Gondolatok
16 éve 2 hónapja #368867
Írta: Olosta
Szerintem egy gyereket minél előbb el kell kezdeni idegen nyelvre tanítani, mert fiatalabb korban hamarabb tanul az ember, és jobban meg is marad.
Másodunokatestvérem, Marie, picibaba kora óta Németországban él a szüleivel (mindketten magyarok). Otthon mindig magyarul beszéltek eleinte, csak akkor váltottak németre, ha német ismerős ment hozzájuk. Persze tévét németül nézett a gyerek, de ennyi volt az össz, amit óvodás koráig hallott. Óvodában viszont már németül kellett neki is kommunikálni, hogy az óvónéni és a többi gyerek megértse. És csodák csodája, ment neki.
Most lesz kilenc éves, a német gyakorlatilag már ugyanolyan anyanyelve, mint a magyar. Most már kicsit többet beszélnek otthon is németül, de leginkább csak akkor ha az iskoláról esik szó, vagy magyar ismerős van náluk, és Marie nem akarja, hogy más is megértse rajta és a szülein kívül, hogy mit akar mondani (akkor volt gondban, amikor én és egy német ismerős is volt náluk, hirtelen nem tudta, hogy milyen nyelven is szólaljon meg
).
Angolul is tanul már. Nem a szülei erőltették, nem is az iskolában, hanem ő maga akarta.
Viszont kicsit megrökönyödtem, mikor kiderült, hogy nem tud magyarul olvasni. De aztán az anyja elmondta, hogy nem akarják neki erőltetni, mert Németországban élnek, nem is kívánnak hazajönni, tehát a gyereknek is ott kell boldogulnia. Első, hogy németül tanuljon meg tökéletesen.
Ám a kicsilány teljesen magától döntött úgy, hogy meg akar tanulni magyarul olvasni. Mikor hazajöttem, már elkezdte, szerintem mostanra már nagyon jól megy neki.
Van egy ismerősöm: 6-7 éves volt, amikor a szüleivel kiköltöztek Amerikába. Megtanulta az angolt, mert kellett neki. 4-5 év múlva hazajöttek. Most 26 éves és az akkor magára szedett angoltudása olyan alapot adott neki, hogy kis gyakorlással tökéletesen elboldogul, fordít, beszél, ért mindent.
Én elsőtől kezdve tanultam (tanították) a németet. Nem vagyok belőle perfekt, egyáltalán. De az alap mondatszerkezeteket, szavakat úgy érzem sosem fogom tudni elfelejteni, még ha szóban sajnos nem is használom mindig helyesen.
(Egyszer beszélgettem egy török lánnyal, a német volt ugye a közös nyelv. A mondanivalóm végén jöttem rá, hogy végig jelenben dumáltam, holott múlt időt kellett volna használnom. Mondtam is neki, hogy jól elcsesztem a nyelvtant, de megértette, és aztán mindketten röhögtünk rajta - ő is ugyanúgy elrontotta mindig. )
"...megfordulok, s álmodom,
egy másvilágba távozom..."
Olosta válaszolt a következő témában: Gondolatok
Rabyn írta: Én azt is hibának tartom az itteni nyelvoktatásban, hogy már elsőben, sőt oviban elkezdik a gyerekeket egy másik nyelvre oktatni, néha kettőre, holott még a sajátját sem beszéli rendesen. A húgom még mindig tud egy dalocskát franciául, mert megtanították neki oviban, de ennyi.
Szerintem egy gyereket minél előbb el kell kezdeni idegen nyelvre tanítani, mert fiatalabb korban hamarabb tanul az ember, és jobban meg is marad.
Másodunokatestvérem, Marie, picibaba kora óta Németországban él a szüleivel (mindketten magyarok). Otthon mindig magyarul beszéltek eleinte, csak akkor váltottak németre, ha német ismerős ment hozzájuk. Persze tévét németül nézett a gyerek, de ennyi volt az össz, amit óvodás koráig hallott. Óvodában viszont már németül kellett neki is kommunikálni, hogy az óvónéni és a többi gyerek megértse. És csodák csodája, ment neki.
Most lesz kilenc éves, a német gyakorlatilag már ugyanolyan anyanyelve, mint a magyar. Most már kicsit többet beszélnek otthon is németül, de leginkább csak akkor ha az iskoláról esik szó, vagy magyar ismerős van náluk, és Marie nem akarja, hogy más is megértse rajta és a szülein kívül, hogy mit akar mondani (akkor volt gondban, amikor én és egy német ismerős is volt náluk, hirtelen nem tudta, hogy milyen nyelven is szólaljon meg
).Angolul is tanul már. Nem a szülei erőltették, nem is az iskolában, hanem ő maga akarta.
Viszont kicsit megrökönyödtem, mikor kiderült, hogy nem tud magyarul olvasni. De aztán az anyja elmondta, hogy nem akarják neki erőltetni, mert Németországban élnek, nem is kívánnak hazajönni, tehát a gyereknek is ott kell boldogulnia. Első, hogy németül tanuljon meg tökéletesen.
Ám a kicsilány teljesen magától döntött úgy, hogy meg akar tanulni magyarul olvasni. Mikor hazajöttem, már elkezdte, szerintem mostanra már nagyon jól megy neki.
Van egy ismerősöm: 6-7 éves volt, amikor a szüleivel kiköltöztek Amerikába. Megtanulta az angolt, mert kellett neki. 4-5 év múlva hazajöttek. Most 26 éves és az akkor magára szedett angoltudása olyan alapot adott neki, hogy kis gyakorlással tökéletesen elboldogul, fordít, beszél, ért mindent.
Én elsőtől kezdve tanultam (tanították) a németet. Nem vagyok belőle perfekt, egyáltalán. De az alap mondatszerkezeteket, szavakat úgy érzem sosem fogom tudni elfelejteni, még ha szóban sajnos nem is használom mindig helyesen.
(Egyszer beszélgettem egy török lánnyal, a német volt ugye a közös nyelv. A mondanivalóm végén jöttem rá, hogy végig jelenben dumáltam, holott múlt időt kellett volna használnom. Mondtam is neki, hogy jól elcsesztem a nyelvtant, de megértette, és aztán mindketten röhögtünk rajta - ő is ugyanúgy elrontotta mindig.
) "...megfordulok, s álmodom,
egy másvilágba távozom..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368856
Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Gondolatok
Azt a ful/full ügyet én is sokszor elrontom...
Azért egyébként kell az a nyelvtan pár dolog megértéséhez. Persze, egyes részek az embernek fel se tűnnek, de lehet, hogy ha nem tanultunk volna magyar nyelvtant egy kicsit se, nehezebb lenne. Például akinek az anyanyelvében a ragozás elég minimálisan van jelen, annak nehezebb lesz megérteni, hogy a másik nyelvben ez minek, és hogyan is működik egyáltalán. Meg az iskolai órákon sokszor a tanár igyekezete ellenére sem sikerül eléggé a kommunikációra fektetni a hangsúlyt, mert azt mondja, csoportmunka, és a csoport beszél egymás közt magyarul, szóval akkor már legalább valamit hadd tanítson meg szegény.
Vicces ez a kapcsolat a matekkal (amire egyébként NEM úgy kell készülni, hogy megtanulod a definíciókat, hanem úgy, hogy gyakorolsz, legalábbis ha nem nagyon katasztrófa a tanár - vagyis kis elmélet, sok gyakorlat, tehát mégis olyan, mint a nyelvtanulás
), mert nekem mindig azt mondja az apám, hogy a zenei hallással van kapcsolatban a nyelvérzék, és mivel örököltem tőle a botfülűséget, felejtsem el, hogy valaha zenéhez vagy idegen nyelvekhez sok közöm legyen.
Számomra nagyon megszokott, hogy valakivel, akivel nem, vagy alig beszélünk közös nyelvet, meg kell értetni magam, kézzel-lábbal, hat különböző nyelvből összeszedegetett szavakkal, sánta angol mondatokkal. És ez természetes, hiszen a cél a kommunikáció. Amikor Berlinben voltam, minden beszélgetést azzal kezdtem, hogy közöltem velük szépen, nyelvtanilag helyesen németül, hogy én márpedig nem beszélek németül, és aztán már mondtam, ahogy sikerült. Ami feszélyez, az az, ha egy másik magyar van jelen, aki nálam jobban tud az adott nyelven, mondjuk éppen angolul. (A tanóra kevésbé, mert ez a tanárra nem vonatkozik - ott elvárja, hogy angolul beszéljek, és neki kell megtanítania rá, ha rosszul megy, tanítson máshogy - viszont ha már nagyon el akarok mondani neki valamit, úgyis magyarra váltok) Akkor aztán nem nagyon merek megszólalni, mert tudom, hogy ő észrevenné a hibákat, és előtte szégyellném a bénázást, sokkal egyszerűbb, ha beszélek magyarul, majd ő lefordítja.
Egyébként a németet szerintem kevésbé merném próbálgatni, ha egyáltalán tudnék még angol szavaktól mentes német mondatot összerakni. Mert a névelőkből semmire nem emlékszem, és ott a legegyszerűbb mondatban is fontos lenne a névelő. És az egy dolog, ha angolból lehagyom azt a kevés ragozást is, ami van, de németből ki kéne választani, hogy most der, die vagy das, és azt kéne elkezdeni próbálni ragozni, brrr... Éljen a sehr gut minősítésű Sprachprüfungom
Azért egyébként kell az a nyelvtan pár dolog megértéséhez. Persze, egyes részek az embernek fel se tűnnek, de lehet, hogy ha nem tanultunk volna magyar nyelvtant egy kicsit se, nehezebb lenne. Például akinek az anyanyelvében a ragozás elég minimálisan van jelen, annak nehezebb lesz megérteni, hogy a másik nyelvben ez minek, és hogyan is működik egyáltalán. Meg az iskolai órákon sokszor a tanár igyekezete ellenére sem sikerül eléggé a kommunikációra fektetni a hangsúlyt, mert azt mondja, csoportmunka, és a csoport beszél egymás közt magyarul, szóval akkor már legalább valamit hadd tanítson meg szegény.
Vicces ez a kapcsolat a matekkal (amire egyébként NEM úgy kell készülni, hogy megtanulod a definíciókat, hanem úgy, hogy gyakorolsz, legalábbis ha nem nagyon katasztrófa a tanár - vagyis kis elmélet, sok gyakorlat, tehát mégis olyan, mint a nyelvtanulás
), mert nekem mindig azt mondja az apám, hogy a zenei hallással van kapcsolatban a nyelvérzék, és mivel örököltem tőle a botfülűséget, felejtsem el, hogy valaha zenéhez vagy idegen nyelvekhez sok közöm legyen.Számomra nagyon megszokott, hogy valakivel, akivel nem, vagy alig beszélünk közös nyelvet, meg kell értetni magam, kézzel-lábbal, hat különböző nyelvből összeszedegetett szavakkal, sánta angol mondatokkal. És ez természetes, hiszen a cél a kommunikáció. Amikor Berlinben voltam, minden beszélgetést azzal kezdtem, hogy közöltem velük szépen, nyelvtanilag helyesen németül, hogy én márpedig nem beszélek németül, és aztán már mondtam, ahogy sikerült. Ami feszélyez, az az, ha egy másik magyar van jelen, aki nálam jobban tud az adott nyelven, mondjuk éppen angolul. (A tanóra kevésbé, mert ez a tanárra nem vonatkozik - ott elvárja, hogy angolul beszéljek, és neki kell megtanítania rá, ha rosszul megy, tanítson máshogy - viszont ha már nagyon el akarok mondani neki valamit, úgyis magyarra váltok) Akkor aztán nem nagyon merek megszólalni, mert tudom, hogy ő észrevenné a hibákat, és előtte szégyellném a bénázást, sokkal egyszerűbb, ha beszélek magyarul, majd ő lefordítja.
Egyébként a németet szerintem kevésbé merném próbálgatni, ha egyáltalán tudnék még angol szavaktól mentes német mondatot összerakni. Mert a névelőkből semmire nem emlékszem, és ott a legegyszerűbb mondatban is fontos lenne a névelő. És az egy dolog, ha angolból lehagyom azt a kevés ragozást is, ami van, de németből ki kéne választani, hogy most der, die vagy das, és azt kéne elkezdeni próbálni ragozni, brrr... Éljen a sehr gut minősítésű Sprachprüfungom
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368853
Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Gondolatok
Na ja, a nyelvtan fontossága és szerepe... Kicsit hasonló az, hogy az angolt idegennyelvként tanulók helyesírása átlagban sokkal jobb, mint az angol anyanyelvűeké, mivel az előbbiek egyszerre tanulják meg a szavak jelentését és írásképét, míg egy angol számára egyáltalán nem világos, hogy a beautiful az miért nem beautifull, hogy csak az egyik leggyakoribb példát mondjam. (A -ful végű mellékneveket gyakran összetett szóként értelmezik, -teli értelemben.)
Amikor Ermanno barátom próbált magyarul tanulni, több napig próbáltuk elmagyarázni neki, hogy mi az a tárgyas ragozás, és minek az. Mivel az olaszban nincs ilyen, és nyelvtant nem nagyon tanultak, semmire sem mentünk vele. De ez még nem jelenti azt, hogy a nyelvtan az isten, és alá kell rendelni a beszédtanulásnak, hanem tényleg az kellene, amit Kincső és Esgal mond: sikerélmény-zuhatag, hogy élvezze az ember a nyelvtanulást.
Amúgy, Kincső, nekem határozottan tetszett, hogy nem bírtál az angolról leállni. (És mindezt egy olyan szerpentinen lefelé élvezhettük, amin a zergék is csak csukott szemmel, tapogatózva mernek lemenni... Határozott Caradhras-feeling volt, bár szerencsére hó nélkül.)
Amikor Ermanno barátom próbált magyarul tanulni, több napig próbáltuk elmagyarázni neki, hogy mi az a tárgyas ragozás, és minek az. Mivel az olaszban nincs ilyen, és nyelvtant nem nagyon tanultak, semmire sem mentünk vele. De ez még nem jelenti azt, hogy a nyelvtan az isten, és alá kell rendelni a beszédtanulásnak, hanem tényleg az kellene, amit Kincső és Esgal mond: sikerélmény-zuhatag, hogy élvezze az ember a nyelvtanulást.
Amúgy, Kincső, nekem határozottan tetszett, hogy nem bírtál az angolról leállni.
(És mindezt egy olyan szerpentinen lefelé élvezhettük, amin a zergék is csak csukott szemmel, tapogatózva mernek lemenni... Határozott Caradhras-feeling volt, bár szerencsére hó nélkül.) Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368851
Írta: Kincső
Hehe, szerencsétlen hazafele-kocsitársaim meg Ádám mint nemalvótárs el tudnák mesélni, h. Szlovéniából hazafelé meg utolsó hajnalban egy nemalvós-átbeszélgetett éjszaka után reflexből angolul gondolkoztam és beszéltem, koncentrálnom kellett rá h. magyarul szólaljak meg... 3 nap után, úgy hogy előtte fél évig csak olaszoztam, angollal minimális szinten találkoztam. Oké, első félévben meg készültem a nyelvvizsgára, szal rápörögtem most csak a gondolkodás-átállásra mondtam példát.
Egyébként akinek egy nyelvvel problémája van, és még nem próbált másikat, az olvassa el a lenti élményeket, és jöjjön rá, h. egy másik nyelv akár simán is mehet neki! Főleg ha túl sokat / rossz tanártól tanult valaki, akkor általában pszichés görcs alakul ki (szerintem), hogy "éneztneeeemtuuudoooom", nekem is volt egy osztálytársam aki gyűlölte az angolt, az olaszt viszont szerette, így tanulni is hajlandó volt (pedig állítom h. középfokúig az olasz nyelvtan nehezebb az egyeztetések miatt), és simán lerakta a középfokút, pedig angolt alsó óta tanult, olaszt összesen 5 évig de 4 tanárral.
A nyelvtanhoz... egy jó tanárnak valószínűleg figyelnie kéne arra, hogy melyik diáknak mi az egyszerűbb, és biztosítani a sikerélményt. Ha nekem egyszer elmondták, h.pl. a present perfectet úgy képezzük, hogy have + 3. alak, akkor megjegyeztem és tudtam. Nyilván nem tudtam rögtön helyesen használni mindig, de legalább azt tudtam biztosan, hogyan képezzük, ahhoz nem kell igazán logika sem... Azt viszont ne haragudjatok, de nem értem, h. miért kell úgy hozzáállni - ahogy sok osztálytársam - hogy csakazértsem ülök le megtanulni egy szabályt sem, holott tudom h. akkor a gyakorlati része se fog menni... Visszatérve a sikerélményre: abban igaza van Esgalnak, hogy akinek nem megy könnyen a nyelvtan, annak biztosítani kell a lehetőséget h. beszéljenbeszéljenbeszéljen, ha hibásan is, és megdicsérni érte. Akinek viszont a nyelvtan megy könnyebben, annak abban biztosítani a sikerélményt... persze ha 17 fős csoportok vannak mint nálunk volt eleinte, úgy nehezebb...
De idegen nyelvnél, hacsak nem vagy olyan mákos, mint pl. Gandalf volt, hogy anyanyelvi környezetben tanulj, akkor nem hivatkozhatsz arra h. "de az anyanyelvűek is megtanulják nyelvtantudás nélkül..." - aha, de körülöttük mindenki azon a nyelven beszél, aránylag helyesen... nem kell rögtön minden nüanszot tudni, de az egyszerűbb szerkezeteket igenis muszáj megjegyezni. Magyarul is rádszóltak, hogy nem "eszek a uborkából" hanem "eszem az uborkából" meg nem "mindenki tudhassa" hanem "tudhatja" és társai... és egy idő után már meg is indokolták, hogy miért...
Ja és még egy dolog a nyelvtanhoz: Oxfordban mondták az anyanyelvű tanáraink, hogy az angol iskolákban nem tanítják a saját nyelvük nyelvtanát, ennek viszont komoly hátránya, hogy egyrészt a saját nyelvüket néha hibásan beszélik (ha egyszer nem tudják tudatosan kijavítani), másrészt sokkal nehezebben tanulnak meg idegen nyelvet. Mert azért elég sok analógia van nyelvtani szerkezetekben, még a magyarhoz is találsz, de pl. ha két indoeurópai nyelvet nézel, mégtöbb...
Persze hozzá kell tenni, hogy ugyanezek a tanárok jópár olyan kisebb, kivétel-jellegű szabályra, amit mi sokországból érkezett diákok mondtunk, h. számos helyen így és így tanítják, azt mondták h. használatban nem úgy van vagy már nincs úgy, úgyhogy inkább beszéljünkbeszéljünkbeszéljünk
"...asztaltalan szó-malaszttal..."
Kincső válaszolt a következő témában: Gondolatok
Nessa írta: Mellesleg egy idő után úgy ráállt az agyam, hogy itthon is németül meg angolul akartam megszólalni, ha valamit kérdeztek tőlem
Hehe, szerencsétlen hazafele-kocsitársaim meg Ádám mint nemalvótárs el tudnák mesélni, h. Szlovéniából hazafelé meg utolsó hajnalban egy nemalvós-átbeszélgetett éjszaka után reflexből angolul gondolkoztam és beszéltem, koncentrálnom kellett rá h. magyarul szólaljak meg... 3 nap után, úgy hogy előtte fél évig csak olaszoztam, angollal minimális szinten találkoztam. Oké, első félévben meg készültem a nyelvvizsgára, szal rápörögtem
most csak a gondolkodás-átállásra mondtam példát. Egyébként akinek egy nyelvvel problémája van, és még nem próbált másikat, az olvassa el a lenti élményeket, és jöjjön rá, h. egy másik nyelv akár simán is mehet neki! Főleg ha túl sokat / rossz tanártól tanult valaki, akkor általában pszichés görcs alakul ki (szerintem), hogy "éneztneeeemtuuudoooom", nekem is volt egy osztálytársam aki gyűlölte az angolt, az olaszt viszont szerette, így tanulni is hajlandó volt (pedig állítom h. középfokúig az olasz nyelvtan nehezebb az egyeztetések miatt), és simán lerakta a középfokút, pedig angolt alsó óta tanult, olaszt összesen 5 évig de 4 tanárral.
A nyelvtanhoz... egy jó tanárnak valószínűleg figyelnie kéne arra, hogy melyik diáknak mi az egyszerűbb, és biztosítani a sikerélményt. Ha nekem egyszer elmondták, h.pl. a present perfectet úgy képezzük, hogy have + 3. alak, akkor megjegyeztem és tudtam. Nyilván nem tudtam rögtön helyesen használni mindig, de legalább azt tudtam biztosan, hogyan képezzük, ahhoz nem kell igazán logika sem... Azt viszont ne haragudjatok, de nem értem, h. miért kell úgy hozzáállni - ahogy sok osztálytársam - hogy csakazértsem ülök le megtanulni egy szabályt sem, holott tudom h. akkor a gyakorlati része se fog menni... Visszatérve a sikerélményre: abban igaza van Esgalnak, hogy akinek nem megy könnyen a nyelvtan, annak biztosítani kell a lehetőséget h. beszéljenbeszéljenbeszéljen, ha hibásan is, és megdicsérni érte. Akinek viszont a nyelvtan megy könnyebben, annak abban biztosítani a sikerélményt... persze ha 17 fős csoportok vannak mint nálunk volt eleinte, úgy nehezebb...
De idegen nyelvnél, hacsak nem vagy olyan mákos, mint pl. Gandalf volt, hogy anyanyelvi környezetben tanulj, akkor nem hivatkozhatsz arra h. "de az anyanyelvűek is megtanulják nyelvtantudás nélkül..." - aha, de körülöttük mindenki azon a nyelven beszél, aránylag helyesen... nem kell rögtön minden nüanszot tudni, de az egyszerűbb szerkezeteket igenis muszáj megjegyezni. Magyarul is rádszóltak, hogy nem "eszek a uborkából" hanem "eszem az uborkából" meg nem "mindenki tudhassa" hanem "tudhatja" és társai... és egy idő után már meg is indokolták, hogy miért...
Ja és még egy dolog a nyelvtanhoz: Oxfordban mondták az anyanyelvű tanáraink, hogy az angol iskolákban nem tanítják a saját nyelvük nyelvtanát, ennek viszont komoly hátránya, hogy egyrészt a saját nyelvüket néha hibásan beszélik (ha egyszer nem tudják tudatosan kijavítani), másrészt sokkal nehezebben tanulnak meg idegen nyelvet. Mert azért elég sok analógia van nyelvtani szerkezetekben, még a magyarhoz is találsz, de pl. ha két indoeurópai nyelvet nézel, mégtöbb...
Persze hozzá kell tenni, hogy ugyanezek a tanárok jópár olyan kisebb, kivétel-jellegű szabályra, amit mi sokországból érkezett diákok mondtunk, h. számos helyen így és így tanítják, azt mondták h. használatban nem úgy van vagy már nincs úgy, úgyhogy inkább beszéljünkbeszéljünkbeszéljünk
"...asztaltalan szó-malaszttal..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368848
Írta: Sötét Úr
Ugyanez van az idegen nyelvekkel is. Nyüstölnek a sok lexikális dologgal, agyon stresszelnek, hiába. Az eredménye pedig az, amit érzel - tapasztalsz. Nem akarok személyeskedni (tisztellek és szeretlek, és semmi piszkálódási szándék nincs bennem), de ahogy megismertelek, benned alapból megvan az ilyenek elleni lázadás, és gyanítom, hogy ez az egyik legfőbb akadálya annak, hogy hatékonyan tanulj egy nyelvet. Nem tudatosan gondolom - egyszerűen kialakult benned a gát. De ettől sajnos még ez nem jó, és a világ tényleg olyan, hogy kell nyelveket beszélni. (Én sem veszek fel olyan alkalmazottat, aki nem tud angolul legalább annyit, hogy bemutatkozzon, és közölje, hogy házon kívül vagyok, nem tud a telefonhoz hívni.)
A nyelvtan egyébként valóban fontos dolog, és sajnos utólag nem lehet úgy megtanulni, mintha eleve arra épít az ember. Csak éppen a hangsúlyt nagyon elveszítették az oktatásban. Ezért is jó módszer a rajzfilmcsatorna és a zenehallgatás, és én még egyet ide sorolnék: a kisgyerekeknek szóló mesekönyveket. Egyszerű nyelvtaniszerkezetek vannak bennük, és aranyos történetek (jobb esetben), és az anyanyelvű beszélők is valójában így tanulják a nyelvüket - ha pedig nekik bevált, amikor még szó szerint egyetlen nyelvet sem tudtak, miért ne válna be nekünk?
Az általatok emlegetett kudarcélményt nálam az orosz nyelv hozta meg. Tizenhárom évig tanultam, és komoly gondot jelent, ha egy pohár vizet kell kérnem. Pedig nagy szükségem lenne a szláv nyelvekre, főleg a szlovákra, amihez az orosz akár alap is lehetne... Én is egyértelműen az iskolai oktatást hibáztatom ezért, mert az nem lehet, hogy általánosban még kitűnő voltam oroszból, és akár beszéltem is, ha kellett, aztán amíg gimnáziumba jártam, megváltozott a nyelv, és már nem volt jó, amit addig tanultam...
Amit Esgal írt a zenehallgatásról, arra is van személyes tapasztalatom. Amikor angol érettségi előtt álltam, rengeteget hallgattam a Simon & Garfunkel Central Park-i koncertlemezét: fejhallgató fel, szövegek előttem (egy ideig), és együtt énekeltem velük a dalokat (a család meg menekült - amúgy sem tudok énekelni, hát még fejhallgatóval). Az eredménye az lett, hogy külföldön meg szokták kérdezni, hogy mit keresek a magyar csoportban, és az angolok azt, hogy mennyi ideig éltem Amerikában, az amerikaiak azt, hogy mennyi ideig éltem Angliában. (Az ausztálok meg azt, hogy kérek-e még egy sört...) És nem azért, mert olyan jól beszélek, hanem azért, mert az ilyen együtténeklések kialakítottak egy olyan, magyarokra nem jellemző akcentust, amit nem tudnak hová tenni.
Idhren: a cockney-hoz gratula!
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Gondolatok
Az a gyanúm, Rabyn, hogy te is megtanultál egy nyelvet úgy, hogy hasznod származzon belőle. Történetesen a magyart, a világ egyik legnehezebb nyelvét. Tény, hogy nem beszéled tökéletesen, a Rigó utcában legfeljebb gyenge hármast kaphatnál (ha jóindulatúak éppen), de kit érdekel? Senki sem beszéli tökéletesen, viszont megértünk jól, ez van. Tudod a logikáját? Nem? Na és?Rabyn írta: Szerintem én vagyok a tipikus példája annak, hogy létezik az az embertípus akit nem lehet megtanítani egy nyelven úgy beszélni, hogy abból haszna is származzon.
Ugyanez van az idegen nyelvekkel is. Nyüstölnek a sok lexikális dologgal, agyon stresszelnek, hiába. Az eredménye pedig az, amit érzel - tapasztalsz. Nem akarok személyeskedni (tisztellek és szeretlek, és semmi piszkálódási szándék nincs bennem), de ahogy megismertelek, benned alapból megvan az ilyenek elleni lázadás, és gyanítom, hogy ez az egyik legfőbb akadálya annak, hogy hatékonyan tanulj egy nyelvet. Nem tudatosan gondolom - egyszerűen kialakult benned a gát. De ettől sajnos még ez nem jó, és a világ tényleg olyan, hogy kell nyelveket beszélni. (Én sem veszek fel olyan alkalmazottat, aki nem tud angolul legalább annyit, hogy bemutatkozzon, és közölje, hogy házon kívül vagyok, nem tud a telefonhoz hívni.)
A nyelvtan egyébként valóban fontos dolog, és sajnos utólag nem lehet úgy megtanulni, mintha eleve arra épít az ember. Csak éppen a hangsúlyt nagyon elveszítették az oktatásban. Ezért is jó módszer a rajzfilmcsatorna és a zenehallgatás, és én még egyet ide sorolnék: a kisgyerekeknek szóló mesekönyveket. Egyszerű nyelvtaniszerkezetek vannak bennük, és aranyos történetek (jobb esetben), és az anyanyelvű beszélők is valójában így tanulják a nyelvüket - ha pedig nekik bevált, amikor még szó szerint egyetlen nyelvet sem tudtak, miért ne válna be nekünk?
Az általatok emlegetett kudarcélményt nálam az orosz nyelv hozta meg. Tizenhárom évig tanultam, és komoly gondot jelent, ha egy pohár vizet kell kérnem. Pedig nagy szükségem lenne a szláv nyelvekre, főleg a szlovákra, amihez az orosz akár alap is lehetne... Én is egyértelműen az iskolai oktatást hibáztatom ezért, mert az nem lehet, hogy általánosban még kitűnő voltam oroszból, és akár beszéltem is, ha kellett, aztán amíg gimnáziumba jártam, megváltozott a nyelv, és már nem volt jó, amit addig tanultam...
Amit Esgal írt a zenehallgatásról, arra is van személyes tapasztalatom. Amikor angol érettségi előtt álltam, rengeteget hallgattam a Simon & Garfunkel Central Park-i koncertlemezét: fejhallgató fel, szövegek előttem (egy ideig), és együtt énekeltem velük a dalokat (a család meg menekült - amúgy sem tudok énekelni, hát még fejhallgatóval). Az eredménye az lett, hogy külföldön meg szokták kérdezni, hogy mit keresek a magyar csoportban, és az angolok azt, hogy mennyi ideig éltem Amerikában, az amerikaiak azt, hogy mennyi ideig éltem Angliában. (Az ausztálok meg azt, hogy kérek-e még egy sört...) És nem azért, mert olyan jól beszélek, hanem azért, mert az ilyen együtténeklések kialakítottak egy olyan, magyarokra nem jellemző akcentust, amit nem tudnak hová tenni.
Idhren: a cockney-hoz gratula!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368846
Írta: Nóli i linantea
If I promise not to kill you, can I have a hug?
Nóli i linantea válaszolt a következő témában: Gondolatok
Esgal: a cartoon network már nem angol 
Pedig néztem én is azon a címen hogy angolt tanulok... Mostmár kénytelen vagyok szimplán csak infantilizmusból nézni... 
A nyelvtanközpontú nyelvoktatásban még az a vicces, hogy ugye a nyelvtanoktatás magyarórán sem túl alapos általában, általános iskolában még csakcsak, de az arra jó csupán hogy legyen gimiig mit elfelejteni. Vagyis megleptük már néhányszor a nyelvtanárokat azzal hogy hiába mndja el nekünk hogy ez egy határozószó vagy akármi, ettől számunkra semmi sem lett világosabb
Nekem is nagyon meglepő volt a latintanulás először. Íme egy szó. Ezt tudod ragozni (ójeee...). Tudsz belőle szószerkezetet alkotni. (hurrá!) Mondatalkotásra nincs szükség...
Különben ehhez nem feltétlenül holt nyelv kell, elég egy öreg tanár is. Volt egy eltévelyedésem hogy ffelvettem faktnak az angol szaknyelvet, de a második félévére már nem mentem el. Ha valakinek aki most jött svédországból és perfekt angol 4est adnak... Nekem nem tökéletes a tudásom, ellenben jól kommunikálok, és én is 4est kaptam.
Pedig néztem én is azon a címen hogy angolt tanulok... Mostmár kénytelen vagyok szimplán csak infantilizmusból nézni... A nyelvtanközpontú nyelvoktatásban még az a vicces, hogy ugye a nyelvtanoktatás magyarórán sem túl alapos általában, általános iskolában még csakcsak, de az arra jó csupán hogy legyen gimiig mit elfelejteni. Vagyis megleptük már néhányszor a nyelvtanárokat azzal hogy hiába mndja el nekünk hogy ez egy határozószó vagy akármi, ettől számunkra semmi sem lett világosabb
Nekem is nagyon meglepő volt a latintanulás először. Íme egy szó. Ezt tudod ragozni (ójeee...). Tudsz belőle szószerkezetet alkotni. (hurrá!) Mondatalkotásra nincs szükség...
Különben ehhez nem feltétlenül holt nyelv kell, elég egy öreg tanár is. Volt egy eltévelyedésem hogy ffelvettem faktnak az angol szaknyelvet, de a második félévére már nem mentem el. Ha valakinek aki most jött svédországból és perfekt angol 4est adnak... Nekem nem tökéletes a tudásom, ellenben jól kommunikálok, és én is 4est kaptam.
If I promise not to kill you, can I have a hug?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368845
Írta: Tünde
"Anyává csakis a gyerek tehet - nem az apa"
Tünde válaszolt a következő témában: Gondolatok
Oroszt tanultam 8 évig. Sose tudtam csak a bemagolt, itt a Vörös tér, és ez található rajta szövegeket. Aztán egyszercsak, úgy 15 évre rá kikerültem a kereskedelembe, olyan helyre, ahol rengeteg orosz vásárolt. Ne tudjátok meg, egész jól elbeszélgettem velük. Jó nem Tolsztojról, de eladtam, meggyőztem, kedveskedtem.
Ha azt mondanák, hogy fél éven belül le kell tegyem belőle a középfokú nyelvvizsgát, szerintem még menne is, ha belehúznék. Emlékszem a nyelvtanra, legalábbis nagyrészére, és beugranak a szavak is. Múltkor néztem valamit oroszul a tv-ben, és majdnem megértettem mindent
Angolt 2 évig tanultam. Heti 2 x 1.5 órában. Semmit nem tudok belőle. A kiejtésemről már nem is beszélnék, a kemény orosz nyelv illett hozzám, ezt képtelen vagyok kiejteni. A szavak nem maradnak meg a fejemben, a nyelvtan meg annyira más mint az oroszban, hogy teljesen belekeveredek.
És igen. 41 évesen azért nincs munkám eddig főleg, mert nem tudok angolul, mint Rabyn apukája.
Ha azt mondanák, hogy fél éven belül le kell tegyem belőle a középfokú nyelvvizsgát, szerintem még menne is, ha belehúznék. Emlékszem a nyelvtanra, legalábbis nagyrészére, és beugranak a szavak is. Múltkor néztem valamit oroszul a tv-ben, és majdnem megértettem mindent
Angolt 2 évig tanultam. Heti 2 x 1.5 órában. Semmit nem tudok belőle. A kiejtésemről már nem is beszélnék, a kemény orosz nyelv illett hozzám, ezt képtelen vagyok kiejteni. A szavak nem maradnak meg a fejemben, a nyelvtan meg annyira más mint az oroszban, hogy teljesen belekeveredek.
És igen. 41 évesen azért nincs munkám eddig főleg, mert nem tudok angolul, mint Rabyn apukája.
"Anyává csakis a gyerek tehet - nem az apa"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368843
Írta: Esgal
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Esgal válaszolt a következő témában: Gondolatok
A magyar nyelvtanítás hibája bármiből a nyelvtan. Én amondó vagyok, a saját anyanyelvünket se úgy tanultuk meg, hogy anyu elkezdte, hogy ez egy határozószó, gyerekem... hanem ahogy jött. Szerintem direkt nem kell megtanulni a szerkezeteket és az időket, egy idő után, ha sokat hallod, és sokat beszélsz, rááll a füled, és pontosan érezni fogod, mi kell hova. Velem legalábbis ez van. De ha így állsz hozzá, akkor nem is kellenek hozzá speciálisan jó matekos képességek... van logikája, de azt nem kell tudni. Érezni kell.
A másik hiba szerintem a gyakoriság. Ha van heti kétszer 45 perc angolod, azzal a világon sehova nem mégy, elfelejted az egészet. Én most nyelvvizsga előtt elkezdtem egy ilyen intenzív tanfolyamot - napi 4 óra, hétfőtől csütörtökig. Most, így a harmadik hét közepén érzem igazán, mennyit lehet ezzel fejlődni; és én még nem is viszem túlzásba, mert még mindig dolgozhatnék többet itthon a dologgal.
És nem biztos, hogy a nehéz irodalommal kell kezdeni. Lassan közhely, de pl. nekünk majdnem minden valamirevaló angoltanárunk mondta már, hogy kapcsoljunk rá a cartoon networkre, vagy valami ilyen egyszerű kis hülyeségre, pont azért, mert egyszerű, de rögzülnek a használható szerkezetek. Elvileg még a zenehallgatás is jó, bár azért ezzel jobb vigyázni, dalszövegekben elég sok a költői helytelenírás is
(de pl. nyelvvizsgára Listening és Dictation feladatokra kiválóan lehet hiphoppal felkészülni ha azt megérted hallás után, és le is tudod írni, akkor mindent.)
Szóval, a lényeg az automatizmus és a hallás, nem a szabályok. Innen nézve nem is matematikai érzék kell hozzá, hanem inkább zenei - az nektek van
A másik hiba szerintem a gyakoriság. Ha van heti kétszer 45 perc angolod, azzal a világon sehova nem mégy, elfelejted az egészet. Én most nyelvvizsga előtt elkezdtem egy ilyen intenzív tanfolyamot - napi 4 óra, hétfőtől csütörtökig. Most, így a harmadik hét közepén érzem igazán, mennyit lehet ezzel fejlődni; és én még nem is viszem túlzásba, mert még mindig dolgozhatnék többet itthon a dologgal.
És nem biztos, hogy a nehéz irodalommal kell kezdeni. Lassan közhely, de pl. nekünk majdnem minden valamirevaló angoltanárunk mondta már, hogy kapcsoljunk rá a cartoon networkre, vagy valami ilyen egyszerű kis hülyeségre, pont azért, mert egyszerű, de rögzülnek a használható szerkezetek. Elvileg még a zenehallgatás is jó, bár azért ezzel jobb vigyázni, dalszövegekben elég sok a költői helytelenírás is
(de pl. nyelvvizsgára Listening és Dictation feladatokra kiválóan lehet hiphoppal felkészülni
ha azt megérted hallás után, és le is tudod írni, akkor mindent.)Szóval, a lényeg az automatizmus és a hallás, nem a szabályok. Innen nézve nem is matematikai érzék kell hozzá, hanem inkább zenei - az nektek van
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368840
Írta: Alyr Arkhon
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Alyr Arkhon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Én majdnem óvodás korom óta tanulom az angolt (jóanyámnak köszönhetően aki ezt tanítja) a gyerekdalokból máig perfekt vagyok (ha nem fontos hogy értelme is legyen hihetetlen mennyire jól meg tudtam jegyezni teljesen értelmetlen szövegeket, amiket így utólag próbálok visszafejteni mik is lehettek eredetileg) és nyári táborba is jártam ahol elvileg mindent angolul kellett mondani, meg ilyenek.
Meg Angliában is voltam már kétszer egy hétre, de itt sosem voltam rászorulva teljesen hogy én beszéljek.
Turistákkal Pesten egész jól elkommunikálok, de általában nem is nehéz (kedvenc kérdésem továbbra is amit egy jólszituált ötvenes úriember sütött el a boltban felém: "Excuse me, is this palinka?") sőt a sztaki szótár segítségével többé-kevésbé jútúbon is elkommentelgetek.
Meg persze ha olyanom van akkor filmeket is tudok eredeti nyelven nézni és általában értem, bár elsőre szeretem a felirat+angol verziót, másodszorra már belejavítanék a feliratba. (A Mátrixból többperces részleteket tudtam régebben idézni)
Jaigen, némi Tolkient is olvastam angolul, de az csak pár oldal volt.
Mivel az angolt elvileg itthon tanultam, iskolában németre írattak amit kezdettől fogva utáltam (utálok), talán pont a kényszerűsége miatt. De ezzel jól elérték, hogy egyik nyelven sem tudok, viszont mindkettőt keverem a másikkal.
A németből a hangzó szöveget sem értem, lévén hogy nem kínzom magam német tévével (nyilván kéne) a némettanáraim meg olyan hiheteten szintet beszéltek németből, hogy a született németek se értették amit mondanak.
Egyébként ha azt gondoljátok, hogy a nyelvtanítás rossz meg minden a nyelvtan, próbáljatok meg holt nyelveket tanulni.
És rájöttök, hogy az angol/német tanítás modern és beszédközpontú.
Egyébként a latint szeretem csak nem tudom. Legalábbis a szövegalkotás részét.
A fordítás is csak azért megy, mert némi logikával és egy szótárral is tud sikerülni, nem kell hozzá az összes declinatio meg coniugatio.
hihetetlen mennyire jól meg tudtam jegyezni teljesen értelmetlen szövegeket, amiket így utólag próbálok visszafejteni mik is lehettek eredetileg) és nyári táborba is jártam ahol elvileg mindent angolul kellett mondani, meg ilyenek.Meg Angliában is voltam már kétszer egy hétre, de itt sosem voltam rászorulva teljesen hogy én beszéljek.
Turistákkal Pesten egész jól elkommunikálok, de általában nem is nehéz (kedvenc kérdésem továbbra is amit egy jólszituált ötvenes úriember sütött el a boltban felém: "Excuse me, is this palinka?") sőt a sztaki szótár segítségével többé-kevésbé jútúbon is elkommentelgetek.
Meg persze ha olyanom van akkor filmeket is tudok eredeti nyelven nézni és általában értem, bár elsőre szeretem a felirat+angol verziót, másodszorra már belejavítanék a feliratba. (A Mátrixból többperces részleteket tudtam régebben idézni)
Jaigen, némi Tolkient is olvastam angolul, de az csak pár oldal volt.
Mivel az angolt elvileg itthon tanultam, iskolában németre írattak amit kezdettől fogva utáltam (utálok), talán pont a kényszerűsége miatt. De ezzel jól elérték, hogy egyik nyelven sem tudok, viszont mindkettőt keverem a másikkal.
A németből a hangzó szöveget sem értem, lévén hogy nem kínzom magam német tévével (nyilván kéne) a némettanáraim meg olyan hiheteten szintet beszéltek németből, hogy a született németek se értették amit mondanak.
Egyébként ha azt gondoljátok, hogy a nyelvtanítás rossz meg minden a nyelvtan, próbáljatok meg holt nyelveket tanulni.
És rájöttök, hogy az angol/német tanítás modern és beszédközpontú.
Egyébként a latint szeretem csak nem tudom. Legalábbis a szövegalkotás részét.
A fordítás is csak azért megy, mert némi logikával és egy szótárral is tud sikerülni, nem kell hozzá az összes declinatio meg coniugatio.
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368835
Írta: Gandalf
Gandalf válaszolt a következő témában: Gondolatok
Az én nyelvérzékem is a nullával egyenlő.
8 évesen kikerültem Németországba a családdal, és ott jártam fél évig általános iskolába. Ez egy nemzetközi osztály volt, volt ott Egybesült Államokból, Kanadából, Kínából és még ki tudja, honnan gyerekek, meg rajtam kívül volt egy magyar srác még. Én egy szót nem tudtam németül, soha nem is tanultam semmilyen nyelvet (8 évesen még nem is csoda, pláne a rendszerváltozás környékén), de a göttingeni osztályomban mindenki perfektül beszélt már németül. Egy kukkot nem értettem eleinte az órákból, és mindig a magyar fiúnak kelett segítenie nekem. Persze, ő néha visszaélt a helyzettel, pl. amikor arra bíztatott, mondjam azt órán a tanárnőnek, hogy Scheisse, meg hasonló módon ragadt rám a Gurke név is...
És németül kellett házit írnom, verseket megtanulnom, meg hasolnók, elég durva volt.
Mégsem itt tanultam meg németül igazából. A lakóhelyünkön lakott az egyik amerikai osztálytársam, és az 5 éves öccse. Nos, én az öccsel barátkoztam össze (ő is perfekt volt már németből), és állandóan együtt játszottunk Batman és Robint (én voltam Robin, kb. 2 fejjel nagyobb a kis Batmannél). Így tanultam meg beszélni.
Itthon persze, amikor a magyar sulimban elkezdtünk németül tanulni, én voltam az ász, aki kente-vágta, egészen addig, amíg nyelvtanban le nem hagytak a többiek, hiába beszéltem náluk jobban németül. Jártam akkor külön órákra is, hogy a nyelvtani tudásomat kicsiszolják. Pocsék nyelvérzékemnek köszönhetően a középfokú német nyelvvizsgát már gimiben raktam le. Ott olyan némettanárunk volt, akit Kaszásnak hívtunk, ő volt a magyartanár is. Valter von der Vogelweide-t, Goethe-t, Thomas Mann-t, Dürrenmatot németül kellett irodalomból olvasnunk, német memoriter volt minden német irodalmi műből.
Gimiben kezdtem el angolul tanulni, de mindig cserélődöt a tanári erő, így nem sok ragadt rám. Külön magánórákat kellett vennem egyetemistaként, hogy szerezzek egy alapfokút belőle a diplomámhoz a német mellé.
Egyetemen latinul kellett tanulnom, két és fél évig nyúztak vele, és állítom, semmi sem ragadt rám belőle, a harmadik declinationál elvesztettem a fonalat és azóta az első kettőt is elfelejtettem.
A németem azóta erősen megkopott, de ha kell, elboldogulok vele, az angolom még erősebben kopott, de majd tervezem fejleszteni.
8 évesen kikerültem Németországba a családdal, és ott jártam fél évig általános iskolába. Ez egy nemzetközi osztály volt, volt ott Egybesült Államokból, Kanadából, Kínából és még ki tudja, honnan gyerekek, meg rajtam kívül volt egy magyar srác még. Én egy szót nem tudtam németül, soha nem is tanultam semmilyen nyelvet (8 évesen még nem is csoda, pláne a rendszerváltozás környékén), de a göttingeni osztályomban mindenki perfektül beszélt már németül. Egy kukkot nem értettem eleinte az órákból, és mindig a magyar fiúnak kelett segítenie nekem. Persze, ő néha visszaélt a helyzettel, pl. amikor arra bíztatott, mondjam azt órán a tanárnőnek, hogy Scheisse, meg hasonló módon ragadt rám a Gurke név is...
És németül kellett házit írnom, verseket megtanulnom, meg hasolnók, elég durva volt.
Mégsem itt tanultam meg németül igazából. A lakóhelyünkön lakott az egyik amerikai osztálytársam, és az 5 éves öccse. Nos, én az öccsel barátkoztam össze (ő is perfekt volt már németből), és állandóan együtt játszottunk Batman és Robint (én voltam Robin, kb. 2 fejjel nagyobb a kis Batmannél). Így tanultam meg beszélni.
Itthon persze, amikor a magyar sulimban elkezdtünk németül tanulni, én voltam az ász, aki kente-vágta, egészen addig, amíg nyelvtanban le nem hagytak a többiek, hiába beszéltem náluk jobban németül. Jártam akkor külön órákra is, hogy a nyelvtani tudásomat kicsiszolják. Pocsék nyelvérzékemnek köszönhetően a középfokú német nyelvvizsgát már gimiben raktam le. Ott olyan némettanárunk volt, akit Kaszásnak hívtunk, ő volt a magyartanár is. Valter von der Vogelweide-t, Goethe-t, Thomas Mann-t, Dürrenmatot németül kellett irodalomból olvasnunk, német memoriter volt minden német irodalmi műből.
Gimiben kezdtem el angolul tanulni, de mindig cserélődöt a tanári erő, így nem sok ragadt rám. Külön magánórákat kellett vennem egyetemistaként, hogy szerezzek egy alapfokút belőle a diplomámhoz a német mellé.
Egyetemen latinul kellett tanulnom, két és fél évig nyúztak vele, és állítom, semmi sem ragadt rám belőle, a harmadik declinationál elvesztettem a fonalat és azóta az első kettőt is elfelejtettem.
A németem azóta erősen megkopott, de ha kell, elboldogulok vele, az angolom még erősebben kopott, de majd tervezem fejleszteni.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja - 16 éve 2 hónapja #368834
Írta: Idhren
Jaja!!
Én is azt hittem, mint Rabyn, hogy nulla a nyelvérzékem. 12 évet tanultam franciául. Nyelvtan oké. Volt. De hogy meg is kéne szólalni?
Angolt 4 évig tanultam, de már rég elfelejtettem, mire kijöttem. Az összes lehető hibát sztem elkövettem a beszédemben az első hónapban.
És lássatok csodát. Most hétvégén jöttem rá, hogy ÉRTEK (mint a Cockney-t, mert az amcsi angol értése eddig is ment )!!! És ami még jobb, hogy BESZÉLEK!! ÉN!! És a nálam magasabb szintű vizsgát letevő barátnőm csak tátog, ahogy fo5om a szót... és ez aaaakora nagy boldogság lufi, hogy a rózsaszínnel vetekszik
Itthon a nyelvtanítás nagy baja:
- orozból átképzett farnciatanárok, hát most őszintén, milyen jövője van ennek?
- no beszéd!
- túl alapos nyelvtan, már az elején
Igazából nem érdekel, hogy hibásan beszélek, ha megértik. Először jöjjön a szöveg, meg a hallás utáni rögzülés. Ha a nyelvtanon kell gondolkoznom, már rég rossz...
Mennyi sokat írtam, bocsi érte, de még friss az élmény
Ja, és nekem 2 nyelvvizsga a feltétel...
Szeretlek Titeket Béláim!!!
Idhren válaszolt a következő témában: Gondolatok
Estel Adániel írta: És pontosan ez az, amin a nem gyakorlás nem mozdít előre semmit.
(Bezzeg a mélyvíz... :look: majd kérdezd csak meg Idhrent, ha hazajött! :itscool:)
Jaja!!
Én is azt hittem, mint Rabyn, hogy nulla a nyelvérzékem. 12 évet tanultam franciául. Nyelvtan oké. Volt. De hogy meg is kéne szólalni?
Angolt 4 évig tanultam, de már rég elfelejtettem, mire kijöttem. Az összes lehető hibát sztem elkövettem a beszédemben az első hónapban.
És lássatok csodát. Most hétvégén jöttem rá, hogy ÉRTEK (mint a Cockney-t, mert az amcsi angol értése eddig is ment
)!!! És ami még jobb, hogy BESZÉLEK!! ÉN!! És a nálam magasabb szintű vizsgát letevő barátnőm csak tátog, ahogy fo5om a szót... és ez aaaakora nagy boldogság lufi, hogy a rózsaszínnel vetekszik Itthon a nyelvtanítás nagy baja:
- orozból átképzett farnciatanárok, hát most őszintén, milyen jövője van ennek?
- no beszéd!
- túl alapos nyelvtan, már az elején
Igazából nem érdekel, hogy hibásan beszélek, ha megértik. Először jöjjön a szöveg, meg a hallás utáni rögzülés. Ha a nyelvtanon kell gondolkoznom, már rég rossz...
Mennyi sokat írtam, bocsi érte, de még friss az élmény
Ja, és nekem 2 nyelvvizsga a feltétel...
Szeretlek Titeket Béláim!!!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368827
Írta: Nessa
*csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
Nessa válaszolt a következő témában: Gondolatok
Magamból kiindulva könnyebb külföldivel beszélni valamilyen nyelven, mint egy tanárral. Ha vizsgáztatni akarnak, akkor teljesen leblokkolok, és szídnak is emiatt, hogy semmit nem tudok és nulla a szókincsem, nem fejezem ki magam elég választékosan.(angol az első nyelvem, második a német de ez mind2re igaz. Én eddig azt hittem, hogy nem tudok németül. És kiderült, hogy de ) Németországban, mikor 4en laktunk egy idegen családnál, és muszáj volt beszélni, meglepődtem saját magamon, hogy megy, mindkét nyelven. Ha az lett volna a nyelvvizsga, akkor biztos sokkal jobban sikerült volna. És tényleg tök jó érzés, hogy megértenek
És ők tudják értékelni, hogy próbálsz velük kapcsolatot teremteni. Mellesleg egy idő után úgy ráállt az agyam, hogy itthon is németül meg angolul akartam megszólalni, ha valamit kérdeztek tőlem
) Németországban, mikor 4en laktunk egy idegen családnál, és muszáj volt beszélni, meglepődtem saját magamon, hogy megy, mindkét nyelven. Ha az lett volna a nyelvvizsga, akkor biztos sokkal jobban sikerült volna. És tényleg tök jó érzés, hogy megértenek És ők tudják értékelni, hogy próbálsz velük kapcsolatot teremteni. Mellesleg egy idő után úgy ráállt az agyam, hogy itthon is németül meg angolul akartam megszólalni, ha valamit kérdeztek tőlem
*csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368822
Írta: Sötét Úr
Esetleg elóutíAAAaaargh!
Én a múltkoriban egy szerencsétlen olasz párt támadtam le a vonaton, amikor a kaller nem tudta megmondani nekik, hogy hanyadik megálló Kszomed (Csomád...). Egyik oldalról pánikoltam, mert ilyen szituációban még nem kellett olaszul beszélnem, másik oldalról hallatlanul élveztem, mert megérttettem magam, és őket is megértettem. Amúgy elég rendesen meg voltak illetődve, mert a veresi vonat még az olasz vonatokhoz képest is kész középkor. (Igaz, akkor nem voltak vonatok... Szlovénia után viszont nem merem azt mondani, hogy kész Balkán. Bár gyanítom, hogy Szlovénia nem is tartozik a Balkánhoz - több köze van már Ausztriához és Svájchoz.)
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Gondolatok
LódofdörinszAlyr írta: egyébkéntis hogy mondod ki angolul h LOTR?
Esetleg elóutíAAAaaargh! Én a múltkoriban egy szerencsétlen olasz párt támadtam le a vonaton, amikor a kaller nem tudta megmondani nekik, hogy hanyadik megálló Kszomed (Csomád...). Egyik oldalról pánikoltam, mert ilyen szituációban még nem kellett olaszul beszélnem, másik oldalról hallatlanul élveztem, mert megérttettem magam, és őket is megértettem. Amúgy elég rendesen meg voltak illetődve, mert a veresi vonat még az olasz vonatokhoz képest is kész középkor. (Igaz, akkor nem voltak vonatok... Szlovénia után viszont nem merem azt mondani, hogy kész Balkán. Bár gyanítom, hogy Szlovénia nem is tartozik a Balkánhoz - több köze van már Ausztriához és Svájchoz.)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368812
Írta: Olosta
"...megfordulok, s álmodom,
egy másvilágba távozom..."
Olosta válaszolt a következő témában: Gondolatok
Mikor Németországban voltam éreztem hasonlót, mint Attila: ültem a villamoson, vagy sétáltam az utcán, és hallgattam, ahogy körülöttem beszélnek az emberek. Eleinte csak az tetszett, hogy német beszédet hallok német emberek szájából (tudom, hogy nagyon perverz dolog ez, de én szeretem a német nyelvet 
). Aztán rájöttem, hogy értem is, amit mondanak! Hát ez a felismerés valami fantasztikus volt!
Nem gondolkodtam a szavakon, amiket hallottam, tudtam, hogy egyenként mindet ismerem, de nem akadtam fent azon, hogy mi mit is jelent pontosan, mégis értettem, amit mondanak.
Aztán elkezdtem én is beszélni. Eleinte úgy jártam ügyintézni, hogy előre felírtam magamnak a mondatokat, hogy mit akarok (egyik erasmusos társam ki is nevetett emiatt - na nem bántóan, csak nagyon viccesnek találta). A végén már úgy mentem be a bankba lemondani a számlámat (egyébként sokat szívtam a bankkal, szóval elég stresszes volt oda mindig bemászkálnom), hogy csak egy-két szakszót, amit nem ismertem, megnéztem a kis szótáramban, oszt uzsgyi, lesz, ahogy lesz.
Igazából pont a kint tartózkodásom végére jöttem bele a beszédbe (az értéssel már az elején sem volt sok problémám).
Most, hogy már hónapok óta nem használtam a német nyelvet, úgy érzem, rengeteget felejtettem, de azért nem lennék annyira megilletődve, ha ebben a pillanatban elém toppanna egy német, és beszélgetnem kéne vele.
Na, szóval ezzel a kisregénnyel csak azt akartam elmondani nektek, hogy mennyire fantasztikus érzés volt külföldön egyedül boldogulnom, és hogy mennyivel másabb egy anyanyelvűtől hallani egy nyelvet, mint egy magyar tanártól. (Arról nem is beszélve, hogy milyen vicces, amikor spanyolok, franciák, amerikaiak, törökök vagy éppen japánok beszélnek németül. )
Egyébként meg a nyelvtanulásnak nem az a jó módja, ha itthon egy magyar tanár próbál okítani, hanem az, amikor az ember élesben kényszerül rá egy nyelv elsajátítására. Szerintem.
). Aztán rájöttem, hogy értem is, amit mondanak! Hát ez a felismerés valami fantasztikus volt!Nem gondolkodtam a szavakon, amiket hallottam, tudtam, hogy egyenként mindet ismerem, de nem akadtam fent azon, hogy mi mit is jelent pontosan, mégis értettem, amit mondanak.
Aztán elkezdtem én is beszélni. Eleinte úgy jártam ügyintézni, hogy előre felírtam magamnak a mondatokat, hogy mit akarok (egyik erasmusos társam ki is nevetett emiatt - na nem bántóan, csak nagyon viccesnek találta). A végén már úgy mentem be a bankba lemondani a számlámat (egyébként sokat szívtam a bankkal, szóval elég stresszes volt oda mindig bemászkálnom), hogy csak egy-két szakszót, amit nem ismertem, megnéztem a kis szótáramban, oszt uzsgyi, lesz, ahogy lesz.
Igazából pont a kint tartózkodásom végére jöttem bele a beszédbe (az értéssel már az elején sem volt sok problémám).
Most, hogy már hónapok óta nem használtam a német nyelvet, úgy érzem, rengeteget felejtettem, de azért nem lennék annyira megilletődve, ha ebben a pillanatban elém toppanna egy német, és beszélgetnem kéne vele.
Na, szóval ezzel a kisregénnyel csak azt akartam elmondani nektek, hogy mennyire fantasztikus érzés volt külföldön egyedül boldogulnom, és hogy mennyivel másabb egy anyanyelvűtől hallani egy nyelvet, mint egy magyar tanártól. (Arról nem is beszélve, hogy milyen vicces, amikor spanyolok, franciák, amerikaiak, törökök vagy éppen japánok beszélnek németül.
)Egyébként meg a nyelvtanulásnak nem az a jó módja, ha itthon egy magyar tanár próbál okítani, hanem az, amikor az ember élesben kényszerül rá egy nyelv elsajátítására. Szerintem.
"...megfordulok, s álmodom,
egy másvilágba távozom..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368809
Írta: Attila
"And I see they think me and Netti real old. But I don't think us feel old at all. And us so happy. Matter of fact, I think this is the youngest us ever felt." /Alice Walker/
Attila válaszolt a következő témában: Gondolatok
Nem is olyan rég voltam az IKEA-ban, és egyszer csak megállított egy idős bácsi, és nem tudom, miért egy termékről kezdett el beszélgetni velem. Pont akkor mentem volna haza, már pakoltam össze a cuccokat, így sajnos nem tudtam neki segíteni, rettentően bepánikoltam, hogy úristen rámkérdezett, és én, és most mi lesz. Akkor megfogdtam, hogy többet nem lesz ilyen. Rá pár hétre jöttem haza Siófokról, és egy túristacsalád megállított, és elkezdtek hozzám beszélni angolul norvég akcentussal, később (miután egy kabinban foglaltunk helyet) derült ez ki, hogy ők norvégok. Jólehet, hogy csa néhány dolgot kérdezett, de annyira örültem neki, hogy egy más nemzetiségű emberrel kommunikáltam, egy más nyelven, és ez hihetetlenül jó érzés. Meg kell tanulni leküzdeni a kezdeti gátlásokatés onnantól kezdve már nem számít az, hogy az amit mondtál nyelvtanilag nem biztos, hogy rendben volt, viszont az, ohgy beszéltél, egy másik emberrel egy másik nyelven, fantasztikus érzés.
"And I see they think me and Netti real old. But I don't think us feel old at all. And us so happy. Matter of fact, I think this is the youngest us ever felt." /Alice Walker/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368801
Írta: Estel Adániel
Mornie utúlië! Believe and you will find your way
Mornie alantië! A promise lives within you now
Estel Adániel válaszolt a következő témában: Gondolatok
És pontosan ez az, amin a nem gyakorlás nem mozdít előre semmit.
(Bezzeg a mélyvíz... :look: majd kérdezd csak meg Idhrent, ha hazajött! :itscool:)
(Bezzeg a mélyvíz... :look: majd kérdezd csak meg Idhrent, ha hazajött! :itscool:)
Mornie utúlië! Believe and you will find your way
Mornie alantië! A promise lives within you now
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368797
Írta: Alyr Arkhon
Mit I'm a LOTR fan... (egyébkéntis hogy mondod ki angolul h LOTR? ) I am a member of the Hungarian Tolkien Society.
Amúgy mondom - elvben, írásban megy az angol, csak mire ugyanezt szóban összerakom rég megőszül az összes beszélgetőpartner.
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Alyr Arkhon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Esgal írta: Még annyit a témához, hogy mostanság már nem is nyelvvizsgákon se mindig követelik a nyelvhelyességet. Az Euro (amit elvileg én fogok letenni majd augusztus 30-án, szurkot kérek) esetében pl. szintén a kommunikációképességet nézik. Just chit-chat, be talkative - úgymond. Tök mindegy, miről, és hogyan, de folyamatosan és érthetően. Egy bizonyos tudásszint után egyébként nem hinném, hogy akkora marhaságot mondanál, de ha nem vagy biztos magadban, a kulcsszavak közlése akár szerkezet nélkül, vagy tőmondatokban is elég jó eséllyel azt jelenti majd, amit akarsz. Különben írásban én is szebben fogalmazok, beszédben meg épp a kockázat miatt igyekszem elkerülni pl. a bonyolultabb időket, szerkezeteket; szinte mindig sima jelent vagy múltat használok; igyekszem legalábbis így kihozni, mert abban biztosan nem tévedek. De valóban igaza van SÚnak, tréning kell hozzá. Spec. az angoltanárom most épp csodálkozik, mert az első héten egy szót se mertem kinyögni (gát), de már belerázódtam, és abba se hagyom (as I do it when I speak in Hungarian).
Különben ha a know és a now közötti különbség feltűnik, akkor már nem lehet akkora baj
Mit I'm a LOTR fan... (egyébkéntis hogy mondod ki angolul h LOTR?
) I am a member of the Hungarian Tolkien Society.Amúgy mondom - elvben, írásban megy az angol, csak mire ugyanezt szóban összerakom rég megőszül az összes beszélgetőpartner.
"Eala Earendel engla beorhtast
ofer middangeard monnum sended"
/Cynewulf/
"Nem táncol többé pázsiton
Aranyerdőben tündelány"
/SÚ/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368773
Írta: Kincső
"...asztaltalan szó-malaszttal..."
Kincső válaszolt a következő témában: Gondolatok
Ez volt a csel najó igazából nem volt szándékos, de miért tudnék gépelni angolul ha magyarul se tudok?
najó igazából nem volt szándékos, de miért tudnék gépelni angolul ha magyarul se tudok? "...asztaltalan szó-malaszttal..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368770
Írta: Esgal
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Esgal válaszolt a következő témában: Gondolatok
Még annyit a témához, hogy mostanság már nem is nyelvvizsgákon se mindig követelik a nyelvhelyességet. Az Euro (amit elvileg én fogok letenni majd augusztus 30-án, szurkot kérek) esetében pl. szintén a kommunikációképességet nézik. Just chit-chat, be talkative - úgymond. Tök mindegy, miről, és hogyan, de folyamatosan és érthetően. Egy bizonyos tudásszint után egyébként nem hinném, hogy akkora marhaságot mondanál, de ha nem vagy biztos magadban, a kulcsszavak közlése akár szerkezet nélkül, vagy tőmondatokban is elég jó eséllyel azt jelenti majd, amit akarsz. Különben írásban én is szebben fogalmazok, beszédben meg épp a kockázat miatt igyekszem elkerülni pl. a bonyolultabb időket, szerkezeteket; szinte mindig sima jelent vagy múltat használok; igyekszem legalábbis így kihozni, mert abban biztosan nem tévedek. De valóban igaza van SÚnak, tréning kell hozzá. Spec. az angoltanárom most épp csodálkozik, mert az első héten egy szót se mertem kinyögni (gát), de már belerázódtam, és abba se hagyom (as I do it when I speak in Hungarian).
Különben ha a know és a now közötti különbség feltűnik, akkor már nem lehet akkora baj és egyébként se hiszem, hogy egy "I am Alyr, and I am a LOTR fan" szintű mondat bármilyen rontás esetén is emlékeztethet Hasfelmetsző Jack coming outjára
Különben ha a know és a now közötti különbség feltűnik, akkor már nem lehet akkora baj
és egyébként se hiszem, hogy egy "I am Alyr, and I am a LOTR fan" szintű mondat bármilyen rontás esetén is emlékeztethet Hasfelmetsző Jack coming outjára Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
/Lucifer/
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban
/Ghymes/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368763
Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Gondolatok
Értem az aggályaidat, de éppen ezekkel nem szabad foglalkozni. Tudatosan! Amúgy egész más az Euro-English, amit Európa-szerte beszélnek, kivéve Angliában. Az angolok sokszor nem is értik! Persze a külföldiekre "szakosodott" angol más, de még mindig nem annyira, mint amikor a hasonlóan jól-rosszul beszélő, nem angol anyanyelvű emberekkel lehet társalogni. Ha olyat mondasz, ami káromkodásnak számít, nagy valószínűséggel nem fogják érteni, vagy éppen jót nevetnek rajta, mert először azt feltételezik, hogy nem azt mondtad, amit akartál. Ha hülyeséget mondasz, legrosszabb esetben kijavítanak (ami végső soron jó, mégha kellemetlen is), és jót nevetnek - ilyenkor együtt kell nevetni, és lehetőleg megtudni, hogy mi volt a poén. Ha pedig bevallod, hogy te vagy Hasfelmetsző Jack, nagy valószínűséggel megpróbálják kideríteni, hogy mennyire tápos a karaktered, és milyen szabályrendszer szerint játszol, de a legkevésbé sem valószínű, hogy a rendőrséget hívják. (És ha mégis? Szerinted a rendőrök tudják, hogy ki volt Hasfelmetsző Jack? És tudnak angolul?)
Tudom, hogy állati nehéz elkezdeni, de egy ilyen alkalom még jobb példa rá, mintha kint vagy angol nyelvű közegben. Gotta talk 'n' neva minda bullshit.
Amúgy tényleg "now" - és íme a példa, nagyobb bajod nem eshet, minthogy visszakérdeznek.
Az angolok sokszor nem is értik! Persze a külföldiekre "szakosodott" angol más, de még mindig nem annyira, mint amikor a hasonlóan jól-rosszul beszélő, nem angol anyanyelvű emberekkel lehet társalogni. Ha olyat mondasz, ami káromkodásnak számít, nagy valószínűséggel nem fogják érteni, vagy éppen jót nevetnek rajta, mert először azt feltételezik, hogy nem azt mondtad, amit akartál. Ha hülyeséget mondasz, legrosszabb esetben kijavítanak (ami végső soron jó, mégha kellemetlen is), és jót nevetnek - ilyenkor együtt kell nevetni, és lehetőleg megtudni, hogy mi volt a poén. Ha pedig bevallod, hogy te vagy Hasfelmetsző Jack, nagy valószínűséggel megpróbálják kideríteni, hogy mennyire tápos a karaktered, és milyen szabályrendszer szerint játszol, de a legkevésbé sem valószínű, hogy a rendőrséget hívják. (És ha mégis? Szerinted a rendőrök tudják, hogy ki volt Hasfelmetsző Jack? És tudnak angolul?) Tudom, hogy állati nehéz elkezdeni, de egy ilyen alkalom még jobb példa rá, mintha kint vagy angol nyelvű közegben. Gotta talk 'n' neva minda bullshit.
Amúgy tényleg "now" - és íme a példa, nagyobb bajod nem eshet, minthogy visszakérdeznek.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
16 éve 2 hónapja #368760
Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Gondolatok
Köszi Egész addig elvagyok, amíg jelenidőt kell használni. Onnantól viszont jön az, hogy elmondom jelenidőben, és hozzáteszem, hogy questo é passato. (Ez múltidőben van.) Ők meg értik, derülnek rajta, és hálásak érte, hogy megpróbálok olaszul beszélni velük. (Mondjuk ezt szeretem az olaszokban: örülnek neki, ha a saját nyelvükön beszélsz velük, bármily rosszul is, és nem veszik természetesnek, mint az angol anyanyelvűek, vagy a németek.) (Olaszul egyetlen percet sem tanultam, max. egy nyelvkönyvet olvasgattam, és mindig gyötörtem az olasz barátaimat azzal, hogy megpróbáltam azt is olaszul mondani, amit nem tudtam. Ha erre azt mondod, hogy nem rossz, akkor megint csak a példámra igazolás: beszélni kell!)
Szóval, ha gátlásaid vannak, vesd le őket, űzz sportot abból, hogy mindent úgy mondasz el, ahogy tudsz, és egyszer csak jól fogod mondani!
Egész addig elvagyok, amíg jelenidőt kell használni. Onnantól viszont jön az, hogy elmondom jelenidőben, és hozzáteszem, hogy questo é passato. (Ez múltidőben van.) Ők meg értik, derülnek rajta, és hálásak érte, hogy megpróbálok olaszul beszélni velük. (Mondjuk ezt szeretem az olaszokban: örülnek neki, ha a saját nyelvükön beszélsz velük, bármily rosszul is, és nem veszik természetesnek, mint az angol anyanyelvűek, vagy a németek.) (Olaszul egyetlen percet sem tanultam, max. egy nyelvkönyvet olvasgattam, és mindig gyötörtem az olasz barátaimat azzal, hogy megpróbáltam azt is olaszul mondani, amit nem tudtam. Ha erre azt mondod, hogy nem rossz, akkor megint csak a példámra igazolás: beszélni kell!)Szóval, ha gátlásaid vannak, vesd le őket, űzz sportot abból, hogy mindent úgy mondasz el, ahogy tudsz, és egyszer csak jól fogod mondani!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oldalmegjelenítési idő: 1.738 másodperc
