Gondolatok

Ezek szerint akkor én is 6éves vagyok, aki nem tud olvasni és nem jár suliba, ugyanis -szégyen vagy sem- nem tudom, miről van szó :shake:

Liliom írta: OFF
Acho, te vagy 6 eves vagy, es meg nem tanultal meg olvasni, vagy nem jarsz iskolaba, vagy csak semmi erdeklodest nem mutatsz a magyar irodalom es kultura irant, de az is lehet hogy szimplan fabol vagy, nem tudom.
Nyiss ki vegre egy tankonyvet es kezdd olvasni, mert a nepszeru nezetek ellenere nem csak blodsegeket nyomtattak am bele.
ON

Már bocs, de te vetetted fel a dolgot és most lehurrogsz valakit, mert nem érti, hogy mire gondolsz? Mi lenne ha felvilágosítanád, dorgálás helyett?

sorry. hiánypótlás irodalmi téren folyamatban!
ui.:jah,jut eszembe:akkor már Babitsra is!

OFF
Acho, te vagy 6 eves vagy, es meg nem tanultal meg olvasni, vagy nem jarsz iskolaba, vagy csak semmi erdeklodest nem mutatsz a magyar irodalom es kultura irant, de az is lehet hogy szimplan fabol vagy, nem tudom.
Nyiss ki vegre egy tankonyvet es kezdd olvasni, mert a nepszeru nezetek ellenere nem csak blodsegeket nyomtattak am bele.
ON

tudtommal szombaton volt Balázs, de lehet,hogy bennem van a hiba!miért pont Kosztolányira?

Phaedra/Namarie egy masik topicban megejtett hozzaszolasabol megtudtam, hogy ma Szent Balazs napja van.
Ma este lefekves elott gondoljunk egy kicsit Kosztolanyira.
Koszonom.

Nessa nem tudom mennyire számít, de én is Veled vagyok!

Grion írta:

Nessa írta: De az ember tulajdonképpen nagyon önző: arra gondolunk, hogy ha valaki meghal, az nekünk mennyire fog hiányozni.De arra már ritkábban,hogy neki vajon jó lett volna, ha tovább él? mondjuk az illető idős volt, és nagyon beteg, akkor lehet, hogy neki a halál megváltás volt.

Szinte szó szerint ugyanezt írtam még tavaly december körül a beszélgetős topicba. Üdv, lélektárs!

jé, hát ilyen is van: valakivel egyetértek

Nessa írta: De az ember tulajdonképpen nagyon önző: arra gondolunk, hogy ha valaki meghal, az nekünk mennyire fog hiányozni.De arra már ritkábban,hogy neki vajon jó lett volna, ha tovább él? mondjuk az illető idős volt, és nagyon beteg, akkor lehet, hogy neki a halál megváltás volt.

Szinte szó szerint ugyanezt írtam még tavaly december körül a beszélgetős topicba. Üdv, lélektárs!

Acho írta: igen, ez valószínű. én nem tartanám az önbizalom hiányának az Istenhez való fordulást.ha a Földön megnézzük mondjuk csak az egyistenhívők számát,akkor ebből az derülne ki,hogy a Föld népességének kb a fele önbizalomhiányos... de szerintem ezzel menjünk át a vallás topikba!

Fele??? 8O Inkább a háromnegyede, úgy, hogy én sem tartom az önbizalom hiányának az Istenhez fordulást. Persze ilyen példa is sok van. Meg olyan is , hogy egy haláleset következtében az ember ateista, vagy annál rosszabb lesz*na nem mintha, az ateizmus rossz lenne, de egyik ismerősöm már annyira besokallt, hogy az antikrisztus teóriáknál tart.*.

igen, ez valószínű. én nem tartanám az önbizalom hiányának az Istenhez való fordulást.ha a Földön megnézzük mondjuk csak az egyistenhívők számát,akkor ebből az derülne ki,hogy a Föld népességének kb a fele önbizalomhiányos... de szerintem ezzel menjünk át a vallás topikba!

Acho: Egyet értek veled és a következőket ne vedd sértésnek!
Előre is bocsánatot szeretnék kérni minden hívőtől!
Nem lehet, hogy az embernek kishitűsége saját magával szemben erre a gondolatra tereli agyát: Egyedül nem sikerülhet vagy sikerülhetett kell hogy legyen valami, valaki aki segített?
De az is lehet, hogy ez csak az én önbizalmam hiánya!
Valószínűleg hinnem kéne valamiben!

egyrészt:én hiszek Istenben,és abban,hogy létezik a Mennyek Országa.ez nekem sokat segít.másrészt sokszor olyan borzasztó a földi lét,hogy arra gondolok:a halál csak jobb lehet.de szerencsére vannak nagyon szép pillanatok,és azért ezek vannak többségben!
a rokonok elvesztése mindig nagyon fájdalmas,de egyetértek veled, Kisvakond,hogy az élet úgymond mesterséges meghosszabbítása nem feltétlenül mindig jó és helyes.

Amikor Nagypapám elment nagyon szomorú voltam és fájt hogy nincs velem többé,de Anyu mondta, hogy nagyon beteg volt (rákos és későn vették észre) és akkor értettem meg, jobb volt így neki mintha tovább drogozták volna a fájdalmai miatt.Másrészt Anyu mondta, hogy Papa mindig velem lesz. Én a Nagypapámat mindig egy-egy csillaghoz kötöttem.
Bocsánat ha valakit esetleg ez nem érdekelt, de olyan jól esett most leírni!
Acho honnan tudod, hogy jobb ami a halál után következik?
Én is reménykedem benne, hogy így van és ne adja az ég az ellenkezőjét, de bizonytalanságom efelöl jelenleg nagy!

szerkesztve by Remzymama, máskor nyugodtan írd egybe, ne legyen dupla hozzászólás, a szerkeszt gombbal visszamehetsz bele

Na igen, nem mindig rossz ha meghal valaki, főleg ha nagyon-nagyon beteg, vagy elveszti az ítélőképességét, és olyanokat tesz, amit amúgy nem tenne. (pl. görbebottal verekszik...).
Én sajnos a nagyszüleim közül csak egyetlen egyet ismertem, az anyai nagyapámat... ő az, aki nálam a nagyszülőket jelképezi. négy voltam amikor meghalt, de amikor meglátogattuk a kórházban, nem tudtuk h aznap éjjel meghal, akkor húsvét volt, és adott egy ajándékot. azóta is őrzöm, és ha húsvét közeleg, olyan mintha kicsit visszajönne. meg pl. a szülinapomon a múltkor utaztam be Pestre, és elszundikáltam a vonaton: rámsütött a nap és az ő kezét éreztem az arcomon, amint felköszönt... azt hiszem ennél szebb álmom nem igazán lesz..

Nekem is hiányzik pl. a nagymamám, és mindig is fog. De az ember tulajdonképpen nagyon önző: arra gondolunk, hogy ha valaki meghal, az nekünk mennyire fog hiányozni.De arra már ritkábban,hogy neki vajon jó lett volna, ha tovább él? mondjuk az illető idős volt, és nagyon beteg, akkor lehet, hogy neki a halál megváltás volt.

Annis írta: Üdv!

Nekem erről Marquez búcsúlevele jutott eszembe...:

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."

(G.G. Marquez)

Uh,ez most paffra tett. Ismerős volt részenként, de így még egyben soha nem olvastam!

No igen, a szeretet a legfontosabb mégis csak ebben a világban. Kár hogy sok ember nem ezt tartja elsőnek és fontosnak.

Galadriel14 írta: Namarie: Cseréljünk: én világéletemben göndör hajat szerettem volna. az enyém egyenes meg hosszú is...

tündeként mindig reménykedhetsz. de család nélkül én sem tudnék élni. bár jellemben nagyon hasonlítok Galadrielhez, de sosem fogok tudni olyan méltóságos (?) lenni. az emberi jellemem visszahúz. ugyanakkor a tündék mindig csaodálták a halált: ez az, ami nekik nem adatott meg, és a halandók jutalma. Adománya. és ha már ajándék én nem ellenkezem.

Nos, én is Galadriel miatt választottam a nwevemet. Mmnint a namarie-részt.

Én egytemen, Platont olvasva békültem meg a sajáát halálommal. Azt, hogy a többiket el kell veszítenem- hát a tudata a mai napig fáj. Elfogadom, belenyugodtam, de nem fáj kevésbé. Iszonyúan hiányoznak akik elmenetk, még akkor is, ha tudom, hogy találkozom velük. Ha semmit se kapnék tőlük, csak azt, hogy jelen vannak az életemben- nekem az is elég volna.

a halál szerintem(és még jó sok ember szerint) nem csak vég. valaminek a vége,de valaminek a kezdete is. valami sokkal jobbnak!

Nessa én is így vagyok vele!
Mondjuk életem során mikor Nagypapámat elszólította az Ég még nagyon kicsi voltam és rengeteget gondolkodtam az elmúláson, és azzal nyugtattam magam hogy majd alszom egy nagyot szüleim mellet.
Imádok aludni! Most persze másképp gondolom, de Tolkien illetve Gandalf beszéde a halálról azt az érzetet kelti bennem, hogy a halál nem feltétlenül csak véget jelenthet!

Galadriel14 írta: ugyanakkor a tündék mindig csaodálták a halált: ez az, ami nekik nem adatott meg, és a halandók jutalma. Adománya. és ha már ajándék én nem ellenkezem.

Egyetértek veled. Régebben rossznak tartottam a halált, talán féltem is tőle. Mióta olvasom Tolkien műveit, teljesen megváltozott a véleményem.

Annis,
amikor eloszor olvastam a bucsulevelet (nem is tudom, 2 eve?), utana ket hetig izzadtam, sirtam, hanytam, teljesen belebetegedtem.
Most hogy ujra olvastam, szimplan meghatott es elgondolkodtatott.
Koszonom hogy felhoztad, igy a 'betegsegem' atfordult gondolatta, sot emlekke.
Jol erezni jo.

Namarie: Cseréljünk: én világéletemben göndör hajat szerettem volna. az enyém egyenes meg hosszú is...

tündeként mindig reménykedhetsz. de család nélkül én sem tudnék élni. bár jellemben nagyon hasonlítok Galadrielhez, de sosem fogok tudni olyan méltóságos (?) lenni. az emberi jellemem visszahúz. ugyanakkor a tündék mindig csaodálták a halált: ez az, ami nekik nem adatott meg, és a halandók jutalma. Adománya. és ha már ajándék én nem ellenkezem.

Thereon írta:

Acho írta: nagyon jó ötlet. és valóban,mily rövid az idő!ebből a szempontból tán' szívesebben lennék tünde...

Hogy lásd meghalni szeretteidet, s azok szerettetit az idők végezetéig? Nem köszönöm. És az egyenes, fésült hajat sem tudnám legyűrni, előbb lennék kopasz.

Nézd, ezt épp emberként is átélheted. Sajnos. talán még jobban is fáj. Tündeként legalább ott a remény, hogy van egy jó társad, kai segít, és kedveder teremthetsz, alkothatsz, őrizheted az értékeket, gyógyítasz, majd elhajózhatsz a Valákhoz. És még csodálatosan is tudzs énekelni.

Nekem, ha szép hosszú hajam lenne, külön örülnék neki. Tudod, milyen kínlódás göndör hajat úgy növezsteni, hogy ápoltan nézzen ki?

Annis írta: "Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."

ez nagyon megható... *köszönöm!!!
UI: csodálatos hogy itt lehetek ezen a fórumon és köztetek lehetek!

Üdv!

Nekem erről Marquez búcsúlevele jutott eszembe...:

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked."

(G.G. Marquez)

Ilyet nálunk is csináltunk kommunikáció órán... Nos... Ott nem jól sült el. Hozzám pl alig jött olyan ami ténylegesen pozitív lett volna, általában a "jófej vagy de..." feliratokat kaptam, vagy a "nem tudok rólad semmit mondani"...

De azért ez a történet tetszett... Jó lenne ha ez a feladat minden osztályban elvégezhető lenne...

velük együtt tündének lenni,természetesen!Liv Tylerrel olvastam egy interjút,még az első film "kijövetele" után,ahol megkérdezték tőle,hogy mit tenne,ha 3000 évig (vagy tovább) élne.erre azt mondta,hogy pl. megtanulna tündéül,meg sok hasznos dolgot csinálna,de a szerettei elvesztését nem bírná ki!és ebben vele is,veled is egyet értek!vagy velük,vagy inkább én se! a hajról:én se kopasz,se hosszú hajú nem szeretnék lenni!jó nekem a mostani állapotom "hajilag" ...

Acho írta: nagyon jó ötlet. és valóban,mily rövid az idő!ebből a szempontból tán' szívesebben lennék tünde...

Hogy lásd meghalni szeretteidet, s azok szerettetit az idők végezetéig? Nem köszönöm. És az egyenes, fésült hajat sem tudnám legyűrni, előbb lennék kopasz.