Gondolatok

nem is teszem!már persze,ha rám vonatkozott!márpedig úgy tűnik!na, mind1...!nekem a fél rokonságom pedagógusként munkálkodik,így én is ismerek jó tanárokat.azok között is,akik tanítanak/nem tanítanak. de a másik végletre is láttam már példát!most a diák mint olyan szólt belőlem,de nem akartam senkit megbántani!

Nem hiszem, hogy tanárokat fújolni kéne...
Akadnak nagyon hülyék, de vannak nagyon normálisak, sőt kifejezetten okosak. Én ismerek mindegyik félét is, és a többségükkel semmi bajom.
Sőt olyan tanár is van, aki nem tanít közvetlenül, de nagyon tisztelem, és bárcsak ő tanított volna angolul - most nem angolul tanít (lehet találgatni).

megértem!elvégre tanár...!

Igen de engem nem zavar és nem is szólok érte...

Olosta,Feanor:a tanáraitok tanév eleje óta hívnak így titeket?mert akkor megvan a véleményem az értelmi képességeikről...!

Engem leggyakrabban Orsinak meg Zsófinak szólítanak. Hogy miért, senki nem tudja...
Hogyha az ember nem tudja biztosan valakinek a nevét, akkor azon szólítja, ami eszébe jut róla?

Én tök poénból az új matektanáromnak a Jenci nevet sütöttem el mint becenevet, azóta keresi a Jenőt a naplóban

[size=9:344xnxyc]Egyébként teljes nevem Juhász Csaba Jenő, a father után, szóval teljesen jogos az a Jenci[/size]

Én azon lepődöm meg nagyon, amikor egy bizonyos társaságból ismert ember olyan néven szólít, amit nem abban a társaságban használok.
Ahány közösség, annyi név: itt Olosta, íjászok közt Álmodó, barátoknak Móni, nővérem baráti körében KisJimmy, anyunak néha Jancsi....
Az egyik tanárom meg mindig Erikának hív. Ehhez a névhez csak annyi közöm van, hogy majdnem ez lett a nevem, de aztán nővérkém a Mónika mellett döntött. De a tanár ezt a családi sztorit nem tudja! Mégis Erikáz. Egy ideig kijavítottam, aztán mikor már hónapok óta is így hívott ráhagytam.

Ben írta: Meg ha jól emlékszem, anno megengedted, h Sufninak szólítsalak...

Alyrnak is szerintem megengedtem, végülis mókás ja Suhinak "séné" vagyok olykor.

Snuffles írta: Én általában nem szeretem megszólítani azokat az embereket, akiket igazán szeretek, akik nagyon közel állnak hozzám, valahogy nem érzem úgy, hogy biztonságban van nálam a nevük, vagy nem is tudom, furcsa érzés, de ritkán szólítom őket a nevükön.

Hm, érdekes, vhol egyetértek, bár nemtudom.

Snuffles írta: és hát minden emtétésnek és tolkienistának Snuff(les)

Meg ha jól emlékszem, anno megengedted, h Sufninak szólítsalak...

Niph írta: Itthon meg rámragadt a Rozi név valamiért...... :biggrin2: :heu:

Jé.

Hát, én nem tudom, hogy vagyok a nevemmel... Igazából ha leírva (szal itt fórumon, msnen. mailben, stb) leírva látom, megszoktam a "Ben"-t, de élőben még kicsit fura, ha nem mindig hallgatok rá, akkor ez ezért van. Persze, igyekszem. De azért sem haragszom meg, hogyha esetleg vki a polgári nevemen merészel megszólítani (Dani) - bár mtt-ben van vagy három.

Én általában nem szeretem megszólítani azokat az embereket, akiket igazán szeretek, akik nagyon közel állnak hozzám, valahogy nem érzem úgy, hogy biztonságban van nálam a nevük, vagy nem is tudom, furcsa érzés, de ritkán szólítom őket a nevükön.

Engem viszont sokféle néven szólítanak. Iskolában a teljes nevemen hívnak, mert sok Annánk van az osztályban, magyartanárnőmnek épp ezért már csak Krizsike (kicsit flúgos a nő, de amúgy rendes nagyon ), anyuéknak Annuska, apunak olykor Panni, kedvesemnek Anna vagy Kedves, osztálytársaknak Nyiffi (ahogy wiwen is lehet látni ) vagy Nyiflet (ez bizony a Snufflesből jött), és hát minden emtétésnek és tolkienistának Snuff(les)

Minegyiket a magaménak érzem, de egyszer Zarándok nyomán összeállítottam egy listát versekből, hogy vajon melyik kedvenc versem melyik ilyen külön becenévvel felruházott saját magamnak ajánlanám. És egyébként hogy Rabyn kérdésére válaszoljak, én is máshogy viselkedem kicsit, attól függően, hogy szólítanak. Krizsiként nyilván cserfes diáklány vagyok ( ) de Snufflesként idétlen Tolkienmán (tudom, ez oximoron, de ez most mindegy is ), Annaként viszont én is hivatalos és hűvös vagyok.
(Kicsit sokat írtam, bocsi, tudom, semmi izgi nincs benne, de ha már idáig eljutottál, akkor jó, túlélted )

Ponyvaregény:"Nyuszi-muszi"

Mások által gyakorta használt neveimet nem írnám le mert kizárnának a fórumról trágárkodásért

engem csak a tanáraim hívnak Péternek, de a többségét már felvilágosítottam,hogy a "Peti"-t szeretem. a barátnőmet(amíg volt) "kicsim"nek hívtam, mert szerintem ez kifejezi az érzésemet,meg fiatalabb is nálam. az Acho-t meg majd remélem általatok fogom megszokni! bár kitalált név,saját kreálmány,lehet,hogy inkább "eredeti" tünde nevet kellett volna választanom(pl. Gonnir)?! majd idővel kiderül! a pasim/csajom kifejezésektől, meg a "mucuskám/utyuliputyulim" jellegűektől kiráz a hideg.egyébként egyetértek Niph-el:mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy "ki".mint ahogy arról is,hogy Nő/Hölgy,illetve Csávó/Úr/Férfi e.

Ahány név, annyi személyiség...

Nektek Papa vagyok, ritkán Olorin :nono:
Van akinek Sanyi, Sanyikám, Santer, Sanci, Sándor vagy csak Németh úr.
De attól még mind én vagyok.

"ellenség ha elédbe áll, hét legyen kit elő talál..."
/Jozsef Atilla/

Alyr Arkhon írta: Snuff: Te (is) Anna vagy? Jééé...

Én a barátnőmet (aki itt írt egy párral előttem) általában nevén szólítom (fórumos nicknéven, mint minden rendes tolkienista minden rendes tolkienistát), ha emlegetni kell, akkor "a barátnőm", páromnak semmiképpen sem szoktam, mert az roppantul hülyén hangzik. Csajomnak sem, kivéve viccből.

A cica sztem még egy egész jó név, ha ráillik az illetőre (bár sztem inkább lányra kéne alkalmazni).

Én Eryre gyakran alkalmazom, h "párom", mert van ahol ez helyénvaló. Mondjuk a főnököm vagy kollégák előtt nem lehet szalonképesebbet használni, esetleg a vőlegény, de ott még nem tartunk... de pl bizonyos barátnőimnek ő a "pasim". ott az a környezet. A "barátom" ia működhet. fene tudja, mikor kinek mondom. De pl őt magát vegyesen hívom - Drága kettesben, családnak Gyuszi, mttnek Ery. Ugyanakkor Eryzem az öcsém előtt is... mondom, attól függ, milyen a kontextus.

Liliom írta: Na akkor most melyik vagyok vagy nem vagyok igazan?

Ezt magadnak kell eldöntened.

Én pl. első táborban nem igen hallgattam a fórumos nevemre....de most már egészen megszoktam.
Amúgy a polgári nevem Dia, de néha kifejezetten utálom, pl. mikor volt tanáraim ugy mondták hogy Dianna.....

Itthon meg rámragadt a Rozi név valamiért...... :biggrin2: :heu:

Az én polgári nevem is Zsuzsanna, és szeretem is, mert nagyon szép név (viszont a Zsuzsát ki nem állhatom, az egy csúnya, lilás-haragoszöldes név :crazy:)

Tinikoromban is volt egy "nicknevem", bár ezt akkoriban, a 80-asok végén még nem így hívtuk. Ez a név az Isabell volt, egy számomra akkoriban nagy becsben álló nőszemély második keresztnevét vettem kölcsön.

A Melyannát/Meliant pedig igazán a magaménak tartom, mint választott nevet.

Ezen a nev dolgon mar en is gondolkodtam.Engem is mindenhol maskeppen hivnak.
Polgari nevem Zsuzsanna, igy csak a hivatalos leveleket irom ala.
Ha melyen dekoltalt ruha es ruzs van rajtam, akkor Zsuzsa vagyok.
Ha csak ugy, farmerben meg tornacipoben, Zsuzsi.
Anyameknak, a 19 evem ellenere Zsuzsika.
Az itteni angol nepnek Susie (ettol hanyok).
Nektek meg Liliom.
Na akkor most melyik vagyok vagy nem vagyok igazan?

Ally: lol Nekem van olyan barátom, aki még a nevemet se tudja. Ilyenkor marad a Fionn Mondták már azt is, hogy sokkal könnyebb megjegyezni, hogy Fionn, mint hogy Attila.

Én szeretem nevén nevezni az embereket De ha valaki kedveskedni akar, biztos megtalálja a módját. Az egyetlen kicsinyítős becenév, amitől nem kell a falat vakarnom, a "kicsim". Az még tűrhető az én fülemnek. De az ilyen állatnevek nem érintenek meg

Rabyn: észrevettem az osztálytársaimon, hogy ha valami szívességet szeretnének, akkor Atinak (Atti?) szólítanak. Ha kevésbé nagy a szívesség, de mégis meg akarják mutatni, hogy tudják a nevemet, akkor marad az Attila. Ha meg csak úgy hozzámszólnak, pl. hogy megyünk-e kártyázni, akkor marad a Béres.

Remzymama: engem anyu, ha kedveskedni akar, vagy valamit akar tőlem (főzzek neki kávét ), akkor "kisapám"-nak szólít. De ez már kicsi korom óta így van. Apám, ha épp nem korhol, akkor a "csöpfiam" elnevezést használja. (persze nem állandó jelleggel, mert attól falra másznék. Van nekem szép keresztnevem is )

Az a legbiztosabb, ha az ember fia nyitva tartja a szemét, és figyel, hogy mikor szólnak hozzá

Rabyn írta: Egyébként nem tudom megfigyeltétek-e, hogy attól függően, hogy hogyan hívnak minket másképpen viselkedünk?!

van benne igazság, de az sem mindegy ki mondja
ha Remzymama vagyok, akkor anyás leszek, mint egy tyúkanyó, Tündeként önmagam vagyok, cicaként (by Remzy) olyan bújós leszek, és ha máshogy, máshogy reagálok
egyébként én is megfigyeltem, hogy attól függ mit akarok mondani, a fiúknak is más neveket használok

Rabyn írta: Egyébként nem tudom megfigyeltétek-e, hogy attól függően, hogy hogyan hívnak minket másképpen viselkedünk?!

Én megszoktam, hogy akármilyen névre hallgassak, mert a munkahelyemen az a heppem, hogy minden nap más névtáblát tűzök ki. Persze az állandó vendégek tudják a nevemet, de poén, amikor mindenki mindig másnak szólít, és a többiek néha nem tudják, hogy kiről beszélnek.
Van vagy 6 különböző névtábla a szekrényemben, ahogy valaki elhagyja a sajátját, lecsapok rá.
Talán annyiból jobb, amikor más név van kitűzve az ingemre, hogy olyankor kevésbbé veszem fel az anyázásokat. (Ha valaki a képembe ordít fél méterről, hogy "Fuck you, Anita!", akkor csak röhögök, hogy mi van veled, vaze... de ha a nevemen szólítanak, azt nem szeretem annyira.)

Egyébként nem tudom megfigyeltétek-e, hogy attól függően, hogy hogyan hívnak minket másképpen viselkedünk?!

Engem ha Annáznak akkor Annaként viselkedem, olyan... hidegebben és tartozkódóbban.

Ha Rabynnak akkor olyannak amilyennek ti ismertek.

Ha Panniznak (de ezt nem lehet mindenkinek) akkor inkább vagyok gyerek, gyerekes mint felnőtt.

Rabyn írta: Valaki találjon ki egy normális szót arra, hogyan lehet nevezni azt az embert aki a szívünkben külön helyen lakik.

szerintem erre neked kell egy szót kitalálni
nekem mindig volt valami, nem nyuszómuszó, macikám, bungyulim, hanem valami amiről tudtam hogy ő az, és mások előtt is kimondható volt és ha jót találsz ki akkor a kiejtésedről tudni fogják a helyét a szívedben

Rabyn írta: Valaki találjon ki egy normális szót arra, hogyan lehet nevezni azt az embert aki a szívünkben külön helyen lakik.

[size=9:2oen3dec]Szerintem szavakkal nem lehet kifejezni.
(villog a közhely lámpa)[/size]

Nálam változik, hogy éppen,hogyan nevezem. Legtöbbször a Nevét szoktam mondani:) Azért választotta, hogy úgy nevezzem.
A barátom megszólítást utálom a legjobban. Nekem a barátom sok ember, a kedvesem az a kedvesem, és persze a barátom is, de sosem hívom így. Mondjuk amikor külsős embernek próbálom magyarázni, hogy kicsoda akkor muszáj valahogy beszélnem róla. A Kedves-t olyan sokan használják, hogy én nem akarom a Párom néha nekem is olyan ééérdekes. Valaki találjon ki egy normális szót arra, hogyan lehet nevezni azt az embert aki a szívünkben külön helyen lakik.

Mellesleg én a falramászom a cicukám, drágám, tündérkém stb... től. Néha én is bogárkázom meg használok ilyeneket de azt általánosan is szoktam mindenkire:))

becenevek: hihi.. .. tesóm meg felesége a mai napig kiscicám, kismackóm megszólítással élnek, de nem a hétköznepokban moondjuk.. hanm karácsonykor pl. így címkézik fel az ajándékot.

pasi-csaj-nő: hm... sokban egyetértek veletek, de azt hozzá kell tennem, a közönségesnek kinéző megszólítás is takarhat igazi és szép érzéseket... (icipicc tapasztalat )

Phaedra/Namarie írta: Számomra az egyik legmegdöbbentőm, amikor egy leány vizsga előtt félrerakott egy csomó cukorkát. Kérdezem, a testvérednek? Mondja nem, a macskájának. Mondom neki, hogy a cicáknak nagyon nem tezs jót a cukor. Erre rámnéz, majd közli, hogy ő a párja a macskája. Szegény fiú...

Nevess ki, vagy nézz rám furcsán, de nálunk a kedvesem elég régóta hangya becenéven ismert. Igaz, hogy ezt nagyon ritkán használom, és akkor is csak viccből, de a hangya mindig őt jelentette :] Egyébként nem nagyon szeretem az ilyesmi beceneveket. Cicuka, Micuka, Cucuka, Bocika, köszi, inkább nem. Maradok Anna.

Thereon írta:

Phaedra/Namarie írta: Nem vagyok férfigyűlölő, de utálom a kifacsart értékrendet, ami embert élvezeti cikknek, használati tárgynak tekint.

Én pontosan ezért nem álhatom, ha valaki párját úgy hívja: "A pasim.. a csajom.." Van benne valami olyan hangsúly, ami mögött egy tárgyi gondolat áll és ez nem tetszik.

Thereon, Ben: köszönöm.

Számomra az egyik legmegdöbbentőm, amikor egy leány vizsga előtt félrerakott egy csomó cukorkát. Kérdezem, a testvérednek? Mondja nem, a macskájának. Mondom neki, hogy a cicáknak nagyon nem tezs jót a cukor. Erre rámnéz, majd közli, hogy ő a párja a macskája. Szegény fiú...