Gondolatok

Theala Vandron írta: Állítólag az, hogy smucig. Tegyük hozzá, ezt egy skót levelezőtársam mondta... icon_biggrin.gif Érdekes lenne tudni, a magyarokról milyen sztereotípiái vannak a többi népnek.

Ebben a témábajn két könyvet tudnék ajánlani:
Milyen nép a magyar?
Miért nem bírják a magyarokat?
Mindkettő a Pannonica Kiadó könyve, az első a 168 Óra egyik fórumának vitáját foglalja össze, a második pedig egy londoni cég(Oval Books) kiadványának fordítása.

Én úgy vagyok vele, hogy inkább olyan állásom lesz (szakmám) amit szeretek minthogy egy irodában kelljen leélni az életemet ahol senki észer sem vesz. Sajna színész már lehetek, (ha csak valami soda nem segít rajtam) de azért színházközelben akarok maradni:))

Szerintem nem az a lényeg, hogy olyan szakmát válasszunk amiből később meg lehet élni, mert ez már bizonytalan, és nem lehet előre tervezni. Tanuld azt amit szeretsz, és amit tudnál csinálni, mert ne vesztegess éveket olyan tudásanyag megszerzésére amit soha nem fogsz használni, vagy igyekszel mihamarabb elfelejteni.

no igen. itt vagyok 5ödéves terméktervezőként, jövőre talán diplomázom, de nem szeretnék terméktervező lenni, most kezdtem színisuliba járni, és a munkámnak sincs semmi köze a tanult szalmámhoz
és a számomra fontos "munkák" nem fizetnek pénzben. Pedig azok több energiámat felemésztik, mint a fizetős munkám. Ez szerintem alapvetően hibás elrendezés (mondhatni, a világ rossz ).
De nem áldozom fel a túlélés érdekében az alkotás, előadás örömét, akkor sem, ha a józan ész. Hátha nem érem meg a 25. életévemet, ki tudja. Ha meg a 70.ket is, legalább van mire emlékezni mg:

_Phelan_ (Caranthír) írta: Etnikum: A magyarnak, mint etnikumnak, mi a külső jellemzője? Csak hogy tudjam a nagyvilágban, hogyha egy magyar jön velem szemben

Állítólag az, hogy smucig. Tegyük hozzá, ezt egy skót levelezőtársam mondta... Érdekes lenne tudni, a magyarokról milyen sztereotípiái vannak a többi népnek.

Érdes kis vita alakult itt ki...
Nem azt mondtam... legalábis nem azt akartam, hogy "fentről várjuk a megoldást"... én csak a magam példájával tudok előhozakodni, a semmiől épittem fel egy válalkozást / kölcsönök uzsorakamtra, jóakarók akik írigyek voltak még arra is ha mosolyogtam stb./ Nem vártam én se hogy bárki felkaroljon... de bele is rokkantam majdnem míg elértem oda hogy minden menjem.... persze gondok most is vannak és biztos lesznek is. Szóval egyáltalán nem azt várom hogy kinyalják a seggét a korosztályunknak, csak azt mondom mindenkinek joga van ahhhhoz, hogy egy próbát tegyen, h megmutathassa ő is TUD valaki lenni.
Ehhez viszont nem elég a szegény parasztlegénynek két müszakot válalni... egyébként is élet-halál harc megy a meló helyekért.... igenis felső körökben kell megmozdulnia valaminek Sajnos hogy ezt nem látják az ország "nagyjai"

Ma volt 1 nagyon érdekes beszélgetésem egy kedves hölggyel pályaválasztás témában, aki évekig Munkavállalási Tanácsadóban dolgozott. Természetesen hamarabb jutsz eredményre, ha tudod mit akarsz, de érdemes megkeresni ezeket a tanácsadókat, mert hasznos információk beszerzésén túl segítenek, hogy az érdeklődésed szerint mely szakmák felé orientálódj. A pályaválasztás sosem volt könnyű! Remélem sikerül segítem annak, aki miatt érdeklődtem e témában, ha e témában újabb hírem majd megosztom.

Szerintem nem az a lényeg, hogy olyan szakmát válasszunk amiből később meg lehet élni, mert ez már bizonytalan, és nem lehet előre tervezni. Tanuld azt amit szeretsz, és amit tudnál csinálni, mert ne vesztegess éveket olyan tudásanyag megszerzésére amit soha nem fogsz használni, vagy igyekszel mihamarabb elfelejteni. Utána pedig legyen erőd és kitartásod, hogy az általad választott szakmában a lehető legjobb lehess. És akkor ha igazán jó vayg valamiben akkor igenis lehet sikered. De merj kockáztatni és merj merész lenni, hogy továbbléphess. Én se szeretem hogy ilyen a világ de az ember képes alkalmazkodni ha akar. Nem szabad erőszakosnak lenni, de legyünk tisztában a saját értékeinkell, különben nem várhatjuk hogy mások is elismerjék azokat. Merjük megmutatni, hogy kik is vagyunk.

Nem is kell olyan nagyon messzire menni, van egy pár ismerősőm akik ha megszakadnak se tudnak munkát kapni. Illetve kapnának mekibe vagy valami nagyáruházban de azt meg senki nem bírja sokáig. Ki vesz fel manapság egy 18-19 éves teljesen tapasztalatlan fiatalt? Hát senki.

Ha a saját példámból indulok ki pályaválasztás tekintetében, akkor lehet az ember szerelmes a munkájába, ha nem tud megélni belőle(egészségügy). Pedig minden álmom az volt, hogy onnan megyek nyugdíjba! Aztán belerokkantam és addig addig kerestem munkát, míg munka nélkül maradtam. Most ért el engem is a rendszerváltás, meg kell álljak a lábamon. Vállakozás. Van egy nagy előnye. Tudom mennyit dolgozom, tudom mennyit keresek vele. Aki sokat dolgozik, sokat is tud keresni. : De nagy szerencse is kell hozzá, hogy megtaláld azt a munkát ami érdekel és jól is tudsz élni belőle és be is jöjjön. "Sajnos" a mai világban nem engedheti meg senki magának, hogy eltunyuljon, és várjon a sült galambra. Hát ez nem az engedelmes beosztottak világa.
Nagyon gondoljátok meg, hova mentek továbbtanulni, milyen jövője van vajon annak a hivatásnak!

_Phelan_ (Caranthír) írta: Etnikum: A magyarnak, mint etnikumnak, mi a külső jellemzője? Csak hogy tudjam a nagyvilágban, hogyha egy magyar jön velem szemben

Talán úgy ismered meg legkönnyebben, hogy magyarul beszél Mondjuk, kíváncsi lennék, hogy ha előttetek szlovákul beszélnék, rám mondanátok-e, hogy magyar vagyok. Én meg tudom különböztetni a szlovákokat, meg a magyarokat, már csak az akcentus szerint is (remélem így írják), de én benne élek (Felvidék).


Én jövőre érettségizem, és szeretnék jelentkezni egyetmere. Szintén szabad bölcsészet, magyar vagy esetleg szlavisztika (szlovák). Nekem talán még nehezebb lesz, ha felvesznek, mert még három hónapig nem leszek 18. Meg persze a távolság. Meg annyira kötődöm a családomhoz, mármint érzelmileg. Amúgy meg még a jég hátán is megélek. Csak a magányosságot nem bírom ki. De ez orvosolható.
Remélem felvesznek vhova, a nyolcéves gimnázium minden egyes évén arra készültem, hogy egyszer tovább képezhessem magam egy egyetemen. Meg persze, hogy a szüleim büszkék lehessenek rám. Persze most is nagyon büszkék, de szeretném megmutatni nekik, hogy fiuk mire képes.

(na jó nem untatok tovább senkit)

Rabyn írta: Phelan hangmérnök akarsz lenni?
Én azt tudom, hogy aki csóró annak semmilyen esélye sincsen. csak a felvételi lapok kerülnek daraboknét 3ezerbe. Én még nem is jelölök meg tul sok helyet de az is egy vagyonba fog kerülni a szüleimnek. És akinek nincsen pénze az sehova se tud menni. Még szakképzőbe se mert oda is sokszor fizetni kell...

De ha nem vesznek fel, akkor el tudsz menni dolgozni (ha felvesznek, akkor is) és lesz pénzed a tanulmányaid folytatására vagy a felvételi megismétlésére.
Aki csóró, annak sokkal többet kell megtennie önmagáért, mint annak, akit tudnak támogatni, e kétségtelen. És ebből a közegből érkezve sokkal jobban meg fogja becsülni, amit saját magának megteremt és amit megkap. És a munkahelyén jobban fog igyekezni és jobban meg fogják becsülni. És lehet, hogy sokkal hamarabb eléri a céljait, mint a gazdag gyerek, mert sokkal keményebben áll mindenhez.

Phelan hangmérnök akarsz lenni?
Én azt tudom, hogy aki csóró annak semmilyen esélye sincsen. csak a felvételi lapok kerülnek daraboknét 3ezerbe. Én még nem is jelölök meg tul sok helyet de az is egy vagyonba fog kerülni a szüleimnek. És akinek nincsen pénze az sehova se tud menni. Még szakképzőbe se mert oda is sokszor fizetni kell...

Telcontar: Szvsz nem kell olyan messze menni, hogy az ember elszakadjon a szülőktől. Van aki már otthon majdnem önellátó (mosás, pénzkereset kivételével én is... tudom fontos tényezők).
Az én megjelöléseim ilyenek lesznek valsz: Társadalmi Tanulmányok, Pedagógia, Pszichológia (ehh ) - ELTE
Amennyiben nem vesznek fel: Nemzetközi szállítmányozási és logiszikai menedzser képzés az 2 éves. Amit még nem tudok, mert sajnos mindenképpen pénzbe kerül az oktatás az állami támogatással is: Hangmérnök.

Etnikum: A magyarnak, mint etnikumnak, mi a külső jellemzője? Csak hogy tudjam a nagyvilágban, hogyha egy magyar jön velem szemben

olorin.papa írta: Egyébként semmi nem úgy lessz, ahogy eltervezted. Általában...

Ez így van, nekem sem úgy alakultak a dolgaim, ahogy terveztem. De sokkal előbbre tartok, mintha simán beálltam volna egy munkahelyre.
Nem a terv számít, hanem a tervezés és az, hogy tegyél a céljaid megvalósításáért. Ha nem jutsz el (képletesen szólva) Amerikáig, csak Bécsig, már eljutottál valahová.
Semmi más nem számít, mint hogy tudd, mi fontos neked, találd ki, hogyan lehet elérni és valósítsd meg.

Theala: akaraterő nélkül kétségtelen, hogy nem megy. Akinek nincs akaratereje, annak csak a panaszkodás marad, ez nem volt és nem is lesz másképp. Aki tehetséges, az tegyen róla, hogy tapasztalata is legyen (művészetben pl alkosson sokat, legyen rengeteg referenciája, házaljon vele, vállaljon el nagyon-nagyon olcsó vagy akár ingyenes munkákat is és előbb-utóbb ez beérik). Volt egy srác, képzőművészetin végzett és nem talált állást. Azt tanácsoltam neki, tanuljon meg photoshoppal, illustratorral bánni és máris sokkal többet fog érni a munkája, mint azoké, akik ugyan géppel jók, de a vizuális alkotás folyamatáról sokkal kevesebbet tudnak. A tehetség szintén nem ér sokat kitartás nélkül.

Theala Vandron írta: Végülis az ember tényleg a mélyvízbe dobva tanul meg a leggyorsabban úszni.

Ha ugyan meg nem fullad előbb.

olorin.papa írta: Egyébként semmi nem úgy lessz, ahogy eltervezted. Általában...

Így igaz, sajnos.

telcontar írta: Csak elhatározás kérdése.

Irigylem a kincstári optimizmusodat. adhatnál nekem egy kicsit, mert az enyém már elfogyott...
Egyébként semmi nem úgy lessz, ahogy eltervezted. Általában...

Telcontar, abban nagyon egyetértek veled, hogyha odaföntől várjuk a megoldást, akkor elég sokáig kell majd várnunk... És abban is, hogy aki igazán akar, az a legreménytelenebb helyzetből is ki tud törni. Végülis az ember tényleg a mélyvízbe dobva tanul meg a leggyorsabban úszni.
De: ha valaki tehetséges ugyan valamiben, de mondjuk nem olyan erős jellem, mint a te körösnagyharsányi barátod, akkor az mit tegyen? Rámenősség nélkül ma már semmire nem megy az ember gyereke.

És valami vidámabb téma:

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

(Azért most mondom, mert egy pár napig nem tudok majd feljönni.)

Soli írta: Nos van amiben egyet értek veled, de...
Magyarország nem külföld (ez nem egyenlő azzal hogy nem civilizált)... sőt nem is zsidó állam (bár alapvetőleg nincs bajom velük)... sok ember szónokolja azokat a "liberális eszméket, amit te. Sajnos ezek az esetek többségében életképtelenk... nyomatékosítom Sajnos!
Valóban jó lenne ha fiaink/lányaink kint, a nagyvilágban szerezhetnének tudást, de azt meg is kell ám finanszírozni... no igen van aki átválalja a felét, de miből lesz meg a másik fele mondjuk egy Szabolcs megyében.. szerintem nem a hitelek a megoldás.... Sokkal inkább egy olyan élettér létrehozása határainkon belül, ami elégséges ahoz hogy mindenki utat tudjon választani!
Abban egyetértünk (mélységesen) hogy ennek eléréséhez meg kell változnia a gondolkodásmónak... leginkább felső körökben... mert ha mindenki külföldre megy ki madad itthol? Nem szeretném és szerintem te se ha a Magyar lenne itthol az etnikum!!!
Szoval én azt mondom, minden generációban ott az esély a változásra... csak hagyni kell, mert ha nem... (lásd '56)

Ehhez csak azt tudom fűzni, hogy mi a mai Magyarországon, annak lehetőségei között élünk. Aki ezt tudomásul veszi és alkalmazkodik, annak nem lesz gondja. Aki a rendszertől várja a megoldást, az az anyagi jellegű céljait soha nem fogja elérni. Attól még lehet persze boldog ember, de nem ez a kérdés.
Van egy barátom, Körösnagyharsányból, egy 700 fős településről származik. Elment egy gyárba két műszakban melózni, két évig nem költött, csak félrerakott, aztán kiment Írországba mezőgazdasági munkásnak. Angolul is csak annyit tudott, amennyit szótárból tanult meg. Most is melós, de Skóciában és boldog, mert megvalósította az álmait és jól él magyar viszonyokhoz képest. Ha visszajönne, már tudna mit kezdeni magával. Most 26 éves és szakmunkás a végzettsége.
Csak elhatározás kérdése.
Elnézést ha túl határozottan foglalok állást, de munkaközvetítéssel foglalkozom és nap mint nap találkozom a sültgalambra váró emberekkel, miközben látom, hogy mindenki tud érvényesülni, aki hajlandó ezért tenni is valamit (igen, nagyon sokat kell tenni érte, áldozatot kell hozni). Van, aki két helyen takarít és éjszakai portát vállal minimális pénzért (ott alszik), de megteszi ami ahhoz kell hogy meglegyen amire vágyik (az unokáját támogatja). Nyugdíjas, 65 éves férfi. Nem az államtól kapott 30 ezer forintra épít. Lehet rajta szörnyülködni, de még inkább példát venni róla.
McDonalds mindenhol van.

Ha a kedvenc fizikatanáromat idéem annyit mondhatok: "Volt egy jó oktatási rendszerünk és mi nekimentünk nagybaltával"
Ez a bologna rendszer egyre viccesebb, egyébként arra jó a 3 éves képzés (nem emlékszem ki kérdezte) mert az állam nem akar többet kifizetni a neked, és a maradék két évet már csak kevesebben végzik ingyen, viszont anélkül nem ér semmit a diploma tehát sokan fognak 2 évet kifizetni.

Én is csupa éhenhalós szakmát választanék, ami így érdekes lesz, apu minap meg is kérdezte hogy olyat nem jelölök-e meg ami után nem neki kell eltartania. Mert én a Pécsi szabad bölcsészetre, magyarra vagy pszichológiára mennék szívesen, vagy Pesten ugyanez kiegészítve távol keleti kultúrákkal. Ami igazán érdekel az képzőművészet és legfőképpen a textil szak, de azt csak mesterképzésben lehet fakultálni rajzról, rajzolni viszont nem tudok (pech)

Én a felvételi pontokon akadtam ki (a pszichológiáról itt mondtam le) hát miért kell egy fizikusnak 3 nyelvvizsga ahhoz hogy felvegyék??? Ráadásul a tanárok is bepánikoltak az új érettségi miatt és msot sokkal szigorúbbak mert nem tudják mi lesz az érettségin és nem akarják hogy rajtuk verjék el a port ha a gyerekek nagyrésze nem megy át vagy sokat ront az év végi jegyéhez képest ami érthető is, viszont diákszemmel roppnat kellemetlen...

telcontar írta:

Gandalf írta: Az éhenhalós szakma is jobb, mint a semmilyen szakma!

Nos, az éhenhalós szakmával szemben nem a semmilyen szakma áll, hanem három vagy öt év munkaviszony, gyakorlat és a közben megszerzett pénz (ami normális esetben félretéve egy legalább egymillió forintos kezdetet jelent az életben).

Civilizált (pénzes) országokban az a szokás, hogy 18 éves kora után az ember egy-két évet utazik a világban, nyelvet tanul, munkát vállal más országban (babysittertől a mosogatóig bármi), megtanul a szülői háztól elszakadva saját lábán megállni és helytállni. Ezután hazatér és már kialakul benne, mit akar magával kezdeni.

Sokaknak ugyan nincs erre kerete, vagy nincs meg a talpraesettsége (ami nem teljesen igaz, a mélyvízbe lökött ember hamarabb megtanul úszni). Jópáran járnak úgy, hogy egyetemről egyetemre vándorolva minél tovább próbálják élvezni a szülői védettséget, amely egyre nagyobb terhet jelent. Az élelmesebbje diákcsere-programok, pályázatok, munkavállalás révén igenis ki tud kerülni, persze aki képtelen egy nyelvet megtanulni legalább erős alapfokon, annak sok reménye nincs erre.

De én minden pályakezdőnek azt ajánlom, hogy nézzen körül külföldön és szakadjon el otthonról. Sokkal többet ér vele, mint egy olyan egyetemmel, amelyről egy-két év múlva úgyis váltani fog, vagy éppenséggel éhenhal.

Azt konkrétan tudom, ha valakinek bizonyítható a zsidó származása, akkor 25 éves kora előtt az izraeli állam saját költségén vállalja a kiutazást, ellátást és taníttatást. Vannak önkéntesprogramok (tessék ezügyben a Pályázatíró Csoporthoz fordulni), amely fedezi a különböző nemzetközi szerveződések diákcseréit (akár az összköltség felét is állják).

Nos van amiben egyet értek veled, de...
Magyarország nem külföld (ez nem egyenlő azzal hogy nem civilizált)... sőt nem is zsidó állam (bár alapvetőleg nincs bajom velük)... sok ember szónokolja azokat a "liberális eszméket, amit te. Sajnos ezek az esetek többségében életképtelenk... nyomatékosítom Sajnos!
Valóban jó lenne ha fiaink/lányaink kint, a nagyvilágban szerezhetnének tudást, de azt meg is kell ám finanszírozni... no igen van aki átválalja a felét, de miből lesz meg a másik fele mondjuk egy Szabolcs megyében.. szerintem nem a hitelek a megoldás.... Sokkal inkább egy olyan élettér létrehozása határainkon belül, ami elégséges ahoz hogy mindenki utat tudjon választani!
Abban egyetértünk (mélységesen) hogy ennek eléréséhez meg kell változnia a gondolkodásmónak... leginkább felső körökben... mert ha mindenki külföldre megy ki madad itthol? Nem szeretném és szerintem te se ha a Magyar lenne itthol az etnikum!!!
Szoval én azt mondom, minden generációban ott az esély a változásra... csak hagyni kell, mert ha nem... (lásd '56)

Gandalf írta: Az éhenhalós szakma is jobb, mint a semmilyen szakma!

Nos, az éhenhalós szakmával szemben nem a semmilyen szakma áll, hanem három vagy öt év munkaviszony, gyakorlat és a közben megszerzett pénz (ami normális esetben félretéve egy legalább egymillió forintos kezdetet jelent az életben).

Civilizált (pénzes) országokban az a szokás, hogy 18 éves kora után az ember egy-két évet utazik a világban, nyelvet tanul, munkát vállal más országban (babysittertől a mosogatóig bármi), megtanul a szülői háztól elszakadva saját lábán megállni és helytállni. Ezután hazatér és már kialakul benne, mit akar magával kezdeni.

Sokaknak ugyan nincs erre kerete, vagy nincs meg a talpraesettsége (ami nem teljesen igaz, a mélyvízbe lökött ember hamarabb megtanul úszni). Jópáran járnak úgy, hogy egyetemről egyetemre vándorolva minél tovább próbálják élvezni a szülői védettséget, amely egyre nagyobb terhet jelent. Az élelmesebbje diákcsere-programok, pályázatok, munkavállalás révén igenis ki tud kerülni, persze aki képtelen egy nyelvet megtanulni legalább erős alapfokon, annak sok reménye nincs erre.

De én minden pályakezdőnek azt ajánlom, hogy nézzen körül külföldön és szakadjon el otthonról. Sokkal többet ér vele, mint egy olyan egyetemmel, amelyről egy-két év múlva úgyis váltani fog, vagy éppenséggel éhenhal.

Azt konkrétan tudom, ha valakinek bizonyítható a zsidó származása, akkor 25 éves kora előtt az izraeli állam saját költségén vállalja a kiutazást, ellátást és taníttatást. Vannak önkéntesprogramok (tessék ezügyben a Pályázatíró Csoporthoz fordulni), amely fedezi a különböző nemzetközi szerveződések diákcseréit (akár az összköltség felét is állják).

gillz írta:

Rabyn írta: Theala: ELTE szabad bölcsészet pázmány detto
filmmüvészetin a rendezői és a műsorvezetői szak+ tanítóképző.

omg, rendezői? az kemény.

Igen. És a Veszprémi magyarszak. Ott van színháztöri... Csupa csodálatosan éhenhalós szakmám lesz:D

Rabyn írta: Theala: ELTE szabad bölcsészet pázmány detto
filmmüvészetin a rendezői és a műsorvezetői szak+ tanítóképző.

omg, rendezői? az kemény.

Theala: ELTE szabad bölcsészet pázmány detto
filmmüvészetin a rendezői és a műsorvezetői szak+ tanítóképző.

Telcontar: Köszi. Most megnyugtattál. (Valamennyire... )

Rabyn: Nekem is! Hová akarsz menni? "Mi leszel, ha nagy leszel?"

De amig megszerezni addig is csinál valamit...
Most néztem meg a felvi.hu-t hat olyan hely van ahova beadom a felvételit.

Theala Vandron írta: Igazad van, Cicaful, de akkor minek a papír? Miért kell egy csomó olyasmit megtanulnunk, amire az életben soha nem lesz szükségünk, de vizsgázni, azt kell belőle? Kérdem én, az érettséi előtt álló, kétségbeesett rakás szerencsétlenség.
Na, hogy a továbbtanulásnál maradjak: itt ez az új három évig alapképzés rendszer. Mi értelme van? Ha csak a három évet végzed el az egyetemen, nem tudsz utánna semmit kezdeni. Ha a maradék két évet is elvégzed, vagy túlképzettnek nyilvánítanak, vagy valami más bajuk lesz. Lehet, hogy én vagyok nagyon gagyi (vagy nagyon rossz hangulatban, ha a jövőmre gondolok), de nem értem.

A munkahelyre nem azért vesznek fel, mert papírod van valamiről, hanem mert értesz valamihez. Hiába van norvég nyelvvizsgáról bármilyen papírod, ha nem tudsz megszólalni norvégül az interjún, nem vesznek fel az olajársasághoz. Vannak, akik megkövetelik hogy a végzettséged is szakirányú legyen (pl mert a törvény ezt mondja ki, lásd HR szakembert vagy szakácsot), mások "csak" sznobságból kötik végzettséghez a munkát (így találsz a multiknál sok vezető pozícióban olyan diplomást, akinek semmi köze ahhoz, amit csinál).
AMikor azt mondom, nem a papír számít, arra gondolj, hogy mind McDonaldsba, mind titkárnőnek, mind autószerelőnek, mind biztosítási ügynöknek stb. stb. elég az érettségi. Ha nem ilyan munkakörre vágysz, akkor viszont tisztázd azt is, hogy mit akarsz csinálni - az építész pl szakma, akárcsak az orvos, a tanár, a kutató, a bíró, a nyomozó. A közgazdász - én az vagyok - néhány specializált területtől (HR, számvitel, biztosításmatematikus, mezőgazdász stb) eltekintve ma már nem szakma, csak egy általános gazdasági képzés, amelynek a valós haszna annyi mint egy másfél éves okosan megszerkesztett szaktanfolyamnak. A legtöbb közgazda vagy kiegészítőként használja a diplomáját egy egy szakterületen (orvosi, jogi, mérnöki stb), vagy középfokú szakirányú végzettségűekkel versenyezz, akik nem feltétlenül tudnak kevesebbet, viszont a képzésük sokkal olcsóbb (marketingesek, külkereskedők, vendéglátósok, mérlegképes könyvelők, pályázatírók, nonprofitosok...)

Itt derül ki, hogy akinek tehetsége van, az meg fogja tudni tartani a megszerzett munkahelyét, akinek csak papírja, az vándorolni fog és két évnél tovább nem marad meg sehol. Tehetség _és_ papír pedig annak kell, aki karriert akar - de az meg úgyis tudja, mit szeretne.

A jelenlegi felsőoktatás döntő része társadalmilag és munkaerőpiac tekintetében semmilyen gyakorlati haszonnal nem bíró képzést ad. Sokkal több a népművelő, pedagógus, bölcsész, közgazda (tág értelemben véve) , jogász, művész, mint amennyire valaha szükség lehet. Magyarországon van kb. tízezer munkahely népművelők/felnőttoktatók számára. Ehhez képest szinte évente bocsátanak ki ennyi diplomát a szakmában, így mára a rangja a nullával egyenlő. Ha egy munkaadó meglát egy népművelő diplomást, az első gondolata az, hogy "na ennek is csak azért van papírja hogy legyen valamiről és lusta volt normális szakmát szerezni". És így azok, akik tényleg a felnőttoktatásban látják a hivatást, eltűnnek azok között akik alibipapírra mentek rá.

A legfontosabb tehát:

Ne azért menjetek egyetemre hogy még ne kelljen dolgozni, hanem azért, mert van egy olyan hivatás, amelyben megtaláltátok a számításotokat. Annak sincs SEMMI értelme, hogy két-három évig évente váltsatok egyetemet, mire rájöttök, mit akartok kezdeni magatokkal. ELpocsékolt idő és pénz. Akkor már inkább dolgozzarok kevés pénzért, de tapasztalatért. Én p óriási hasznát veszem onnak, hogy voltam házaló ügynök, biztosítós és ehhez hasonlók - így olyan tárgyalástechnikám és fellépésem lett, amit iskolában nem tudnak megtanítani. A meló kuli a javából, a pénz minimális, de az eredmény miatt nagyon megérte.

Rabyn írta: De ha nincsen diplomád az se jó. a legjobb az ha van egy diplomád (töknyóc, hogy milyen) és mellé egypár szakképesítésed. Nekem legalábbis ez lesz. Reményeim szerint lesz egy diplomám és mellé megszerzek ilyen olyan képzéseket. ert valamiből élnem kell.

Sok helyen számít a papír. Nemcsak a nyelvvizsgára gondolok.

Ez az új felsőoktatási rendszert elsietettnek tartom. Kialakult iskola rendzserünk van (volt). Ez az egész bolognai folyamat nem egy évtizedek óta kialakított rendszer. Az érintetteket (tanerők, tanulók), sőt a közvéleményt is megkereshették volna a rendszer bevezetésével kapcsolatban. Nem mondom, hogy a felsőoktatásunk tökéletes, de nem ezt az utat látom jónak. Az alaposságot hiányolom, no és a megfelelő felkészülést, felkészítést.