Gondolatok

Hmmm...miután Eru teremtette Melkort is, tkp. az ő gondolatából született, nem lehet, hogy Melkornak is valami hasonló motivációja (is) van? Úgy értem, ha Illúvatar a mindenható, lehet, hogy célja volt azzal is, hogy a hataloméhes Melkort létre hívja, akár, mert számítani lehetett rá, hogy szembefordul vele, és a valákkal. Lehetett ezzel is célja, például, hogy egy ellenpólust teremtsen az ainuk (és önmaga) által képviselt dolgoknak, mert, teremtő isten(féleség) lévén, átlátta, hogy csak akkor van értelme az ö létüknek is. Lásd még a hegeli dialektikát, habár talán annyira szorosan nem tartozik ide...meg ez egyébként is csak egy elmélet...

Üdvözletem!

Motivációk? Lássuk csak. Lucifernél nincs túl sok motiváció: ő arra született, hogy Isten ellenpólusa legyen; a gát, mely teremteni készteti az Urat. "Lucifer volt e gátnak neve, / Ki a tagadás ősi szelleme." (Csak remélni merem, hogy pontosan idéztem.) Ő csak azt cselekedte, ami feladata volt a teremtés művében. Melkor ellenben csak egy idő után önállósult. Eleinte csatlakozott az ainuk muzsikájához, és ő dalolta a legszebb dallamot. Csakhogy aztán felülkerekedett benne a kíváncsiság; keresni kezdte az Olthatatlan Lángot, és ezért távoli helyekre, a Semmi mélyébe is elmerészkedett. Eközben történt vele valami, ami a Sötétség felé fordította, és arra késztette, hogy szembeszálljon az Ainulindale dallamával. Felismert talán valamit, ami a többiek elől rejtve maradt a sötétben, ezért vált azzá, aki.

icke

Hmmm. Van benne valami.

icke írta: Üdvözletem!

Melkor szerintem nagyon is elfogadja a szolgaságot, mint olyat, inkább a felálláson kíván változtatni: azt akarja, hogy őt szolgálják, és neki meg senkit se kelljen.

Én is valahogy így értettem. A legtöbb lázadó, legyen bármennyire önzetlen, elsősorban saját egyén érdekeit szem előtt tartva mond ellent az uralkodó felfogásnak. Melkor is saját hatalmát erősítendő mélyedt el a sötétségben.

icke

Nos, tehát, azért vegyük figyelembe azt is, hogy mit művelt Ardával, és a többi Vala munkájával.
Azért azt nem mondhatjuk, hogy csak a hatalom széditette meg.

Üdvözletem!

Melkor szerintem nagyon is elfogadja a szolgaságot, mint olyat, inkább a felálláson kíván változtatni: azt akarja, hogy őt szolgálják, és neki meg senkit se kelljen.

Én is valahogy így értettem. A legtöbb lázadó, legyen bármennyire önzetlen, elsősorban saját egyén érdekeit szem előtt tartva mond ellent az uralkodó felfogásnak. Melkor is saját hatalmát erősítendő mélyedt el a sötétségben.

Nos, igen: talán nem véletlenül vélték úgy a tündék, hogy az emberek az összes Vala közül Melkorhoz hasonlítanak leginkább...

Nem csak az emberek hasonlítanak hozzá. A tündékben is élnek hasonló érzések, mint az emberekben; köztük is van, aki uralkodni vágyik másokon. De ha belegondolunk, kezdetben tünde is, ember is "jó" volt; a hatalomvágy, ellenségesség felbukkanásáért a mitológia Melkort hibáztatja; állítólag ő rontotta meg az embereket és a tündéket. Szerintem nem megrontotta, csupán a felszínre hozta a rejtőző motivációkat; azokat az érzelmeket, amelyek lappangtak bár, de mindvégig ott voltak, az egyén kitörölhetetlen jellegzetességeiként.

icke

Figyelj, ezt inkább hagyjuk személyesen.
Majd Gesztesen tartasz nekünk egy órát, a gonoszról.

Peredhil írta: Ezt a "Ez a fajta megkülönböztetés kissé hibás,..."-t én nem nagyon értem. Elmagyaráznád? Talán lehet, hogy a FvsJ nem épp a legjobb példa erre.

Mindketten a gonoszság ugyanazon válfajához tartoznak a pusztítani, kínozni mindenáron oldalhoz. Ezzel szemben van az intrikus, cselszövő, machiavellista oldal, amelynek a célja a hatalom maga.
(kevés időm van sajna, majd pontosabban kifejtem, de egyenlőre ennyi)


Nocsak! 1000! Nahát...

Ery írta:

Peredhil írta:

Esgal írta:

Madáchnál Lucifer már-már pozitív figura, afféle rezonőr; Melkor azonban a definiált negatív oldal, a testet öltött Gonosz.

Sosem állítottam, hogy Melkor ugyanolyan lenne, mint Lucifer...pusztán annyit mondtam, van némi párhuzam a két figurában. Legalábbis ami a gonosz értelmezését illeti.

A gonosz és gonosz között, van némi különbség.
Ajánlom figyelmetekbe a Freddy vs Jason filmet.

Ez a fajta megkülönböztetés kissé hibás, mivel mindkét szereplő a gonoszság egyazon oldalán ál, s csak ezen tevékenységük intenzitásában térhetnek el.
Ha már gonoszságon belüli eltéréserkről van szó, akkor inkább az intellektuális oldal az amelyik eltér a hagyományos gondolkodásban rögzült gonosz képtől.

(A témával lassan áttérhetnénk a Gondolatok Topikba, vagy akár újat is nyittathatnánk.)

Ezt a "Ez a fajta megkülönböztetés kissé hibás,..."-t én nem nagyon értem. Elmagyaráznád? Talán lehet, hogy a FvsJ nem épp a legjobb példa erre.

Nimrocco írta: Én pl. az utcán menet szoktam gondolkozni,mert már annyira megszoktam az útvonalat,h szinte el sem tévedhetnék
Hátránya,h gyakran rámköszönnek,mert én nem veszem észre őket.
Általában a földet szoktam nézni....

Nálam is szokott ilyen lenni...meg persze akkor is lehet ilyen, ha nincs rajtam szemüveg, és monnyuk szürlület is vagyon már...ha akarnám se venném észre az ismerősöket

Nilraen...ez az örök dilemma...Ha nem büntetünk ? Nem érzi a gyerek a dolog fontosságát...gondolja a szülő. Ha büntetünk ? Haragszik ránk a gyerek, mi vagyunk a rosszak, de megtanulja...gondolják a szülők. Szerintem ez valahogy így van:
Ha jó jegyet hozol megdícsérlek (mindegy milyen tantárgy), mert egyszerűen kell a dícséret, hogy a gyerek érezze, hogy ez fontos dolog volt, és ő milyen jól helyt állt (és talán legközelebb még könnyebben veszi az akadályokat).
Ha rossz jegyet hozol megpróbálom megtudni, hogy miért lett az a jegy rossz...és megpróbálok segíteni. Azt is figyelembe kell vennem, hogy milyen képességű a gyerek, mert akárhogy is szeretnénk nem lehet minden gyerekből Nóbel-díjas.
A büntetés a következő dolgokra jó szerintem:
-megharagszik ránk a gyerek
-lehet, hogy majd ő is bünteti az ő gyerekét
-egy csomót foglalkozik azzal, hogy hogyan kerülje meg a büntetést
-az előbbi miatt elkezd hazudni
-egyre jobban belejön az előbbibe
-kevesebbet is tud tanulni, és rosszabbul koncentrál, mert azok a dolgok, amiket megvonunk a büntetéssel, sokszor kellenek...kell a pihenés, a szórakozás...persze mértékkel
Néha azonban kell a bünti és kész, de figyelni kell arra, hogy nemcsak ezzel tudjuk valaki figyelmét ráírányítani valamire...
Hja, a tévedések elkerülése végett, én NEM vagyok szülő
És a porcoshalak felépítése igenis érdekes

Hoztam nektek idézetet a sok depire meg nyafogásra!

A bölcsek többet tanulnak a bolondoktól, mint a bolondok a bölcsektől.
Cato

Amit tudunk, csak azért tudjuk, mert hinni akarunk benne.
F. herbert- Dűne

Olyan őszintén behódolunk életmódunknak, hogy tagadjuk a változás lehetőségét.
Thoreau

Nem keresni kell a helyünket a világban, hanem megteremteni azt.
Várnagy Réka

Elanor írta: pl most marhára örülök neki, h ezen a hétvégén kezdődik a Forma 1es szezon!!! )

Azt hittem,csak Én vagyok ilyen,hogy lány létemre bolondulok a forma1-ért.

Valaki írt valami olyasmit, hogy a büntetésekkel elveszik a boldogságunkat... Nagyon egyet tudok érteni ezzel.Most például ismét olyan helyzet van itthon,hogy hoztam egy 3ast (két hét alatt a harmadikat),és a szüleimnek ez nem tetszik.Hétvégén lesz a suliban egy program amire nagyon el akartam menni,de hála a hármasoknak nem mehetek.Persze ötöst is kaptam,de az ilyenkor ugye egy cseppet sem számít...
És ilyenkor az tud nagyon kiborítani,hogy nem veszik észre,hogy semmin nem segítettek azzal,hogy büntetést adtak.Ugyanúgy kapom a hármasokat,mert töménytelen mennyiségű anyagból írunk témazárókat,mert minden témazárót egy héten írunk és szerintem tök nehéz feladatok vannak.
És ezen kívül,nekem szügségem van arra,hogy olyan dolgokat is csinálljak amit szerek(internet,zene..).Mikor elkezdek tanulni,már azon gondolokodom,hogy mikor kezdhetek végre internetezni,vagy bármi mást csinállni.Így persze nem tudok koncentrállni.Meg rendszeresen elalszom tanulás közben,mert annyira unalmas a porcos halak testfelépítése.....
A harmadik ok,pedig,hogy végig,mikor tanulok,azon emésztem magam,hogy mért kapok mindíg büntetést,mért nem értik meg,hogy ez nem segít,satöbbi....és akkor azon kapom magam,hogy már hat óra van,megint nem tanultam meg csak az anyag felét,de mostmár nem bírom internet nélkül,meg zene nélkül,és akkor ennyi.Becsukom a füzetet és elkezdek mást csinállni...A végeredmény,hogy megint kapok egy hármast valamelyik dogámra....

Brisa: igen azt hiszem most éppen egy kipihetn periodusban vagyok. Bár nemtom hogy csináltam.

nagyon hiányzik már a tavasz!!!

Én pl. az utcán menet szoktam gondolkozni,mert már annyira megszoktam az útvonalat,h szinte el sem tévedhetnék
Hátránya,h gyakran rámköszönnek,mert én nem veszem észre őket.
Általában a földet szoktam nézni....

A monotóniának és a rutin dolgoknak is megvan a helye szerintem. Nem is baj, hogy néhány dolgot szinte már automatikusan csinálok...közben tudok gondolkodni egy csomó mindenen...Egyébként még ennyit sem gondolkodnék, mint így

Alyr Arkhon írta: Brisa: persze, jó ami leírtál, csak amikor az ember késében van és álmos nem mindig van ideje zenére ébredni (a visszaalvásról és a család többi tagjáról nem is beszélve - akik nem biztos hogy díjazzák a zene ötletet)

Mozgás: az megvan...

de a monotóniának vannak rossz tulajdonségai...



[size=9:2yfa9vgc](UI: mi is főzzünk vacsit Svinnek? )[/size]

Alyr, a késés ellen ugye van orvosság. Végülis az álmosságra szintén. Feküdj le korán és aludd ki magadat.

Másrészt pedig azt is írtam, hogy dolgozd ki a saját módszeredet, amitől tuti felébredsz és nem félkómában éled le a napjaidat.

A monotóniának pedig vannak jó tulajdonságai is: biztonságot ad a kiszámíthatósága, és így jó kis alapot adhat ahhoz, hogy a saját kezeddel élvezetessé tedd az életedet.

Mondok példát a saját életemből: nekem minden nap fél óra a munkahelyemre az út tömegközlekedéssel. Ez lehetne egy baromira stresszes vagy unalmas fél óra minden nap, de nem az, mert én olvasni szoktam, mégpedig izgis dolgokat, amik egyszerűen kalanddá változtatják az utat. Hazafelé meg csak kicsit tömegközlekedem, inkább sétálok.


[size=9:2yfa9vgc](És igeeen, főzzetek Svinnek! És nekem is. Mindigis vágytunk egy szakácsra, aki süt-főz ránk. )[/size]

Rabyn, hogy telik a heted? Visszatért az energiád? (Amúgy én is ismerem ezt az érzést, hogy egyszerűen semmihez sincs kedvem. Nagyon rossz tud lenni.)

Celeb: Akkor csináld azt a zenével, hogy csak azokon a napokon alkalmazod, amikor szükség van rá. Pl. hétvégén annyira nem fontos...
A misénél szerintem ne a külső, hanem a belső dolgokkal foglalkozz. Ezeket az órákat használd fel arra, hogy magadba nézel, hogy beszélgess Istennel stb. Kapcsold ki a külvilágot.

Laurelin: szerintem nem rossz hogy beírtad.. A vers igaz, már amennyire az tud lenni ugyebár.. örülök hogy ti legalább tükörbe tudtok nézni, én nem..

Erről az elidegenedés témáról eszembe jutott egy barátom verse, s bár ez nem a verses topic remélem nem bánjátok, ha megosztom veletek.Sajnos én is gyakran járok úgy, hogy esténként amikor fáradtan megyek haza a munkából, meglátom a tükörképemet egy ablakban és elcsodálkozok, hogy ez a robot, ez az üres héj volnék csupán?
Ime a vers, ha nem ideillő, majd moderáljátok:
Tóth Péter: Akárki

Egy mindennapi történet,
ami tök mindegy kivel esett,
egy mindennapi emberrel,
aki minden nap arra ébred,
hogy minden reggel belészúr,
hogy egész napra átalakul,
faarccal megy dolgozni,
és nem képes belegondolni,
hogy húsán belül csak vérerek,
nem jutott hely léleknek,
gondolkodni is megtanult,
megkapta hát válaszul,
tudja már a lényeget,
csak azt nem, hogy mit kérdezett,
egy mindennapi embertől,
aki hallott már a szeretetről,
kinek élete most oly sivár,
hogy kérdéses a folytatás,
csak megy tovább, mert jó neki,
vagy legalábbis azt hiszi.
Emberünk tör hát előre,
a tömegben kap majd erőre,
mely ugyanolyan arctalan,
mint kedd délután jómagam,
nem tudja magáról, hogy élőlény
és nem csak valami képződmény,
nem váltja meg a világot,
de visz sírjára virágot,
nem kezdi előről minden nap
csendben éldegél és csendben hal.
Az egész végülis szürkébb lett,
egy nem mindennapi történet,
hősköltemény lett elhiszem,
pedig nem történt semmi sem

jocii írta: Pl ha erre a "holnap tul leszek a matekdogán" gondolatra rásegit egy ölelés is esetleg.

Ebben szerintem teljesen igazad van, mert a rossz dolgokon nem feltétlenül kell egyedül végigmenni, ha van egy társ egy barát vagy bárki aki segíthet és segít is...

Brisa írta: Próbáljátok a rossz dolgokat is pozitívan megfogalmazni: tehát nem "matek dogát írunk", hanem "ma túl leszek a matek dogán is".

Ez szerintem a kulcsa annak, hogy hogyan élünk mindennapjainkban.
Lehet hogy a helyzetet éppen nagyon rossznak láttja az ember, de nemcsak arrol az oldalrol kell nézni , mert egy dolognak két oldala is van.
Szerintem egy ilyen dologban , hogy a dolgoknak a jo oldalát is lássa az ember sokat segit egy barát , egy társ.
Aki kicsit más szemszögből is tud az emberre nézni.
Pl ha erre a "holnap tul leszek a matekdogán" gondolatra rásegit egy ölelés is esetleg.

na, a boldogság az ami nekem mostanában sehogy se jön össze.. egyik nap azt látom, hogy szép a világ, a másik nap összeomlik az "álomvilág".. és ez így elég depis hangulatot hoz ki belőlem.. a mai napom is olyan volt hogy nem tudom sírjak e vagy nevessek.. és ez így *****-ra rossz..

Nodlee írta: a boldogságomhoz nagyon nagyon kell az, hogy a barátaimat meg akiket szeretek boldognak lássak...

ez velem is így van. ha a barátaim, szüleim, testvéreim szomorúak, akkor én sem tudok felhőtlenül boldog lenni. És néha annyi is elég ahhoz h jobb kedvem legyen, ha őket vidámnak látom csak néha azt felejtem el, h én is tudok azért tenni, h jobb kedük legyen, pl apró figyelmességekkel, stb. De hálistennek, egyre inkább próbálom ezt tudatosítani magamban

Timona: nincs lehetőséged esetleg tolkien.hu-s találkozókra járni? Hidd el, nagyon sokat tudnak dobni az ember életén (anno nekem is a fórum segített, azt hiszem...) v pedig az is segít, ha mindig találsz magadnak ilyen dolgokat, mint most...mozi, találkozás a barátokkal, bármi. Vagy, ha kinéezl a TVben egy filmet, ami érdekel, új hobbiba kezdesz, ilyen apróságok is segíthetnek...nagyon sok lehetőséged van, csak észre kell venni remélem, sikerül kijönnöd a gödörből!

Elanor írta: (pl most marhára örülök neki, h ezen a hétvégén kezdődik a Forma 1es szezon!!! )

[size=9:qo73r5gx]Yupi! Ezzel teljesen egyet tudok érteni végre már! Bár egy kicsit hülyének tartanak érte a barátnőim, de mit csináljak én imádom nézni a wrummmogó kocikákat a képernyőn![/size]

Na, de hogy ne legyek teljesen off- ezen a héten annyira magamba zuhantam, hogy arra már nincsenek is szavak, azt se tudom hova lettek a napok, és tessék már megint péntek van, annyir nem történik velem semmi, hogy az már fáj és gépiesen csinálom a dolgokat amiket kell, de nem tudom minek... Ezért örülök neki, hogy holnap megyek moziba, vasárnap találkozom egy rég nem látott barátnőmmel még F1 előtt persze .De aztán jön a köv hét ami ugyanolyan uncsinak igérkezik mint a mostani volt

Én is ezt az életszemléletet követem legtöbbször. Ritkán gondolkozok a jövőn, legtöbbször úgy vagyok vele, hogy ha itt lesz, akkor úgyis azt fogom csinálni, amit akkor majd helyesnek tartok... Amúgy nem vagyok jó tanuló. Tanáraim, szüleim azt mondják, hogy gondoljak a jövőmre, meg hogy mit fogok csinálni, csöves leszek? De ez engem valahogy nem tud izgatni. Egyszerűen annyira jelentéktelen kis pöttyök vagyunk, hogy egyáltalán nem számít, hogy mit csinálunk. Szerintem az fontos, hogy bolodokog, vidámak legyünk, és másokat is próbáljunk azzá tenni. Hiszen ha már van ez az élet, éljük boldogan..! És hagyjunk másokat is, hogy azok lehessenek. Ne bántsunk direkt másokat. Ezért nem tudom megérteni a legtöbb szülőt. Biztos jót akarnak a gyereküknek, de nem veszik észre, hogy a boldogságtól fosztják meg, ami pedig a legfontosabb az életben... Ez most lehet, hogy úgy tűnik, mintha érzéketlen bunko lennék, és nem foglalkoznék semmivel, csak saját magammal, de nem így van (legalábbis remélem) mert a boldogságomhoz nagyon nagyon kell az, hogy a barátaimat meg akiket szeretek boldognak lássak... Hát, ez most így megszállt, bocsi, le kellett írnom...
Hakunama tata nemtom hogy kell írni

igen, és nem kell azt várni, h vmi nagy dolog történjen az emberrel. Sztem a filmek, könyvek is hibásak abban, h az emberek mindig vmi csodát várnak az élettől. Azokban mindig törénik vmi, soha nem unalmas semmi. De az élet nem ilyen. Itt vannak unalmas, rossz dolgok is, és nem történik mindennap csoda.
De kis dolgok igen, amiknek lehet örülni. Találkozás a barátokkal, egy jó film, egy finom étel, ital, könyvek, és még annyi minden. Csak ezeket tudni kell megbecsülni.
Én most már megpróbálok eszerint élni, és nem könnyű, de az élet lesz könnyebb tőle
(pl most marhára örülök neki, h ezen a hétvégén kezdődik a Forma 1es szezon!!! )

Hagyjátok, hogy minden úgy legyen, ahogy nektek jó! Hagyjátok, hogy az élet elrendezze a dolgaitokat, és engedjétek magatoknak, h boldogok legyetek!

Szméagol írta: Az a baj, hogy mindannyian valamitől várjuk a megváltást.

Ez így igaz, sajnos én is pontosan ezt teszem...Minden napom ugyanúgy kezdődik, ugyanúgy végződik, de ezen senki más nem tudna változtatni, csak én.Ez nem azt jelenti, hogy hagyjam fel, azt amit csinálok (itt a sulit értem pl) , hanem keresni ebben is valamit, ami már megszépíti az egészet..