Gondolatok

Ez a pasim-csajom-nőm megszólítás nekem sem tetszik, közönségesnek és durvának találom. Az más, ha viccelődünk, pláne egymás közt, de én általában kedvesemként emlegetem a kedvesem, vagy barátomként.
De ismerek olyan párt, akik szeretik és megbecsülik egymást, tisztelik a másikat és a dolgaikat, évek óta együtt vannak, és mégis egymás pasijai-csajai. Érdekes. Dehát nekik ez az életstílusukhoz is hozzátartozik kicsit.
A "párom" megnevezés is valahol taszít, de sok függ a szövegkörnyezettől, az éppen párbeszédet folytató személyektől és a helyzettől, de nekem valamiért nem szimpatikus.
A "fiúm" viszont annyira mókás, nekem teccik.

Thereon írta: Én pontosan ezért nem álhatom, ha valaki párját úgy hívja: "A pasim.. a csajom.." Van benne valami olyan hangsúly, ami mögött egy tárgyi gondolat áll és ez nem tetszik.

Meg valamiféle lenézés is szerintem... Szóval csatlakozok az állításhoz, nekem se tetszik az ilyesfajta megnevezés (v micsoda).

Phaedra/Namarie írta: Nem vagyok férfigyűlölő, de utálom a kifacsart értékrendet, ami embert élvezeti cikknek, használati tárgynak tekint.

Én pontosan ezért nem álhatom, ha valaki párját úgy hívja: "A pasim.. a csajom.." Van benne valami olyan hangsúly, ami mögött egy tárgyi gondolat áll és ez nem tetszik.

Olosta írta: Szerintem az embernek magában kell először is tisztáznia hogy micsoda. Mármint ha egy nő nőnek érzi magát, és akként is viselkedik, akkor azt mások is észreveszik, és ők is úgy fogják kezelni. Jó, persze ezt kiválthatják külső tényezők, pl. ha egy társaság férfitagjai alapjáraton illedelmesek a másik nemmel szemben, elindíthatja egy nő nőiesedését. De ugyanígy belülről is eredhet ez. És ha egy nő valóban nőként/hölgyként viselkedik előbb-utóbb megszelidítheti a körülötte lévő zord férfiakat.

Nos, ez csak akkor lehetséges, ha valakit nem aszerint értékelnek, hogy a külseje miylen. Magyarán: plázacica leülhet, azontúl se terhes nő, se idős asszony, se senki lánya. Sokszor érezetm úgy, és érzem is, hogy mi nők, elég sok férfi számára rohadtul feleslegesen vagyunk, és egytelen értékmérő, hogy a hálószobában mit teljesítünk. És akinek nem ez az értékrendje, és nem megy bele akármibe, az mehet a fenébe. Nem vagyok férfigyűlölő, de utálom a kifacsart értékrendet, ami embert élvezeti cikknek, használati tárgynak tekint.

Szerintem az embernek magában kell először is tisztáznia hogy micsoda. Mármint ha egy nő nőnek érzi magát, és akként is viselkedik, akkor azt mások is észreveszik, és ők is úgy fogják kezelni. Jó, persze ezt kiválthatják külső tényezők, pl. ha egy társaság férfitagjai alapjáraton illedelmesek a másik nemmel szemben, elindíthatja egy nő nőiesedését. De ugyanígy belülről is eredhet ez. És ha egy nő valóban nőként/hölgyként viselkedik előbb-utóbb megszelidítheti a körülötte lévő zord férfiakat.

Gandalf: én életemben először közetetk éreztem magam nőnek, sőt, mitöbb, hölgynek. Pontosabban: ti adtátok meg nekem ezt a lehetőséget, hogy annak érezhessem magam, ami vagyok.

Hiába vislekedek úgy, mint egy hölgy, ha félrerúgnak az ajtóból, mindenféle okok miatt.

Az egyenjogúság nem arra vonatkozna, hogy a nő legyen férfi, hanem arra, ami még ma sincs: hogy MINDEN nőnek kijárjon, és ki is jusson az EMBERT megillető tisztelet, mind a családban, mind az utcán, mind a munkahelyen.

"Köszönöm" én azt, ha valaki előreenged, majd közli, hogy szerinte hol a helyem.

Viszont a nőknek is tisztelni kell egymásban is és a férfitársaikban is az embert.

Sok illemtankönyv ír arról arról, hogy pl. a férfi előreengedi a nőt az ajtóban, de arról már nem, hogy a nő ezt megköszöni. Meg arról sem, ha a nő lát egy férfit, aki majd'megszakad valamivel, vagy épp 30 könyv készül a kezéből leborulni, ő is nyithat ajtót, és/vagy elvehet 10 könyvet.

ismétlem,minden tiszteletem azpoké,akik még örülnek az udvariasságnak!és remélem,ha máshol nem, legalább itt megkapjátok!
**meghajol**

Remzymama/Tünde írta: A lovagokhoz: lehet, hogy a klasszikus értelemben vett lovagok már nem léteznek ebben a korban, de lovagisan viselkedni még most is lehet. Bár tudom, a nők átestek a ló túloldalára, a kivívott egyenlőség sok mindent elvett tőlünk. De, ha egy férfi kinyitja az ajtót, előre köszön, megvédi a nőt (akár a tolakodó fajtársaitól) ilyesmik, sőt, kezetcsókol, az azért a lovagiasságba beletartozik ma is. És az emtétében is ismerek ilyen fiúkat. Úgyhogy nincs minden elveszve.

Egyetértek, az úgynevezett egyenlőség sokat elvett tőlünk, és ezt a mai világ észre sem veszi/nem akarja, vagy nem tudja az más kérdés. És a mai menők meg a kikent-kifent pofázmányukkal csak lehúzzák az igazi nőiességet, a hölgyek világát..

Acho írta: igen.csakhogy manapság szinte ciki udvariasnak lenni!és ez szerintem minősíti a mai világot!mért baj az a nagyvilágnak, ha valaki lovagias?a tapasztalat valóban az, a lányok ezt nem értékelik!sajna...

*megsúgom én szoktam... és néha bizony nagyon hiányolom..!!!!

Gandalf írta: Azokat a nőket, akik férfiként viselkednek és férfiként viszonyulnak mindenkihez és a világhoz, nehéz nőnek tekinteni.

Azt lehet igazán nőnek tekinteni, aki saját magát is annak érzi.

igen, igen, ez nagyon igaz... van (példának okáért) egy osztálytársam aki 17 évesen is olyan mint egy dömper (nem testalkatilag, hanem viselkedésileg, és modorilag) és akiket én lovagoknak tartok a környezetemből elmondták hogy maguk közt nem is veszik nőszámba. csak úgy mint egy nőkülsejű egyént.. pedig van lelke a lánynak és nagyon szeretem is, de ezzel a véleménnyel csak egyetérteni tudok. aztán megpróbáltunk belőle hölgyet formálni. három hónapi lázas küzdelem után azt mondtuk nincs esély rá...

*hm.. olyanok is vannak amit te mondasz de hál ég ilyet ritkán látok a közelemben.. lehet hogy elkerülöm őket?

Gandalf írta: Azokat a nőket, akik férfiként viselkednek és férfiként viszonyulnak mindenkihez és a világhoz, nehéz nőnek tekinteni.

Azt lehet igazán nőnek tekinteni, aki saját magát is annak érzi.

Ellenben meglepő változásokat tud okozni az önértékelésben ha mégis nőnek nézik

dorwinion írta: Ben: megfelelő viselkedéssel, kellő tartással az ilyen helyzeteket is el lehet hárítani elegánsan. Pl. nem kell letaposni senkit az ajtóban, vagy pláne rávágni. Ha veled együtt ér oda, még beengedheted elsőnek, legfeljebb nem mosolyogsz rá, hanem közönyösen elnézel mellette. Hidd el, működik.

Nem is gondoltam, hogy azonmód visszavágok az illetőnek, azzal semmivel se vagyok jobb nála. Csak esetleg egy kis távolságtartás.

Thereon írta: Én azt vallom, legyünk mindenki felé valamilyen szinten illedelmesek, még ha nem is kapunk köszönetet. Tanuljunk meg önzetlenek lenni, még ha e világ igen nagy része tele is van önzőséggel és hauzugsággal.

Nyilván, de ha mondjuk valaki elvárja, ezt esetleg sértőn szemedre is veti, hát nem tudom... vagy ha valaki elég csúnyán becsap, akkor azzal már nem feltétlen olyan kedves és előzékeny, stb. az ember, mert az már inkább hogy is mondjam, behódolás, kiszolgálás, és azért szvsz mindennek van határa. De lehet, hogy nincs igazam, kövezzetek.

igazad van. valamilyen szinten mindenkivel udvariasnak kell lenni! Tünde: háát, ha valaki annak ellenére huzamosabb ideig tapló, udvariatlan velem szemben, hogy én udvarias vagyok vele (márpedig többnyire igyekszem az lenni),akkor azt egy idő után megunom, és nem feltétlenül fogom pl. előreengedni az ajtóban.

Érdekes kérdés, véleményem szerint nem lehet ítéletet hozni emberek felől eképpen, ki érdemel e udvariasságot és ki nem. Én azt vallom, legyünk mindenki felé valamilyen szinten illedelmesek, még ha nem is kapunk köszönetet. Tanuljunk meg önzetlenek lenni, még ha e világ igen nagy része tele is van önzőséggel és hauzugsággal.

azt kifejtenétek, hogy ki az aki nem érdemli meg? kíváncsi lennék rá... köszi

egyetértek Alyrral. volt már, hogy olyannal voltam udvarias, aki, mint utóbb kiderült, nagyon nem érdemelte meg. de ismét mondom,bocsánat, Hölgyeim ( ),nem általánosítani akartam!éljenek a Hölgyek!háromszoros hipp-hipp (és nem hüpp-hüpp ) hurrá nekik!!!

Alyr Arkhon írta: Egyébként szeretek lovagiasan viselkedni de csak azokkal akik megérdemlik... Azokkal akik csak elvárják azokkal nem.

Ezzel egyetértek. (Bár van, hogy tudok figyelmetlen is lenni. )

Acho írta: igen.csakhogy manapság szinte ciki udvariasnak lenni!és ez szerintem minősíti a mai világot!mért baj az a nagyvilágnak, ha valaki lovagias?a tapasztalat valóban az, a lányok ezt nem értékelik!sajna...

De de.....pedig értékelik, legalábbis én is csatlakozom ezen emberek táborához.

Legujabb élményem ezzel kapcsolatban/oké nem fiatal na mindegy/

szóval öreg bácsika ,kb 60 éves feleségével utazik tömött buszon, és nem restell felállni és átadni a helyét, ha látja hogy vki idős felszáll a buszra és az hölgy illetőségű........
Na igen, azért régebben még több lovagisságot neveltek az emberbe.

De azért velem is megesik hogy kinyitják előttem az ajtót, ami hu de jól esik.....

Acho írta: igen.csakhogy manapság szinte ciki udvariasnak lenni!és ez szerintem minősíti a mai világot!mért baj az a nagyvilágnak, ha valaki lovagias?a tapasztalat valóban az, a lányok ezt nem értékelik!sajna...

hát ezt is neveltetése és kora válogatja
mint minden mást is az életben
nekem pl. Ratz kezetcsókol akár a város közepén is, és nem azért mert annyival idősebb vagyok (legalábbis remélem ) és imádom érte és nagyon jól esik, bár igaz, először én is meglepődtem
nyilván az a nő kap hölgyként való elismerést, aki úgy viselkedik - nem jár automatikusan mindenkinek

Udvariasság: amint látható, igenis vagyunk akik értékeljük. De az adáshoz meg az elfogadáshoz is kell lelki/értelmi fejlettség... kinél korábban, kinél később, valakinél sose látszik meg. Az én tapasztalataimban a nagy vízválasztó a középsuli és az egyetem között volt... Mindig úgy voltam, hogy nem is vártam, nem is csalódtam, akitől ritkán megkaptam, annál jobban esett; aztán belepottyantam egy új közegbe és egy darabig csak meglepett pislogás kísérte részemről, hogy pl. ajtóban mindenki előreenged... A mosoly és a köszönöm viszont mindig jár érte

bocsi,Missy!nem általánosítani akartam, viszont a lányok nagy többsége (lehet vitatkozni) tényleg nem értékeli!de örülök, hogy vannak még olyanok, mint ti, akik értékelitek!köszönet érte!

Acho írta: igen.csakhogy manapság szinte ciki udvariasnak lenni!és ez szerintem minősíti a mai világot!mért baj az a nagyvilágnak, ha valaki lovagias?a tapasztalat valóban az, a lányok ezt nem értékelik!sajna...

Bizony, nem trendi.
Nanana! Kéretik nem általánosítani! Nem minden lány nem értékeli. Szerintem a nők közül is sokan, én is, meg az MTT-s lányok nagy többsége is értékeli. Csak sajnos sokan ritkán kapjuk. Már aki.

igen.csakhogy manapság szinte ciki udvariasnak lenni!és ez szerintem minősíti a mai világot!mért baj az a nagyvilágnak, ha valaki lovagias?a tapasztalat valóban az, a lányok ezt nem értékelik!sajna...

A lovagokhoz: lehet, hogy a klasszikus értelemben vett lovagok már nem léteznek ebben a korban, de lovagisan viselkedni még most is lehet. Bár tudom, a nők átestek a ló túloldalára, a kivívott egyenlőség sok mindent elvett tőlünk. De, ha egy férfi kinyitja az ajtót, előre köszön, megvédi a nőt (akár a tolakodó fajtársaitól) ilyesmik, sőt, kezetcsókol, az azért a lovagiasságba beletartozik ma is. És az emtétében is ismerek ilyen fiúkat. Úgyhogy nincs minden elveszve.

Na egen. Alattomos betegség a hisztéria. A nő kapja el, és a férfi hal bele.

Amúgy alapvető különbség a két nem között, hogy a nő sokkal közlékenyebb, sokkal inkább kiterjeszti a környezetére az érzelmeit, legyenek azok pozitívak, vagy negatívak. Viszont ha egy nő verekszik, azt hiszem, érzékenyebb helyekre sújthat le egy férfin, mint fordítva. Finoman szólva ügyes taktikával rövid idő alatt teszi harcképtelenné...
A férfiak inkább hallgatnak, aztán ha már túl sok minden gyülemlett fel bennük, inkább ütnek, mint szólnak.
Tulajdonképp egyik megoldás sem jó. Elismerem, hogy a nőknek nagyon éles tud lenni a nyelve, ha arról van szó, és ez jobban fájhat, mint egy balhorog...

De az majdnem 100%, hogy az ilyen családok gyerekei eléggé gátlásosak lesznek családalapítás, meg kapcsolattermetés terén.

Én sajnos ismerem mindkét szituációt. A férfi "üti" a nőt kicsit jobban, de a hisztis nő terrorizálja a férjét a 10 éves lányát meg elég furán "neveli"-t is. Hát..ez van.. Remélem azért vannak normális családok is.

A lovagoktémához: Szerintem ők is kevesen vannak már. Mondjuk, hogy legyen lovag, ahhoz hölgy is kell... Sajna kihalófélben vannak az ilyen egyedek mindkét félnél.