Versek

Hogy mi? Soulflow! Egyébként igazi Miri-cucc, szél, ajtó-ablak-hívás motívum, igaz, csillag nincs, de van helyette víz és ékszer, kincs. Versnek igazán nem nevezném, sokkal inkább valami átmenet a vers és a próza között, a szabadvers felé kacsintva, de az sem igazán. Ez azonban a szöveg minőségén nem ront: ez egy jó szöveg (vers, próza, string - de kár címkét találni rá, attól nem lesz más). A ritmikája is vershez hasonló, de erősen érződik rajta az "automatikus írás" jelleg, és éppen ez az, ami egy kissé elszakítja a verstől. Ha nagyon akarjuk, lehet versnek nevezni, de nem egészen az, vagy az nem egészen ez. Esetleg karaj.

Mit ad, mit jelent, mi a létezésének igazolása?

A soulflow (legyen magyarul lélekár?) adja a létjogosultságát: teljes szubjektivitásában megmutat valamit, ami egyébként rejtett, esetleg rejteni való. Az, hogy tanulás helyett jó lenne táncolni az esőben-szélben, tócsákban tapicskolni, mint amikor még igazán szabadok, két-háromévesek voltunk, stb. Ezt a legtöbb ember inkább titkolja és letagadná, de van amikor kikívánkozik. Ha valaki kikiabálja, akkor mások gyerekesnek tartják, esetleg csatlakoznak hozzá (kedvenc példám, amikor a sivatagi útjaim során harminc-negyven felnőtt önfeledten csúszkál a Kharga-oázis környékén található csillagdűnéken, mert egymás között vagyunk, és senki kívülálló nem látja). Ez a szöveg ennek írott megfelelője, és egyúttal magyarázata is. Feltételezem, hogy valamennyire megnyugtató is volt megírni, és kellőképpen nyugtalanító volt újraolvasni.

Ugyanakkor az, ha meg is mutatod ezt a szöveget, egyfajta hiúság, illetve énkeresés is: "Nézzétek, ilyen vagyok. Jó, hogy ilyen vagyok? Elfogadtok ilyennek? Tudtok szeretni ilyennek?" (Hajaj, de mennyire! ) "Valóság vagyok, vagy csak a pillangó álma?" (Mit felelne erre a pillangó?)

A szöveg eszköztárában nagyon tetszik, hogy egészen minimális, tiszta, hang- és képi analógiákra épít. Szépen felépítettnek tűnik, vagy legalábbis logikusan felépülő a gondolatmenete van, ami a vers egyik ismertetőjele is lehetne. A központozás szinte-elhagyása is jól használt eszköz, ami az "ajtóm-ablakom" esetében kissé meghökkentő, de további értelmezési lehetőséget biztosít, míg a következő sor végén felbukkanó felkiáltójel kivételessége hangsúlyoz. Nem szeretem, amikor a központozatlan szövegbe belecsúszik egy-egy írásjel, de ez éppen jó ebben az esetben. Ritkaság! Az igazi Miris motívumok a személyességet hangsúlyozzák, egyben a szél motívum ismétlődése szerintem (vigyázat! Nagyon szubjektív tipp!) a sodródástól való félelem, a sors alakításának igénye, a csillanó dolog (csillag, vagy itt éppen kincs, ékszer) az egyéniség. A nemlét, a "hol van, hol nincs" kérdése arra vonatkozó kétely, hogy a az egyéniség csillogásának van-e helye, tere, és közönsége - mert a közönség fontos, az ember mások szemében tükröződve válik egyénné, láthatóvá (látottá). (Ld. tőlem az Et in arcadia ego című versem végét.)

Sok-sok mentolos csokit és még több nemlázas egészséget kívánok Mirinek! :** Kíváncsi vagyok, mit szólsz ehhez az elemzésféléhez? Cserébe én is kérek hasonlót erre!

No igen, Mau elég alapos volt ismét, és a fő problémákra figyelve írt, igencsak egyet tudok érteni vele. Ami a különféle verselő fórumok (nem feltétlenül az internetes fórumokat, sokkal inkább a szó hagyományosabb értelmében vett beszélgető-, vitázó- és fejlődésre bármi formában elvileg alkalmat és lehetőséget nyújtó helyeket értem) legkomolyabb hibája, hogy ritkán találják meg a középutat a buksisimi és a sznob ledorongolások között. Mi, akik itt kritizálunk, esetenként vitatkozunk és közben a magunk útját is keresgéljük, próbálunk arra törekedni, hogy lehetőleg komoly műhelymunka alakuljon ki, ahol a rosszról megmondjuk, hogy miért rossz, a jóról, hogy mi tetszik benne, és miért rossz , hogy támpontokat adjunk egymásnak. Járnak ide páran, akiknek a véleményére igencsak érdemes hallgatni, és akiktől tanulni lehet. (Én még most is emésztem Alcar szapphói strófáit a Camilla-versében, mert régóta törtem a fejem, hogy megpróbálkozom ezzel a versformával, aztán eddig nem jött össze.)

NB. a versformákkal kapcsolatban elég jó tájékozódási pontokat ad a Wikipédia is, ha a puszta elméletre vagy kíváncsi, és a Mau által említett módszer (sokat olvasni) nélkülözhetetlen.

Ami nagyon fontos: kezdőnek, érdeklődőnek, próbálkozónak lenni nem szégyen, és nem bűn - igaz, önmagában nem is erény. De senki nem fog azért megróni, hogy nem sikerül elsőre remekművet írnod, vagy, ha mégis, majd kap az orcájára Nyugodtan tedd hát ide, amit gondolsz. Törekszünk arra, hogy a kritika ésszerű és használható legyen.

Kérdezzél nyugodtan, ha nem világos benne valami, szívesen segítek! Viszont arra szeretnélek megkérni, mint topikgizda, hogy csak a legszükségesebb mértékben és esetben idézz korábbi hozzászólást.

Nem tudom, miért kell minden tolkieni versben (novellában, színdarabban, de talán még telefonkönyvben is) ellenem acsarkodni...

Herger: alapvetően két nagy gondom van vele. Szinte minden rím ragrím. Márpedig a ragrím egy kényszer, vagy a vers hangulatának letörésére, elnehezítésére való, vagy annak elismerésére, hogy a rímfaragás sajnos nem megy. Gondolom, hogy te az előbbi okból alkalmaztad - de azért ez kicsit sok lett. Ide tartozik az is, hogy a rímképlet sem konzekvens, van, ahol ABAB, van ahol ABAA, van, ahol ABCB, de sem a szerkezet, sem a mondanivaló váltása nem indokolja a változást.
A másik gondom, a ritmus, a verszene esetlegessége. Kissé rózsazaj-szerű: van benne valami rendszer, de nem nyilvánvaló, nem bontakozik ki belőle harmónia.
A harmadik gondom kisebb jelentőségű, mivel ezen a fórumon a próbálkozásoknak, gyakorlásoknak, régi- és ujjgyakorlatoknak is helye van. A kérdés tehát az, hogy mi a célod a verssel? Gyakorlatnak teljesen jó, és csak bátorítani tudlak. Viszont ha komoly műnek gondoltad a dolgot, érdemes megkérdezni magadtól, hogy milyen pluszt adott a vers a már ismert történethez? Mi az, ami a történet rálátásában, érthetőségében, átélhetőségében, stb. többletet ad? Nyújt-e olyan támpontot, ami megmutatja, hogy neked mit jelent, mit ad a történet? Végül pedig tedd fel a kérdést, hogy nem lett volna egyszerűbb ugyanezt prózában átadni? Hangsúlyozom azért: ezek a kérdések erre a fórumra nem érvényesek, itt nem csak a remekműveknek van helye, hanem a fejlődésünk apró fázisainak, a műhelymunkának is (ezért is gépelek ennyit ). A kérdések arra vonatkoznak, amikor valami célzatosabbat, a közönségnek, avagy kirakatba szánt dolgot alkotsz.

Ne gondold, hogy most beszóltam, érdemtelenül kötekszem, stb. Amiket felvetek, szándékaim szerint olyan problémák, amiken tudsz változtatni, és amik előbbre vihetnek, megoldható, megtanulható dolgok. Ha a topikban visszaolvasol, látni fogod azt is, hogy egyfajta elismerés, ha kritikát írok: nem szánok olyankor időt rá, ha nem látom a gyors fejlődés, javulás esélyét. És ami még fontosabb: nem vagyok tévedhetetlen, és még az sem biztos, hogy amit ma leírok, holnap is úgy fogom látni.

Utóirat: ez a hozzászólás nem jöhetett volna létre, ha nincs felsővezeték-szakadás Újpestnél. Íme a mobilnet előnyei a MÁV-val szemben!

Alcar: hű, b+! El sem hiszem, hogy te írtad a korábbi, formákkal viaskodó "zsigeri" verseket, ezek annyira jók! Próbálok belekötni, de nem találok fogást.

Más:
Ma hazafelé a vonaton lett ez:

Szív

Nekem ma nincsen kedvem ifjú lenni,
Nem fűt a vágy, hogy örökké itt legyek.
Tengerben csepp csak, földrészen a hegyek –
Bármilyen nagy is, apró morzsa, ennyi.

Beszélt ma éjjel szívemhez az Isten.
Azt mondta néki: már kevés itt a hit.
Lehet, hogy így van, de becsüld a kicsit,
Mikor a nagynak már esélye sincsen.

Amíg a holnap minden percünk gondja,
Ajakszorítva gondolunk a gondra –
Csak szív a tiszta, a tömeg-magányban.

Hitünk rangkórság megalázott foglya,
Elménk csak reklám, eszünk fel se fogja:
Sosem lesz helyünk a hervadó világban.
[r:8f25upjf]Budapest – Fót között a vonaton, 2010. szeptember 27. 18:09:35 [/r:8f25upjf]

Vállalja valaki, hogy elemzi? Ettől függetlenül véleményeket is szívesen fogadok. (Hozzáteszem: szinte legelső verzió, alig egy-két kisebb igazítással.)

Sajnos megint kérdéses, hogy tudok-e jönni, és inkább a nem felé hajlik a mérleg nyelve. De ha tudo, felbukkanok.

Arlith írta: Kicsit kötekszem

Igazán tehetnéd gyakrabban is! Amúgy igazad van, nagyon is igazad. Bár a hagsúlyos toldalékra is akad példa: Bánhidi Laci bácsi, mint Matula, a Tüskevár című filmben. (Na jó, ez csak vicc volt, meg egy kis hommage az öregnek.)

Mau: OFF: értem! Valaki már rászabadíthatná Gandalfot a Technika Balrogjára is