Szilmarilok

Azt, ami irasra kesztetett a vegen talaljatok. Most itt kozben, csak par valasz lesz, amik mar joideje szurtak a csoromet, az utobbi napok bejegyzeseit olvasva.

Szoval...
[TOPIC OFF]

Gandalf írta:
"Nem fogok a jövo majmával tartani,
legyen bár háta egyenes,
s o maga homo sapiens... "

Na, ezt kellene szem elott tartania a Társaságnak! Meg az emberiségnek....

Mit, kedves Gandalf? Mit kellene az emberisegnek szem elott tartania, es merre kellene tartania?
... s nem örökké forog meddo útján ... Ha igy van, akkor Tolkien is ebben a korforgasban elt. Mi is itt elunk. Nem valaszhatunk.

Darkman írta: A régit visszahozni lehetséges. De kikerülhetetlen az új generáció. Figyelembe kell venni, hogy ez a technika kora. Nem fogunk újra lovaskocsira ugrani, a kényelmes légkondis autók helyett.

Mit kellene visszahozni Darkman? A szegenyseget? A nyomort? A betegsegeket? Az uradalomi munkat, ahol tizenegyket evesen napkeltetol napnyugtaig dolgoztak? A reszesaratast? (Ha tudod mi az...) Hogy nem volt sokszor mit enni? Hogy telen olyan hideg volt, hogy a hazban megfagyott a viz a kannaban, mert nem tudtak futeni? Hogy azert haltak meg gyerekek, mert az orvos nem volt hajlando telen 8-10 kilometert utazni a hoban? Es meg lehetne sorolni. Akik ma oregemberek meg emlekeznek, hogy mennyit kellett a 20-as, 30-as evekben gurcolniuk es nelkulozniuk. Nem tudom, a fiatalsagukon kivul visszasirnanak-e belole barmit is.
Lehet, hogy a lovagregenyekben azt lehet olvasni milyen idill is volt a kozepkorban. De a jobbagyok alkottak a hires lovagkorban az emberek tulnyomo tobbseget, es ok nyomorogtak, es gurcoltek. Nem az erdoben setaltak am, es nem viragot szedve filozofaltak kozben az elet dolgairol.

Darkman írta: Az alapproblémám, ami miatt nem tudok nyugton maradni, és nem tudok felhotlenül boldog lenni, az a Világ a Jelenben. Szörnyu és kétségbeejto. Gondolom ezzel ti is így vagytok.

Szapuljatok itt a vilagot amelyben elunk, hogy mennyire rossz, es utalatos. Hogy milyen rossz iranyba tart.
Szerintem viszont nem tart rosszabb iranyba mint maskor tette. Uj gondok vannak, amiket le kell kuzdeni. (Unalmas lenne ha nem kellene kuzdeni) De ezek a gondok csak azert jelentkeztek, mert egy sor mas problemat, ami eddig lekototte az embereket sikerult lekuzdeni. A betegsegek, a nyomor, az elnyomas mar csak tortenelem nekunk. Ha mindezek nem szuntek volna meg most nem filozofalnatok itt Tolkienrol. Mint ahogy nem is teszik azok, akik meg most is ezekkel kuzdenek.
Inkabb orulnetek, hogy a szerencsesek koze tartoztok akiknek mar nincsenek ilyen gondjaik.
Nem azt mondom, hogy nem lehetne jobb. De en szeretem igy is. Van valami igazsag Panglos mester szavaiban. Ha nem is ugy, ahogy o gondolta.
Ha mindaz, amit most ugy ereztek egeto problema, megoldodna egy perc alatt, rogton teremne a helyebe tucat masik. Persze ettol meg kuzdeni kell a jelen gondjai ellen.
Tenni kell a jot, ahogy tolunk tellik. De eleg, ha a kis kornyezetedben teszed amit kell. (Mar az is hihetelen nagy feladat!)
Most meg jatszak a mozik talan az Ameliet. En ugy erzem csak annyira van szukseg, amennyit Amelie is megtesz. Tobb nem kell. Egy kicsit segit azon akin tud. Persze tovabbra is marad a bosszankodas, a zsortolodes, de egy kicsit, egy rovidke idore jobb lesz mindenkinek. Az a kicsi meg eleg, hogy atveszeljuk a kovetkezo idoszakot.

Darkman írta: Központi helyet foglal el az ember, a természet, és a valák. Mi született belole? Eme egységbol? Doriath, Minas Tirith, Hobbitfalva, Völgyzugoly, s még sorolhatnám (énekek, vidámság, becsület...stb.)

Egy tortenet szuletett belole. Lehet kiabrandito, de ez nem a valosag es sosem volt az. Ettol fuggetlenul persze tele szep gondolatokkal. Tobbek kozt azok amiket Te is kiemeltel.

De en csak azt nem ertem miert kell mindezt hangsulyozni, es kiemelni Tolkiennal, mikor Tolkiennak nem ez az erossege! Ti talan nem olvastok mas konyveket? A konyvtar telis-tele van konyvekkel amik mind csak errol szolnak. Joforman lehetetlen levenni egy konyvet a vilagirodalom polcairol, ugy, hogy az ne ezt (szeretet, becsulet, huseg, tisztesseg, stb...) hangsulyozza valamilyen modon.
Szoval valaki mar magyarazza el nekem, miben tud tobbet a GYU ezen a teren. Koszonom.
[TOPIC ON]

Brisa: egyet értek Veled, meg amit írtál. Nem is azért vetettem fel Észak-Koreát, hanem mert engem ez döbbentett rá egy-két dologra, ami nagyon szíven ütött. Eddig ilyet nem tapasztaltam, és ez nagyon elkeserített.
A másik meg, hogy lehet, hogy "lelketlennek" fogtok tartani, de én az állatokon mindig előbb segítettem, mert ők hagyták. Nem egyszer volt dolgom bizalmatlan emberrel (amit Te is írtál, csak mondjuk a helyzete nem volt olyan kilátástalan). De csak apró pici dologról lett volna szó...és nem hagyta. És a legfájóbb, hogy egy ilyen ember a saját öcsém (...de ez egy másik történet) Nem tudom, hogy ezért-e, de az én szívem inkább az állatok felé húz!

Cica: Észak-Korea problémája jóval mélyebbről ered, mint a kommunizmus jelentette terhek. Az ország nagyon szegény, és félő, hogy ezen még a demokrácia sem tudna változtatni. Vagy legalábbis nagyon-nagyon nehezen. És hatalmas áldozatok árán. (Mondjuk a kommunizmusnak is ugyanekkora lehetősége lenne rá.)
Véleményem szerint, a dokumentumfilmek édes keveset tudnak ilyen esetekben segíteni. Ugyanis kilátástalannak festik le a helyzetet (sajnos, sokszor valóban az is), és ezzel erősíti a nézőben azt a hitetet, hogy nem tud segíteni (és sajnos sokszor így is van). Észak-Korea túl messze van, el sem tudjuk érni... Azonkívül Magyarországon is sok ember él kilátástalan helyzetben. Őket nagyobb eséllyel tudjuk elérni.
A kisfiú filozófiájának is az az egyik lényege, hogy segíts 3 hozzád közeli embernek. Egyszer talán eljutunk így Észak-Korea gyermekeig is.

A bizalom. Nehéz ügy. Én magamon tapasztaltam, hogy a hiánya mennyi segítségnyújtást hiúsít meg. Például tök jó lenne mondjuk egy hajléktalant vagy egy nagyon rossz körülmények között álló családot, esetleg egy magárahagyott leányanyát felkarolni, és segíteni nekik újrakezdeni. Cserébe csak annyit kérni, hogy ők is segítsenek másokon... De nem lehet, mert félünk, hogy a hajléktalan mondjuk megerőszakol, kirabolja a lakást vagy a család meglép a pénzzel, esetleg ivásra költi stb. stb. Meg hát ott az önzés is: azt az időt, energiát, pénzt magamra vagy a családomra is költhetném.

De egy igazság van: együtt könnyebb, mint egyedül!

Kedves Darkman!

Ma (elektro órán ) eszembe jutottak a gondolataid, ezek, amiktől én úgy feküdtem le aludni, hogy 1ig nem bírtam elaludni. Egyszerűen valamiféle megmagyarázhatatlan fenséges érzés kerített hatalmába, és nem engedte, hogy végetérjen, mert ez szebb volt, mint bármilyen álom!
Tehát gondolkodtam ezeken, és ennek kapcsán eszembe jutott rengeteg szörnyű és szép dolog is.
Viszont ha már itt az emberi tetteknél tartunk, megosztom veletek azt az "élményemet", amit a napokban láttam a Spektrum műsorán. A dokumentumfilm címe: "Észak-Korea gyermekei" volt. Ebből kitalálható, hogy miről szólt. Elsősorban az ott élő emberek életkörülményeiről és a gyerekek helyzetéről. Annyira nagyon felháborítottak és egyben nagyon elszomorított az ott látottak!!!! Nem hiszem el, hogy a világ szemet huny mindezek felett!! Pl. egy tíz éves kisfiú nem nézett ki többnek 6nál. Az emberek félnek, és akkora az éhezés, hogy ott létező probléma a kanibalizmus. Egyszerűen borzalmas! És ezek mellett a kormány fenntartja a látszatot. Vannak városok, ahol direk jól táplált, ki helyes, pirospozsgás arcú gyerkőcök mutatják be az elnök dicséretének szóló előadást. És ekkor elkezdtem gondolkodni, hogy mekkora a különbség a két világ között (kommunista <-> demokratikus - nem akarok politizálni!!!! Isten ments, de nagyon elgondolkodtató). Én eddig úgy gondoltam, hogy az állatoknak van nagyobb szükségük segítségre, hisz az ember tud tenni a helyzete ellen, ha akar...de most látom, hogy ez nem így van..! Milyen naív voltam/vagyok!
Komolyan mondom, hogy elkezdett azon járni az agyam, hogy mit lehetne tenni ezekért az emberekért. Nem igazán misszió jellegűre gondoltam, henem hasonló dok.filmek készítésére, amivel fel lehetne nyitni az emberek,a világ szemét. Én mindig ennek a híve voltam, abban nem nagyon hiszek, hogy én tehetnék bármi olyan nagyot, ami megváltoztatja az ilyen emberek életét. Ezt csak magasabbról érkező segítséggel lehet befolyásolni.

De ha már ennyire beleástuk magunkat az emberiség, a világ problémáiba, akkor hogyan tudunk dönteni (és egyáltalán kell-e), melyik a fontosabb: megakadályozni, hogy pl. egy medvebocsot ne zárjanak ketrecbe, hogy aztán egész életén át csapolják a lépét; vagy pl. hogy felhívjuk a figyelmet a szeretetre, és ne hagyjuk elveszni az igazi értékeket? Ez olyan kérdés, amire nem találom a választ.

Én különben mindig az állatok jóságán és szeretetén tudok elcsodálkozni. Egyszer találkoztam egy kutyussal, akit 6 éven keresztül vert a gazdája. Nem volt rá törvény, ami véget vethetett volna neki. Ám egy nap az utcán találtuk ezt a kutyát, elmondhatatlan érzés volt. Hál' Istennek nem kereste a "gazdája", így a barátnőm megtartotta. Eleinte nagyon bizalmatlan volt, minden hirtelen mozdulatra a földre kuporodott. Ám lassan az idő múlásával már egyáltalán nem félt, és én úgy érzem, hogy visszanyerte a bizalmát az emberekben.
Ezt nekünk, embereknek se ártana megtanulni: bízni a másikban, és nem egyből a rosszat feltételezni. (Ja, és Darkman:) rájöttem, hogy az emberek mért félnek még szeretni. Nemcsak azért, mert így esetleg fel kell áldozniuk számukra fontos dolgokat egy másik emberért; hanem azért is, mert attól félnek, hogy így túlságosan is kiszolgáltatottá válnak nem bíznak a másikban, csak azt tudják elképzelni, hogy hátba támadják őket. Ha meg nem ez történik, értetlenül állnak a történtek előtt, és azt mondják "mit csinál ez???" v. pedig egyszerűen "balek, szentimentalista" -nak titulálják.

(Remélem nagyjából érthető volt, amit ezzel ki akartam fejezni...)[/b]

Most én is megpróbálnék valami szépet írni ide, de nem megy. Kész.
Kedves Darkman, ha minden napra jutattsz nekünk egy ilyen bölcsességet - hamarosan teljesen a spiritualitás útjára fogunk lépni.

Darkman: ez olyan gyönyörű, hogy szinte szóhoz se tudok jutni.... 8O Most nem igazán tudom ide leírni, amit érzek!!!!
Én nem gondoltam, hogy van még ilyen lelkűletű ember, nemcsak a világon, hanem kis hazánkban is (és ez, a nagyszámok törvénye alapján jogot ad arra, hogy bizakodjak, hogy nemcsak páran vagyunk)
Ám nekem sajnos az a tapasztalatom, hogy nem mindenki nyitott a GYUra, ám az eszmére igen (ilyen például apukám ). Valahogy őket is el kell érni, ám más eszközökkel. Én ezen gondolkodom, és remélem nem eredménytelenül!

Huh, Darkman, ez nem semmi... 8O
Gyerekek, egy tünde tévedt közénk az összes bölcsességével együtt! Kár, hogy én csak egy halandó ember, egy kósza vagyok, aki nem kapott tünde-neveltetést. Szívem-lelkem megint csak fel lelkesült Darkman hangjára, de még mindig nem tudom, mit csináljak, hogyan segítsek a beteg Ardán. Nyomjam minden körülöttem élő ember kezébe a GyU-t, hogy olvassa el? Ez lenne a megoldás?
Nem értem...

Kedves tünde társak

Hm.. nem is tudom, mit mondjak. Nem hittem volna, hogy ilyen nagy lelkesedést hozok némelyeteknek, de innen is látszik, az embernek nem is szükséges törekednie; elég, ha csak magát adja
Amit a kisfiú filozófiájáról írtatok, teljesen igaz. Elég egy napon csak egy pár kedves szó egy-néhány emberhez, még ha nem is látszik, vagy ha nem is okoz mély változást, a mag így is úgy is elvettetik. A virágzás pedig már az illető termőfölden múlik
Mindazonáltal ebben is tehető különbség. Vannak, akiknek a segítőkészsége kimerül a "kedvesnek lenni az emberekhez" féle hozzáállásban. Ez nem rossz, sőt, kifejezetten jó, s elég, mert ilyenek is kellenek. De vannak olyanok is, mint például mi, akik többet szeretnének. Többet, nagyobbat, jelentősebbet. Tenni a közjóért. Nem a dicsőség miatt. Nem a haszon miatt. Önmagunkért. A világért. Otthonunkért.
Hogyan is képzelem...hm, sok-sok éven át kerestem az utamat önmagamnak ezen részéhez, amelyik segít és alkot és tesz és szervez. Eleinte nem tudtam konkrétan, mit is akarok, de úgy néz ki, mostanra végképp eldőlt.
Az alapproblémám, ami miatt nem tudok nyugton maradni, és nem tudok felhőtlenül boldog lenni, az a Világ a Jelenben. Szörnyű és kétségbeejtő. Gondolom ezzel ti is így vagytok. A következő gondolatom az volt, hogy érzek magamban annyi erőt, hogy ezen, valamilyen módon változtassak. A kérdés, hogy hogyan?
Sokat kutakodtam, és rájöttem, a technikai fejlődés csak részmegoldás, mert a technikát az ember irányítja, így ahogyan mi fütyülönk, úgy táncolnak a gépek is. Ha mi a fák magasztosságát zengjük, akkor a láncfűrász szépen elmegy a sufniba, és vár, addig, amíg nem lesz újra szükség rá. Tehát a probléma kezeléséhez a technika csak segítség, de nem végső megoldás. ( A greenpeace jó, hogy kiköti magát a fához, mert ez figyelemfelkeltésnek nagyon jó, és kell is, de nem kezelei az alapproblémát) A megoldás tehát magában az emberben keresendő.
Vizsgálgatni kell. Felméréseket kell tenni, kutatni, kérdőíveket osztogatni, de azt hiszem, enélkül is tökéletesen el lehet mondani, hogy az emberek miért ilyenek ma, a 21. században. Hiányzik nekik valami. Nekünk is.
Illatos WC-papír. 240 lóerős autó, 250km/h vonat, szuperszónikus repülőgép, vízágy és még sorolhatnám. Mégsem vagyunk boldogok. Aztán jön egy Tolkien-Gyűrűk Ura, és mindenki nazgúl meg Frodó akar lenni. Jön egy SW és mindenki fénykardozik.
Hiányzik valami. A misztikum? A rejtély? Micsoda?
Aki egy virágban nem látja meg a szépet, eltévedt ember.
Aki egy virágban meglátja a szépet, gazdag ember.
Mi is az, hogy ember? Mit is akar az ember? Mit akarok én? Miért vagyok itt? Mi kell nekem? Mitől vagyok boldog? Hogyan lehetnék boldog?

Ezt a kérdést nagyon ritkán hallod. Szinte szégyen feltenni. " Ó te hülye elvont gyerek..." jönne rá a válasz. Pedig az igazság az, hogy ők is ezt a kérdést teszik fel önmaguknak. Ki tudja miért, nem vállalják mások előtt. Biztos a kor hibája. Mert anno a görögöknél pont az ellenkezője volt a jellemző.

Az oktatás. Az oktatás. Az oktatás. A nevelés. A nevelés. A nevelés. Az egyetlen lehetőség. Az egyetlen út.
A gyermek személyiségét 15-16-17 éves koráig lehet a legjobban befolyásolni, és többé-kevésbé , hacsak nem történik valami nagy behatás, a kialakult egyéniség nem változik. Nekünk szerencsénk volt, mert olyan szüleink-rokonaink-barátaink-tanáraink voltak, akik meglátták a virágban a szépet. Ez azonban a kisebbség. Országos viszonylatban nagyon kevés. Mi marad a többieknek? Semmi. Kiröhögnek, ha 19 éves létemre meglátnak egy cserepes virággal a teraszon. "Éljen a lelki-testi szerelem" -ó ugyan, minél több trófea, az már valami. Az teljesítmény! S a világ tele ilyen tévedéssel.
3 lehetőség:

1.Család
2.Média-társadalom
3.Oktatás

Ma, ha a család befuccsol, a média nem ad semmit (de, mobil, 20.000 ft-os gatya, smink, rúzs...stb.), az oktatás pedig Newton törvényeivel nyomul. De hogy mit jelent gyűlölni és szeretni, arról nem beszél senki. Így a gyerek aztán nem is tanulja meg.
S eljutottunk az atombombáig (KÉTSZER vetették be!!!!).

Elképzeléseim szerint, Tolkien világa elég gazdag, de legfőképp elég fenséges és magasztos ahhoz, hogy új értékrendet adjon a világnak. Lehetőséget, útmutatót, alternatívát. Újat az oktatásnak, újat a gyereknevelésnek, újat az önismeretnek, újat a magát folyton-folyvást kereső embernek.
Mutassuk meg az embereknek Tündehont. Nyugatvéget. A megannyi sok csodát, a fényeket, a tündöklő várakat, nemesi célokat, a becsületet, és a mindannyiunk által az isteni szférába emelt szerelmet!
Mutassuk meg, mert az emberek nem ismerik! Nem tudják, mi az, igazán szeretni egy embert!
Mi is az, hogy szeretni?

Mit is jelent, nem eltaposni egy gilisztát, hanem észrevenni annak érzékeny lelkületét.

S mosolyogni, miként tekeredik, fel s alá, keresvén a megélhetést adó anyaföldet.
Akárcsak mi. Tekergünk, nézelődünk, kűzdünk, több-kevesebb sikerrel. Keresünk valamit.
Talán az Anyaföldet...

Jó hogy legalább itt mindenki egyet ért.
Jó tudni hogy a sivár Való Világban legalább van egy olyan hely ami Imladris fényét és tűz-melegétt idézi

Jó, hogy vagyunk mi egymásnak.
Hasonló érzésű emberek, akik megértik, ha valaki őszintén lekesül egy ideá(l)ért és gyermeki csodálkozással tud rápillantani akármiylen apró dologra. Jó tudni, hogy nem csak olyanok vannak, akik a fonkákot, a hátsó szándékot és a haszonelvűséget keresik minden tervben és tettben.
Tényleg ennyire nem tudjuk már meglátni a szépet, a pozitívat a dolgokban? Remélem, hogy mi még nem felejtettük el, mennyire fontos is ez. (Bocs, hogy lelombozólag hatok, de épp most volt egy nagyon negatív élményem ezzel kapcsolatban...)

Tudom Cica. A tegnapi beszélgetésünkből kiderült. Azokat a mondatokat nem is konkrétan nekem szántam. Csak egyszerűen leírtam a dolgok másik oldalát, meg a saját nézőpontomat.

Brisa: nem akartam pesszimistának tűnni, hisz alapjába véve egyáltalán nem vagyok az. Sőt!!! Egyes szerint (akik nincsenek kevesen) túlontúl idealista, optimista és romantikus vagyok. Ráadásul olyan hangulatember, amilyet nem sűrűn lát az ember...
De annyira belelkesített Darkman hozzászólása, hogy elkezdtem gondolkodni, nemcsak egy dolgon. És akkor jutottam erre.

(De például tegnap ill. ma olyan jó kedvűen jöttem haza, hogy szerintem Brandírnak egy kicsit az agyára mentem (még a szokásosnál is többet beszéltem ) És ma is kaptam egy olyan emailt, amire nem is számítottam, és most teljesen fel vagyok dobva. Ráadásul, még ez az esős szombat sem tudott eltántorítani a bringázástól. Így hallgathattam az erdőben a madarak csicsergését!
Bocsi az offért de ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy nem vagyok olyan borúlátó, és szeretem a jókat meglátni a dolgokban!)

Dark: az elképzeléseidre én is kíváncsi lennék bővebben!

Brisa: Abszolute egyetértek veled az apró örömökkel kapcsolatban. Ha az ember reggelente úgy kel fel, hogy "A csudába, a pohár már megint félig teli!", akkor szörnyen besavanyodik. Higgyétek el van ilyen osztálytársam. 18 éves és már gyűlnek a szemei alatt a sötét karikák. Viszont ha az ember örül még a madárcsicsergésnek is, akkor tényleg lesz egy csomó jó pillanata. Nem is tudjátok milyen jó ilyen beírásokat olvasgatni és tudni, hogy VANNAK ilyen gondolkodású emberek.

Darkman: Most olvastam az MTT-ről való elképzelésedet. Csodállak, amiért megláttad benne ezt a lehetőséget.
Én is a világmegváltó korszakomat élem már elég rég óta. Mára ez annyit realizálódott, hogy az egyes embereken keresztül igyekszem segíteni a világon. (Bár sokszor gondolok arra, hogy mennyire jó lenne országos /most éppen az oktatásügy van napirenden/ és világi szinten is segíteni.)
Ennek ellenére én nem láttam meg az MTT-ben ezt a lehetőséget. És bevallom, még most sem nagyon látom. Elmondod, hogyan képzeled?

Gandalf: Az értékrendek különbözősége (ha ez alatt az értékek fontossági sorrendjének eltéréseit értjük, és nem azt, hogy pl. jó e megölni egy állatot vagy sem), nem egy rossz dolog. Sőt! Segít abban, hogy senkiről és semmiről ne feledkezzünk meg.

Cicafül:
"de annyi rossz van ezen a világon"
És mennyi jó s szép!!!!!!!!!!! Fontos, hogy meglássuk ezeket is. Hiszen erre támaszkodhatunk, ebből meríthetünk erőt, sőt az utat is ez mutatja.

"elegek leszünk mi és a hozzánk hasonló gondolkodású emberek (akik sajnos még mindig kisebbségben vannak a "kényelmes ill. tudatlan (nem saját akaratából) emberekkel szemben") ezekhez a feladatokhoz?"
Ha már egyetlen egy emberen segíteni tudunk, akkor az egy óriási eredmény!
Volt egy film (amit én sajna nem láttam), amelyben egy kisfiú azt mondja, hogy ha ő segít 3 embernek, és azok is segítenek újabb háromnak, aztán ők is újabbaknak stb. stb., akkor végül mindenkire sor kerülne. Ez egy olyan filozófia, ami engem nagyon lenyűgözött.

És IGEN! IGEN! IGEN!
Szinte felűlmúlhatatlan érzés az amikor a saját gondolataid figyelnek vissza a monitorról egy másik topictárs bejegyzésében! Óriási dolog ebben a mai világban, hogy itt igazán őszinte lehet az ember, elmondhatja hogy mit is gondol és valódi megértésre lel köztetek!
Hasonlóan érzünk sok dologban és talán a világot is ugyanazon szemüvegen keresztül szemléljük és ez szívet melengető érzés!!!

Fin! Olyan jó hogy te is így gondolod!

Cicafül!
Biztos, hogy összefogással mi is lendíthetünk valamennyit a "világ kerekén"! Az kérdéses persze hogy ez mennyit számít majd, vagy mennyire lesz látványos, de mi legalább megpróbáljuk és mindent megteszünk érte! (Pl ti is képesek voltatok végigülni tegnep azt a számotokra dög unalmas utolsó 2 órát! )
Talán elindítunk valamit, valami igazán pozitív, szép és jó dolgot és ha Eru is úgy akarja akkor biztosan sikerrel jár ez a mi kis összefogásunk!
Legalábbis én hiszek benne...

Nagyon egyetértek Finnel! Meglátom bennetek saját magamat - és ez annyira jó!
Ám (nem akarok ünneprontó lenni - maximálisan mellettetek vagyok, ill. mondhatom azt, hogy veletek - tevékenyen! ), de annyi rossz van ezen a világon, elegek leszünk mi és a hozzánk hasonló gondolkodású emberek (akik sajnos még mindig kisebbségben vannak a "kényelmes ill. tudatlan (nem saját akaratából) emberekkel szemben") ezekhez a feladatokhoz? Én is optimista vagyok, nem az hogy nem hiszek benne - de amíg egy másik ember képes kezet emelni embertársára, kiszolgáltatni a védtelent (gondolok itt emberre, állatra (szívem legnagyobb fájdalma, mikor állatokat látok szenvedni ) egyaránt) stb, addig megkérdőjelezem az ember "felsőbbrendűségét" (és NE a rossz értelemben gondoljátok). Abban nem hiszek, hogy az embert azért teremtették, hogy elpusztítsa magát, de legfőképp a körülötte lévő környezetét....
Ám mégis bizakodva tekintek a jövőbe, és kezdem elhinni, hogy van értelme az életemnek.

Nem kapható! Már februárra elfogyott.

Azt hiszem, hogy jelenleg nem kapható (kivéve, ha ősmázlista vagy), de karácsonykor jön ki az új kiadás! Addig pedig......

Ki tudja, hogy Pécsen, Budapesten, vagy akárhol Magyarországon hol kapható a Szilmarilok? :

Nincs veszve a világ, mert akik egyet akarnak, idővel mindig egymásra találnak!

Csupán hit kérdése. Mennyire hiszel önmagadban.

Annyira szépeket írtok, hogy már majdnem a könnyeim potyognak.

Amikor elkezdtem ebbe a fórumba irogatni, még csak azt reméltem, hogy olyan embereket ismerhetek meg, akik ugyanazt a könyvet szeretik, mint én. Azóta viszont rá kellett jönnöm, hogy az itt lévőket ezen a csodálatos művön keresztül valami mélyebb is összeköti. Hogy mi az, azt nem tudom, de tény, hogy sokszor saját gondolataimra, érzéseimre ismerek a hozzászólásokban.

"Amit eldönthetünk az az, hogyan használjuk ki az időt, amit kaptunk"

Darkman! Már megint szívemből beszélsz!
Gandalf! Itt mindenki szereti Tolkient, ebből pedig valahol az következik, hogy az általa képviselt értékrend is közel áll hozzánk! Szerintem ez nagyon jó kiindulási alap!

Igen, Szürke (vagy Fehér? Gandalf, ezen én is gondolkoztam. Hiszen annyi ember, annyi értékrend. Ám én azt mondom, amíg a cél közös, az értékrend csupán annak megvalósításában játszik szerepet. Ki hogyan akar érvényesülni. Ki hogyan képzeli el?
Én optimista vagyok. Hiszem azt, hogy toleráns és kedves emberek vagytok, akikkel lehet barátian vitatkozni hol szakmabeli, hol teljesen szubjektív dolgokról. S hiszem azt is, hogy mindenki tiszteletben tartja majd a másik véleményét.
Úgy gondolom, hogy közöttünk ez nem jelent majd problémát. Legalábbis nagyon remélem

De majd meglátjuk. Pénteken kiderült..jujj, már csak két álomszép alvás, és itt van

Liebe-Liebe Yavanna, Áfonya, Gandalf ))

Részemről szintúgy az öröm, tán még nagyobb, mint a tiétek, ám azt hiszem nem érdemes hasonlítgatni, a kisugárzás a lényeg!
Yavanna, amit mondasz, bennem is mevan! Az utóbbi 2 évben alakult ki bennem az érzés, hogy tegyek valamit ezért a világért. Ezért a szerencsétlen kis elkorcsosult világért! S azt hiszem, így érzel te is. Hogy most végre megvan! Vagy meglehet! Hogy valami készülődik! Valami alakul. Valami pozitív. Valami, ami téged (is) képvisel!
Ez az élet azért szép, mert megadja a lehetőségeket, hogy mindenki az legyen, aki szeretne lenni. Ha világmegváltó, ha kukás, ha gyilkos, ha jószándékú.
Tudjátok milyen jó érzés, amikor saját hangomat hallom vissza másoktól. A tudat, hogy nem vagyok egyedül! Hogy vannak még mások!

mmmm...mint a sztracsatella-fagyi

Valinor Fénye!

Darkman! Áfonya! *heves bólogatás és mély egyetértés*
Olyan végtelenül boldog vagyok, hogy vannak emberek, akik pontosan azt érzik az MTT.-vel kapcsolatban, mint én!
Életemben talán először érzem úgy, hogy valami igazán értelmes és hasznos dolgot készülök tenni és veletek együtt véghezvinni!
Ez abból is látszik, hogy eddig elfogott a hányinger, amikor arra kényszerültem, hogy a kezembe vegyem a PTK-t, de most hogy olyan dolgot kerestem benne, ami a leendő MTT-vel kapcsolatos, alig vártam, hogy végre fellapozhassam! 8O