Gondolatok

Peredhil/Phoenix írta: Hm.
Miben különbözik az ego, az egészséges önismerettől?
Vajon ego vagyok, hogy mindezt így leírtam magamról?

Az ego alatt, gondolom, itt most egoizmust értesz, azaz önzést, nem?

Az önzés alapvetően önszeretet-hiányból, önelismerés-hiányból fakadó pótlék, pót-cselekvés. Aki nem ismeri magát igazán, nem rendelkezik reális önképpel, az nem képes elfogadni és szeretni magát oly mértékben, ahogy az egészséges lenne. És ezt önzéssel pótolja, ami nem azonos az önmagam szeretésével. Az önzés nem tudja kitölteni az űrt, csak felszínes tünetkezelést ad.

Két dolgot nem érdemes őrizgetni: a sérelmeket és a használt buszjegyeket. Én legalábbis a tabula rasa híve vagyok. Nem járok osztálytalálkozókra meg nosztalgiabulikra (vö. no stalgia!) és súlyos dolgok árán megtanultam lezárni. Nem volt egyszerű, de van pár alapkérdés, amit tisztázva könnyebb:

• Megáll a világ, ha megszakad a múlt?
  (Nem.)
  
  
• Meg tudom változtatni úgy a történteket, hogy teljes mértékben kompenzálja a sérelmeket?
  (Főleg, ha én okoztam.)
  (Rendszerint nem, de ha igen, akkor meg kell tenni! A lényeg az, hogy ne egyszeri akció legyen a változtatás, hanem tényleges változás legyen.)
  
  
• Vállalhatók-e a következményei annak, ha megváltoztatom a történteket?
  (Erre már ritkább az egyértelmű válasz.)
  
  
• Cui prodest? Ki mit veszít, ki mit nyer a változással?
  Csak akkor érdemes nekifogni, ha mindkét félnek (azaz nem csak neked) egyértelmű és objektív haszna lehet abból, ha változtatsz.
  (Ellenkező esetben a másik fél nem fogja elfogadni. Így is jó esély van rá, hogy nem akarja, de így legalább tudod, hogy mit és hogyan akarsz elérni, hiszel is benne, és meggyőző tudsz lenni.)
  
  
• Ha te bántottál meg mást: tudsz-e, van-e erőd a másik félnek elfogadható kárpótlást, vigaszt nyújtani, ami az ő számára legalább olyan érték (vagy nagyobb), mint neked? (Sokszor azt nem vesszük észre, hogy a másik számára értéktelen dolgot akarunk nyújtani - ez gyakran arra vezethető vissza, hogy nem ismerjük egymást eléggé, mert mindenki valamilyen szinten csak magával foglalkozik.)
  
  
• Mivel használsz a másiknak többet (főleg, ha te bántottad meg)?
  Ha engeded a saját útját járni, és a saját boldogságát megtalálni, vagy ha akadályozod ebben? Akadályozod ebben? Vagy segíteni tudsz neki? készülj fel rá, hogy az élet (mondhatni a Sors) ebből kegyetlen leckéket bír adni.

E kérdések nyomán az ember aztán megbarátkozik az egyedülléttel, hiszen mindenki számontartja, hogy hová ásta el a csatabárdot. (A sor egyébként az alkalom igényei szerint folytatható. A lényegi motívum egyébként az, hogy nem elég, ha neked jó, ha kibékülsz, kiengesztelsz, megbocsátasz, stb. Képes kell legyél a másik fél tényleges igényeit nézni.)

Attila, szerintem ne gyere. Akkor nem kell majd magyarul sem beszélned, és így egy csomó klassz dologról lemaradhatsz, és akkor tágra nyílt szemekkel olvashatod majd, hogy tényleg, olyan is volt - és nem unott képpel, hogy "hát persze, én is láttam, mi ebben a cucc?".

Persze, ha jól akarod érezni magad, és részese akarsz lenni a bulinak, akkor inkább gyere - legfeljebb majd nagyritkán értetlenül megkérdezel másokat, hogy az a pár külhoni már megint mit mondott.

Én várlak!

Attila írta: Én sajnos reménytelennek látom az egészet. Tudom, rossz hozzáállás.

Ahogy tetszik. Gondolj arra, hogy egyrészt többségben lesznek a magyarok, és ha akarna, se tudna mindenki egyszerre a külföldiekkel beszélgetni, és még inkább arra, hogy a kommunikációhoz nem kell közös nyelv. Se a közös pajzsfestéshez, se a közös túrázáshoz nem feltétlenül szükséges, hogy közös nyelven szólaljatok meg. Esetleg gyakorolhatod magyarokkal is a mutogatósdit

Amúgy szerintem a korábbi beszélgetésből éppen hogy az jött ki, hogy elég kevesen vannak, akik igazán magabiztosan cseverésznek idegen nyelveken, csak van, aki abszolút reménytelennek látja a helyzetet, meg van, aki mer próbálkozni.

Attila: ez fogja majd legyűrni a félszegségedet. Ha bedobnak a mélyvízbe.
Egyébként meg ha nem beszélsz, nem beszélsz, az a 9 ember majd nem lesz a társaságod.
De a te döntésed.
Amúgy sztem ezt most túlidegeled, furcsa ilyet olvasni egy fórumon, mégha 100 %osan megértelek is.
Értem én, hogy gondban vagy, de azt hiszem, ez nem olyan nagy horderejű probléma, mint hogy hova menj suliba, amit oké, hogy megkérdeztél.
Itt mindenki azt fogja mondani, hogy ezért a paráért nem érdemes lemondani a KÖMFről. És hogy majd kapsz segítséget, ahogy mások is, akár tőlem is, bár másokkal lehet jobban járnak a népek
De mint említettem: "Te döntésed!"

(ja, és ez nem leugatás akart lenni, hanem jótanács! )

Alyr Arkhon írta: Értelmetlen mondókák tanulása - kb 4 évesen tanultam meg a Frére Jacques, frére Jacques dourmez vous...

dormez vous...nincs u, akkor durhmé-nak kéne ejteni

Sil írta: Ausztrál akcentussal meg pl a The Interview-ban beszél, abból alig lehet érteni valamit.

Erre találták ki az ausztrál akcentust. Azoknak, akik nem birkóznak meg a skóttal...

Alyr Arkhon írta: (főként Elrond ügynök Goodbye Mr Andersonját élveztem, ugyanis ő - gondolom h az eredeti ausztrál kiejtését ellensúlyozza gyönyörűen beszél angolul)

Bizony gyönyörűen, mivelhogy Angliában járt középiskolába 3 évig, meg amúgy is gyakran járt ott. Ausztrál akcentussal meg pl a The Interview-ban beszél, abból alig lehet érteni valamit.

Nekem pont fordítva, hasznát vettem egy megtanult versikének: az irgend... dolgokat a németben a következő kezdetű versike emlékére alapozva értelmeztem (lehet persze, hogy hibásan idézem, nem tudok már németül annyira se, mint akkor):
Liebe Christkind, hast du schon
irgendwo ein Telefon?

A tényleg értelmetlen versikékről nekem is megvan a véleményem... A német versekről meg... szóval hallgasd meg a Vándor éji dalát németül, jó előadásban. Az például szép. Már majdnem hallgatható!

Amúgy, annak ellenére, amit az orosz nyelvről írtam, az egyik kedvenc versem oroszul van, és - a rám jellemző megkötéssel - tudom is kívülről. (ajtót kinyit - kilép - ajtót becsuk - verset elmond - ajtót kinyit - visszajön - ajtót becsuk... de valójában nem így.) Lermontov-vers, és nem tudom, mi a címe magyarul. Szabad fordításban "távolban egy vitorla fehérlik a háborgó tenger kék ködén" az első két sora. Kifejezetten szép oroszul!

Az angolban a "nincs szórend" (ez azé túlzás) meg hasonló dolgokat így négy év latin után kezdem igazán értékelni.
Amúgy szvsz az angol is szép nyelv, csak jól kell mondani.
Ha már filmrészlet, én a Mátrixot tudtam majdnem végig angolul, persze főleg a kulcsmondatokat, Morpheus Mátrix-magyarázatát annyira azér nem. (főként Elrond ügynök Goodbye Mr Andersonját élveztem, ugyanis ő - gondolom h az eredeti ausztrál kiejtését ellensúlyozza gyönyörűen beszél angolul)

Értelmetlen mondókák tanulása - kb 4 évesen tanultam meg a Frére Jacques, frére Jacques dourmez vous... kezdetű francia dalocskát, ez azóta is lefedi a teljes francia tudásomat.
Azóta is művelem a számomra gyakorlatilag értelmetlen szövegek tanulgatását (a latin hivatalosan már nem számít annak elvileg), mert az óangol nagy kedvencem csak smemi kedvem törni magam a nyelvtanával.
De két versrészletet már ígyis tudok.

Bounce: A német biztos szép. Tuti... Bár én németül szép verset még nem olvastam. (vicceset már igen)

Nekünk annak idején mondta a magyartanárunk, hogy azért kell megtanulni a nyelvtant, mert az az idegennyelv-tanulás alapja, de nem hittük el neki...

Az idegen nyelvű mondókák, dalocskák, vagy akár versek megtanulásának viszont van egy kis eredménye. Az ilyeneknél rögződik egy-egy (vagy több) nyelvtani szerkezet, amire később építeni lehet. Másrészt úgy vettem észre, hogy ezeknél valamiért jobban rögződik a helyes kiejtés (ha van, aki helyes kiejtéssel tanítja meg - erre majd mindjárt mondok egy aranyos példát), ami később szintén alapja lehet a beszéd elsajátításának.
Az ember amúgy is hajlamos neki tetsző, idegen nyelvű kifejezéseket megtanulni, és okkal, vagy inkább ok nélkül használni, ld. például, amikor időnként rámjön, és a gyűrűverset kántálom a Fekete Beszéden, vagy búcsúzáskor egy terminátoros "I'll be back"-et eresztek el - és ezt azért másnál is hallottam már, nem én vagyok a csodabogár. Annak is van egy feelingje, amikor valakit azzal fenyegetnek meg, ha feltételezhetőleg rosszat tett, hogy "now, you, young Jedi... Obi van can't help you now!" Az ilyenekből kellő helyzetfelismeréssel nyelvtani struktúrák rakódnak az emberre, amit - ha mer gyakorolni - előbb-utóbb használni fog. De ehhez az kell, hogy beszéljen.

És a történet, amit az előbb beigértem:
Óvoda kis- és középső csoportjának táján egy magánóvodába jártam, amit egy németajkú hölgy, bizonyos Tante Erna vezetett. Tante Erna elég érdekesen beszélt magyarul, és az oviban németre tanított minket. Tanultunk egy versikét is, amit nagy büszkén elszavaltam otthon, mire megkérdezték:
- És azt is tudod, hogy ez mit jelent?
- Igen! - vágtam rá, majd ahogy tanultam, el is kezdtem mondani: - á róká éloptá á libá, ...

Nyelvtan és tanulás:
A magyar nyelvtan szvsz sokban megkönnyíti más nyelvek nyelvtanának tanulását, de pont ez az amit a magyartanárok sosem mondanak, a gyerekek meg mielőbb próbálják elfelejteni a sok "hülyeséget" mert úgysem veszik semmi hasznát.
Szegény nyelvtanárnak meg így magyar nyelvtant is kell tanítania ha meg akarja értetni a diákokkal pl a latint.

Tanulható nyelvek: Azért ebben van némi logika, vannak világnyelvek, angol, német, francia (kínai, japán?) amit igencsak sok helyen tanulnak/beszélnek (pl az angol asszem több tucat országban hivatalos nyelv) és így ha azokon tanulunk meg beszélni akkor számszerűen több helyen boldogulhatunk mint pl az észttel.
Amúgy a szomszédos országokén tudni: azért megvan az az előny hogy politikai okokból Magyarországot magyarság veszi körül minden irányból, és - főleg újabban - elég sokan utaznak innen oda vagy onnan ide, egy külhoni származású illetőt szvsz nem nehéz beszervezni nyelvtanításra - sőt esetleg kollegának.
Amúgy sztem a nyelvtanulás is olitikai okokból... hmmm nem népszerű a környező országokkal, de ott se tanítanak senkit magyarul...

Rabyn írta: Azt is hülyeségnek tartom, hogy nem választhatnak a gyerekek, hogy milyen nyelvet szeretnének tanulni. Van német és angol oszt csókolom. Esetleg spanyol és nagyon ritkán francia vagy olasz.

Hadd toldjam meg azzal, hogy szégyen az is, hogy a környező országok nyelvét mennyire kevés helyen lehet tanulni - szinte csak ott, ahol jelentős számú kisebbség él. Mint írtam, nekem például szükségem lenne a szlovákra, de ugyanígy a horvát és a román is hasznos volna, hogy a beszűkülő magyar piac mellé új helyeket találjak. És nem találok olyan embert, aki ezeken a nyelveken tárgyalóképes lenne, alkalmas lenne a nyelvtudása arra, hogy egy céget képviseljen...