Versek

Elluin*: Ahogy te írtad, hogy jobban belekötünk majd a Vannak vidékek-be... Hát igen. Szegény versed több sebből vérzik ám. Először is a rímek, te, jujj. Nem csak attól rím a rím, hogy ugyanaz benne a magánhangzó. Aztán a ritmus. Elindul, tök jó, skandálható, aztán hirtelen kimúlik. Előszedsz egy újat az is már mozdulna, de nem hagyod neki. A SÚ tanácsolta asztalon kopogás jó ötlet. Próbáld ki. Nagyon - öhm, talán a bájos a legjobb szó - szóval bájos, meg kedves a téma. Nagyon egyszerű, de nem is akar nem az lenni. Érzem belőle a vizes avar meseszagát:). Dolgozz rajta szerintem!
A második szakaszt ki is emelem, mert ügyes. És ha az utolsó sor elejéről elhagyod a "hol a" kezdetet, a szótagszám is kijön. Az elején lévő ragrím fölött meg szemet lehet hunyni.

Ködös hajnalban, mély erdőn
ázott kaszálón, dombtetőn
igen, még vannak vidékek
(hol a )reggeli napfény reményt vet.

Köszönöm a kritikákat, megpróbálok majd figyelni ezekre a dolgokra és csak nyugodtan mondjátok, mert akinek megmutattam az mind csak annyit mondott hogy szép meg jó, csak semmi építő nem volt benne.

Van még egy versem, ami még ősszel íródott, és lehet hogy jobban beleköttök majd mint a Mesébe, de átírni most már nem akarom.


Vannak vidékek, hol az ősz
mikor néha rám köszön,
még mosolyog és hullat rám
egy tétova, kései napsugárt.

Ködös hajnalban, mély erdőn
ázott kaszálón, dombtetőn
igen, még vannak vidékek
hol a reggeli napfény reményt vet.

Hulló őszi levelek közt,
ökörnyálra csomót köt
az ősz halk, borús szava.
Vannak vidékek hol az élet, így fut tova.

Vannak vidékek hol léptem,
álom-tűnő helyeken
fölkavarja a múltat őrző
színes avar, tündér játékát.


Mégegyszer köszönöm a kritikákat!

Jó alkotást-sütizést-miegyebet! Én -nem mondom, hogy sajnos, mert- osztálytalálkozom^^

Mau Rauser írta: Amúgy jövő hét szombaton (november 27-én) 12 órától ismét tali a Piafban.

Én holnap sajnos nem tudok menni. Érezzétek jól magatokat!

Elluin* írta: Mese

Faág
roppan
Kavics
koppan
Apró gyerekkéz
kutatva surran.

Boldog
mosoly
Meglelt
álom
Színes kavics
hajnali bálon.

Tündér
libben
"Lelkem
kincsem,
Színes kövedet
add ide nekem!"

Komoly
arcocska
Zsákmánya
marokba
Dacosan tekint
a tündér leányra.

Repkedő
fürtök
Kócos
üstök
"Kerülj a pokolra
aprócska ördög!"

Szaladó
lábak
Libbenő
szárnyak
Közel az idő
a hajnal pirkad.

Első
napsugár
Meglepett
tündérlány
Harmattá porlad
a kisfiú pilláján.

Nem rossz, bár én túl sokat nem látok benne -- semmi különösebben találó vagy hangulatos megfogalmazást (talán az egy komoly arcocska, zsákmány marokba meg a "kerülj a pokolba, aprócska ördög" kivételével), az a baj, hogy nagyon-nagyon sok hasonló képsorozatot (csupa igével és libbenéssel meg koppanással) láttam már, amivel a tündérmesei hangulatot és az illékonyságot próbálják megteremteni az emberek, és nem látok ebben a versben semmi jellegzetest, amitől öt perc múlva is emlékezni fogok rá.

A másik, hogy nem nagyon látom tetejét annak, hogy miért tördeled úgy a verset úgy, ahogy. Az első és második két sor ritmikailag és jelentésileg is következetesen összetartozik, feltételezem te sem úgy mondanád el nekünk ezt a verset, hogy "első, napsugár, meglepett, tündérlány " stb. Legalábbis ha így tennél, én bizony nem hagynálak eljutni az utolsó versszakig, hanem lecsapnálak egy heringgel az idegesítő előadás miatt D
Szóval emiatt az összetartozás miatt (attól nem lesz valami felütés, hogy külön sorba rakod, ahhoz az kell, hogy rögtön utána valami más kezdődjön, minimum tagmondatszinten) teljesen fölöslegesnek és zavarónak látom, hogy szétszeded az első két sort négy sorba.
Ritmikailag nagyjából rendben lenne a dolog, viszont ahol nincs rendben (pl. az utolsó versszakban a "meglepett tündérlány -- a kisfiú pilláján" igen, a névelő miatt eléggé kilógnak egymásból), ott a szoros ritmusszerkezet miatt nagyon zavaró, kizökkent a ritmus varázsából.
A rímek--- háááát vannak, viszont nem mindig ott erősek, ahol az ember várná. Pl. az első két versszakban a második-negyedik sor rímel (pl. álom/bálon) (és ha az első is csatlakozik, akkor is csak kiegészítő szerepben), míg később ez megfordul (arcocska/marokba, lábak/szárnyak). Aztán a végén megint úgy rímel, mint az elején. Bár úgy látom, mintha megpróbálnál hármas rímet, de ebből általában csak egy rímpár az, ami érezhető.
A rím ugyanis relatív: ha írsz egy tiszta rímpárt vagy egy erős/többszótagú asszonáncot, és mellé egy gyenge asszonáncot, akkor a tiszta rím fogja meghatározni az olvasód ingerküszöbét, és az asszonáncot nem fogja rímnek érezni, és ha többször meglengetted azt az orra előtt, hogy itt mostan négyből három sor rímelni fog, akkor az asszonáncot jó esetben nem veszi észre, rossz esetben pedig zavarni fogja, hiszen oda ő egy olyan szép rímet várt, mint amilyennel "beetetted".
Ha következetesen valamelyik két sor rímelne, és a harmadik meg csak akkor, ha nagyon értelemszerűen kijön (mint a roppan-koppan), az nem lenne zavaró, mert akkor a két következetesen (és jól) rímelő sor vinné a verset, az itt-ott becsúszó plusz rímek meg csak díszítenek.

Erős és tömör formát használsz, ez jó. Igen hatásos tud lenni (kicsit kevésbé lineáris tartalommal, ez amúgyis inkább dalszerű forma...). Viszont ha ezt használod, akkor tartanod kell magad hozzá következetesen, mert elég egy apró hiba, és az egész hatás összetörik, mint ahogy egy nagyon kemény kő is csak addig szilárd, amíg meg nem repeszted valahol.

Ettől függetlenül lényegesen jobb formaérzéket mutat, mint a legtöbb ember, aki egy átlag fórum átlag verstopikjába felpakolja a szövegét, szóval ne bátortalanítson el, hogy így kiveséztem:)

Nessa írta:
Szívesés

Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg a víz
az emlékezés
tócsájába,
könnycseppekként
folynak a képek,
néhány mégis
mosolyt csal
az arcra.

Arlith kritikájához hozzátéve:

Szerintem sem egészen vers, de kicsit átgondoltabb nyelvhasználattal még azt is lehetne csinálni belőle. A szavak, a téma, amit használsz, a csöpögés, amire felfűzöd a dolgot, lényegében valami hasonló felé mutat: lassú, kimért szakaszok (pl. könnycseppenként folynak a képek) és néhol, felismerhetően de nem kiszámítható sorrendben rövid, pergő szakaszok (pl. dobban a szív, ideköt a múltad, pocsolyáját) (én személy szerint még biztos tennék bele néhány egyszótagú, súlyos sor-szót, is, mint mondjuk csönd // van, mert jó helyre rakva elég hatásos tud lenni, és elég "csöpögős" de ez ízlés dolga). Ezt a vers-hatást lényegében néhány szórend-toszogtatással vagy szinonimával könnyen el lehetne érni, és ha ezek a ritmus-részek szakaszonként valami érezhető, és a jelentéshez illő mintázatot adnak.

Valami ilyesmire gondolok (direkt más témára megy ki, mint a tiéd, nem akarom átírni a szöveged, főleg azért nem, mert hátha foglalkoznál még vele). Persze az enyém elég szabályos ritmusú, meg rímel is, de ez azért van, mert ez a szöveg éppen így jött ki jól.

csipp-csöpp
csipp-csöpp
csepereg a víz
tócsa tükör emlékkép
könnycseppenként
tűnsz az esőben
kint zakatol kopog a vihar
bent zagyva idők és
agyzivatar

Én is idepofátlankodom és megkérdezem hogy valaki mondana-e az én versemről is véleményt. Nem sértődök meg ha rossznak tartjátok, csak egyszer már beraktam ide de senki semmit nem szólt hozzá.Valószínűleg csak elveszett a többi bejegyzés között.

Mese

Faág
roppan
Kavics
koppan
Apró gyerekkéz
kutatva surran.

Boldog
mosoly
Meglelt
álom
Színes kavics
hajnali bálon.

Tündér
libben
"Lelkem
kincsem,
Színes kövedet
add ide nekem!"

Komoly
arcocska
Zsákmánya
marokba
Dacosan tekint
a tündér leányra.

Repkedő
fürtök
Kócos
üstök
"Kerülj a pokolra
aprócska ördög!"

Szaladó
lábak
Libbenő
szárnyak
Közel az idő
a hajnal pirkad.

Első
napsugár
Meglepett
tündérlány
Harmattá porlad
a kisfiú pilláján.

Nessa: Mert kérted, és még nem tette meg senki, egy pár dolgot leírnék az egyik versedről. A "Szívesést" olvastam először, azzal is kezdem. Előtte viszont fontos tudnod, hogy én nem vagyok szakértő, fülem viszont valamennyire van hozzá. Úgyhogy ez afféle laikus kötözködés. Szerintem érdemes átgondolnod amit leírok, viszont könnyen lehet, hogy nem nekem van igazam.

Nessa írta: Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg a víz

Egy csepp két csepp, öt csepp, meg tíz, olvad a jégcsap, csepereg a víz…
Nem rossz indítás, megadja az alaphangulatot. Bár én azért külön jelölném ezt a három sort, bár nem pontos idézet, de mindenki (gondolom) tudja miről van szó. Kijár neki egy kurzív. És nem csak ezért. Azért is, mert ezt követően teljesen megváltozik a szöveg ritmikája. Azért írok szöveget, és nem verset, mert amit írtál, elakadt félúton a próza és a vers között. Nem azért mert hiányoznának belőle az összetett képek, vagy a gondolatiság, sőt formailag is meg lehet magyarázni, hogy miért olyan, amilyen. Hanem azért mert a gondolatsor részben csak a fejedben létezik. Kicsit nekimegyek az írásodnak részletesen is, aztán majd meglátod, ki tudsz-e belőle hozni valamit.

Az emlékezés
tócsájába
könnycseppekként
folynak a képek.
Néhány mégis
mosolyt csal
az arcra.

Én a kezdő csippcsöppözést gondolatban letörtem az első szakaszról. Így már tetszik is. Szép és határozottan kibontott kép, erős a hangulat. A vesszők viszont nem tetszenek. Én, bár nem szoktam (volt) központozni, itt egy kicsit több írásjelet használnék. Az idézett szövegedben pirossal jelöltem, amit én módosítanék. Nem feltétlenül kell vele egyetértened. Az első módosításom rögtön olyan, ami egy icipicit átértelmezi a szöveget. Viszont leveszi a hangsúlyt a csipp-csöppröl, ami így valóban megmaradhat felütésnek. Azon túl való szerepe erőltetetté tenné az amúgy jóféle emlékezéstócsa képet. Ezen a ponton könnyen lehet, hogy SÚ vitatkozni fog velem. Azt hiszem szerinte ez a pár sor sokkal közelebb áll a prózához. Ha megszűnteted a sörtöréseket, és pusztán egymás mellé állítod ezt a két mondatot, olyan mintha igaza lenne - mármint az én fejemben lenne igaza, tekintve, hogy nem tudhatom, hogy igazából mit gondol és valójában igaza van-e . De. Ez a két sor az előbbi szerint is versként üzemel. Szerintem.

Új éjt hozott
az álmatlan
Magány,
doboz-sötétben
pihen a létezés.
Csak te őrzöd ébren
a tükörképed.

Ez a szakasz gyakorlatilag kicsit magyarázkodás ízű. Egy kissé én erőltetettnek is érzem. És a vers saját dallama is szétesőben van. Viszont magyarázatnak jó. Azért emlékezem, mert magányos vagyok éjszaka. Totális csonkolása az emléktócsának, viszont vannak új képek, talán túl is halmozod őket. Az álmatlan magány, a doboz sötét, a pihenő létezés. (Majdnem azt írtam, hogy létező pihenés, pedig most nem is vagyok fáradt .) Meg persze az ébren őrzött tükörkép. Mindegyiknek lenne ereje, ha nem vágnák agyon egymást teljesen.

Reszket a fal
és festéket sír.
Elfutnál,
de ideköt a
múltad.
Tompa szúrás
egy idegszálon,
dobban a szív,
ébred a fájdalom.

Ez a szakasz már kaotikus. Mind a képek szempontjából, hangulatában, és a verszene is teljesen szétesik. Mi az, hogy festéket sír a fal, azon kívül, hogy újra kéne festeni, mert potyog a vakolat? Érzem én a zaklatottságot. És ez a zaklatottság azért is, van, mert mondani akarsz valamit, és az előző szakasz telítettsége megkívánja, hogy ne pusztán azt írd ide, hogy (vigyázat túlzok!) nagyon szarul érzem magam, emberek. És ez az a pont, ahol elveszted a versedet. Innentől átesik abba a kamaszos túlzásba, hogy az elidegenedésnek, az egyedülléttől való félelemnek csak egyetlen dolog adhat erőt és csattanót, és ez a halál. (Én összeszámoltam, mielőtt nagyjából félig benőtt a fejem lágya, az összes versem csattanója a halál volt, meg a vér, belek, dögcédulák, stb. És nem szólt rám senki. Na ezért most ugrálva jelentkezem, figyelj erre oda!)
Szóval itt, mintegy a költői én hal meg, bár nem tiszta, hogy öngyilkos-e, vagy valami idegen szúrja le. Ez picit zavaros, de nem számít tulajdonképpen. Nem rossz, sőt, nagyon sokat ígér, ahogy ezt az egyetlen jelenetet, végigviszed a versen. Szépen nyílik ki a téma. Csak túlzás. Ugyanúgy, ahogy a képek halmozása is az. Pedig jók egytől egyig, csak, ahogy mondtam az előbb, elveszik egymás erejét.
Az utolsó szakasz is csak még egy döfés szegény szépséges első szakaszod tetemén
Elég lezárás lenne 2 csipp-csöpp. Nem kell már ide csepergő élet, meg áldott feledés vértócsája. Melodrámává degradálod bús magányodat.
Nem bántásiból mondom, szerintem mindenki ezzel rontja el az első próbálkozásait.

Egyébként a forma tetszik. Én sem szeretem a korlátokat, bár a gondolatritmura azért érdemes jobban odafigyelni. Ezt én személy szerint nem tudom jobban elmagyarázni, mert csak használója voltam, nem pedig értője. Szóval kedves formaszakértők itt a fórumon, mi itt a hiba? Ha van egyáltalán. A múltkor is kiderült, hogy én vagyok a hülye.

Azt javaslom neked - bár nem tudom, milyen módszerrel írsz, nem tűnik igazán gondolatfolyamnak, talán az, csak dolgozol rajta utólag-, hogy próbálj meg kevesebb elemmel operálni kezdetben. Azt a pontot kell megtalálni, amikor a használt költői képek erősítik egymást. Azt hiszem anno sokszor én sem találtam meg ezt az egyensúlyt. Hátha neked majd sikerül!
Azt mondom, van benned tehetség, nem kevés. Csak a gyakorlat hiányzik. Én mondjuk soha nem szerettem a stílusgyakorlatokat, de sok-sok saját vers legyártása, majd újraolvasása ugyanúgy tapasztalatszerzés. Utólag (néha elég pár hét, néha évek kellenek) meglátja az ember a hibáit.
Remélem azért segítettem kicsit. És azt is remélem, hogy nem törtem le a lelkesedésed. Ha lesz még egy kis időm, lehet, hogy a többi versedet is cincálgatom kicsit. Ha akarod.

Amúgy jövő hét szombaton (november 27-én) 12 órától ismét tali a Piafban.

Köszönöm a hozzászólásokat.

Raia, bocsi, az előzők elkerülték a figyelmemet. Amúgy igen, a "benn" az előző sorhoz (is) tartozik. Úgy értettem, hogy bent, titokban elszalad a lába.

SÚ, teljesen igazad van, a Vers helyett rossz lett, akkor este írtam, néha elkövetem azt a hibát, hogy rögtön megmutatom valakinek, amikor még én sem olvastam el az irományt.
A lábversnél azért hagytam el a központozást, mert én meg a használatának nem láttam értelmét. Szóval minél jobban redukálni akartam a verset, hogy csak a fontos szavak és a ritmus maradjon. Szerintem ez esetben az elhagyás ad többletjelentést; nem azért, mert más lesz a mondatok értelme, hanem van egy-egy hely, ahol nem egyértelmű, hol kell vesszőnek, kérdőjelnek, felkiáltójelnek, kettőspontnak szerepelnie. Két írásjel van benne, mert ott egyértelművé akartam tenni a mondandót. De egyébként több lehetséges utat akartam hagyni; ha teleraknám írásjelekkel, úgy okoskodó lenne, nem adnék olvasói szabadságot, hanem mindenképp egy olvasatot engednék meg.
Erről (nem a versről, hanem a központozásról) nagyon sokat lehet vitatkozni - szerintem érdemes.

Nem vagyok hozzáértő, de tetszettek a verseid.

Természetesen nem, de a többi szerintem értékelhetetlenül rossz lett, szóval azokat nem sűrűn mutogatom. Persze könnyen meglehet, hogy rosszul látom a dolgot, és ezek is pont ugyanolyan szörnyűek, vagy épp azok jobbak, nem tudom.

Nessa, az összes versed a halálról, és e félékről szól?

SÚ, én ezt teljes egészében csak most hallottam először, régebben csak az elejét ismertem, a Magyarország története című műsor főcímdalaként, nem is tudtam, hogy van folytatása! Nekem nagyon tetszik, igazából nem tudom megfogalmazni röviden, hogy miért. Valószínűleg azért, mert ennél a műsornál hallottam először, és Hazámat juttatja eszembe.

Szméagol írta: És még ez, mert a múltkor nem reagált rá senki. Hátha most.

lábvers

a láb talán belép a szív
piros kis ajtaján
a láb ha lép a szív örül
a térd nevet talán
ha lába árva dombjait
simítja szembeszél
ikercipők sarokmadárja
boldog dalra kél
vigyázz te szív ha lába
benn titokban elszalad
sarokba zár te tudhatod:
örökre rabja vagy.

Én reagáltam rááá, kétszer iiiiis, de elveszlett a taliszervezések között :nünününü:
Mondtam hogy egyrészt tetszik, mert jó "dallamos" (no igen és majdnem tiszta jambusban van, amit nagyon nehéz ilyen hosszan végigvinni. Meg nagyobb terjedelemben már monoton is, de itt még éppen jó a terjedelem szerintem

Másrészt meg megkérdeztem, hogy annál a résznél hogy "vigyázz te szív ha lába benn titokban elszalad" van-e valami funkciója, hogy a "benn" már a következő sorhoz tartozik, hogy direkt írtad-e oda; mert nekem (ahogy így mondogattam magamban) inkább még az előtte lévő sorhoz tartozik.

Várom türelmesen.

Egy kis életjel, boldog lennék, ha valaki véleményezné.

vers helyett

este kiégett egy villanykörte
ahogy a konyhában ültem.
azt kellett volna gondolnom:
most valamit meg kell változtatni.
de azt gondoltam: késő van, és van
még fény, hogy kitaláljak.
valamit. valahonnan. persze
ennek nincs köze a költészethez,
ahogy nekem is kevés közöm van.
ezekbe a közökbe, sarkak-
ba bújok valami elől.
furcsa – a sarkok a legpuhábbak.
de ha ez a vers nem sikerül,
talán tényleg teszek valamit.

2010. november 17.

És még ez, mert a múltkor nem reagált rá senki. Hátha most.

lábvers

a láb talán belép a szív
piros kis ajtaján
a láb ha lép a szív örül
a térd nevet talán
ha lába árva dombjait
simítja szembeszél
ikercipők sarokmadárja
boldog dalra kél
vigyázz te szív ha lába
benn titokban elszalad
sarokba zár te tudhatod:
örökre rabja vagy.

2010. augusztus

További boldog estét!

Köszönöm már az eddigi válaszokat is. Én tipikusan az az ember vagyok, aki csak a saját hibáiból tanul, de azt aztán megjegyzem egy életre...
Három valamit hoztam, amik viszonylag újak. Én így egyedül nem tudok velük mihez kezdeni, néhány hiányosságot, hibát érzek, de messze nem az összeset.

Szívesés

Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg a víz
az emlékezés
tócsájába,
könnycseppekként
folynak a képek,
néhány mégis
mosolyt csal
az arcra.

Új éjt hozott
az álmatlan
Magány,
doboz-sötétben
pihen a létezés.
Csak te őrzöd ébren
a tükörképed.

Reszket a fal
és festéket sír.
Elfutnál,
de ideköt a
múltad.
Tompa szúrás
egy idegszálon,
dobban a szív,
ébred a fájdalom.

Könnyek ködén át
bámulod újra
a széttört álmok
pocsolyáját,
siratod
a sosemvolt
Jövőt.

Szemed behunyva,
kezedben kés
túl sok a kérdés,
mire nem akarsz választ..

Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg az élet.
S gyűlik alattad
az áldott feledés
vértócsája.

*

Szabadesés

Sötétség…
Vége van,
Meghaltam.
De mégsem, mert
mindig ott
az a mintha-érzés:
A csodaszép, mesekék
hazugság,
Gyűlölt barátság.
Újra és újra,
Égből a pokolba...
A bizalom öl.

Mint az öngyilkos csiga
Nyáron a sáros pocsolyában
A boldogságunk lábnyomában.
Nem értem,
pedig én vagyok:
aki mindig felejt,
sohasem tanul.

Az élet szép,
ne ugorj!
ott az ábránd,
hogy lesz még holnap.
Én inkább élek a mának,
Hátha mégsem.

A tető szép
a mélység hívogat...
Ha zuhansz
nem kap el senki.
Így elmenni:
gyáván erőt venni
a félelmen.
Mert az élet
jobban fájna, mint
az aszfalt.

*



Összedőlt az ég,
s oszlopai rádborultak
szelíd szilánkokban.
Lecsapott melléd
a mennybolt sistergő keze,
Isten megmutatta:
„Én vagyok az Úr.”
Mégis magadra hagyott.

Arcodon versenyt folytak
patakzó sós gyémántok.
„Miért én?” – kiáltottad
a hangod felkapó szélbe.
Messze vitte,
de választ nem hozott.
S a bánat sem távozott.

Válladon egy porszem
ül csak,
nem egy angyal.
Már nem vagy fontos
senkinek.
Azt hiszed.

A karodra egy kéz simul,
elmosolyodsz gyanútlanul,
s nézel a csodás szempárba
Elvakít a kékség,
Majd egy vörös villanás.

Megtántorodsz,
a villám lecsap újra.
Nem őriződ jött vissza,
az ég már nem segít.
Elveszett lelkedet
majd százfelé tépik,
mégis mosolyogsz.

Lett egy új hazád,
nem baj, ha kínokkal teli.
Más már úgysem vár,
hát add át magad
a gyilkos csóknak!
Innen már nincs visszaút.

Kapsz még pár boldog évet,
bár félelemben éled,
várva, hogy felizzon a jel.
Mert Isten hozott e világra,
De majd az Ördög visz el.

Nessa: ez pont az a fajta bevezető, aminek itt nagyon örülünk Nem azért, mert annyira hűdenagy írók vagyunk, hanem mert errefelé szokás érdemi véleményt adni, és némelyikünknek füle is van a dologhoz. És jó, hoyha az ember olyasvkivel találkozik, aki igényli ezt, mert tanulni szeretne belőle.

*bepofátlankodik*
Szépjónapot!
Évezredek óta nem jártam a fórumon, de régebben írtam néha ide is. Nos, azóta is alkotgatok a magam kezdő szintjén, máshová rendszeresen felpakolgatom a dolgaimat, de az ottani emberkék nem igazán tudnak nekem segíteni, szóval régóta vágyakozom már valami igazi kritikára, ami nem annyiból áll, hogy "tetszett, ügyes vagy." vagy "hátőő ez mi?"... Kaptam néhány kifejtősebb véleményt is, de egy-két kivétellel nem nagyon tudnak/akarnak belekötni semmibe.
Eme értelmetlenül hosszú bevezető után csak annyit kérdeznék, hogy ha szépen nézek, valaki szánna rám majd pár percet? Szeretnék tanulni
Tényleg nagyon kezdő vagyok, szóval ha nem "vágytok" ilyesmire, nem terhelek vele senkit.

Színészek, bohócok, versmondók és dalolók, tudósok és táncos léptű tündérek!
Várom jelentkezését mindenkinek, aki szeretne szerepelni a Színpadi Esten!
Legyen akár egyéni vagy csapatprodukció,vicces vagy tudományos, ha szeretnéd/szeretnétek megmutatni hogy mit tudsz/tudtok, akkor várom leveleiteket ide privibe,vagy a muuzzli'kukac'citromail'pont'hu e-mail címre!
Kérlek írjátok bele, hogy kik szerepelnek a produkcióban(persze ha többen álltok össze)és hogy mit adtok elő(tánc, zene, vers,darab...stb.).
Határidő:dec.5 24:00-ig
Meghallgatás:dec.19. vasárnap,dec.29. szerda

Színvonalas produkciókat várunk!
(Ha nincs sok időd/időtök a produkcióra,de szeretnél/szeretnétek szerepelni,akkor érdemesebb tábori illetve KÖMT-ös produkciókat feljavítani és előadni.)
Ezen kívül segítőket keresek, akik majd a helyszínen lesznek segítségemre!

"Elő a képzelettel, s a jókedvű emberekkel!"

Sikerült nekem nyitnom az asztalt. Egy kakaó és egy melgszendvics társaságában újságot olvastam, míg megjött Estel. És persze enyém volt az egész kuckó.

No, legalább akkor most én se fogok késni.

viszont előreláthatólag én is később érek csak oda, olyan egy felé. elnézést....

(
no hát akkor majd háromtól meg reméljük

Sajnos rólam kiderült, hogy nem valószínű, hogy el tudok menni. Még reménykedem, hogy sikerül...

Igen! Ott leszek! De én is csak három körül érek oda, azt hiszem.