Gondolatok

Azért ennyi idő után ne csodálkozzunk, ha apadnak a kihasználható területek, mert a végtelenségig nem lehet ugyanabból építkezni, akármilyen változatosan is teszi az ember.
Az biztos, hogy annyiban minden rendezvényen jelen van Tolkien, hogy az ő alkotásai hozták közelebb az egész csapatot és a mi fórumozóink közül tekintélyes mennyiségű ember olvasta a könyveit. Én igenis érzem azt egyébként, hogy áthatja a rendezvények hangulatát Középfölde (meg nemcsak Középfölde), még akkor is, ha sok rendezvényen nem jelentem meg. A tábor például egy az egyben utazás Tolkien meséibe. Volt, hogy nem is tudtam másképp gondolni a két táborra ott és akkor, amikor zajlottak, mármint nem azt láttam, hogy Kácsárdon ülök a domboldalon...
Volt már vita a Tolkientól való eltávolodás okán, szerintem ezen túl lehet úgy lépni, hogy máshogy állunk hozzá a dolgokhoz, és nem áll meg az élet attól, mert a Professzor nem száz százalékban van jelen. Ha minden lehetőséget kiaknáztunk, akkor ne legyen bárkinek is rossz érzése abból, hogy nem minden Tolkienért zajlik a rendezvényeken, akinek van ötlete, úgyis fogja mondani és megvalósul jó eséllyel.

Csendben jegyezném meg, hogy Daf (a szlovének elnöke) bevallotta - igaz, hogy csak némi C2H5OH elfogyasztása után - hogy náluk kb 1/3-ad a "vértolkieniták" aránya, a többiek még a könyveket se nagyon olvasták

Szóval a magam részéről egy kicsit megnyugodtam

A kömft topikban Alyr (és közvetve Felagund) feltette a szokásos kérdést, ami úgy hangzik, hogy "Hol volt a Professzor?"

Furcsa belegondolni, régebben úgy éltem meg az MTT-s rendezvényeket, mint közösségi élményt, amikor egy rakás imádnivaló emberke összegyűlik, és szeretik egymást, és Tolkien szerepe az, hogy megfelelő ürügyet és egy nagyon markáns hangulati hátteret biztosítson ehhez. E felfogás létjogosultságát szokás vitatni, bár én például nem találok benne semmi kivetnivalót: a GyU és a Szil csak könyvek, és kiválóan megvagyok anélkül is, hogy tudnám, hogy hogyan terjeszti ki a keresztény teológiát Tolkien - annak ellenére, hogy ez is egy érdekes téma.

Persze változtam azóta, most már azért vagyok annyira felnőtt, hogy ha csak "bulizni" akarok, akkor azt megszervezem magamnak, és nem várom el egy nonprofit szervezettől, hogy ezt helyettem megtegye, és ezzel a magam számára feloldottam a "jól érezni magunkat vs Tolkien" paradoxont. Ezzel egyidőben a közösségi - kreatív tengelyen a másik végpont irányába kezdtem eltolódni, főleg miután rájöttem, hogy a szorospataki tábor látogatónapján azért éreztem magat cefetül, mert semmi "értelmeset" nem lehetett csinálni a bandázáson kívül. Azóta igyekszem olyan területeken aktív lenni, ahol azért némi munkára, vagy kreativitásra is szükség van.

Hogy aztán szembetalálkozzak a "na most akkor értékelhetőt, vagy tolkien-i cuccot akarunk" paradoxonnal. Ez is paradoxon, mert értelemszerűen mind a kettőt, csak én például úgy élem meg, hogy néha azért, hogy úgymond "szakmailag" fejlődjek, ahhoz félre kell tennem Tolkien-t, mint az alkotás szükségszerű kereteit. A személyes tapasztalatom ugyanis az, hogy nagyon nehéz (legalábbis a saját mércémmel mérve) Középföldére illőt alkotni (legalábbis azokban a műfajokban, amikben én mozgok: szövegek, dj-szettek ), és szeretném alázatnak nevezni azt, hogy egy kömft jellegű kétnapos* rendezvényen
nem próbálok meg görcsösen valami középszerű, vagy annál is rosszabb dolgot alkotni, amivel csak megcsúfolom a Professzor munkáját**, és az is igaz, hogy nem lehet mindig csak a fürdődalt énekelni.

Ezt a paradoxont fel lehet oldani az előzőhöz hasonló módon (írókörbe, tanfolyamra járni), hogy a kreatív foglalkozások kevésbé a fejlődésre, és inkább az alkotásra irányuljanak, de félek, hogy ez kicsivel nehezebb, és szerintem igazolni sem olyan egyszerű.

Nagyon remélem, hogy egyszer lesz majd olyan tábor, kömft, akármi, ami után senki nem fogja sírni, hogy "hol volt a Professzor", de addig is szeretném, ha nem lenne abból harag és neheztelés, hogy kreatív találkozókon a képességeink fejlesztésére fordítunk időt, és nem kizárólag tolkien-i témájú alkotásra, amikor a kettőt nem tudjuk kellőképpen összeegyeztetni, mert az előbbi az utóbbit szolgálja.

Rövid kérdés: hogy látjátok ezeket a dolgokat? Minek hol a helye?
_________________
* nettó két nap, mert ennyin van rendi foglalkozás
** nekem éppen elég, ha én úgy érzem, hogy nem elég jó

code a rat the monster on doom in it

Így első körben pár rövid válasz, de valójában egy dologról beszélek.

1. A hála/pozitív visszacsatolás hiánya. Az mttben pl. tipikus jelenség. kidolgozod a beled, és mindenki természetesnek veszi. Emiatt egy idő után, akkor is, ha nem ezért csináltad, zavarni kezdhet a visszajelzés teljes hiánya, vagy hogy csak a rossz kritikát kapod meg, és abbahagyod. Nem éri meg.

2. A cél kiüresedése. Áttevődnek a hangsúlyok. a tevékenység azelőtt fontos volt, most már meg mindegy - ez lehet azért, mert elértél vele egy olyan szintet, amin valami miatt nem tudsz - és talán ebből kifolyólag nem is akarsz - továbblépni. Ha pedig egy helyzetben nincs több perspektíva, egy idő után unalmassá válik.

3. Bármit csinálsz is, nincsenek benne csak pozitív vagy csak negatív dolgok. És ha a negatív kerül túlsúlyba, megint csak nem éri meg. Mondjuk sportolsz, ami fárasztó, de hosszú távon jót tesz, és szereted. Ezért lelkes vagy. Ellenben, ha lesérülsz, és fájdalmas, meghülyül az edző, drága lesz művelni, rossz időpontba kerül, lecserélődik a csapat, aki körülötted van, vagy szimplán a te saját életed változik - akkor már kevésbé tetszik, nem lelkesedsz.

Szóval, asszem, az állandó változás miatt van.

Azon gondolkodtam, hogy mivel ez gondolatok topic és már régen gondolkodtunk valami filozofiais pszihologiais témáról feldobok egyet.

Szóval: szerintetek, miért van az, hogy az emberekben egy idő után megkopok a lelkesedés, hogy már nem akarnak újat alkotni, nem akarnak részt venni a dolgokban?

Toma gazda írta: Ritkán járok ide, de.


Eszembe ötlött hogy az MTT-nek van színjátszóköre, gittegylete, táncosai stb.


Tolkien témájú mjuzikel létezik?

Van esély rá?


várom a gondolatokat.

Szia Toma!

Sajna most nincs energiám utánanézni, de készült már musical a GYU-ból. Azt hiszem, youtube-on találsz részleteket belőle.
EZ nem a Howard Shore-féle zene, nem a szimfónia, hanem musical, egészen pofás jelmezekkel és monumentális díszletekkel. Nekem a stílus, a zene nem igazán tetszett, de fennköltnek fennkölt néhol, meg játékos, ahol kell.

Itt a társaságban is felmerült ilyen, és időről időre van ötletelés a történetről, dramaturgiáról, szereplőkről, dallamokról. Ankalimon nagy szócsöve ennek például, legutóbb Angwen is, meg Jacopo is tűnődött iylen ügyben. Talán ők többet tudnak mondani.

rohadtfattyú írta: Kaszás Attila egy zseni volt. Nagyon hiányzik. Az egyik legrendesebb ember volt, akit ismertem, és tehetsége még ennél is nagyobb sikerekre predesztinálta. De tudjuk mi lett...

én még a mai napig sem fogom fel...

Köszönet a videóért, Missy.

Ritkán járok ide, de.


Eszembe ötlött hogy az MTT-nek van színjátszóköre, gittegylete, táncosai stb.


Tolkien témájú mjuzikel létezik?

Van esély rá?


várom a gondolatokat.

Kaszás Attila egy zseni volt. Nagyon hiányzik. Az egyik legrendesebb ember volt, akit ismertem, és tehetsége még ennél is nagyobb sikerekre predesztinálta. De tudjuk mi lett...

Missy írta:
Úgy hiszem ide illik:

2:30-tól

Ez a fickó de hiányzik a jelenlegi színházi életből.
Mint Freddy Mercury a Queen dalokat, úgy Kaszás Attilán kívűl nehéz olyan embert találni aki a Fényév Távolságot olyan szinten elénekli.

Köszönöm, hogy megmutattad ezt a videót.

Hehe!
Valamikor a családom faluja volt a Győr megyei Gör falu.
De dédöreganyám egy szelet kenyérért eladta a nemesi kutyabőrét, és nekem csak annyi jutott, hogy amikor ott jártam, gőgösen végignéztem a körülöttem állókon, és így szóltam: Látom jól megőriztétek a birtokomat jobbágyok!

Tünde írta: Pered, Orsie emil ment

És mindez kb 10 évbe telt mire kiderült, úgyhogy türelem a családfakutatáshoz. Minél messzebb mész, annál nehezebb.

Nem tudom, én büszke vagyok akkor is rá, hogy kik voltak az őseim. Nem dicsekszem, de jó érzés.

Erre büszkének is kell lenni. Én is büszke vagyok, pedig semmi, de egyszerűen semmi törikönyvbe illően "nagy dolgot" nem tettek, de mégis.

Úgy hiszem ide illik:

2:30-tól

Pered, Orsie emil ment

És mindez kb 10 évbe telt mire kiderült, úgyhogy türelem a családfakutatáshoz. Minél messzebb mész, annál nehezebb.

Nem tudom, én büszke vagyok akkor is rá, hogy kik voltak az őseim. Nem dicsekszem, de jó érzés.

Én csak megszeretném tudni, hogy mennyire vagyok tőzsgyökeres szántóföldi.
Na jó, igazából jobban örülnék ha kiderülne, hogy valami finn arc is volt a családomban, de majd meglátjuk.
Köszi a tanácsokat, szerintem elkezdem, aztán ha megakadok, lehet, hogy mégis felkérek valakit.
De ha felkérnek valakit kutatni, akkor az elkezdi minden rokonom szekálni, meg hasonlók? Az tök jó!

Meg jó lenne tudni, hogy ki, hogy merre...jó érzés, mikor az ember megtudja, mi minden történt a családjában. Na jó, hátha kiderül egy-két nem szép dolog, de a történelem (legyen az egyetemes, vagy családi) tele van rejtélyekkel és szerintem sokunknak kellemes, ha egy-egy ilyen rejtélyt felderít.

Lássuk milyen "fel menőink" voltak.

Tünde: Majd muti meg a családfádat, kérlek.

Tünde írta: Többen láttátok a családfámat. Nem dicsekvés volt az sem, de baromijó érzés amikor tudom, hogy kik voltak a felmenőim 1700as évekig visszamenően. És igen, a mai napig használhatnám az előnevemet, ha hajlandó lennék utánajárni. és még tetszik is

Tünde, én nem láttam... kik a felmenőid?
Te is Erdélyből származol? honnan? tök jó! földim (Nagyapám Kézdivásárhelyen született)

Nyugi, a hetedíziglen kivégzés már elég régen volt szokásban

Hát ezek szerintem tök jó dolgok. Pl. Anyától megtudtam, hogy az üknagyim tesója anyai ágon a Kiss Ernő volt. Szerintem ez nem csak, hogy érdekes, de félelmetes is.

Többen láttátok a családfámat. Nem dicsekvés volt az sem, de baromijó érzés amikor tudom, hogy kik voltak a felmenőim 1700as évekig visszamenően. És igen, a mai napig használhatnám az előnevemet, ha hajlandó lennék utánajárni. és még tetszik is

Én meg Göncz Árpádot, mikor megválasztása után kijött a nép közé, még annó dacumál '89-ben :sungl:

Engem az érdekelt, hogy kit hogyan hívtak, hogyan élt, mennyi gyereke volt, meddig élt, mivel foglalkozott, merre járt. Ezek szerintem sokkal érdekesebbek mint az, hogy híres volt-e vagy sem.
Néha még mindig furcsa nekem hogy a dédim olvashatta József Attila verseit amikor élt a szerzőjük. Szerintem ezek olyan fura dolgok.

Nekem sok ilyen rokonom él/élt, de én csak cikkeket gyűjtök róluk (aki él), vagy az életüket próbálom megismerni könyvekből (de nem sok van ). De volt már ezzel kapcsolatban vicces élményem is

Attila írta: Ez egy nagyon érdekes dolog, mivel sajnos az ember emlékezete véges, mi önállóan csak negyedíziglen tudtunk visszahatolni. Sajnos ezek az eljárások, drágák, de felkeltik az ember kíváncsiságát, hogy "lehet, hogy az egyik ősöm híres volt? vagy nagy ember?" Izgalmas dolgokat tudhatunk meg belőle.

Na és ha híres volt?
Mit érsz vele?
Dicsekedhetsz, hogy "höh, én vagyok István király* ükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükükunokájának a sógorának a dédapjának a mostohanővérének a kisunokája..."
Szerintem azon kívül, hogy rohadtul mások idegeire mennél vele, nem sokra "jó".

(* csak mert neki úgysincs ilyenje elvben...)