban jobban kifejlődött, mint bennünk? Vagy ez így mégsem igaz. Valami olyan, amivel túlléptünk a racionalitáson. Szerintetek? Számomra a hatodik érzék kicsit azt bizonyítja, hogy a világ igenis nem csak ennyiből áll, amit látunk és kézzelfoghatónak tekintünk.

Üdv

Kedves Arlith!

Szerintem azért, mert az a film vagy könyv, vagy zene, ill. bármely más alkotás olyan dolgokat mozgat meg benned, vagy épp hoz felszínre, amit a saját szempontodból fontosnak érzel. Szerintem a lényege röviden ennyi. Elég hosszan tudnék mesélni személyes élményekről, de nem akarok offolni.

Üdv!
Telepátia:Na jó, én feladom. Biztos a női logika teszi, de nem tudtok meggyőzni, én ezt az egészet csakis fordítva tudom elképzelni. És sajna nem tudom tudományosan bebizonyítani, mert én nem értek hozzá, egyszerűen csak érzem,hogy így van, muszáj, hogy így legyen. És biztos vagyok benne, hogy én sem tudlak meggyőzni titeket. (Gondolok itt főleg Oisinra)

Más: Miért van az, hogy egy egyszerű film, mégha teljesen abszurd történet is, képes letaglózni az embert. Amikor csak tátogsz, mint a hal, és teljesen "paff" vagy. (Vagy csak én vagyok annyira lökött, hogy ennyire beleélem magam a dolgokba???) :

És, szerintetek egész pontosan mi a hatodik érzék? (Remélem nem lerágott csont a téma, mert nagyon érdekel a véleményetek.)

Lamorak írta: A gondolkodas (amint a szubjektum maga is) nem nyelv-elotti folyamat, ami kifejleszt egy nyelvi format a tartalmanak megfogalmazasara. A gondolkodas eleve nyelvi formakban megy vegbe, egy olyan szubjektumban, ami maga is eleve nyelvi formak es a nyelv szocialis-kulturalis tere altal jon letre. A gondolkodas nem 'tette szuksegesse' a nyelvet, mert eleve feltetelezi a nyelvet.

Sajnos csak ennyit tudtam kihúzni Lamorakból. Úgy látszik nemigen ér rá mostanában.

Üdv, Oisin

Üdv!

"Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?"
Nagyjából erről vitatkoztok. A gondolkozás eredményezte a beszédet, vagy fordítva...? Ha úgy vesszük, az állatok is beszélnek. De vajon ők gondolkoznak-e? Nevezhető-e az gondolkodásnak?
Én azt hiszem, az ember először megalkodta a maga nyelvének alapjait (mert hiszen, ha korábban 'állat volt', akkor nem godolkodott (vagy mégis?)), és ezután fejlődött ki a gondolkodás. Mert beszélt, de a beszédet meg kellett értenie, új fogalmakat alkotnia... és ez már nem megy csak úgy, ösztön szerűen.

[size=9:12odv3oz]Lam válaszára pedig még várnotok kell, mert most egy ideig (10 napig) nem jut netre.[/size]

Léli

Oisin írta:

Arlith írta: Egyszóval nem a nyelv által jött létre a gondolkodás, hanem a gondolkodás tette szükségessé a nyelvet.

Ez viszont nem igaz. Pontosan fordítva van. A bizonyítást meghagyom Lamoraknak.

Üdv, Oisin

Kiváncsian várom!

/Bár miért volt nyelv, ha nem volt mit kifejezni vele?.../

Oisin írta:

Arlith írta: Egyszóval nem a nyelv által jött létre a gondolkodás, hanem a gondolkodás tette szükségessé a nyelvet.

Ez viszont nem igaz. Pontosan fordítva van. A bizonyítást meghagyom Lamoraknak.

Erre viszont én is kíváncsi lennék, mert szerintem előbb volt a gondolat, mint a nyelv...

Kár,hogy nincs időm erről írni...nagyon jó kis téma,remélem sikerül majd idejutnom a közeljövőben.A pszichológia a gyengém !

"...mert a legmagasabb hegycsúcsról is csak lefelé vezet az út..."

Ja, ami még kimaradt:

Dín: Azért hiszik az emberek a pszichológusokat csodatévőnek, mert ők épp olyan keveset tudnak a pszichológiáról, mint te. Csak ők optimistábbak.

Szméagol: Az már inkább a pszichiáter szakterülete, mint a pszichológusért. Ugyanis sokszor gyógyszert kell már ott alkamazni. (A mániás depresszióról volt szó... )

Dín, kérlek most ne kérj ilyet tőlem. Az az Atkinson-könyv nagyon felületesen tekinti át a pszichológiát, mégis nézd meg, milyen vaskos...

Ráadásul a pszichológus az olyan, mint az orvos: rengetegféle van. A szakterületétől függ, hol dolgozik, mit tanul (persze az 5 éves egyetem után), milyen eszközöket használ és milyen problémákkal fordulnak hozzá az emberek. Mondok példákat: kórházban dolgozó klinikai pszichológusok, iskolákban/óvodákban tevékenykedő iskola-/óvodpszichológus (ez leszek én), szexuálpszichológus, a legkülönfélébb terapeuták, akiknek pl. magánpraxisuk van, munka- és szervezetfejlesztési pszichológus (cégeknél dolgoznak), nagyon sokféle tanácsadó is van (ld. pl az egyetemeken, főiskolákon lévő diáktanácsadókat), nevelési tanácsadók, kutatók stb. stb. Sok van. (Pl. ínyencfalatok: börtönpszichológus, kriminálpszichológus).

Az alapképzés során a pszichológusok általános lélektant (pl. memória, gondolkozás, tudatállapotok, észlelés, feldolgozás, kódolás, beszéd stb. tehát mindaz, ami közös bennünk), személyiségpszichológiát (pl. a különféle tipológiák, személyiségvonások, egyes tulajdonságok kialakulása és működése, megküzdés stb. mindaz, ami különbözővé tesz bennünket), fejlődéslélektan (magzat, újszülött, csecsemő, kisgyermek, óviskor, iskoláskor, serdülőkor, fiatal felnőtt, felnőtt, időskor: a különböző kognitív képességek (pl. beszéd, gondolkozás) és a szociális készségek fejlődése tehát az, amiért olyanná váltunk, amilyenek most vagyunk), valamint szociálpszichológiát (pl. előítélet, sztereotípia, csoportfolyamatok, befolyásolás stb. tehát mindaz, ami formál és hat ránk most is: a környezetünk) tanulnak. (Persze sok mást is.)

A diploma után különböző szaképesítések vannak, amelyek egy-egy területen belüli nagyobb elmélyülést biztosítják, valamint sokféle módszertani képzés is létezik, amely különböző módszerek (pl. analízis, hipnózis, pszichodráma, viselkedésterápia stb.) elsajátítását teszik lehetővé. Meg persze ott van a posztgraduális és a doktori képzés is (feltéve, ha kettő nem ugyanaz ). Ezek inkább elméleti szinten működnek.

A pszichológus attól pszichológus, mert a fentieket elsajátítja. Amint látod, nincs olyan, hogy empátiafejlesztés. Persze elméletben erről is tanulunk. De a pszichológus azt is megtanulja, hogy vigyázni kell az empátiával: nem szabad teljesen átvenni a kliens érzéseit, sőt! A három lépés távolságot mindig meg kell tartani. Ennek két oka van: az egyik, hogy a kliensnek nem tesz jót, ha a pszichológus vele együtt kétségbeesik , a másik ok: az sem tesz jót a hozzá forduló embereknek, ha a pszichológus megbolondul. Ugyanis az ő élete abból áll, hogy problémákat zúdítanak rá, nem sok jó sülne ki abból, ha mindegyiket átvenné érzelmileg. Ezenkívül pedig a szakember tudja, hogy a fejlődés során hogyan alakul ki az emberben az empátia, hogyan működik stb. Mindezt egy laikus barát nem tudja. És ez még csak az empátia volt...

Tehát a fentiek alapján egy pszichológus igenis "többnek és jobbnak tekinthető", egy barátnál, Szméagol. Persze, csak ebből a szempontból. Pont úgy, ahogy egy tüdőgyulladás esetén többnek és jobbnak számít egy orvos, mint egy barát. És nem igaz, hogy csak olyan emberek fordulnak pszichológushoz, akiknek nincs empatikus barátjuk. Csomó ellenpéldát tudnék mondani: pl. hiába van egy tökéletes barátod, de ha pl. hiperaktív lesz a gyereked, ő sem fog tudni segíteni az empátiájával, ugyanis attól még az a kissrác továbbra is kikészíti a családját és a tanárait és továbbra sem fog menni a tanulás. Ide szakember kell! De pl. egy depressziós emberhez is édes kevés egy empatikus barát. De mondjuk egy merevedési zavarral, vagy korai magömléssel küszködő srácnak is (mondjuk nem minden esetben persze). És így tovább.

Remélem, elég hétköznapi nyelven magyaráztam, Dín.

Sziasztok!

Dínchamion írta:

Brisa írta: Amúgy a túlmisztifikációban igazad van A pszichológus nem csodatévő.

És mégis, miért tekintik annak? (Ez nem kötözködés, csak szeretném megérteni, hogy mitől több/jobb egy pszichológus, mint egy empatikus barát/ember)

Nem tekinthető többnek és jobbnak. Többnyire olyan emberek fordulnak hozzájuk (szak)segítségért, akik mástól nem kérhetnek, tehát nincs egy empatikus barátjuk.

A telapátiával kapcsolatban csak annyit tennék hozzá, hogy egyáltalán nem tudom, hogy "fejlődésnek", vagy "visszafejlődésnek" mondhatjuk... Én mégis az utóbbi mellett döntenék. A beszéd az, ami az ember kiváltsága (húúú, de nem szeretek ilyeneket mondani...), és ha ezt a képességet csak valami alacsony szintre süllyesztenénk, tehát csak segédeszközként használnánk a telepátia mellett, lényegében az állatok szintjére süllyednénk (süllyednénk??? Vajon az állatokhoz biztos, hogy süllyedni kell? (Na, jó ez elfogult volt. ).
Olyanok lennénk, mint egy papagáj...

Brisa: Rájöttem, csak éppen nem tudom mit tegyek ellene...
A mániákus depresszió is a te "asztalod"? (Nem magamra célzok!)

Arlith írta: Lejjebb már leírtam,hogy én a telepátiára nyelvként tekintek, és nem a másik fejébe belelátásként. Mert ez, ahogy te is írtad valóban tragikus lenne.

Ebben az esetben nem veled vitatkozom, csak azokkal, akik abban az értelemben beszélnek a telepátiáról, ahogy leírtam. Amiről te írsz, az semmiben sem különbözik a jelenlegi kommunikációtól, csak a közvetítő közegben, ami ezesetben nem a hang, hanem valami más.

Arlith írta: De abban nem értek egyet veled, hogy a telepátia a gondolkodást megtartaná a képi gondolkodás szintjén.

Ez is csak a telepátiának arra a formájára vonatkozik, amiről beszéltem, vagyis ha közvetlenül belelátnánk a többiek mentális folyamataiba. Ha egyszerűen csak egy alternatív nyelvi közegről van szó, mint amilyen pld. a teleírt papír is, az más tészta.

Arlith írta: Egyszóval nem a nyelv által jött létre a gondolkodás, hanem a gondolkodás tette szükségessé a nyelvet.

Ez viszont nem igaz. Pontosan fordítva van. A bizonyítást meghagyom Lamoraknak.

Üdv, Oisin

Oisin írta: Ezzel szemben a telepátia, főleg úgy, ahogy itt néhányan írták, vagyis nem egy mindkét fél közreműködését igénylő kvázi-nyelvként, hanem közvetlen belelátásként mások gondolataiba, azaz úgy, hogy ha akarjuk se tudjuk elrejteni egymás elől a gondolatainkat, szvsz tragikus lenne.

Szia!
Lejjebb már leírtam,hogy én a telepátiára nyelvként tekintek, és nem a másik fejébe belelátásként. Mert ez, ahogy te is írtad valóban tragikus lenne.

De abban nem értek egyet veled, hogy a telepátia a gondolkodást megtartaná a képi gondolkodás szintjén. Mert a gondolkodás elsősorban öncélú.(Legalább is a világ mai állása szerint.) És a nyelv pedig egy eszköz, a gondolatok közlésére. Egyszóval nem a nyelv által jött létre a gondolkodás, hanem a gondolkodás tette szükségessé a nyelvet.
Ráadásul te is azt írod, hogy a nyelvre nem lenne szükség(én inkább úgy mondanám, hogy egy nem auditív nyelv alakulna ki).De ez nem vonja maga után az elvont gondolatok megszünését.

Jah, egyébként csak kötekedtem veletek(szerintem ez az emotikonból kiderült )
Nem mindig kell komolyan venni engem...

Üdv mindenkinek!

Május 1. Önismereti beszélgetés

Pontos kezdés és helyszín még nincsen. Délután szeretnénk tartani, valahol a természetben, egy rét közepén vagy egy erdei tisztáson. Az időponton csak akkor változtatunk, ha senkinek nem jó.

Mindenkit, aki szeretne jönni, arra kérek, hogy jelezze nálam ésBrisánál priviben. (Illetve aki tud, küldjön nekem smst, mert jövő héten nem tudom, hogy jutok nethez. 30/512-5932)

Még egyszer röviden leírom, mit szeretnénk adni ezeken a találkozókon. (remélhetőleg nem csak egy lesz )
Olyan témákról beszélgetnénk, amik titeket érdekelnek, és esetleg problémát okoznak. Pl önértékelés,baráti kapcsolatok, szerelem, tolerancia, problémamegoldás stb.
A témákat első körben a topicban felmerültek közül választjuk ki, de ez természetesen igény szerint módosulhat. Ezért ötleteket, kérdéseket is várok tőletek. Ezeket nekem írjátok (ebben a témában időlegesen átveszem Brisa főpszichológusi tisztjét )

Nagy szeretettel várunk mindenkit!

Igen, Brisa azt hiszem igazad van. Az összejövetelre meg valószínű elmegyek, csak szervezzétek meg. (De lehetőleg ne nagyon érettségi-felvételi környékén.. )

A telepátiáról annyit, hogy szerintem sem lenne jó, ha minden ember látná a másik gondolatát, az érezné az érzéseit. Ha lenne olyan megoldás, hogy kiszűrni az embereket, és csak annak engedni, hogy a gondolataimba lásson, akinek szeretném, az jó lenne. ( pl. itt egy korábbi tanár belelát a diák fejébe c. esetre gondolok.)Bocsi, a belekotyogásért.

Bocsi, ez kicsit off lesz:
Örülök, h Dín és Oisin legalább egy témát talált, amiben egyetértenek.

Iru.

Dínchamion írta: Az ember az egyetlen faj ezen a bolygón, ami a versenyt önmagáért csinálja, és nem azért, mert pl. kevés az étel vagy a lakóhely.

Ez igaz, ezért mondtam, hogy korlátozni kell, de teljesen megszűntetni nem. Az a fajta telepátia amiről beszéltek, nem lenne jó. A fürdővízzel együtt kiöntenénk a gyereket is.

Dínchamion írta: Szvsz a telepátia mellett is szükség lenne valamilyen közös kommunikációs eszközre, mert a fogalomelőttes képi gondolkodással nem lehet kommunikálni.

Épp ez az, hogy nem lenne rá szükség, és épp ezért nem is alakulna ki fogalmi gondolkodás. Amint helyesen megjegyezted, a természet nem alkot olyan eszközöket, amikre nincs életbevágó szükség.

Dínchamion írta: De az is lehet, hogy ez csak akkor érvényes, ha nem a kezdetektől, hanem utólag állna rendelkezésünkre a lehetőség.

Szerintem így van.

Üdv, Oisin

Brisa írta: Dín: Nem bántottál meg.

Köcc. Megkönnyebbültem.

Brisa írta: Csak az derült ki, hogy nem érted a pszichológia lényegét.

Lehet. De én csak azt írtam le, amit láttam, ill. amit hallottam.

Brisa írta: Ajánlom figyelmedbe Atkinson és mtársai: Pszichológia c. könyvét. Vaskos, de jó könyv. Alapmű. Ha elolvastad, rá fogsz jönni arra, hogy mennyire nincs igazad.

De mivel nincs időm olvasni, nem foglalnád össze nekem, hogy tul.képpen mi is az a pszichológus, mi a feladata, mit tanul, hogyan dolgozik, stb. (Opcionálisan, amire éppen tudsz pár szóban/mondatban a topic keretein belül válaszolni)

Nem kell tudományosan, elég hétköznapian.

Brisa írta: Amúgy a túlmisztifikációban igazad van A pszichológus nem csodatévő.

És mégis, miért tekintik annak? (Ez nem kötözködés, csak szeretném megérteni, hogy mitől több/jobb egy pszichológus, mint egy empatikus barát/ember)

Üdv:

Dín: Nem bántottál meg. Csak az derült ki, hogy nem érted a pszichológia lényegét. Ajánlom figyelmedbe Atkinson és mtársai: Pszichológia c. könyvét. Vaskos, de jó könyv. Alapmű. Ha elolvastad, rá fogsz jönni arra, hogy mennyire nincs igazad.

Amúgy a túlmisztifikációban igazad van A pszichológus nem csodatévő.

Ehhez a pszichológus-témához lenne egy megjegyzésem:

Senkit sem szeretnék megbántani, de az a véleményem, hogy sokan "túlmisztifikálják" a pszichológusok szerepét és felkészültségét.

Szvsz az egész színtiszta empátia. Mivel minden ember lelkivilága más és más, ezért elég reménytelennek tartom, hogy általános működési elveket állítsunk fel, és mindenkit ugyanazon elvek alapján akarjanak "megérteni" és "meggyógyítani". Egy pszichológus nem attól lesz jó, hogy diplomája van, hanem ha ki tudja iktatni mindazokat a tényezőket, amik uniformizálják a "betegét". Ezen túl pedig pusztán az empatikus érzékével operál, ami meg vagy van, vagy nincs.

Ez persze szvsz, meg IMHO, meg amit akartok, de nekem az a véleményem, hogy egy kellően empatikus ember gyógyszerek és "official" terápiák nélkül is tud segíteni a másikon.

Ezzel most nem leszek túl népszerű, ezt már látom előre. Bocs, Brisa, ha megbántottalak, nem állt szándékomban, de éppen a minap gondolkodtam ezen, és kijött belőlem a fenti gondolatmenet.

Üdv:

Arlith írta: Dín,Oisin:Nem akarok be(le)szólni,de kezdtek offok lenni..

Értem, mire gondolsz, de ez nem (teljesen) offtopic. Főleg mert egy mellékes megjegyzés volt.

Oisin írta: Ezzel szemben a telepátia, főleg úgy, ahogy itt néhányan írták, vagyis nem egy mindkét fél közreműködését igénylő kvázi-nyelvként, hanem közvetlen belelátásként mások gondolataiba, azaz úgy, hogy ha akarjuk se tudjuk elrejteni egymás elől a gondolatainkat, szvsz tragikus lenne. Lehet hogy ez csúnya dolog, de szvsz a világ a verseny, az egymást kijátszás révén megy előbbre.

Ez igaz, de ha belegondolsz, akkor döntő módon azért ilyen a világ (jobban mondva a társadalom), mert a kommunikáció egyetlen lehetősége az a struktúrájú és funkciójú nyelv, amit használunk. Ha szvsz meglenne bennünk a telepátia képessége, akkor két lehetőséget látnék:

1. ha most kapnánk meg, mintegy "ajándék"-ként, akkor tény és való, hogy összeomlana a világ nagy része, mert az eddig bejáratott eljárások és elvek megszűnnének létezni

2. ha a kezdetektől meglenne bennünk ez a képesség, akkor a világ nem verseny lenne, hanem egy sokkal harmonikusabb és tisztességesebb...

Oisin írta: Így van ez a természetben is (ld. evolúció).

A természetben hol? Az oké, hogy bizonyos körülmények esetén működik az erősebb/ügyesebb/szemfülesebb-szisztéma, de gondolj bele: az ember az egyetlen faj ezen a bolygón, ami a versenyt önmagáért csinálja, és nem azért, mert pl. kevés az étel vagy a lakóhely. Egyszerűen szólva úgy működünk, hogy akkor is átverjük a másikat, ha nem muszáj, ha nem életbevágó (ez utóbbi a fontos), és erre nincs racionális, logikus magyarázat...

Oisin írta: Persze ezt is korlátok között kell tartani, különben szétesik a társadalom, de teljesen megszüntetni azért nem lenne jó.

Pontosabban: szétesne _az a fajta_ társadalom, amit ismerünk. És szvsz lehet, hogy ez nem is lenne olyan nagy baj...

Oisin írta: De ennél súlyosabb problémát is látok. Ha az emberi faj kezdettől fogva rendelkezne a telepátia képességével, egyáltalán nem alakulhatott volna ki a nyelv, hisz nem lett volna szükség rá. A gondolkodás megmaradt volna a fogalomelőttes képi gondolkodás szintjén, nem alakult volna ki rögzített fogalmakon alapuló, elvont dolgok kifejezésére is alkalmas gondolkodás, az ilyen képlékeny fogalomelőttes gondolkodás pedig szvsz nem sokban különbözik az állatokétól. Lamorak mester véleményére nagyon kíváncsi lennék ezzel kapcsolatban, végülis ez az ő szakterülete...

Ezzel nem értek egyet...

Szvsz a telepátia mellett is szükség lenne valamilyen közös kommunikációs eszközre, mert a fogalomelőttes képi gondolkodással nem lehet kommunikálni, ahhoz kellene egy egységes gondolati világkép, ami más tészta... Tehát nyelv az lenne, csak az alkalmazásának módja lenne letisztultabb.

De az is lehet, hogy ez csak akkor érvényes, ha nem a kezdetektől, hanem utólag állna rendelkezésünkre a lehetőség.

Lamorak véleményére én is nagyon kíváncsi vagyok.

Üdv:

Arlith írta: Nem értem,hogy a tökéletes megértés miért lenne "rovarnyelv". Egy telepátiához hasonló "nyelv" az anya-gyerek, vagy a testvér-testvér kapcsolat. Az ember azonnal tudja, hogy a másikat öröm, vagy bánat éri.

Szia,

Nem gondolom hogy offtopic lennénk. A fentire: amiről beszélsz az nem telepátia, hanem empátia. Azzal én is egyetértek hogy ha nagyobb lenne az empátiás képességünk, jobban megértenénk egymást. Ezzel szemben a telepátia, főleg úgy, ahogy itt néhányan írták, vagyis nem egy mindkét fél közreműködését igénylő kvázi-nyelvként, hanem közvetlen belelátásként mások gondolataiba, azaz úgy, hogy ha akarjuk se tudjuk elrejteni egymás elől a gondolatainkat, szvsz tragikus lenne. Lehet hogy ez csúnya dolog, de szvsz a világ a verseny, az egymást kijátszás révén megy előbbre. Így van ez a természetben is (ld. evolúció). Persze ezt is korlátok között kell tartani, különben szétesik a társadalom, de teljesen megszüntetni azért nem lenne jó. De ennél súlyosabb problémát is látok. Ha az emberi faj kezdettől fogva rendelkezne a telepátia képességével, egyáltalán nem alakulhatott volna ki a nyelv, hisz nem lett volna szükség rá. A gondolkodás megmaradt volna a fogalomelőttes képi gondolkodás szintjén, nem alakult volna ki rögzített fogalmakon alapuló, elvont dolgok kifejezésére is alkalmas gondolkodás, az ilyen képlékeny fogalomelőttes gondolkodás pedig szvsz nem sokban különbözik az állatokétól. Lamorak mester véleményére nagyon kíváncsi lennék ezzel kapcsolatban, végülis ez az ő szakterülete...

Üdv, Oisin

Szeretnék elmesélni nektek valamit. Tegnap tanítottam. Este dupla pszichológiaórát kellett leadnom az estiseknek az ELTE óvó- és tanítóképző főiskoláján. Az még hozzátartozik a sztorihoz, hogy hétfőn egy csoportozós órát vezettem le úgy, hogy a beszélgetésekből szinte semmit nem értettem (szerencsére kellően kreatív voltam, hogy megmentsem a szitut). Ezek után a tegnapi órát azzal indítottam, hogy a bemutatkozásom után közöltem - egyszerűen és nyíltan -, én hallássérült vagyok. Elmondtam, mit jelent ez, és kértem a segítségüket. Ami nagyon jó volt, az a lelkes bólogatásuk és az utána kibontakozó rövid beszélgetés erről. Mondanom sem kell, hogy problémamentes volt az óra.

Iru, ezt főleg neked és Szméagolnak meséltem el. Valahol itt kezdődik az egészséges önbizalom: fel merjük vállalni nemcsak a jó tulajdonságainkat (ld. a dicsekvésemet, hogy milyen szuperül megoldottam az óratartásokat ), hanem a rosszakat is, a fogyatékosságainkat és az elhibázott húzásainkat. Ha erre képes vagy (és ahogy én látom, nagyon is), tuti nem vagy/leszel nagyképű és önhitt. Ezt tartsd szemelőtt.

Szméagol: Szerintem a te nagy bajod az, hogy irreális elvárásoknak akarsz megfelelni. Az, hogy te magadnak szeretnél legfőképpen megfelelni (bocs a szóismétlésért), még rendben is lenne, ha a magad elé állított mérce nem a csillagos eget verdesné. Még én sem olvastam a műveidet, de belegondoltál már abba, hogy 14 éves vagy??? A legnagyobb írók sem ebben az életkorban alkották a remekműveiket, hanem sokkkal, de sokkal később. Mégis mit vársz akkor magadtól? Belegondoltál már ebbe?
Szerintem a te feledatod most az, hogy élvezd az írást, hogy fejleszd a kreativitásodat és az íráskészségedet. De ha ez már feladattá, kötelességgé vált az elvárásoknak való megfelelés miatt, akkor az egészet megette a fene.

Gandalf: Látom, te már nagyon érted, miről lesz szó az önismereti beszélgetésen.
Iru: Természetesen nem lesz kötelező. Ha úgy gondolod, nem éreznéd jól magad, nem kell eljönnöd.

Galadh: Azért mert a pszichológus szakember, akit éveken keresztül képeznek ki erre a feladatra. Pont úgy, ahogy az orvos jobban megérti az egészségügyi bajaidat, és segít is rajtad, úgy a pszichológus is a lelk. Persze vannak olyan esetek, amikor egy házi "gyógyszerelés" és megoldja a gondot, de vannak olyanok, amikor nem...

Dín,Oisin:Nem akarok be(le)szólni,de kezdtek offok lenni..

Oisin írta: Én nem vagyok ennyire pesszimista. Szerintem nem reménytelen.

Abból a szempontból, amiből mi most tárgyaljuk, a struktúrájának köszönhetően reménytelen... Szvsz persze. A telepátiához képest sehol nincs...

Oisin írta: Csak abban hogy az Ars Magica király. Másra nemigen emlékszem.

Az a szerepjátékos topicban volt, te! A fantasy-s topicban a fantasztikum definícójában értettünk egyet... Legalábbis ugyanabban az értelemben használtuk.

Üdv:

Szméagol: Hát én is mindent mindig kézzel írok le. Nem bízom meg a gépemben.(Na meg lassú vagyok,mint a csiga.) De azért nagyon örülnék, ha elküldenéd.(Csak nyugodtan, nem kell rohanni) És köszi

Telepátia: Dínchamion igazad van. De az emberi nyelveknek is megvan a szépsége, és "jó oldala".
Oisin: Nem értem,hogy a tökéletes megértés miért lenne "rovarnyelv". Egy telepátiához hasonló "nyelv" az anya-gyerek, vagy a testvér-testvér kapcsolat. Az ember azonnal tudja, hogy a másikat öröm, vagy bánat éri.(legfeljebb nem vesz róla tudomást). Vagy amikor valakivel olyan mértékben kerülsz egy hullámhosszra, hogy kimondod,amit ő gondol. Velem és az öcsémmel gyakran előfordul. Olyan szinten asszociálunk azonos dolgokra(elég messzi dolgokra),hogy magunk sem hisszük el. Tudom,hogy kicsit kusza amit leírtam, de mostani lelkiállapotomban nem megy jobban.. bocs.

Galadh: ez nem ilyen egyszerű.. szvsz a pszichológusnak igazából az az értelme, hogy elmondhatsz neki olyasmit is, amit még a barátaidnak se mersz, mert tudod, hogy egyrészt ő pártatlan, másrész soha a büdös életben nem mondja el senkinek.