Gondolatok

Velem mostanában egy csomószor megesik, hogy annyira elgondolkodom, hogy semmit sem látok, semmit sem hallok, sőt volt olyan, hogy egy percig böködött a padtársam, mire felfogtam , hogyí tőlem akar valamit. Olyan, mintha az agyam egyrésze különálló lenne, és egy idő után csak arra figyelek. Fura... Lehet, h kiutáltok, de ilyen van egyegy klasszabb fizikai, vagy biológiai, vagy társadalmi prbléma túlgondolkodásakor
Más: menjetek ki! Elég egy kutya és vége a monotóniának! Egyszerűbb a zenénél, egy pohár tea, és megtanulni tisztelni a csndet, aztán ha eljutsz ogáig, hogy a csöndben sem találsz monotóniát, akkor nyet ügyed van! Hajrá!

Sziasztok!

Én is szoktam így lenni bizony. Viszont azzal a külömbséggel, hogy ilyenkor még álmodok, gondolkdok. (A mostani novellám (ill. mégnemtudommim) is erről szól.) A monotómia megtörése veszélyes is lehet. Kérdés, hogy vagyok-e elég bátor a megtöréshez? Hát nem mindig.
Az a baj, hogy mindannyian valamitől várjuk a megváltást. A tavasztól, Várgesztestől, az ígéreteink, elhatározásaink beteljesedésétől. És ez nem jó, mert nem lehet télen begubózni vagy Várgesztesig leállni az élettel. Mondjuk nekem is ehhez lenne kedvem.

Celeb, nekem ma volt egy igazán vallással való élményem.. de azt inkább hagyjuk.. elég hosszú történet, és eléggé fura is.. lehet hogy sokan megutálnának miatta.. de én nem ítélem el a vallást, szal..

Brisa: teljesen igazad van. Bár a zenével is vannak problémák. Rakhatsz be naponta bármilyen más zenét, előbb utobb már észre sem veszed, csak ha zavar. [size=9:1mkq3ivo]Ráadásul nem hiszem hogy a szobatársaim rajonganának az ötletért ha teli torokból énekelni kezdenék [/size] Csak még egy példa a szokásos dolgok átgondolás nélküli megtételéhez: egyháza suliba járok [size=9:1mkq3ivo]mielőtt bárki bármit mond: életem legnagyobb hibája volt, hogy ebbe a suliba jelentkeztem és minden szerdán mise van. Mostmár akár alvás közben is tudnám mondani a misét, ha nem kéne annyiszor felállni...szóval a reggeli ébredés még csak az első lépcső. Később már automatikusan fogtok tudni vitatkozni a szüleitekkel !

Brisának véleményem szerint igaza lehet, bár még nem éltem át ilyesmit, hogy úgymond "gépiesen mozgott" az életem.. mindenesetre ha bármi jele történik, a tanácsokat megfogadom

Alyr:))
Én minden reggel zenére kelek. (Shrek, Hair, Macskák ami a kezembe akad félálmoban benyomom a lejátszóba s már indul is a music)
Az a gond, hogy a várgesztesig lévő időt nemtudom mivel kitölteni. Iskolába járok, tanulnom kéne. (de nem tudok.... nince hozzá energiám). Tulképp semmihez sincsen enegriám amihez kéne. Késik a tavasz... nagyon késik.. Talán ezért is van ez.

Isteeenem, Alííír...

Rabyn, Alyr, Artemisz: Ezt az érzést hívják elidegenedésnek (jól írtam? ). És nem túl jó dolog, ha ilyeneket éreztek. Tessék megélni napokat, és nem hagyni, hogy elrohanjon az idő mellettetek!!!

Hogyan? Nem olyan nehéz ám:
Pl. reggel zenére ébredj úgy, hogy 5 percet még az ágyban fekszel egyre inkább a zenére figyelve. Lehetőleg csak akkor kellj ki az ágyból, ha már teli torokból a dalt énekled!

Vagy: amikor a fürdőben mosakszol nézz bele tükörbe, tudatosítsd, hogyan érzed magad (pl. pokolira álmos vagyok, és görcsben van a gyomrom a matek doga miatt), utána sorold fel magadban, hogy mi vár rád aznap, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A POZITÍV DOLOGRA! Próbáljátok a rossz dolgokat is pozitívan megfogalmazni: tehát nem "matek dogát írunk", hanem "ma túl leszek a matek dogán is".

És még egy sor olyan dolgot lehet kitalálni, amitől az ember még reggel fel tud ébredni lelkileg is. Dolgozzátok ki a saját módszereteket.

A nap folyamán hasonlóképpen. Figyeljetek magatokra, ill. a környezetetekre. Ja, és lássatok is, ne csak nézzetek! (Ősi bölcsesség.)

És egyetek sok zöldséget-gyümölcsöt és mozogjatok minél többet! (Én lusta disznó vagyok, ezért én a mozgást úgy oldom meg, hogy gyalog jövök haza munkából.)

Ahogy Cica mondta: ne Gesztest várjátok, hanem tegyetek róla, hogy az addig eltelő napok is jók legyenek!

[size=9:2ikkj3yr](Épp romantise vacsit főzők Svinnek. Egy jó tipp. )[/size]

Rabyn tökéletesen összefoglalta azt, amit én is érzek sokszor.

Én ugyan általában Középföldére szoktam menekülni ilyenkor, de ott se lehetek örökké, és utána csak rosszabb.. engem is megviselt kissé a Farsang, hogy fele annyit sem beszélgethettem számomra fontos emberekkel, mint amit akartam...

De most annál jobban várom Gesztest!!!

Peet: Pont ezért lesz marha jó, már én is kezdem érezni, hogy a mostanában leadott szeretetmennyiség lassanként visszakúszik, és Gesztesre reload-ol =))) Frankón lesz akkora buli, mint a januárik...

Petty: majd teszünk róla, hogy jókedved legyen:)))

Nemtudom ti hogyvagytok vele, de nekem egyre többször fordul elő, hogy amikor felébredek akkor nem én vagyok én hanem mintha valaki más öltözne helyettem, más indulna el iskolába és mondjuk csak a buszon jut eszembe felébredni és visszatérni magamba. Ma reggel is automatikusan rohantam a buszom után, és amikor feléberdetem az utolsó bioszórárol (ja mostanában minden orán eltudok aludni) akkor automatikusan kötöttem be a sálam, és indultam el haza, és amikor már megvettem az elemet a discmanbe akkor jutott eszembe, hogy jéé már vége a napnak..
Ez kicsit aggaszt, mert eddig mindig tudatosan csináltam mindent, mostmge mintha olyan gépiesen mozognék, amikor felébredek, de sokszor máskor is..

A LEP és a farsang belőlem is kivette azt a szeretetmennyiséget, amit megérdemeltek. Ezért egy kicsit félve nézek a Várgesztesi találkozó közeli időpontjára, mert lehet, hogy ott már nem tudom azt teljesíteni, amit az előző két rendezvényen sikerült.
Sarkítottan fogalmazva basokallok a jótól, és nehéz utána szembenéznem a 'rossz' dolgokkal. Az unalmassal, az érdektelennel, a nem csúcsszuperrel .
A tavalyi Gesztes így végződött nálam. Az idei talán másképp fog...

Rabyn írta: Talán mert annyira jó volt a farsang és most ennyire hiányzunk egymásnak

Ring írta: Nem tom mi van, de most mintha mindenki, egy kicsit
nem tudná, hogy most mi is van...

Lamorak írta: most hirtelen mindenki nagyon egyedül érzi magát

Léli írta: lesz következő alkalom Mindig lesz

Moiraine írta: hogyha valami hiányzik, akkor ha mással elfoglalom magam, talán nem hiányzik annyira

Peredhil írta: És olyan rossz érzés, mikor ott vagyok veletek naphosszat, majd után mégis haza kell mennem. Egyedül...fáradtan.

MTT-függőség rulz! :sungl:

Na jó, komolyan: én is teljesen így érzem magam az utóbbi napokban, úgyhogy minden sorstársamat megértem... De van egy fontos dolog: valahogyan ezek a depresszív időszakok mindig végetérnek. Nem lehet előre látni, hogy mi fog minket kilendíteni a holtpontról, de biztos, hogy ki fog valami. Az ember nem maradhat fél évig ilyen nyomott! (Végülis a LEP után is magunkhoz tértünk, nem?) Addig pedig összeszorítjuk a fogunkat, szó nélkül csináljuk a mindennapi taposómalmot... Fel a fejjel! :cool2:

Egy megrögzött optimista

Cica:Ezt az utolsó mondatodat törölni kéne, mert ha már ide ír valaki valamit, akkor azt vállalja, és nem mondja rá azt, hogy baromság.
De amúgy teljesmértékben egyetértek veled.

És olyan rossz érzés, mikor ott vagyok veletek naphosszat, majd után mégis haza kell mennem. Egyedül...fáradtan.
És még azt is vállanám, hogy nem hagyom lecsukódni a szememet, csak maradnék még köztetek.
Jó érzés lefeküdni egy ilyen szép éjszaka után lefeküdni. Kipihenni a fáradalmakat. De mi van akkor ha még egy éjszakázás után se vagyok képes aludni?! Mert csak forgolódom, gondolkodom és mosolygok, hogy milyen jó volt. Aztán felkelek, mert lehetetlennek látom, az alvás lehetőségét. És arra gondolok, hogy bárcsak visszamennék az időben, hogy legalább még egyszer hadd éljem át.

Cicafül írta: Senkit nem akarok elkeseríteni, de mindig nem lehet a jövőtől várni a csodát...

Ez így nem megy.....
Tapasztalatból tudom, hogy elmúlik valami (pl. egy félév), azt mondom, utána jobb lesz, és francokat, mert a következő félévben ugyanezt mondom...

Lehet, hogy én értettem félre, de mintha azt mondtad volna, hogy mit sem ér az, hogy elmúlik valami, hanem aza lényeg hogy mit teszel...az első résszel egyetértek, de a másodikkal már vannak problémáim. Nem attól leszel boldog hogy mit, hanem attól, hogy hogyan teszel meg valamit. Nem az a lényeg, hogy elmégy bulizni, hanem az hogy jól érzed magad és nem az a lényeg, hogy tanlsz, hanem az hogy előtted ott van a cél. Én így gondolom...

Celeb

Cicafül írta: A másik. Nem szabad felelőtlenül olyanokkal dobálódzni, hogy "megígérem", "megpróbálom", hogy "nem csinálom" vagy "csinálom" ezt meg ezt. Én is beleestem ebbe a hibába, és nem szabad. Egy idő után az ember a saját szemében veszti el önmaga hitelét és válik a saját szemében szavahihetetlenné, és ezzel elkezdi rombolni a saját személyiségét, saját magát - még ha nem is tud róla. Ha elveszítjük az önbecsülésünket, elveszítjük az önbizalmunkat is és ezáltal a külvilág felé közvetített önmagunkat is.
Nem szabad!

igen, ez nagyon igaz. érzem ahogy lassan rám omlik minden és nincs hova lépnem mert már nem bízom magamban, és nem bízom a döntéseimben . ilyenkor van itt azt hiszem az ideje annak hogy valahogy megtaláljam és megismerjem önmagamat és megtudjam mire vagyok valóban képes, és mi az amire csak szeretnék.

Drizzt írta: Most kössé belém Tudom, hogy voltak olyanok, de rájuk nem óhajtottam szót vesztegetni...

Csakhogy Rayanékat is zavarta...

Rayan írta: Mi Sissyvel hátrébb álltunk... hallottuk... tettek pár nem éppen szép megjegyzést is. Csak a helyreigazítás kedvéért, István urunk =) Persze nem kell velük foglalkozni. Az viszont erős, hogy engem jobban idegesített az egész énekkaros próba, mint a dilettáns fickókat az aluljáróban. :eek4:
"A hangulatingadozásról - written by Rayan"

Most kössé belém Tudom, hogy voltak olyanok, de rájuk nem óhajtottam szót vesztegetni...

hm.. ez valamennyire megnyugtat, hogy nem csak én gondolom így.. osztálytársaim körberöhögtek, mert nekik lassan telik az idő, legalábbis úgy érzik..

ez valami ojasmi hog yha nem gondolsz az elefántra akkor en jut ezsedbe de ha mondják neked hogy ne gondojj rá akkor meg fojton. szal ugyse fog nem hiányozni
erre már régen rájöttek..

amugy nekem is gyorsan etlik a hét...
de akkor is tegnap volt eletem leghosszabb napja...
de már elmult

Lamorak, teljesen egyetértek.. legtöbbször nekem is úgy van, hogyha valami hiányzik, akkor ha mással elfoglalom magam, talán nem hiányzik annyira, mert nem koncentrálok annyira erősen.. rá..

Amúgy.. Csak én érzem úgy hogy ez a hét elég gyorsan telik eddig? mert nekem minden nap gyorsan telt el eddig..

Lamorak írta: De majd biztos jobb lesz; dolgozni, dolgozni, dolgozni, és akkor nem érzed. Aztán úgyis jön a következő alkalom.

Nem tudom eldönteni, ez pesszimista, vagy éppenhogy optimista hozzáállás. Persze, a munka meg ilyenek elnyomják ezt a fajta lelki terhet (talán épp ezért is tartják sokan, hogy a mai világ elembertelenedik), de szvsz azért ez nem mindig jó. Egyrészt, mert akkor egyszer nagyon erősen fog a felszínre törtni, másrészt tényleg önmagad is 'elidegenedsz' magadtól. És nyilván mégis ez az a módszer, amit a legtöbben követnek, mert ez ma az elfogadott (és elvárt), és mert amúgy sincs túl sok választása az embernek.
De igazságtartalma is van: lesz következő alkalom Mindig lesz

Ringbearer írta: az ember mindig azthiszi, hogy majd akkor jobb lesz,

'Majd biztos jobb lesz', ahogy egy eladó mondta a sógoromnak a boltban, mikor felajánlotta, h keres aprót, 'hátha úgy jobb lesz'.

Cica, persze igazad van, csak ehhez épp azt a kimerültséget kell valahogy átlépni, ami szerintem most sokunkban benne van, pedig nem engedhetnénk meg magunknak. A farsang szerintem a legtöbb jelenlévőt kimerítette érzelmileg (ilyen-olyan módokon), és most hirtelen mindenki nagyon egyedül érzi magát, h nem abban a nagyon intenzív térben van, ami a farsangon kialakult. De majd biztos jobb lesz; dolgozni, dolgozni, dolgozni, és akkor nem érzed. Aztán úgyis jön a következő alkalom.

Drizzt írta: Deja legjobb akkor is az volt, ahogy az emberek nevetve (és nem kinevetve) utánunk fordultak a mozgólépcsőn, ahol ugyanolyan szépen szólt a Spirit of life, mint a farsangon .

Mi Sissyvel hátrébb álltunk... hallottuk... tettek pár nem éppen szép megjegyzést is. Csak a helyreigazítás kedvéért, István urunk =) Persze nem kell velük foglalkozni. Az viszont erős, hogy engem jobban idegesített az egész énekkaros próba, mint a dilettáns fickókat az aluljáróban. :eek4:
"A hangulatingadozásról - written by Rayan"

Drizzt: szívemből szóltál.

Cica: igen, az ember mindig azthiszi, hogy majd akkor jobb lesz,
majd ha vége lesz a félévnek, majd ha nyári szünet lesz...
amikor most sem olyan rossz.
Csak néha az ember annyit tudja sajnáltatni magát.

Az a baj, hogy tényleg néha az embernek már annyira rossz az élete néha, hogy tényleg örül, ha egy mosolyt ki tud csalni magából.. és itt jön Rabyn elve, bárminek lehet örülni..

Sziasztok!

Rabyn írta: Lehet örülni egy elmaradt órának, a napocskának ha előbújik, egy szép számnak a rádióban, egy ölelésnek, mosolynak, annak, hogy 11 Oscart nyert a Király Visszatér, vagy akár annak, hogy már csak keveset kell aludni és látjuk egymást!

Ez egy kicsit kétségbesetten hangzott, vagy nem? Na, jó ma egy kicsit cinikus hangulatom van, de néha elegem van abból, hogy mindenki ezt hajtogatja. Tulajdonképpen volt olyan, hogy odajött hozzám egy barátnőm ezt mondta és elbőgte magát. (Aki volt már ilyen helyzetben érti mire gondolok.) Szóval így állok ezzel az elvvel. De mit lehet csinálni? Ez a helyes. *sóhaj*

Cicafül: Mindent leírtál, de tényleg! És én is beleestem ebbe az igérgetős hibába, úgyhogy pontosan tudom mire gondolsz. Azt hiszem az a legjobb, ha az ember nem gondol nagyon előre, mindig csak egy nappal és még attól sem várunk a megoldást.
Egyszóval: Ezer köszönet a hozzászólásodért!

Viszont a tavasz akkor is eljött. Láttam a napokban. A minap az iskolánk mögötti patakban volt. Az volt az érdekes, hogy a patak egyik partján már látszott a fű, a másikat hó borította.

Cicafül írta: Na jó, befejezem, mert rengeteg baromságot írtam, ami nem tudom, hogy miért de kijött belőlem - asszociatív alkat vagyok, és amiket írtatok, azokról nekem ez jutott eszembe....

Nem beszéltél baromságokat.. teljesen egyet tudok veled érteni, szerintem mindent, ami itt szóba került megfogalmaztál, és teljesen reális reakciót írtál.. ez nagyon jó dolog, legalább nem csak egy oldalról látod a dolgokat.. Nagyon sokan, a dolgoknak csak egy oldalát ismerik és nem is néznek mást.. Ez így nem normális dolog.. Ha mindenki a dolgoknak csak egy oldalát nézné, akkor a világ teljesen egyforma lenne.. és ha minden egyforma, akkor az unalmas.. és nem lehet boldog élet.. Na most én viszont nagyon bonyolultan mondtam el a hülyeségeimet.. ha valaki nem ért valamit, az ne is olvassa újra, már én sem értem, ötszöri átolvasás után sem.. )