Lothlórien - Tündék

Niphredil Niniel írta: Csalódva kellett látnom senki sem írt nekem.mindegy
Egy olyan témám van.Az a kérdésem mi lett a három szillmarillal.
A könyv azt írja egy a vizbe a mási a tűzbe hullt a harmadikat pedig elvitte Valinorba Elendil.Ez ha jól tudom így van.Az a kérdésem hogy a három szillmarillból lett a három tünde gyűrű köve mintázva vagy csak véletlen egybeesés?

Az viszont tény, hogy annak a Szilmarilnak fénye, amit Erendil ( nem keverendő Elendillel) vitt el Nyugatra Galadrielnél van, mégpedig a szökőkút vizében oldva. Ebből a fényből kap Frodó a csillag- üvegcsében. Ha a Gyűrű keresését olvasod, ott még szó esik egy másik varázshatalmú ékkőről, az Elesszárról, de annak több szövegvariánsa van. a léyneg, hogy ze is gyógyító erejű kő, de nem olyan erős, mint a Szilmarilok, sőt, az egyik szövegvariáns szerint a Szilmarilok, és nem az Elesszár gyógyította Doriath és Gondolin túlélőit.

Konkrétan a Szilmarilokért gyilkoltak két ízben tündék tündét (jó, ha Alqualondét is idevesszük, háromszor, de ott közvette ok) Feanor fiai méghozzá, és mivel ezek megszentelt ékszerek, és Feanor fiai sorba követtek el iszonyatos bűnöket, méltatlanná váltak az apjuk kezének művére. Maedhros kezét megégette, és ezért ő fájdalmában eg ytűzzel teli hasadékba vetet magát, Maglor se bírta magánál tartani, így a vízbe vetette. A könyv gyönyörűen írja le, hogy az egyik a világ szívében lángoló tűzben van..

További sorsuk: Mandos második próféciájának értelmében a Végső csata után, amikoris melkor végleg megdöntetik, akkor ardát atomjaira szedik szét, és megtisztítják. Előkerülnek a Szilmarilok, Feanor elbocsájatatik mandostól, önként átadja és feltöri a Szilmarilokat, és a bennük lévő fénnyel feltámasztják a Két Fát.

Röviden ennyi. Remélem, nem voltam off.

A választ köszi szépen.
Azt olvastam Gimli a könyv végén elhajózik Legolassal Valinorba.
Ő sem alapított családot itt?Legolasról tudom hogy nem.
És mi lett vele vajon?
Úgy tudom /de lehet hogy rosszul hogy aki megpillantja a fehét tornyot az áldott birodalomban az meghal.Vagy mégsem??!!

Nenya, Vilya és Narya gyűrűket Celebrimbor készítette, a szilmarilokhoz azoknak aligha volt köze (max. annyiban, hogy azokat nagyapja készítette még az Áldott Birodalomban, meg a számuk is egyezik.)
Hogy nagy volt a hatalmuk, az bizonyos, de nem akkora (és másképp is) mint a három szilmarilé.

Előtte lévő kérdésedhez: röviden aligha lehetne összefoglalni, miről is volt itt szó... hosszasan se nagyon. Szerintém lapozz vissza - jó sok idő lesz ugyan, de megéri.

Üdv:
Alcar

Csalódva kellett látnom senki sem írt nekem.mindegy
Egy olyan témám van.Az a kérdésem mi lett a három szillmarillal.
A könyv azt írja egy a vizbe a mási a tűzbe hullt a harmadikat pedig elvitte Valinorba Elendil.Ez ha jól tudom így van.Az a kérdésem hogy a három szillmarillból lett a három tünde gyűrű köve mintázva vagy csak véletlen egybeesés?

Ele!
Már nagyon régen nem jártam errefele.
Tudom ez itt nem az erre alkalmas oldal de ha valakit megkérhetek összefoglalná röviden miről folytatattok bölcselkedést május óta.
Elolvastam nyáron a könyvet újra és a szilmarillokat.
Nagyon tetszett és jön a harmadik rész is!!
Namaria!!

[size=9:2lzqtene]Nimrodel: olvasd el a profilom elejét[/size]

Nimrodel Melian írta:
Most elássam magam, vagy kérjek meg erre a feladatra mást...

Ugyan már... azért fórum a fórum, hogy kérdezzünk, megbeszéljünk dolgokat... és válaszoljunk (néha tréfásan)...
Úgyhogy maradj csak a felszínen!!!


Alcar

Nimrodel Melian írta:
Most elássam magam, vagy kérjek meg erre a feladatra mást...

Aeglos volt a neve...
És a fórumon is van egy Aeglos, aki épp ezen dicső lándzsáról nevezte el magát.

Most elássam magam, vagy kérjek meg erre a feladatra mást...

Alcarcalimo pedig arra, hogy ő pontosan azt a nevet választotta, mint amit Alyr és Nimrodel nem tudtak...

Felagund a fórumbéli Aeglosra gondolt...

khhhmmmm.... Nimrodel.... Kinek a szeme elé ne kerüljön Alyr?



Alcar

Felagund írta:

Alyr Arkhon írta: meg a híres lándzsája, aminek mindig elfelejtem a nevét...

:shake:
Alyr-Alyr...
Szerintem egy ideig ne kerülj Aeglos szeme elé

Mi a neve?

Alyr Arkhon írta: meg a híres lándzsája, aminek mindig elfelejtem a nevét...

:shake:
Alyr-Alyr...
Szerintem egy ideig ne kerülj Aeglos szeme elé

Én ezt értem, de ezek a képek, amik ebben a galériában vannak, azok nem ezek köüzül valók.
Olvastam is valahol, hogy benne lesz a harmadik részben, bár hogy hol, arra már nem emlékszem...

Gilgalad feltűnik - bár csak másodpercekre - a FOTR-ben, az elején ő az egyik, aki átveszi az egyik tündegyűrűt, meg a csatában is felvillan emlékeim szerint az elején.

Valaki árulja már el, hogy hogy kerül Gil-Galad az AGyU galériákba, ráadásul olyan képeken, amik az első részben nem szerepeltek...!

Elessar: nagyon jók

Tünde galléria:
www.council-of-elrond.com/galler ... tartFrom=0

Off: itt nem az a lényeg, hogy a görög tragédiahősöket szereted- e vagy sem, hanem az a lényeg, érted- e tragédiában működő elveket, illetve magát a tragédiahőst.

On: érdekes összevetni, hogy mennyiben hasonlít a görög tragédiákra a Szilmarilok és a benne szereplők története. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy működik egyfajta determinizmus, a sors, amit nem lehet elkerülni, de a szereplők javarészt maguk is alakítják saját sorsukat. Dönthetnek. Feanor esetében pl. Tolkien maga valószínűsíti, hogyha úgy dönt, hogy átadja a szilmarillokat, másképp alakul sokminden. Viszont: az idők végeztével maga fogja átadni. Ha azt feltételezzük, hogy Iluvatar csakis a helyesre, jóra szépre gondolt, akkor Feanornak ez a helyes döntése, amit, ha jó sok idő elteltével, de meghoz.

Oisin írta: Felagund, Namarie,

Én azt soha sehol nem tagadtam h Feanor forrófejű volt és ugyancsak híján volt a megfontoltságnak és a józan mérsékletnek. Ez mind igaz, de szvsz ezek erkölcsileg nem egyértelműen negatív, hanem ambivalens
tulajdonságok. Ezek tették képessé Feanort a nagy tettek elkövetésére, mind a morálisan jókéra, mind a morálisan rosszakéra. Az erkölcs morális értelmében tehát negatívak, de virtuális (virtus) értelmében pozitívak. Ha Feanor olyan megfontolt lett volna, mint Finrod, nem követte volna el az alqualondei testvérmészárlást és a losgari hajóégetést, az igaz, de nem is vette volna üldözőbe Melkort, nem szólt volna be Mandos küldöttének, és nem vezette volna ki a tündéket Valinorból, következésképp: nem lett volna nolda történelem. Én ez utóbbiak miatt tartom Feanort a legnagyobb tündének, és elfogadom h ennek súlyos ára volt. Ha nem is mentem fel az erkölcsi felelősség alól Feanort, mindenesetre elnézem neki a bűneit, mert ugyanarról a tőről fakadnak, mint a hőstettei, és nálam a történelem, a mítosz, ami máskülönben nem jöhetett volna létre, többet nyom a latban, mint az a vérmennyiség, aminek a kiontása árán létre jöhetett. Feanor egy tipikus görög tragédiahős, akinek közvetlenül a személyiségéből fakadnak a tettei, nem pedig a gondolkodásából vagy az erkölcsi elveiből, mint a GYU sok más szereplőjének. Feanor nem tehetett mást, mint amit tett, mert olyan erőteljes volt a személyisége, hogy az elnyomott minden megfontolást. Feanornak sorsa volt. Mint pld. Túrinnak. És éppen ezért ő sem egyértelműen pozitív szereplő!

Üdv, Oisin

Sose szerettem a görög tragédiahősöket... :shake:

Azt gondolom, a tolkieni világon belül maradva, hogy történelem mindenféleképp lett volna, csak legfeljebb nem a testvérgyilkossággal kezdődik, ami jócskán kivett a noldák erejéből. Félre érts Oisin, én nem utálom Feanort, sőt, nagyon is tisztelem, elfogadom az ambivalenciáival együtt, de azt hiszem, az általa okozott szenvedés igenis számít, ha morális szemszögből nézzük a dolgot. Szerintem lehetetlen a tolkieni műveket morális oldalról nem nézni, hiszen feszegetnek etikai problémákat.

Felagund, Namarie,

Én azt soha sehol nem tagadtam h Feanor forrófejű volt és ugyancsak híján volt a megfontoltságnak és a józan mérsékletnek. Ez mind igaz, de szvsz ezek erkölcsileg nem egyértelműen negatív, hanem ambivalens
tulajdonságok. Ezek tették képessé Feanort a nagy tettek elkövetésére, mind a morálisan jókéra, mind a morálisan rosszakéra. Az erkölcs morális értelmében tehát negatívak, de virtuális (virtus) értelmében pozitívak. Ha Feanor olyan megfontolt lett volna, mint Finrod, nem követte volna el az alqualondei testvérmészárlást és a losgari hajóégetést, az igaz, de nem is vette volna üldözőbe Melkort, nem szólt volna be Mandos küldöttének, és nem vezette volna ki a tündéket Valinorból, következésképp: nem lett volna nolda történelem. Én ez utóbbiak miatt tartom Feanort a legnagyobb tündének, és elfogadom h ennek súlyos ára volt. Ha nem is mentem fel az erkölcsi felelősség alól Feanort, mindenesetre elnézem neki a bűneit, mert ugyanarról a tőről fakadnak, mint a hőstettei, és nálam a történelem, a mítosz, ami máskülönben nem jöhetett volna létre, többet nyom a latban, mint az a vérmennyiség, aminek a kiontása árán létre jöhetett. Feanor egy tipikus görög tragédiahős, akinek közvetlenül a személyiségéből fakadnak a tettei, nem pedig a gondolkodásából vagy az erkölcsi elveiből, mint a GYU sok más szereplőjének. Feanor nem tehetett mást, mint amit tett, mert olyan erőteljes volt a személyisége, hogy az elnyomott minden megfontolást. Feanornak sorsa volt. Mint pld. Túrinnak. És éppen ezért ő sem egyértelműen pozitív szereplő!

Üdv, Oisin

Galadrielről tudjuk, hogy ő menni akart Középföldére... De mi volt a helyzet a többi nővel. Őket erőszakkal vitték? Vagy elhagyták férjeiket? Mit tudunk a tünde nőkről ezekben az időkben?

Gondolom senkit nem kényszerítettek, akik menni akartak, mentek. Vannak, akik el is pusztultak a hosszú úton, pl. Turgon felesége, Elenwe, van aki meg nem akart menni (asszem Finrod szerelme - nem a felesége - a vanya Amarie pl. nem ment).
Galadriel egyébként csak a hercegek (hercegnők) közt volt az egyetlen nő, aki menni akart, noha nem esküdött és nem Feanor kedvéért ment el. Gondolom, az assznyok követték férjeiket, úgy tudom ennél több nincs a Szilmarilokban, utánanézek a többi műben, engem is izgat a dolog.

üdv.

Sziasztok!

Ha belegondolunk Feanor tökéletes ellentéte Finrodnak. Feanor maga a "Hév" Finrod pedig a "Megfontoltság". Ők ketten jól kiegészítették volna egymást. De Feanor képtelen volt a megalászkodásra, nem is megalászkodásra, megalkuvásra. Pedig, ha Valinorban békáét köt a valákkal szerintem azok engedik őket, sőt még hajót is adnak alájuk. De Feanor mindennél előbbre tartotta a büszkeségét és ez lett a veszte. Mikor nem adta át Yavannának a Szilmarilokat (akkor is, ha már nem voltak akkor az övéi)... Nekem akkor lett elegem belőle. Az Alqaloundai mészárlás már csak hab volt a tortán.

Galadrielről tudjuk, hogy ő menni akart Középföldére... De mi volt a helyzet a többi nővel. Őket erőszakkal vitték? Vagy elhagyták férjeiket? Mit tudunk a tünde nőkről ezekben az időkben?

Oisin írta: Felagund,

Én úgy gondolom, a noldák igenis bánták volna, ha Valinorban kell tespedniük az idők végezetéig, akármilyen kellemesek voltak ott a körülmények. Ha nem így lett volna, nem mentek volna el a Valák akarata ellenére, mint ahogy pld. a vanyák sem mentek el. Valinor gyakorlatilag egy aranykalitka, teljes ellátással. Lsz. vedd észre, hogy nem csak egy értékrend van. Van olyan értékrend, ami a boldogságot értékeli a legmagasabbra, de van olyan is, amelyik a szabadságot fölé helyezi. A vanyák a boldogságot, a noldák többsége nyilvánvalóan a szabadságot részesítette előnyben. Ha Neked az első szimpatikusabb, akkor nem értem, miért Finrod a kedvenc szereplőd, és nem mondjuk Ingwe (jól emléxem h ő a vanyák királya?). Még egy megjegyzés: az értékrendünk különbsége tükröződik abban is, h eltérően ítéljük meg Feanor tetteit: van morális értékrend, ami jó és rossz cselekedeteket különböztet meg, és van virtuális - úgy értem olyan, ami az erény eredeti virtus értelmére apellálva nagyszerű és kisszerű cselekedeteket különböztet meg. Mindkettőt figyelembe lehet venni valamilyen szinten. Én inkább a második felé hajlok, Te az első felé. Ez eddig OK. A lényeg h lássuk h a két értékrend inkompatibilis ugyan, de mindkettő létezik, egyik sem kevésbé megalapozott mint a másik...

Üdv, Oisin

Ha jól emlékszem, az egész családból (mármint Finarfin éból) igazándiból az egy Galadrielnek volt mehetnékje, a többiek nem nem igazán. Nem gondolnám, hogy Valinor aranykalitka lett volna, ezt Melkor hazugságai hintették csak el. Szerintem a Valák előbb- utóbb átenegedték volna őket Középföldére (hiszen minden, ami történt, benne volt Iluvatar tervébe, de azért nem így). ezt mutatja az is, hogy nem akadályozták erővel azt, hogy elmenjenek.

Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen körülmények közt indultak el: mindenki meg volt zavarodva, senki se tudta, igazán, mihez fogjon. Kérdés, hogyha előbb hajtja a két fa utolsó gyümölcseit, és szembesülnek azzal, hogy a Valák anynira azért mégse tehetetlenek, vajon maradnak-e?

Meglátásom szerint a noldák valinorban is műveletek nagy horderejű dolgok- pl. felépítették Tiriont.

Szerintem nem lehet összemérni Finrodot és Feanort, mert kettejük ereje más mértékű, és mind a kettő kiáll őnála jóval nagyobb erejű ellenféllel. Feanor egy kazal balroggal, Finrod szauronnal, plusz egy farkassal. Azért érdemes végigondolni azt is, hogy Feanorban a hatalmas tudás mellett pusztán a bátosrság van meg, de a bölcs előrelátás, és a megfontoltság, valamint a másik tiszteletben tartása hiányzik belőle. Ez az, ami megvan Finrodban, de különösen Galadrielben. Épp ezért Finrod a legszeretettebb tünde herceg, míg azért feanor ezt nem nagyon mondhatja el magáról, és a a fiai sem. (Gondoljunk arra, hogy a harmadik testvérmészárlásnál a tulajdon uraik ellen fordul a népük, a másik oldalt segítve. Jó, persze, Finrodot is elhagyják, de aztán szélsebesen rádöbbennek, hogy nem kellett volna.)

Off: ma vagyok egy éves a fórumon.....

Oisin írta: Felagund,

Én úgy gondolom, a noldák igenis bánták volna, ha Valinorban kell tespedniük az idők végezetéig, akármilyen kellemesek voltak ott a körülmények. Ha nem így lett volna, nem mentek volna el a Valák akarata ellenére, mint ahogy pld. a vanyák sem mentek el. Valinor gyakorlatilag egy aranykalitka, teljes ellátással. Lsz. vedd észre, hogy nem csak egy értékrend van. Van olyan értékrend, ami a boldogságot értékeli a legmagasabbra, de van olyan is, amelyik a szabadságot fölé helyezi. A vanyák a boldogságot, a noldák többsége nyilvánvalóan a szabadságot részesítette előnyben. Ha Neked az első szimpatikusabb, akkor nem értem, miért Finrod a kedvenc szereplőd, és nem mondjuk Ingwe (jól emléxem h ő a vanyák királya?). Még egy megjegyzés: az értékrendünk különbsége tükröződik abban is, h eltérően ítéljük meg Feanor tetteit: van morális értékrend, ami jó és rossz cselekedeteket különböztet meg, és van virtuális - úgy értem olyan, ami az erény eredeti virtus értelmére apellálva nagyszerű és kisszerű cselekedeteket különböztet meg. Mindkettőt figyelembe lehet venni valamilyen szinten. Én inkább a második felé hajlok, Te az első felé. Ez eddig OK. A lényeg h lássuk h a két értékrend inkompatibilis ugyan, de mindkettő létezik, egyik sem kevésbé megalapozott mint a másik...

Üdv, Oisin

Persze, értem mire gondolsz, de Fëanor nem csak annyit tett, hogy kivezette a noldákat Valinorból, ezzel nem is volna semmi rossz, csak emellé még olyan dolgokat is művelt (lásd alább), amikkel értelmetlenül szenvedést okozott a saját népének, emellé még a Morgoth elleni harcot is ő maga megnehezítette (elég, ha a Valák átkára gondolunk). Ez az, ami Fëanorban NAGYON nem szimpi...

Érdekes megközelítés, Oisin... csak nehéz "átállni", ha már az ember egyszer magáévá tett egy szemléletmódot. (Ami nem azt jelenti, hogy nem érdemes...)
Hm... nem tudjuk, hogy bánták-e volna. Csak azt tudták, hogy mit nem akarnak. De hogy ha tudták volna, hogy mi lesz a lázadás következménye, kérdés, hogy így eljöttek-e volna. Ez nagy lutri.
És Feanor nélkül nem hiszem, hogy pl. a mészárlásra sor került volna. Valahogy úgy érzem, hogy az ő már-már fanatikus elszántsága vitte előre a többieket is, meg a "ha már eddig eljöttünk, ne forduljunk vissza" - hozzáállás.
Egyébként meg a valáknak nem az ellen volt kifogásuk, hogy elmennek Valinorból, hanem amiér és ahogyan ezt tették... legalábbis ha jól értelmeztem a dolgokat...

Felagund,

Én úgy gondolom, a noldák igenis bánták volna, ha Valinorban kell tespedniük az idők végezetéig, akármilyen kellemesek voltak ott a körülmények. Ha nem így lett volna, nem mentek volna el a Valák akarata ellenére, mint ahogy pld. a vanyák sem mentek el. Valinor gyakorlatilag egy aranykalitka, teljes ellátással. Lsz. vedd észre, hogy nem csak egy értékrend van. Van olyan értékrend, ami a boldogságot értékeli a legmagasabbra, de van olyan is, amelyik a szabadságot fölé helyezi. A vanyák a boldogságot, a noldák többsége nyilvánvalóan a szabadságot részesítette előnyben. Ha Neked az első szimpatikusabb, akkor nem értem, miért Finrod a kedvenc szereplőd, és nem mondjuk Ingwe (jól emléxem h ő a vanyák királya?). Még egy megjegyzés: az értékrendünk különbsége tükröződik abban is, h eltérően ítéljük meg Feanor tetteit: van morális értékrend, ami jó és rossz cselekedeteket különböztet meg, és van virtuális - úgy értem olyan, ami az erény eredeti virtus értelmére apellálva nagyszerű és kisszerű cselekedeteket különböztet meg. Mindkettőt figyelembe lehet venni valamilyen szinten. Én inkább a második felé hajlok, Te az első felé. Ez eddig OK. A lényeg h lássuk h a két értékrend inkompatibilis ugyan, de mindkettő létezik, egyik sem kevésbé megalapozott mint a másik...

Üdv, Oisin